Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Rólam

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Forrás: Weöres Sándor

i am

Kérdezték tőle:

– Beavatott vagy?
– Ha ez kiváltságot jelent, akkor NEM.
– Ha fokozott életfelelősséget, akkor IGEN.

Tizenéves korom óta foglalkozom az élet értelmének keresésével, titkainak feltárásával, a testi, lelki és szellemi egészséget érintő archaikus források és ismeretek kutatásával.
Belső szükségét érzem megosztani mindazt amit kaptam, találtam, elmondani azt amit felismertem, megajándékozni azzal amit én is ajándékba kaptam.

Amióta az eszemet tudom, egy különleges utazás az életem. Valami olyan belső motiváció vezet, melyhez valójában közöm nincs, nincs köze gyarlóságaimhoz, és erényeimhez, nem a vállalkozó, nem a férj, nem az apa, nem a játékos ember, nem a tanító, nem az író, nem a pap. Nincs köze semmihez, amire azt mondhatnám én-vagyok, de még is bennem van. Érinthetetlen. Még is vezet. Olyan, mint a patakot sürgető erő, mely a tengerhez igyekszik minden akadályon át.

Különleges emberekkel, barátokkal és kezdeményezésekkel hozott össze az élet, mind hazai mind nemzetközi szinten. Noha némelyekkel nagy távolságok választanak el minket egymástól, még is szoros szinte testvéri kapcsolat fűz össze minket. Annak a mély belátása, hogy egyazon cél elérésére szántuk az életünket.

Ez pedig nem kevesebb, mint hogy a mai kor emberének – éljen bárhol a föld kerekén – elvigyük az élet ránk bízott kincsestárából mindazon ismereteket, melyek segítségével helyt tud állni az egyre süllyedő világ viharaiban. Mert az embernek dacolnia kell tudni a körülményekkel, képes kell legyen megvalósítani azt, ami az elsődleges feladata:
– Fel kell építenie a természettel és az univerzummal való belső, tudatos kapcsolatát, mert csak ezzel tud valódi harmóniát azaz testi, lelki és szellemi egyensúlyt teremteni Önmaga és környezete számára.

Nagy szavak ezek. Talán leírni sem szabadna őket, csak megvalósítani.
Lehet csak gyengeség, vagy gyarlóság azt gondolnom, hogy sorsunkon jobbítani, változtatni van lehetőség.
De, én mégis hiszek benne. Hiszek a kegyelemben és az alázatban, az odaadásban, a lélek világosság erejében és a szeretet hatalmában.
Hiszem, hogy ha gyermekeim, családom, barátaim életét kik szívemnek oly kedvesek könnyebbé nem is tehetem, talán jobbá tehetem a világot ahol be kell járják útjaikat, melyeket nekik rendelt a sors.

4 comments

  • Kedves Péter, Gratulálok az oldaladhoz. Nagyon szép, rendezett, áttekinthető, tiszta lelkű. Olyan mint te mindenestől. Sok mosolyt kívánok neked az utadon! 🙂

  • Kedves Péter! Ismét gratulálok az oldaladhoz. Ma is úgy gondolom, ahogy korábban írtam, és örülök neki, hogy még mindig itt olvasom. 🙂

  • Kedves Péter.Nagyon magamalatt voltam böngésztem és megtaláltam ezt az oldalt. Gyönyörűséggel töltött el:weöres Sándor verse hálásan köszönöm.Megnéztem Az ember aki fákat ültet című filmet is. Ez az ember mikor kilépett testi burkából úgy ment el,hogy a szeme csukva volt,de a szíve tárva.Köszönöm,hogy estém hangulatát megváltoztatta. Domonyi Margit.

  • Kedves Margit!
    Köszönöm a visszajelzést, nekem is sokat jelent, hogy tudom, van értelme írni, odaadni, mert eljut ahhoz akinek valóban szüksége van rá… ültetem tovább a fákat, és feladom a leveleket…
    Szép utat, és jó véget kívánok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.