Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Példabeszéd másképp…

Példabeszéd másképp…

Példabeszéd másképp…

Egyik kedvencem… A bukás és a feltámadás  másképp…

Biztosan hallottál már olyan emberekről, akik eltévedtek a sivatagban és szomjan haltak!!!

Pedig egy ilyen utazás egész másképpen kezdődik:

Az ember magabiztosan, ereje teljes tudatában indul neki,

jól fölszerelve vízzel, élelemmel, pontos térképekkel és sivatagi ruházatban. És azt gondolja mindent tud…

Mi az, ami az embert a pusztaságba vonzza? Legtöbbször a kíváncsiság, a felfedezés vágya,

vagy az ismeretlen meghódításának lehetősége. Valami sürgető vonzás árad az annyira másból.

Évmilliókkal ezelőtt hasonló módon indulhatott el az eredeti ember, a szellem-lélek ember az ő világából ide, ebbe a földi sivatagba: vonzotta az ismeretlen, a sokféleség, a kaland.

De az évezredek alatt bizony eltévedt,folyamatszerűen elveszítette ragyogó világosságruháját,

és képtelené vált arra is, hogy fényeledelét magához vegye. Elvesztette a haza vezető fonalat.

Aztán pedig azt is elfelejtette, hogy hol a hazája. Végül, mikor már a pusztulás fenyegette, akkor visszahúzódott önmagába, csupán csak egy aprócska ékkő maradt belőle.

Amiből sugárzik a vágy, hogy visszatérjen eredeti hazájába, ki a változó sokféleségből az örök harmóniába.

Minden ember szívében van egy ilyen csodálatos ékkő. Mindannyian össze vagyunk kötve egy-egy ilyen magába zárult Istenemberrel. A Kegyelem, így kötötte össze a halandót az örökkel.

Minden emberi szívben Halk hangján suttog, dúdolja halkan az örökkévalóság dalát.

Mesélve nekünk az egyetlen útról, mely az Élethez vezet. Vajon meghalljuk-e a hangját, azt a hangot,

amely bennünk az Örökkévalóságért esedezik? Képesek vagyunk-e finom rezgéseit befogadni?

El tudjuk-e engedni a mulandó sokféleséget? Mert Ő az, aki szól, Aki volt, van és majdan eljövendő.

Aki utánam jő, pedig előbb volt nálamnál!?

Share Button