Az Úr jámbor szolgája
Manapság divatos, ezoterikus körökbe járni, mindenféle izgalmasnak tűnő, mágikus és okkult praktikát “avatottként” űzni. Tarott kártyával jósolni, és asztrológiai képleteket bújva spekulálni az élet dolgairól.
Szellemi guruk előadásain tobzódni, tiszta forrásokat és valódi szellemi gyökereket nélkülöző tanokat zászlónkra tűzve téríteni a szomszédot. Ezt inkább tényként állapítanám meg, s nem kritikának szánom, bíztatok mindenkit ennek folytatására, hiszen valahol el kell kezdeni…Mert nincs mindezzel nincs is semmi baj, hiszen a Vízöntő forradalma felkavar mindent és keresésre ösztönöz intellektuálisan képzettet és képzetlent egyaránt.
Még is szeretnék ennek a hatalmas felfordulásnak a lábjegyzetéhez odabiggyeszteni egy gondolatot, melyet legtisztábban a következő idézettel tudnék kifejezni mindenki számára:
„ Ha pap leszel, te leszel a falu taligása,
Nagy bolondja a világnak, kinek nincsen mása.
Mindenkinek a kéményét te sepred végig,
Kormos ezért a faluban csak te leszel mégis.
Mert amit más nem hisz, nem tud, nem akar és nem tesz
Azt kell neked hinned, tudnod, akarnod és tenned.
Szenvedni, ahogyan nem tud más, elnézni hol más szúrna,
Reszketni, hol más nevetne, s remélni hol más sírna.
És ezt békén, és ezt csendben, mert ha jajjt kiáltasz
Akkor immár oda lesz minden…”
részlet - Johann Valentin Andrea: Az Úr Jámbor Szolgája
A lényeg ez. S amit még inkább kérnék, kedves kereső társaim, gondolkodjatok el azon, hogy minden, ismeret és tudás, eszköz csupán nem cél. Az ember az eszközöket az élet céljának eléréséhez kapta, legyen az pénz, tudás, képesség, befolyás, lehetőségek egyéb formája.
Ha te oly szerencsés vagy, hogy születésed már megajándékozott ezzel, vagy rátaláltál valami különleges lehetőségre és alkalmazni, használni szeretnéd, a fenti irányvonal legyen a mércéd magad előtt ha tükörbe nézel.
Minél nagyobb a hatalmad, minél több eszközt kaptál használatra annál több embert kell szolgálj vele, mert ha nem teszed önnön magad felett mondod ki a halálosnál rosszabb ítéletet…
Óvatosan halmozd hát az ismeretet, a tudást, a hatalmat! Ahogy most olvasod-e sorokat, már nem mondhatod, hogy “bocs én nem tudtam erről olyan jónak tűnt mindeki ezt csinálta így én is begyűjtöttem” mert ha eddig ezt nem mondta volna senki, most mondom.
A karma mit akar ma?
Az, hogy a személyes kapcsolatainkban mi a teendőnk, többnyire sorsunktól és életfeladatainktól függő dolog. Azonban nagyon sok kapcsolatunk van az életünkben, barátok, ismerősök, munkatársak, fél-idegenek és vadidegenek.
Ezen kapcsolataink többnyire felemésztik energiáink nagy-részét. Gondoljunk csak a tv-re rádióra a médiából érkező információkra különböző emberekről, helyzetekről, vagy munkatársaink mindennapos problémáira. Igazi energiavámpírok, melyek következtében nem csoda, ha ott ahol valóban van dolgunk, már nem tudunk a megfelelő időben lenni, a megfelelő dolgot cselekedni.
Így bátorkodom most néhány pontban átadni mit is gondolok én erről, azok számára, akik lelkületükben nehezen tudják meghúzni a határokat a mit igen és mit nem között. S mert igyekszenek „jó” emberek” lenni így folyamatosan kizsákmányolják őket.
Szóval, a feladataink a következőkre korlátozhatóak, ha tényleg csak a lényeges célra irányulunk, és valóban igazi keresőként és szellemi emberként szeretnénk élni.Szóval ha szeretnéánk távolodni a mindennepok körhintájától.
- Ne idegeskedj ha valaki rád támad, vagy meg akar sérteni, a kutyára sem haragszol azért mert ugat nem?
- Fontos, hogy ne fogj pártot senki mellett összetűzésekben, hiszen mindannyian egyforma messze vagyunk az igazságtól. El kell tudnunk fogadni, hogy csak szimplán mindenki másképp hülye.
- Ne hallgasd meg azt, aki a problémáit és konfliktusait neked akarja ecsetelni. Főleg akkor ne ha semmi közöd hozzá, hiszen csak azt akarja hogy azt az energiát amit ő a konfliktusban elfecsérelt tőled megszerezze. S igen ez igaz a médiára is. Ne ítéld meg azt a sok félelmet keltő dolgot, kezeld semlegesen a rettegésben tartó híreket, de az volna a legjobb ha ki is kapcsolnád a tv-d.
- Legyél szeretetteljes, barátságos és szolgálatkész mindenkivel szemben, ha konkrét segítséget kérnek tőled, segíts lehetőségeid szerint.
A Lényeg:
Maradj az abszolút konfliktusmentes csendben magaddal kapcsolatban, a világgal és emberiséggel kapcsolatban is.
Igen magaddal is. Ne szapuld magad ha hibázol, ne veregesd a vállad ha sikeres vagy, ezek mind csak a felületes körülmények, és mind elmúlnak legyenek épp jók vagy rosszak.
És ami a legfontosabb, a „humanista jóság” ha valóban hasznára volna az emberiségnek, már régen Paradicsomban élnénk. Valami másra van szükség, ezt a mást meg kell találnod magadban, valami olyasmi mint ahogy a nap fénye, belőled és általad sugárzik, és ami a legfontosabb mindig személytelen, noha néha a személyiséged is használatba veszi. Keresd meg ezt a valamit, sok vallásban sok neve van. De az biztos, hogy ha embernek nevezed magad, ez a számodra is elérhető.
S a szomorú hírem a számodra az, hogy tűnjön bárhogy is, e nélkül semmi lényegesre nem jutsz az életben.
Csakis így csavarhatod ki magad a természettörvény kényszerítő markából, az ok-okozat láncaiból. Így teljesíted egyedül a kapott feladatod. (mert kaptál, még ha ezzel nem is vagy teljesen tisztában, de tudatosan vagy tudattalanul felé botorkálsz már rég óta)
Gondolj mindig arra, hogy bármilyen ragyogó vagy szomorú is épp az életed, el fog múlni…tedd fel minden nap a kérdést, van valami ami múlhatatlanhoz egy lépéssel is közelebb vitt ma engem? Tettem egyáltalán valamit ami méltóvá tenne erre? Így mindig sikerül józan és mindenekelőtt éber maradj, legnagyobb sikereid és kudarcaid ellenére is.
Jó utat és jó véget
WKing
Könyvajánó – Mikhail Naimy – Mirdad könyve
Illő, hogy azon gyöngyszemeket, és kincseket melyre ráakad az ember, ne tartsa meg magának. Hiszen “azért kapsz, hoyg adj”. Nos most egy különleges könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, Kahil Gibran-t bizonyára sokan ismeritek, de kevésbé kortársát és jó barátját Mikhail Nailmy-t. Az ő méltán figyelemre méltó művéről szeretnék most közzé tenni pár gondolatot:
Amikor az olvasó kezébe veszi a könyvet, általában a tartalmára kíváncsi. Belelapoz, átfutja a tartalomjegyzéket, majd megfordítja a könyvet és elkezdi olvasni a hátlapján lévő szöveget.
Itt olvashatja a következőket: „ Mirdad könyve ténylegesen szakít minden megkövült dogmával, tartozzon az akár valláshoz, a filozófiához, a politikához vagy bármely egyéb területhez. Jelentősége éppen abban áll, hogy a létezés megragadásának új módját tárja felénk. Fel akar rázni a dogmatikus téboly tompultságából, amely csupa gyűlölet, viszály és zűrzavar”.
A szerzőt Naimyt ennek a könyvének alapján a XX. sz. legnagyobb spirituális gondolkodói közé sorolják.
Hogy miért?
Ha valaha is feltette magában valaki azt a kérdést honnan jövök, honnan származok, mi végre vagyok itt ebben a világban, mi a feladatom, s nem kapott rá választ, hiába kereste, annak feltétlenül jó, ha ez a könyv a kezébe kerül és azt el is olvassa.
A könyv üzenetének magja az, hogy az egész kozmosz, csakúgy, mint az élet maga, egy és oszthatatlan. Csak az ember belső lénye képes eljutni a többi dologban és az egész világegyetemben lévő belső lényegig. Ha kozmikusan tudatossá válik az ember, akkor tud eggyé válni az abszolút élettel.
Van egy „külső ember” és van egy „belső ember”. Ez a kettő egy. Csak a „külső ember”, nevezzük személyiség embernek, az anyagba süllyedése során annyira vakká, süketté és hangossá vált, hogy elvesztette a „belső emberhez” vezető utat. Olyannyira elkápráztatta a körülötte lévő világ, hogy időközben elfelejtette a „belső embert” önmagában. „ mert szemeiteket túl sok fátyol fedi… ajkaitokat túl sok pecsét zárja le. Egy-egy pecsét minden szó, amit kimondtok… Hagyjátok a dolgokat úgy, ahogy vannak és ne akarjátok miden áron megváltoztatni… A dolgok nem látnak és nem beszélnek, csak ha ti látást és beszédet kölcsönöztök nekik.” mondja Mirdad a többieknek a Bárkában, így tanítva őket.
A történet Mester és tanítványai közötti szellemi tanítás. Ez egyben olyan Egyetemes Tant sugároz, melyet minden kereső ember szellemi táplálékként fogad. Noé örökségét, melyet a Bárka lakóira hagyott, igyekszik Mirdad visszaállítani. A Bárka Rendfőnöke Shamadam (nem igazi, színlelt tettetett jellegre utal a név „Sham”)és Mirdad között történő párbeszédek, melyek a dialektikus világ híve és az isteni világ híve között lobbannak fel, sok esetben emlékezteti az olvasót a Bibliában olvasottakra.
Shamadam: Nagyon jól forog a nyelved ez kétségtelen…. Bár szavaid túl kemények ahhoz, hogy hallgassuk őket.
Mirdad: Az én szavaim szelídek, Shamadam. A Te füleid keményedtek meg a hallásra. De jaj azoknak, akik hallván nem hallanak, és látván nem látnak.”
A könyvben az olvasó mélyen elgondolkodhat a világ és az Isten kapcsolatáról, Isten és az ember viszonyáról.
„ Amikor a világ végezi a munkáját, végzi a te munkádat is. És amikor te dolgozol, végzed a világ dolgát is. A fej a has mestere, de nem kevésbé mestere a has a fejnek. Senki sem szolgálhat úgy, hogy ugyanakkor őneki is ne szolgálnának… Emlékezzetek rá, hogy az Ige egy. És ti, mint az Ige szótagjai, valójában egyek vagytok… Arra kérlek ezért szerzetesek, hogy vizsgáljátok meg szíveteket. Arra kérlek, hogy romboljatok le benne minden korlátot. Arra kérlek, vessétek le a pólyákat, amelyekbe még az énetek be van bugyolálva, hogy így megláthassátok: énetek
egy Isten Igéjével, aki örök békével él önmagával és minden belőle kiáradó világgal. „
Naimy igaz barátja Kahlil Gibran Próféta c. könyve nálunk is megjelent, melynek gondolatiságát, spirituális szellemiségét, fényként tükröződve érezhetjük Mirdad könyvében is.
Mi más ez a könyv, ha nem Isten tanítása Jézus Krisztus által. Mirdad a Próféta, a Jézus Krisztus a Mester, aki vezet. Aki tanít, hogy a fátylak lehulljanak a szemeinkről, hogy a pólyába burkolt énünket megszabadíthassuk a korlátaitól, hogy felismerhessük a bennünk lévő Másikat, az Istenit, akiben feloldódnunk kell, hogy örökké élhessen.
„Nem ítélkezni jöttem, hanem a szent belátást hoztam el nektek..”
Nincs egyetlen gondolat, egyetlen cselekedet vagy vágy sem, ami ne lenne feljegyezve a gondolkodóban, a cselekvőben vagy vágyakozóban. Egyetlen gondolat, vágy vagy cselekedet sem marad terméketlen ezen a világon, hanem mind termést hoz, fajtájának és természetének megfelelően. Minden, ami Isten törvénye szerint való, be lesz gyűjtve az élet számára. Ami pedig szembeszegül vele, azt a halál aratja le…”
Mélyek és hatalmasak ezek a gondolatok, s mennyire egyetemesek!
Az író Naimy hosszú időt élt, tanult, dolgozott Nyugaton, elmélyült ennek kultúrájában, de felismerte, hogy a nyugati kultúra arra alapoz, amit az értelem képes felfogni, befogadni, amit tapasztalatokkal alá lehet támasztani. Így elismeri, hogy ez a kultúra csodálatra méltóan megnövelte az ember fizikai és természeti ismereteit, de nem idézte elő az előbbihez fogható szellemi növekedést, amely a végső cél eszméjétől áthatva képes lett volna életre kelteni e nagyszerű fizikai lehetőségeit.
A Mirdad könyve c. művében olyan csodálatosan ötvözi a felismeréseit, belső világát az egyetemesből merítettel, hogy az elgondolkodtatás mellett belátásokhoz, felismerésekhez juttatja el a világra, önmagunkra és az egyetemesre fogékony kereső, olvasót.
A Mirdad könyvében szó esik a teremtő Igéről, a Szent Háromságról és a tökéletes egyensúlyról, az ember, mint pólyákba csavart istenről, az imádságról , az én megtagadásáról az Én (Isteni) érdekében és még nagyon sok mindenről, ami valamennyiünk számára a látható világon jóval túl mutat.
Keltes fel minden érdeklődőben meglévő „belső embert” a zárszóként felolvasott gondolat, hogy minél előbb elolvassa Mikhail Naimy: Mirdad könyve c. művét és általa önmaga számára feltett minden kérdésére megkapja a választ.
„ Ti, akik Isten képmása és hasonlatossága vagytok, már csaknem teljesen eltöröltétek a hasonlatosságot és a képmást. Isteni alakotokat már annyira elkorcsosítottátok, hogy többé már fel sem ismeritek. Isteni arcotokat sárral kentétek be, és számtalan bohócálarccal takartátok el…
Legyetek csendesek, hogy tiszták lehessetek. Legyetek tiszták, hogy tisztán láthassátok a világot. Siessetek! Az idő, amelyet tétlenségben vesztegettek el, tele van fájdalommal. Hajóépítők vagytok ti mind. Tengerészek vagytok mindannyian. Ez az a feladat, amelyet az örökkévalóságból bíztak reátok: hogy a végtelen tengeren hajózhassatok, amely ti magatok vagytok, és ebben megtaláljátok annak a lénynek a hangtalan harmóniáját, akinek neve Isten.”
Elmondom neked a Királyság titkait
Júdás másképp – csak gondolkodj rajta kicsitt…
“Elvész a népem mivelhogy ismeret nélkül való!”
No igen, ez a nép mi vagyunk, mivelhogy még a leghívebb keresztények is benyelték amit az egyházi főméltóságok beadagoltak nekik a zsinatok által megcsonkított és átírt “igazságról”
részlet Júdás evangéliumából:
Aki közületek [elég erős] az emberi lények között, hozza ki a tökéletes embert, és álljon arcom elé!” Mind azt mondták: “Megvan hozzá az erőnk!” De a szellemük nem mert odaállni [elé], kivéve Júdás Iskariótest. Képes volt odaállni elé, de nem tudott a szemébe nézni, hanem elfordította az arcát. Júdás [ezt mondta] neki: “Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél. Barbelo halhatatlan birodalmából vagy. És én nem vagyok méltó kiejteni annak a nevét, aki elküldött téged.”
(1c) Jézus négyszemközt beszél Júdással Tudva, hogy Júdás valami magasztosra reagált, Jézus ezt mondta neki: “Lépj el a többiektől, és elmondom neked a Királyság titkait. Számodra lehetséges, hogy elérd azt, de nagyon fájdalmas lesz. Mert valaki más fog a helyedre lépni, hogy a tizenkét [tanítvány] ismét teljességben legyen az istenével.” Júdás azt mondta neki: “Mikor fogod nekem elmondani ezeket a dolgokat, és mikor fog a fény nagy napja felkelni a nemzedéknek?” De amikor ezt mondta, Jézus otthagyta őt.
Útravaló
Útravaló (ez élethez) Weöres Sándortól
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem, hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.
Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül, hogy csoda történne.
Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve életfölötti, valódi lényedbe (itt az „én” és „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.
Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.
Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítőket sorra működésbe hozod.
***
Komment:
Mi az Ima?
Rimánkodás hogy oldják meg a problémáid? Nem fogja…
Valaki vállalja be a felelősséget helyetted az életedért? Nem fogja…
Valaki szüntesse meg az elkövetett bűnök miatti lelkiismeretfurdalásod? Nem fogja…
Az igazi ima, a csend. A belső csend. Befelé fordulás. A wu wei. Elengedése mindennek ami önmagadon kívül van. Istenek az a része, melyhez közöd van (lehet), benned lakik… Őt kell szolgálja életed… Miért? mert csak általa kerülhetsz kapcsolatba azzal, amit Életnek neveznek. A többi mind halál…
Te ismered EZT az ÉLETET? vagy csak a léted éled?
Remenyik Sándor / Ne ítélj
Remenyik Sándor – Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindnek
Elhalkulnak és kisimulnak.
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk,
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen, s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
1939
Fütykössel hadonászó ősemberek vagyunk
A Corpus Hermeticumhoz fűzött magyarázatában Jan van Rijckenborgh így ír a helytelen gondolkodásról:
„ Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi munkát tehet tönkre.”
Az átlagembernél a gondolat az akarás – tehát kívánság – előtt keletkezik. A gondolat hat az agysejtekre, s az agysejteknek ezáltal keletkező ingerülete hat arra a szervre, amelyben az akarat székel. Így keletkezik a cselekvés vagy a nem cselekvés akarása vagy kívánása.
Mindig gondolkodásunk határozza meg és indítja meg a kívánásunkat vagy akarásunkat.
Az Egyetemes tan ezért figyelmezteti a szellemi ösvény minden jelöltjét:
„ Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi munkát tehet tönkre.”
A helytelen gondolatokat el kell oltani, mielőtt feléledne a kívánság. Az ember gyakran érzi magában fellobbanni a vágy vagy akarás tüzét, s ez aztán olyan cselekedetekre ösztönzi, amiket megbán. Ilyenkor nagyon sajnálják, hogy ennek kellett történnie Önökkel, de világos, hogy a kívánságot a gondolat váltotta ki. Mielőtt tehát kívánkozásaikat semlegesíthetnék, ki kell oltaniuk helytelen gondolataikat. De sajnos, a gondolatok ellenőrzéséről az átlag embernél szó sem lehet! Mi csak vaktában gondolkodunk.
Ki ez a „Mi”? Az én-lényünk, egónk melynek székhelye az átlagembernél a lép-máj rendszer.
(igen az egónk nem a fejünkben lakik!)
Ez az én-lény csak találomra gondolkodik. Gondolataink pedig teljesen megfelelnek az irányulásunknak, természetes beállítottságunknak, s meghatározzák az akarásunkat, a kívánságainkat és cselekedeteinket, vagyis vérünk és lényünk állapotát.
Egész személyiségünket asztrális befolyások dirigálják és tartják bizonyos állapotban gondolkodásmódunk segítségével. Aki tehát gondolkodásmódját nem képes ellenőrizni és megváltoztatni, az ne higgye, hogy valamivel is több mint egy gondolkodásban fejlett emlős.
Tulajdonképpen nem vagyunk műveltek, hanem nagyon is neveletlenek, lényegében fütykössel hadonászó ősemberek. Divatosan öltözködünk ugyan, a helyzetekhez illő, előírt módon viselkedünk, a legjobb szándékkal megjátsszuk magunkat, de gondolataink tisztaságára és tisztességes voltára, ítélet és kritikamentességre, elfogadásra és alázatra, általában nem ügyelünk. Így automatikusan a gondolataink romboló érzelmi energiákat és helytelen cselekedeteket szülnek.
Jól fontolják meg : „ Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi munkát tehet tönkre.”
Megj:
Milyen munkát? Természetesen az ön-magunkon, ön-magunkban elvégzendő munkáról van szó… Arról amiről az mondják: “Aki önmagát legyőzi, erősebb annál is mint aki egy várost hódít meg!”
Siess a dúlásra, siess a prédára! vagy figyelj most kicsit
Egy rövid szösszenet, a ma divatos 2012, meg világvége hangulathoz. Mely véleményem szerint, leginkább azért kínos, mert érezzük hogy történik, valahol, valami de mi nem tudunk róla. A világvégét ájultságunkban észre sem vesszük.
Olyanok vagyunk mint a hajótöröttek, kik a sziget belsejében lévő végsőkig felzabált gyümölcsös közepén tédelve könyörgünk megváltásért, miközben a parton a hajók jönnek – mennek, bármelyik elvinne minket. De görcsösen ragaszkodunk a gyümölcsfákhoz, A jó és a rossz tudásának fájához, mely életet ugyan nem ad, de létezés és tapasztalás kettős örömét megadja számunka.
Mi is a helyes magatartás? Ha netán körülményeink valósága némiképp a tudatunkban a felszínre szivárog ? Hamvas tiszta képet ad erről, az első Gnosztikus, azaz ismerő és tudó példáján:
Hamvas Béla – Henoch Apokalipszise – részlet
- Henoch Magatartása -
“A héber hagyomány azt mondja, hogy Henoch Matatron. Matatron, ez a különös szó, mint a már elkallódott Kabbala könyvei magyarázzák, rang. Isten után közvetlenül ő következik. Feljegyezték, amikor az Úr Henochot a lelkek fölött való teljhatalommal megbízta, az angyalok elcsodálkoztak és azt kérdezték, ugyan miféle dolog ez, hogy mi e halandó emberi lénynek szolgáljunk. Hosszú ideig az egész mitológiai túlzásnak is látszik. Csak lassan, mialatt az ember a hagyománynak egyre nagyobb területét látja be, tűnik ki, hogy az őskor kivétel nélkül minden vonala és útja kereszteződésében ott áll Henoch, a Matatron, a lelkek világának helytartója, a hierarchiák legmagasabb lépcsőjén, még az arkangyalok fölött.
Néhány lényeges mozzanat: Ádám Rariel arkangyaltól könyvet kapott. A könyv, héberül Sefer, körülbelül, mint a görög logosz, tudást és világosságot és értelmet is jelent. De mindenesetre valamit, amit bevéstek, vagyis szignatúrát. A könyvet Ádám elásta, Henoch azonban, megtalálta, s így azt, ami a paradicsomban történt, közvetlenül megismerte. De, mint Böhme mondja, az első hat pátriárka után, Ádámtól Jaredig, Henoch volt az első próféta. Az apokalipszis küszöbén, a sötét korszak kezdetén ő volt az első éber, mert próféta nem annyi, mint jós, hanem annyi, mint látó és szóló, mint őrző, phylax pneumatón, mint Platón írta. Tanúja volt az angyalok lázadásának, ő volt a követ, aki a bukott angyalok kérvényét az égben az Úrnak átadta. Az egyetlen lény, aki a halál küszöbét teljes öntudattal lépte át, amikor az Úr őt magához emelte. Ő volt az, aki a csillagokról való tudást az emberekkel megismertette. Törvényeket és szokásokat hozott. Végül, mikor a mennyben járt, ő volt az, aki a Megváltót, születése előtt, saját szemével látta.
Henoch lénye összeköti a paradicsomi emberiséget az apokaliptikus (történeti) emberiséggel és a megváltás emberiségével. És, ami a legfontosabb, Henochnak szemléletes tapasztalata volt Istenről, ténylegesen látta őt és hangját hallotta, nem jelképekben, mint Illés vagy Mózes, nem látomásokban, mint a hinduk vagy az irániak, nem a mítosz káprázatában, mint a görögök vagy az egyiptomiak, hanem személyesen és közvetlenül szemtől szemben állt és beszélt vele. Henoch megmutatja, milyen az apokalipszisben (történet) az egyetlen lehetséges magatartás, a sziklaszilárd bázis és a megtántoríthatatlan hűség és elszegődés. Henoch ezért Matatron, a világ kancellárja és Isten után közvetlenül ő következik.
Ezt a tényt ma minden erővel hangsúlyozni kell és fenn kell tartani. Ma, éppen ma, mikor, mint a Sefer Jezirah mondja, az Égnek földi megnyilatkozása nincs. A történet e pontján, ma, a válság egyre félelmetesebb szorosában, ma, Henoch magatartásán kívül más egyáltalán nincs. Az apokalipszis jelenlegi végső szakaszában mást tenni, mint amit ő tett, nem lehet és nem szabad. A megtántoríthatatlan hűség és elszegődés, a megrázhatatlan bizonyosság az Úrban, ma úgy mondanák, hogy az igazság szellemében, ébernek lenni, ahogy a keresztény vallás mondja, hinni, mert a hit hűség is, pistis, ahogy a görögök, fides, ahogy a latinok írták. Légy hű. Légy éber. Keresd meg azt a könyvet, amit Ádám elásott. A könyv, héberül Sefer, tudást és világosságot és értelmet is jelent. Az apokalipszisben, a mélyponthoz egészen közel, a várható ítélet előestéjén, ma Henoch magatartásán kívül más bizonyosság nincs.
Igen, aki a hagyományt olvassa, egészen elcsodálkozik. Henoch, akinek könyvét a régebbi farizeusok az ószövetségből oly észrevétlenül kicenzúrázták, hogy tőlük még a maiak is tanulhatnának, Henoch az őskor minden lényeges mozzanatával vonatkozásban áll. Az egyik feljegyzés azt mondja, hogy benne Ádámnak első lelke kelt életre, az a lélek, aki Ádám a bűnbeesés előtt volt. Mikor megkérdezték tőle, mi a neve, azt válaszolta: Hetven nevem van, de a király engem csak kamasznak hív. Kamasz. Gyermeki fiú. Ephébos, mint Platón a Phaidrosban írta. Henoch az Úr kamasza. Ez a tündöklő kölyök, akiről a Megváltó később azt mondta, hogy jaj annak, aki nem tud olyan lenni, mint ő.
Henoch tudta, mit jelent a sötét nemzedékben élni. Az istentelenek között, az emiták, vagyis a borzasztók, a rephaiták, vagyis a gigászok, a giborim, vagyis a hatalmaskodók, a samsuniták, vagyis a zűrzavarosak, az anaguidák, vagyis a szörnyek, az avidák, vagyis a visszájára fordítottak, a nephilim, vagyis a megrontók között. Elárulták a fényt, írja a hagyomány. Henoch az árulókat és a törtetőket nem gyűlölte. Az Úrral szövetségben állt. Nem gyűlöl. De aki nincs vele, ellene van. Az egyetlen mód az elátkozottak között élni. Nem gyűlölni. Az Úrral szövetségben állni. Az Úr felvitte őt az Arahath-ba, a legmagasabb mennybe, hogy a vízözön nemzedéke ellen tanúskodjék. Megnyitotta neki a bölcsesség háromszázezer kapuját, az ész, az okosság, az élet, a béke, a hatalom, a bátorság, a kellem, a tanítás, a könyörület, az alázat, az istenfélelem háromszázezer kapuját. Adott neki hetvenkét szárnyat és háromszázhatvanötszörös áldással adott neki háromszázhatvanöt szemet, mindegyik, mint a nap; olyan székbe ültette, amely az ő trónusához hasonló, megkoronázta, testének húsát élő tűzzé változtatta és olyan volt, mint a fáklya és mint a villám és, mint az egyik könyv írja: az emberek nem mertek reánézni, mert arcáról az isteni rettenet sugárzott és aki látta, meghalt. Az Úr így szólt: Neveim közül hetvenet kivettem és neki adtam – palotám előtt ül és ítéletet tart az égi seregek fölött – a parancsokat a nyelveknek ő osztja el – neki adtam a huszonkét pecsétet, amelyek mindegyikét ujjammal jelöltem meg s ezek a bélyegek azok, amelyek az Ég minden törvényét lezárják. És végül ismét és újra, ő volt a kamasz, az Úr kamasza, a hajnal és a harmat gyermeke, mint Böhme mondja, a paradicsomi lélek, és jaj annak, aki nem tud hozzá hasonló lenni.
Mi volt az a bűn, amit a lázadó angyalok elkövettek és mi volt az a sötét tudás, amire az özönvíz emberiségét a bukott angyalok megtanították? – igen, Baader szerint már nem tudjuk, mert nem tudjuk elkövetni. Valami borzalom történt, amitől Henoch minden szava reszket. Nem kell azt hinni, hogy ez a borzalom az özönvíz fenekén nyomtalanul eltűnt. Talán létünkbe észrevétlenül beleépült és azért nem tudunk róla, mert állandóan elkövetjük. Az özönvíz előtt élt emberiség sötétsége a maiénál mindenesetre kisebb volt. Az Antikrisztus korszakában, mi, ma, mélyebbre merültünk. Henoch helyzete a mienknél könnyebb volt. Nemtelen hitvány fiak, mondja Jeremiás, mi az oka, hogy mennél inkább ostorozlak, annál inkább növelitek a bűnt? Talpától fogva tetejéig nincsen e testben épség, mindenestül seb, daganat, kelevény siess a dúlásra, siess a prédára! Az Apokalipszis pedig így: és az Antikrisztusnak adatott hatalom minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött – és meg fog alázkodni előtte a föld minden lakója, akinek neve nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe. Adatott neki felsőbb hatalom – kai edothe auto exousia. Siess a dúlásra, siess a prédára. Henoch csak Azazelt ismerte, és a lázadó angyalokat, a szörnyeket és a gigászokat és a visszájára fordítottakat, de nem ismerte az Antikrisztust és azokat az embereket, akik “összerágták nyelvüket a fájdalomtól, de azért nem tértek meg”. Ou metanoésan. Az ember kínjában melléről a szőrt kitépné, mikor a becsapottak milliárdjait látja, az árulást és az erőszakot, a hazugságot és a gyűlöletet és a dühöngőket és az orgyilkosokat és a ripőköket és a mérgezőket és a nyelvöltögetőket és az elvetemültség és a szenny és a gyalázat és a káromlás és a törvényesített és a megzenésített embernyúzás emberiségét. Siess a dúlásra, siess a prédára! Nyelvüket a fájdalomtól összerágták, de nem tértek meg. Ou metanoésan. Ó, Henoch helyzete igazán könnyebb volt. De ma sincs más mód, mint helytállni, ahogy Henoch tette, Henoch, aki az Úr kamasza volt, nincs más mód, nem gyűlölni, hanem szövetségben állni az Úrral. Ez a kamaszság, ez a hűség, a hit, pistis, ahogy a görögök, fides, ahogy a latinok írták. Ez a megrázhatatlan bizonyosság. Ma, amikor az Égnek nincsen földi megnyilatkozása. Ma, amikor az egész emberiség egyetlen mozgatója, hogy siess a dúlásra, siess a prédára. Amikor az emberek nyelvüket összerágták a fájdalomtól, de nem tértek meg. Ou metanoésan. Tehetsz valamit? Feltéve, ha a földön a legfelsőbb teljhatalmat kezedbe kapnád, akkor is tehetetlen maradnál. Ha melledről a szőrt kínodban kitépnéd, akkor se tudnál tenni semmit. Nem tudnád őket észre téríteni. Nem tértek meg. Ou metanoésan. Nyelvüket a fájdalomtól összerágják és elviselnek árulást és erőszakot és nyúzást és éhséget és háborút és rugdalást és hazugságot és ripőkséget és leköpdösést és nem térnek észre. Tovább nyüzsögnek. Siess a dúlásra, siess a prédára. Az Antikrisztusnak felsőbb hatalom adatott – kai edothe auto exousia. Ki vagyunk neki adva. S ebben a helyzetben nincs más mód megállni, mint azt az isteni kölyök tette, az Úr kamasza, a hajnal és a harmat gyermeke, nincs más mód, mint nem gyűlölni, de az Úrral megrendíthetetlen szövetségben állni, ma, a várható ítélethez egészen közel, Henoch magatartásán kívül más bizonyosság nincs.”
A rabság
Hamvas Béla – Karnevál – részlet
Hamvas Bela – Karneval – reszlet_A rabsag
Valaki ül.
Közelebbről: ketten vannak, egymásnak háttal.
Egy férfi és egy nő. Háttal egymásnak, össze vannak nőve.
Fel akarnak állni, nem tudnak.
Fejüket forgatják, hogy egymást lássák, de a fejük is össze van nőve.
A két arc egymást sohasem láthatja. Soha egymással szembe nem nézhetnek.
Kínlódó arc. A nő nyöszörög. Ott hever, a fejét forgatja, hogy a másikat lássa.
Szenvednek, nem látják egymást. Szeretik egymást?
Nem szeretik egymást. Nem szerelem.
Akihez hozzáragadsz, azt nem szereted.
Élősdije és rablója vagy. Csak azt szereted akit eleresztesz.
Ha szeretsz szabaddá teszel. Csak azok szeretnek, akik szabadon egyesülnek.
Ezek ájultak.
Ha hozzátapadsz, akkor foglya vagy, és vérét szívod.
El kell eresztened, hogy szerethesd.
Csak vonaglanak az út mellett. Össze vannak nőve.
És egymástól mégis fényévnyi távolságra vannak.
Azt hiszik, ha összeragadnak, egyesülnek.
Egyiknek sincs szíve, hogy a másikat felszabadítsa. Nem szereti.
Nincs szíve, hogy önmagát felszabadítsa. Önmagát sem szereti.
Csak mohó, és úgy bánik magával, mint elkényeztetett kölykével.
Évszázadok óta össze vannak nőve.
Minden reggel, mikor a nap a látóhatár szélét megérinti, kettéválnak,
és mindegyik szabad.
De egy perc sem múlik el, és újra összenőnek, és mindig úgy, hogy egymást nem látják. Évszázadok óta minden nap szabadok, és minden nap megajándékozhatnák egymást a szabadságukkal, hogy egymást szeressék.
De az ájulat bennük nagyobb. Az őrület. A rabság.
Szerelem csak önkéntes egyesülésből lehet.
Hazug mámor ez, évszázadok óta hazug.
Lehet segíteni rajtuk?
Holnap reggel, ha a nap felkel, újra elválnak. Ha már eléggé szeretik egymást ahhoz, hogy nem ragadnak össze, egymást újra látni fogják.
Hallod?
Szeresd.
Holnap reggel, ha a nap felkel.
Istent sem lehet ájultan szeretni!
Nem tűri sem a parazitákat, sem a rabokat.
Azért adott mindenkinek szabad önrendelkezést.
Mit kezdjen egy őrülttel, aki benne részegséget keres?