Durva statisztika – ideje elgondolkodni…
Elég durva víziót és még durvább következtetéseket lehet megszülni a következő adatokból:
Ha a Föld lakosságát egy 100 lelket számláló faluba lehetne redukálni, és minden nép aránya megmaradna, ebben a faluban lakna:
- 57 ázsiai
- 21 európai
- 14 amerikai (észak-, közép- és dél-amerikai)
- 8 afrikai
Lenne benne:
- 52 nő és 48 férfi
- 30 fehér és 70 nem fehér
- 30 keresztény és 70 nem keresztény
- 89 heteroszexuális és 11 homoszexuális
- 6 személy birtokolná az összes vagyon 59 %-át, és minden 6. Az USA-ból származna.
100-ból:
- 80 élne omladozó faházban,
- 70 lenne analfabéta
- 50 szenvedne alultápláltságban
- 1 éppen meghalna
- 1 éppen megszületne
- egynek lenne számítógépe
- egynek lenne egyetemi végzettsége.
Ha a világot ilyen módon szemügyre vesszük, az elfogadás és megértés iránti igény nyilvánvalóvá válik.
A következőket sem árt végiggondolni:
- Ha ma reggel felkeltél, és akár egészséges vagy, akár beteg, jobb sors jutott neked, mint annak a félmillió embernek, akik a jövő héten már nem fognak élni.
- Ha még soha nem voltál egy háború veszélyében, a fogság magányában, a kínvallatás haláltusájában, vagy az éhezés satujában, jobb helyzetben vagy, mint 500 millió ember a Földön.
- Ha templomba járhatsz anélkül, hogy attól kellene félned, hogy megfenyegetnek, megkínoznak, vagy megölnek emiatt, szerencsésebb vagy, mint 3 milliárd ember.
- Ha van étel a hűtődben, ruha a testeden, tető a fejed felett, ahol aludni térhetsz, gazdagabb vagy, mint a Föld lakosságának 75 %-a.
- Ha van pénzed a bankban, a pénztárcádban és a malacperselyedben, a világ legkiváltságosabb 8 %-ába tartozol.
- Ha a szüleid még élnek, és még mindig házasok, akkor már tényleg egy ritkaság vagy.
- Ha ezt olvasod, kétszeres áldásban van részed:
először, mert valaki rajtad kívül is gondolkodik a környezetedben, másodszor pedig, mert nem tartozol azon sok millió ember közé, akik nem tudnak olvasni.
valami itt nincs rendjén….
Amikor megszületett az ember…
Barbeló – Az összetörés fia
Szeretném megosztani azt a gondolatkört, mely a honlap nevét Barbeló ihlette, melynek nevében szeretném ha kapcsolódnánk egymással.
Pistis Sophia – Gnosztikus Evangélium, részlet
„Jézus folytatta beszédét, és így szólt: Amikor az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szerint ’anyámnak’ neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, és amikor felém fordult a magasságba, beléje ültettem az első erőt,amit Barbelótól vettem, vagyis annak a fénytestnek az erejét, amelyet a magasságban viseltem. A lélek helyébe pedig a nagy Sabaoth erejét, a jóét vetettem beléje, aki jobboldalon az igazak körzetében található.”
Részlet a Jan van Rijckenborgh – A Pistis Sophia Gnosztikus Evangéliumhoz fűzött magyarázatából:
A második sugárerőt János születésnek vagy Illés újraszületésnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy az ifjú jelöltet összekapcsolják minden megszabadult vérerejével. Megkapja ezt a vérörökséget, ami voltaképpen egy szidérikus sugárzás. Mintegy vérkapcsolatba lép minden olyan testvérrel aki bejárta előtte az ösvényt.
A vérnek ez a kincse, egy élő közösség ereje. Ez az erő teszi a jelöltet képessé arra, hogy saját magát megtámadja, és az ösvényt végigküzdje.
Ami nincs a vérben erő formájában, az nem valósulhat meg soha. Ezért ez az új születés a vérben,a vérörökség elnyerése a feltétele mindennek.
Az önmagán való munkálkodás, melyet átizzít a múlhatatlan igazság első két sugara, természetesen az ön-szabadkőművesség. Utat tör magának az akadályokon keresztül: ez János, az úttörő. Ennek a szabad út teremtésnek az eredménye tipikusan József, az ács – a szabadkőműves.
Ez a változás, magától értetődően krízishez vezet, egy végponthoz, határhelyhez, ahol minden dialektikus lehetőségnek törvényszerűen véget kell érnie. Ezt az állapotot „Máriának” nevezik.
Ezért mondják hogy József és Mária össze van kapcsolva, mintegy párt alkot, de még nem házasok. Egységre rendeltettek, de a valóság még távol van.
És mégis, a „magát távol tudván, de ennek ellenére a vér unszolására buzgólkodván” eme állapotában csodaként bekövetkezik egy harmadik gnosztikus sugárerő érintése, amely Barbelo-tól származik. Szó szerint Barbeló „az összetörés fiát” jelenti. Talán megértik, hogy Barbelónak, ebben az erejében kezdődik el a megfordulás, a természetlény átváltozása egy Jézus Krisztus Szellemrendjéhez tartozó lénnyé.
Ez a megfordulás azonban egy szükséges összetörést követel meg.
A János fázis állapotában Ön el akarja készíteni a drága húsvéti bárányát, és alázattal telten, teljes összpontosítással ül kunyhójában. Ekkor azonban mint Rózsakereszt Krisztián esetében is, a harmadik sugár, a Barbeló-sugár vihara kerekedik, amibe az Ön egész háza beleremeg.
Most minden azon múlik, hogy feladja –e spontán, természetes ellenállását, és mondja-e Máriához hasonlóan, hogy „történjen velem a Te igéd szerint”. Úgy kell viselkednie, hogy életvitelével kérje: „ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!”
Ekkor megkapja lelkében a nagy Sabaoth erejét, a jóét, aki a jobb oldalon van.
Ez a Gnózis életszabályzó, egyensúlyszabályzó negyedik sugara, mely képessé teszi Önt arra, hogy az összetörés ösvényén örömmel haladjon..
Ez egy olyan út, amelyet Ön a természet szerint nem akarhat, nem láthat és nem foghat fel, melyen azonban mégis ellenállás nélküli elhalásban halad, hogy örökké élőnek szülessen meg.
A szellemi önkielégítés nem vezet sehova
Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, és megfogalmazódott ott egy gondolat bennem, amin utána még sokat filóztam.
Ami kb így hangzott: Lehet bármekkora a szellemi vihar, és változás, jöhetnek mehetnek hajók, flották is akár, a legtöbb embernek valószínüleg ez fel sem tűnik. A tömeg hömpölyög tovább.
Olyasmi, mint amikor mondják, mondják a viccet és egyszer csak nem mondják tovább.
És ott állunk értetlen fejjel, hogy mos mi van?
De rég elhangzott már a poén (a hívás) csak fel sem tűnt, nem értettük meg, nem reagáltuk le.
A hajó elment, vakargatjuk a fejünket, majd visszaballagunk a húsosfazekakhoz, amiből már a célorientáltabb barátaink, kikapkodták a kevésbé mócsingos darabokat.
Summa: Yoda: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – ez igaz a szellemi dolgokra is
Tamás Evangéliuma
Tamás evangéliuma
Ezek azok a titkos igék, melyeket Jézus, az Élő mondott és Didymosz Júdás Tamás leírt.
1. És Ő ezt mondta: Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált.
2. Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.
3. Jézus mondta: Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket, akkor szegénységben vagytok és ti vagytok a szegénység.
4. Jézus mondta: Azokban a napokban nem habozik majd az aggastyán megkérdezni a hétnapos gyermeket, hogy merre van az élet helye, és ő élni fog. Mert sok első utolsó lesz és ők egyetlenek lesznek.
5. Jézus mondta: Ismerd meg, ami a szemed előtt van, és ami elrejtett, és ki lesz nyilatkoztatva neked. Mert nincs semmi elrejtett, ami majd ki ne lenne nyilatkoztatva.
6. Tanítványai megkérdezték őt és így szóltak hozzá: Akarod, hogy böjtöljünk? És hogyan imádkozzunk és hogyan adjunk alamizsnát és milyen étkezési előírásokat tartsunk meg? Jézus mondta: Ne hazudjatok és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert az ég előtt nincs semmi titokban. Nincs ugyanis semmiféle elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne, s nincs semmi rejtett, ami le ne lepleződne.
7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán, melyet megeszik az ember és az oroszlán ember lesz. Utálatos az ember, akit az oroszlán felfal, és az ember oroszlán lesz.
8. És Ő mondta: Az ember az okos halászhoz hasonlít, aki a hálóját a tengerbe veti s telve apró hallal a partra vonja azt. Az okos halász talált köztük egy nagy jó halat. Az össze apró halat visszadobálja a tengerbe. Nehézség nélkül a legnagyobb halat választja. Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
9. Jézus mondta: Íme kiment a magvető vetni, megtöltötte a markát és vetett. Néhány (mag) az útfélre esett. Jöttek a madarak és felcsipegették. Mások sziklára hullottak, nem eresztettek gyökeret a földbe és nem hajtottak kalászt az ég felé. Ismét mások tövisek közé hullottak. A tövisek megfojtották a magokat és a férgek ették meg őket. Ismét mások jó földbe hullottak és jó termést hoztak. Hatvanszorosat, százhúszszorosat.
10. Jézus mondta: Tüzet dobtam a világra; és íme, megőrzöm azt, míg fel nem lobban.
11. Jézus mondta: Az az ég, és amelyik ezen túl van, az is el fog múlni. És a holtak nem élnek és az élők nem fognak meghalni. Azokban a napokban, amikor azt eszitek, ami holt, élővé teszitek azt. Ha világosságban vagytok, mi az amit tesztek? Ama napon, mikor egy voltatok, kettővé váltatok. Ha kettővé váltatok, mit fogtok tenni?
12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Tudjuk, hogy el fogsz menni tőlünk. Ki lesz a nagyobb köztünk? Jézus ezt mondta nekik: Ott, ahová ti elértetek, Jakabhoz, az igazhoz fogtok menni, akiért az ég és föld keletkezett.
13. Jézus így szólt tanítványaihoz: Hasonlítsatok engem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló? Simon Péter ezt mondta neki: Egy igaz angyalhoz hasonlítasz. Máté azt mondta neki: Okos, mélyenlátó emberhez hasonlítasz. Tamás ezt mondta neki: Mester, ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus mondta: Én vagyok a Mestered, mert megittasodtál és megmámorosodtál a szökkelő forrásból, amit én mértem. Akkor fogta, odébb vitte őt, és három szót mondott neki. Amikor Tamás visszatért társaihoz, azok megkérdezték: Mit mondott neked Jézus? Tamás ezt mondta nekik: Ha abból, amit mondott, megmondok nektek egy szót is, köveket ragadtok és megköveztek engem. A kövekből azonban tűz csap ki és titeket éget meg.
14. Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, magatoknak szereztek bűnt: ha imádkoztok, elítéltettek. Ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek lelketeknek. Bármely területre menjetek is, bárhol vonultok is keresztül, ha befogadnak, azt egyétek, amit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg ott a betegeket. Mert nem az tesz tisztátalanná, ami szátokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná titeket ami a szájatokon kijön.
15. Jézus mondta: Amikor látjátok azt aki nem asszonytól született, boruljatok előtte arcra és imádjátok őt. Ő a ti atyátok.
16. Jézus mondta: Az emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott (lat: stabunt solitari, gör: ontesz monadzontesz).
17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült.
18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, milyen lesz a végünk? Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis kezdet van, ott lesz vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni.
19. Jézus mondta: Boldog az, aki már van, mielőtt lett volna. Ha ti tanítványaim lettetek és meghallgattátok (= megértettétek) szavaimat, ezen kövek engedelmeskedni fognak nektek. Öt fátok van ugyanis a Paradicsomban, melyek nem mozdulnak télen és nyáron, és leveleik le nem hullanak. Aki megismeri azokat, halált nem fog ízlelni.
20. A tanítványok megkérdezték Jézust: Mondd meg nekünk, mihez hasonlít a mennyek országa? Ő válaszolt nekik: A mennyek országa a mustármaghoz hasonlít. Ez kisebb minden más magnál. De ha olyan földbe esik, melyet megművelnek, nagy szárat hajt és az ég madarainak védelmet nyújt.
21. Mariham (Mária Magdolna) így szólt Jézushoz: Mihez hasonlítanak tanítványaid? Ő ezt mondta: Kicsiny gyermekekhez hasonlítanak, akik egy darab földön laknak, amely nem az övék. Mikor majd jönnek a föld urai, azt mondják: Adjátok át nekünk a földünket! Levetkőznek előttük, hogy otthagyják és nekik átadják földjüket. Ezért mondom nektek: Ha a ház ura tudja, mikor jön a tolvaj, őrködik, mielőtt megérkezne és nem fogja megengedni, hogy királysága házába betörjön, és elvigye holmiját. Ti azonban a világ színe előtt őrködtök! Nagy erővel övezzétek csípőtöket, nehogy utat találjon hozzátok a tolvaj, és hozzátok férkőzzön. Mert meg fogják találni a birtokot, amit vártok. Legyen köztetek értő ember! Amikor a gyümölcs megérett, eljön sarlóval a kezében és levágja azt. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!
22. Jézus kicsiny gyermekeket látott, akik szoptak. Ezt mondta tanítványainak: E kicsinyek, akik még szopnak, hasonlítanak azokhoz, akik a királyságba jutnak. Azok azt mondták neki: Ha mi kicsinyek leszünk, bejutunk majd a királyságba? Jézus azt mondta nekik: Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfi mint a nő egyetlen eggyé, hogy a férfi ne férfi és a nő ne nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek be majd a királyságba.
23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből egyet és tízezerből kettőt. S egymagatok fogtok ott állni.
24. Ezt mondták a tanítványai: Oktass minket a helyről, ahol vagy, mivel erre szükségünk van, hogy azt keressük. Ő ezt mondta nekik: akinek füle van, hallja meg! Ez a fény a fény-ember bensejében van és az egész világot megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.
25. Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint saját lelkedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét.
26. Jézus mondta: Testvéred szemében észreveszed a szálkát, saját szemedben a gerendát azonban nem látod. Ha kihúzod szemedből a gerendát, akkor láss hozzá, hogy kihúzd testvéred szeméből a szálkát.
27. Ha ti a világban ne böjtöltök, nem találjátok meg a királyságot. Ha a szombatot nem teszitek szombattá, nem látjátok meg az Atyát.
28. Jézus mondta: – A világ közepén álltam és kinyilatkoztattam magam nekik testben. Mind részegen találtam őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett volna és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok voltak szívükben, és látták, hogy üresen jöttek a világra és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból. Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák borukat, akkor meg fognak térni mégis.
29. Jézus mondta: Ha a test a lélek miatt lett, úgy ez csoda. Ha pedig a lélek a test miatt lett, akkor még nagyobb csoda. Én azonban azt csodálom, hogyan telepedett le ebben a szegénységben ekkora nagy gazdagság?
30. Jézus mondta: Ahol három isten van, azok istenek. Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok.
31. Jézus mondta: Egyetlen prófétát sem fogadnak be falujába. Egy orvos sem tudja meggyógyítani azokat, akik őt ismerik.
32. Jézus mondta: A város, mely magas hegyre épült és megerősítették, nem omolhat le és nem rejthető el.
33. Jézus mondta: Amit füleddel fogsz hallani, a háztetőkről prédikáld a másik fülbe. Mert senki sem gyújt véka alatt mécsest és nem rejti félreeső helyre, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindaz, aki bejön és kimegy, lássa fényét.
34. Jézus mondta: Ha vak vezet világtalant, mindketten ugyanabba a gödörbe esnek.
35. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy valaki erős ember házába behatoljon és erőszakkal elvegye azt, hacsak nem kötözi meg kezét, s akkor az egész házat felforgatja.
36. Jézus mondta: Ne aggódjatok, és ne azzal törődjetek reggeltől estig, é estétől reggelig, mit fogtok felölteni.
37. Ezt mondták a tanítványai: Mely napon fogsz nekünk megjelenni és mely napon fogunk látni téged? Jézus mondta: Amikor levetitek szégyeneteket, fogjátok ruháitokat és lábatok alá teszitek, mint a kicsiny gyermekek, és megtapossátok, akkor meglátjátok majd az Élőnek Fiát, és nem fogtok félni.
38. Jézus mondta: Sokszor vágytatok hallani az igéket, melyeket mondtam nektek és nincs senkitek, akitől hallanátok. Jönnek majd napok, kerestek engem és nem találtok.
39. Jézus mondta: A farizeusok és írástudók elvették a tudás kulcsát és elrejtették. Sem ők maguk nem mentek be, sem másokat nem engedtek be, akik be akartak menni. Ti azonban legyetek okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok.
40. Jézus mondta: Szőlőtő ültettetett az Atyán kívül, és ha nem erősödik meg, kitépik majd és elveszik.
41. Jézus mondta: Akinek van a kezében, annak még adnak. Akinek nincsen, attól az a kevés is elvétetik, amije van.
42. Jézus mondta: Legyetek átmenők!
43. Tanítványai így szóltak hozzá: Ki vagy te, hogy ezeket mondod nekünk? (Jézus mondta): Nem tudjátok, ki vagyok, abból, amit mondok nektek? A zsidókhoz lettetek hasonlók, mert ők szeretik a fát, gyűlölik azonban annak gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsét, de gyűlölik a fát.
44. Jézus mondta: Aki az Atyát káromolja, annak megbocsáttatik, aki a Fiút káromolja, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak sem az égben, sem a földön nem bocsáttatnak meg.
45. Jézus mondta: Nem szednek szőlőt a tövisről és a bojtorjánról fügét. Ezek nem teremnek gyümölcsöt. Jó ember jót hoz elő kincséből, gonosz ember gonoszat hoz elő kincséből, ami a szívében van. Gonoszat beszél szívének túláradó gonoszságából.
46. Jézus mondta: Ádámtól Keresztelő Jánosig az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb, mint Keresztelő János, hogy szemei ne törjenek. Én azonban azt mondtam: Aki közületek kicsivé lesz, az fogja megismerni a királyságot és János fölé emeltetik.
47. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lovat üljön meg és két ijjat feszítsen. És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort és rá azonnal újbort kíván inni. Nem öntenek újbort régi tömlőbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új tömlőbe, nehogy megrontsa azt. Nem varrnak régi foltot új ruhára, nehogy szakadás keletkezzék.
48. Jézus mondta: Ha ketten egy és ugyanazon házban békét kötnek egymással, úgy ha azt mondják a hegynek: menj innen! – az el is fog menni.
49. Jézus mondta: Boldogok az egyedülállók és kiválasztottak. Ők ugyanis megtalálják a királyságot. Mivel ti közülük valók vagytok, ti is oda fogtok menni.
50. Jézus mondta: Ha azt kérdik tőletek: Honnan valók vagytok? Úgy azt mondjátok nekik: Mi a fényből jöttünk, onnan, arról a helyről, ahol a fény önmagától létrejön. Az megállt és megjelent képünkben. Ha azt mondják nektek: Ezek vagytok ti? Akkor mondjátok: Mi az ő fiai és az élő Atya kiválasztottai vagyunk. Ha azt kérdik: Micsoda Atyátok jele bennetek? Mondjátok nekik: A mozgás és a nyugalom.
51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalmának napja és mely napon jön el az új világ? Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem ismertétek föl.
52. Tanítványai ezt mondták neki: Huszonnégy próféta beszélt Izraelben és mind rólad szólt. Mire Ő ezt mondta nekik: elhagytátok az Élőt, aki előttetek van, és holtakról beszéltek.
53. Tanítványai ezt mondták neki: Van haszna körülmetélkedésnek, vagy nincs? Mire Ő ezt mondta nekik: Ha haszna lett volna, akkor atyáik anyáikkal körülmetélten nemzették volna őket. Teljes haszna azonban a Lélekben való körülmetélkedésnek van, mely az igazi.
54. Jézus mondta: Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek a mennyek királysága.
55. Jézus mondta: Aki atyját és anyját nem gyűlöli, nem lehet tanítványom. És aki testvérét és nővérét nem gyűlöli és nem viseli keresztjét, mint én, nem lesz méltó hozzám.
56. Jézus mondta: Aki megismerte a világot, holttestet talált. S aki holttestet talált, arra a világ nem méltó.
57. Jézus mondta: Az Atya Királysága hasonló az emberhez, akinek jó vetőmagja volt. Éjszaka eljött az ellensége és gyomot vetett a vetésbe. Az ember azonban nem engedte kiszedni a gyomot. Ezt mondta nekik: – Nehogy elmenjetek és kitépjük a gyomot és kitépjétek vele a gabonát is. Az aratás napján nyilvánvalóvá lesz majd a gyom. Akkor majd kitépitek és elégettetik.
58. Jézus mondta: Boldog ember az, aki szenvedett, megtalálta az életét.
59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt.
60. Megláttak egy szamaritánust, aki bárányt vitt Judea felé. Ezt mondta tanítványainak: Mit akar ez a báránnyal? Mire ők ezt mondták neki: Levágni és megenni. Ő azt mondta nekik: Amíg él, nem eszi meg, hanem amikor megöli és holttestté teszi… Ők ezt válaszolták: Nem tehet másként. Ő ezt mondta nekik: Ti is keressetek magatoknak nyughelyet, nehogy holttá váljatok és megegyenek titeket.
61. Jézus mondta: Ketten fekszenek egy ágyon, az egyik meg fog halni, a másik élni fog. Szalomé mondta: Te ki vagy, ember, mint kinek a fia?… ágyamra telepedtél és ettél asztalomról. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki az egyetlentől származom. Abból adnak nekem, ami az Atyámé. Szalomé ezt mondta: Tanítványod vagyok. Jézus ezt mondta neki: Azért mondom: Ha hasonló lesz, fénnyel telik meg. Ha azonban megosztott lesz, sötétséggel telik meg.
62. Jézus mondta: Misztériumaimat azoknak mondom el, akik méltók rá. Amit jobbod tesz, ne tudja azt a balod.
63. Jézus mondta: Volt egyszer egy gazdag ember, sok vagyona volt. Azt mondotta: Felhasználom vagyonomat, hogy vessek, arassak, ültessek és csűrömet megtöltsem terménnyel, nehogy hiányt szenvedjek valamiben. Így gondolkodott szívében. Azon éjjel még meghalt. Akinek füle van, hallja meg!
64. Jézus mondta: Egy embernek vendégei voltak. Amikor lakomáját elkészítette, szolgájáért küldött, hogy hívja meg a vendégeket. Elment az elsőhöz és így szólt: Uram meghív téged. Mire ő azt mondta: A kereskedőkkel van dolgom. Hozzám jönnek este és én utasításokat adok nekik. Kimentem magam a lakomáról. Elment a másikhoz is, és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta: Házat vettem és egy napra szükség van rám. Nem lesz időm. Elment egy másikhoz is és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta neki: Barátom esküvőt tart és én rendezem az ünnepi lakomát. Ismét egy másikhoz ment és ezt mondta neki: Uram meghív téged. Ez így válaszolt: Birtokot vettem és megyek beszedni az illetéket. Nem fogok tudni elmenni. Kimentem magam. A szolga jött és mondta urának: Akiket meghívtál a lakomára, kiementették magukat. Az Úr így szólt szolgájához: Menj ki az utcára és hozd be azokat, akiket találsz, hogy résztvegyenek a lakomán. A kereskedők és üzletemberek nem fognak bemenni Atyám helyére.
65. Ő ezt mondta: Egy jóságos embernek szőlője volt. Kiadta vincelléreknek, hogy megműveljék és megkapja tőlük a termést. Elküldte szolgáját, hogy a vincellérek átadják neki a szőlő termését. Azok inkább megfogták a szolgát, megverték és majdnem megölték. A szolga visszament és elmondta urának. Ura ezt mondta: Talán nem ismerték. Másik szolgát küldött. A vincellérek megverték azt is. Az Úr elküldte fiát. Ezt mondta: Fiamtól talán tartani fognak. A vincellérek megfogták és ott megölték, mert tudták, hogy ő a szőlő örököse. Akinek füle van, hallja meg!
66. Jézus mondta: Mutassátok meg nekem a követ, melyet az építők elvetettek, az a szegletkő.
67. Jézus mondta: Aki a mindenséget hiányosnak ismeri meg, az maga hiányos, tökéletlen.
68. Jézus mondta: Boldogok vagytok, ha gyűlölnek és üldöznek titeket, az üldözők nem találnak ott helyet.
69. Jézus mondta: Boldogok a szívükben üldözöttek, ők azok, akik valóban felismerték az Atyát. Boldogok, akik éheznek, mert megtölti majd a gyomrát, aki csak akarja.
70. Jézus mondta: Ha ezt létrehozzátok magatokban, amit akartok, megvált titeket az. Ha ez nincs meg nektek, akkor az, amitek nincsen, meg fog ölni titeket.
71. Jézus mondta: Le fogom rombolni ezt a házat és senki sem tudja majd újjáépíteni.
72. Valaki azt mondta neki: Mondd testvéreimnek, hogy osszák meg velem atyám vagyonát. Mire Ő ezt mondta neki: Ember, ki tett engem osztóvá? Tanítványaihoz fordult és ezt mondta nekik: Hát osztó vagyok én?
73. Jézus mondta: Az aratás ugyan nagy, mégis kevés a munkás. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.
74. Ezt mondta: Uram, sokan vannak a kút körül, de kútban nincs semmi.
75. Jézus mondta: Sokan állnak az ajtó előtt. Mégis az egyedülálló lesz az, aki bemehet a mennyegzős helyre.
76. Jézus mondta: A királyság kereskedőemberhez hasonló, akinek árui vannak és talált egy gyöngyöt. Ez a kereskedő okos. Eladja áruit, megvásárolja az egyedüli gyöngyöt. Ti is keressétek és kutassátok a kincset, mely nem enyészik és maradandó, a helyet, ahová molyok be nem férkőznek, hogy megegyék és férgek nem emésztik meg.
77. Jézus mondta: Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem.
78. Jézus mondta: Minek mentetek ki a pusztába? Hogy széltől ingatott nádat lássatok? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Íme királyaitok és nagyjaitok azok, akik puha ruhába öltöztek, és képtelen felismerni az igazságot.
79. Egy asszony a tömegből ezt mondta neki: Üdv a testnek, mely téged hordozott, az emlőknek, melyek tápláltak téged. Ő ezt mondta neki: Üdv azoknak, akik Atyán szavait hallják és megértették az igazságot. Mert napok jönnek majd, amikor azt mondjátok: Üdv a testnek, mely nem fogan és az emlőknek, melyek éhséget nem csillapítottak.
80. Jézus mondta: Aki a világot megismerte, testet talált. S aki testet talált, arra a világ nem méltó.
81. Jézus mondta: Aki gazdag lett, király lehet. Akinek hatalma van, lemondhat róla.
82. Jézus mondta: Aki közel van hozzám, a tűzhöz van közel. Aki távol van tőlem, a királyságtól van távol.
83. Jézus mondta: Az embernek képek nyilatkoztattak ki, a fény azonban benne rejtve maradt az Atya fényének képében. Ki lesz majd nyilatkoztatva, és a képét elborítja majd a fény.
84. Jézus mondta: Ha hasonlóságtokat látjátok, örüljetek. Ha azonban képeiteket látjátok, melyek titeket megelőzően jöttek létre, melyek sem meg nem halnak, sem nyilvánvalókká nem lesznek, hogy fogjátok elviselni?
85. Jézus mondta: Ádám nagy gazdagságból és nagy hatalomból alkottatott, és nem lett méltó hozzátok. Ha ugyanis méltó lett volna, nem ízlelt volna halált.
86. Jézus mondta: A rókáknak odúik vannak és a madaraknak fészkeik. Az emberfiának azonban nincs hová lehajtania fejét, hogy pihenjen.
87. Jézus mondta: Nyomorult a test, mely másik testen csüng és a lélek, mely e kettőtől függ.
88. Jézus mondta: Angyalok és próféták jönnek hozzátok és nektek adják, ami a tiétek. Ti is adjátok nekik, ami a tiétek és mondjátok magatokban: Mely napon jönnek és veszik azt, ami az övék?
89. Jézus mondta: Miért mossátok a serleg külső oldalát? Nem értitek, aki a külsejét teremtette, az teremtette a belsejét is?
90. Jézus mondta: Jöjjetek hozzám, mert igám jóságos és uralmam szelíd. És nyugalmat fogtok lelni.
91. Ezt mondták neki: Mondd meg nekünk, ki vagy, hogy higgyünk neked? Mire Ő ezt mondta: Az ég és a föld arculatát megvizsgáljátok, de azt, ami szemetek előtt van, nem ismeritek fel. Ezt a pillanatot vizsgálni nem tudjátok.
92. Jézus mondta: Keressetek és találtok. Azt azonban, amiről ama napokban kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek, most el akarom mondani nektek és ti nem kérdeztetek utána.
93. Jézus mondta: Ne adjátok a szentet a kutyáknak, nehogy a szemétre dobják. Ne szórjátok a gyöngyöket a sertések elé, nehogy… (eltapossák).
94. Jézus (mondta): Aki keres, talál, aki kopogtat, annak ajtót nyitnak majd.
95. (Jézus mondta): Ha pénzetek van, kamatra ne adjátok, hanem adjátok annak…, akitől nem kapjátok vissza.
96. Jézus (mondta): Az Atya királysága hasonló egy asszonyhoz. Ez kevés kovászt vesz, elvegyíti a tésztába, így nagy kenyérré változtatja azt. Akinek füle van, hallja meg!
97. Jézus mondta: Az (Atya) királysága hasonló egy asszonyhoz, aki liszttel teli korsóval hosszú útra megy. A korsó füle letörik, a liszt mögötte az úton elszóródik. Nem vette észre, semmit sem tudott a bajról. Amikor hazatért, letette a korsót és üresen találta.
98. Jézus mondta: Az Atya királysága hasonló egy férfihez, aki erős embert akart megölni. Otthon kardot ránt és beledöfi a falba, hogy lássa, elég erős-e; ezután öli meg az erőset.
99. A tanítványok azt mondták neki: Testvéreid és anyád kinn állnak. Mire Ő ezt mondta nekik: Ezek, akik e helyen vannak, kik Atyám akaratát teszik, azok testvéreim és anyám. Ők bemennek majd Atyám országába.
100. Aranyat mutattak neki és ezt mondták: A császáriak adót kívánnak tőlünk. Mire Ő ezt mondta nekik: Adjátok a császárnak, ami a császáré, ami Istené, Istennek adjátok, ami enyém, nekem adjátok.
101. Aki apját és anyját nem gyűlöli, mint én, nem lesz tanítványom. Aki atyját és anyját nem szereti, mint én, nem lesz tanítványom. Mert anyám… (hiányos szöveg)… az igazi… ki az életet adta nékem.
102. Jézus mondta: Jaj nektek farizeusok! Ahhoz a kutyához hasonlítotok, amely odafekszik a barmok jászlára. Nem eszik, de a barmokat sem engedi, hogy egyenek.
103. Jézus mondta: Boldog az a férfi, aki tudja, hol jönnek be a rablók, azzal ő felkel és eltorlaszolja a nyílásokat, felövezi csípőjét, mielőtt még bejönnének.
104. Így szóltak hozzá: Jöjj, imádkozzunk és böjtöljünk! Jézus mondta: Mi bűnt követtem el, vagy hol győztek le engem? Akkor böjtöljenek és akkor imádkozzanak, amikor a vőlegény kijön a mennyegzős szobából.
105. Jézus mondta: Aki apát és anyát fog ismerni, azt majd a parázna fiának fogják nevezni.
106. Jézus mondta: Amikor majd kettőt eggyé tesztek, az ember fiai lesztek és azt mondjátok a hegynek, hogy menj el innen, – el fog menni.
107. Jézus mondta: A királyság a pásztorhoz hasonlít, akinek száz juha van. Egy közülük, a legnagyobb, eltévedt. Otthagyta a kilencvenkilencet és ezt az egyet kereste, míg csak meg nem találta. Amikor már elfáradt, azt mondta neki: Téged jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet.
108. Jézus mondta: Aki számból iszik, olyan lesz, mint én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztattatik neki.
109. Jézus mondta: A királyság olyan emberhez hasonlít, akinek a földjén olyan nagy kincs van, amiről ő nem tud. Amikor meghal, örökül hagyja a földet fiának. Fia sem tud róla. Eladja a mezőt. Aki megvette, elment felszántani és megtalálta a kincset. S elkezdi kamatra kölcsönözni annak, akinek akarja.
110. Jézus mondta: Aki megtalálta a világot és gazdaggá lett, lemondhat a világról.
111. Jézus mondta: Előtettek göngyölődik fel majd az ég és a föld. És az élőből élő sem halált, sem szorongást nem fog látni, mert Jézus mondta: Aki megtalálta önmagát, arra a világ nem méltó.
112. Jézus mondta: Jaj a testnek, mely a lélekhez ragaszkodik. Jaj a léleknek, mely testhez ragaszkodik.
113. Tanítványai ezt mondták neki: Mely napon jön el az ország? Jézus mondta: Nem akkor jön el, amikor várják. Azt mondják majd: Nézd, itt van! Vagy: Nézd, ott van! Az Atya országa azonban a föld fölött terül el és az emberek nem látják.
A PÉNZ szent evangéliuma
A Carmina Burana nemrég került ismét a kezembe, teljesen megdöbbentett, nem véletlenül járta ez a mű körbe a világot.
Középkori diákdalok… érdekes nem?
Egy részletének szövegét most megosztanám veletek:
KEZDŐDIK PEDIGLEN A PÉNZ SZENT EVANGÉLIUMA
SZENT MÁRKA SZERINT
(Initium sancti evangelii secundum marcas argenti)
Amaz időben így szóla a pápa a rómaiakhoz:
„Midőn eljövend az ember fia, a mi fenségünk trónusához, először ezt mondjátok neki: »Barátom, mivégre jöttél?« S ha ő, ahelyett, hogy megnyitná zsebét, kitartóan kilincsel továbbra is tinálatok: vessétek ki a külső sötétség mélyeire.”
Történt pedig, hogy egy bizonyos szegény klerikus érkezett vala a pápa úr udvarába, és imígyen kiáltozott, mondván:
„Könyörüljetek rajtam, legalább ti, pápai ajtónállók, mivel a szegénység ugyancsak meg érintett engem. Szörnyű ínségben és nyomorúságban senyvedek, esdekelve kérlek titeket: szánjatok hát meg igen nagy bajomban, roppant szegénységemben.”
Azok azonban, hallván az ő siránkozásait, igen méltatlankodának és mondták vala:
„Barátom, vigyen csak végső romlásodba a te szegénységed! Távozz színünk elől, te sátán, mivel a pénz hatalma nincsen birtokodban. Bizony, bizony mondjuk neked: nem jutsz be a te Urad örömébe, míg meg nem szabadulsz utolsó filléreidtől is a mi tenyerünkben.”
Elmenvén tehát a szegény, eladá köpenyét és ingét és mindenét, amije csak volt vala, és odaadá azoknak árát a kardinálisoknak és az ajtónállóknak és a kamarásoknak. Azok azonban imígyen szóltanak:
„Sokan vagyunk, mit kezdjünk ennyivel?”
És kidobták vala őt a külső sötétség mélyeibe, és ő kimenvén keserves sírásra fakadt, és nem vala vigasztalása.
Történt pediglen ennek utána, hogy valamely gazdag klerikus érkezett vala a pápa udvarába. Ez pediglen kövér vala, hájas és terebélyes, aki viszálykodván megölte vala felebarátját. És méne az ajtónállókhoz, és adott nekik, és méne a kardinálisokhoz és adott nekik, és méne a kamarásokhoz és azoknak is adott vala. Azok azonban úgy gondolták vala, hogy még ennél is többet fognak kapni. A pápa úr pedig meghallván, hogy a kardinálisok és többi szolgái míly gazdag ajándékokat kaptak vala a klerikustól, egészen belebetegedett vala, és majdnem halálát lelte. De tüstént felgyógyult vala, minekutána a gazdag klerikus válogatott aranyakat és ezüs töket küldött néki ajándékul. Ekkor pediglen a pápa úr maga köré gyűjté a kardinálisokat és mindennemű szolgáját, és mondá nékik:
„Felebarátaim, mindig ügyeljetek arra, nehogy valaki üres szavakkal rászedjen benneteket. Ime példát adtam néktek: ahogy én cselekszem, ti is hasonlóképpen cselekedjetek.”
Úgy tűnik, vannak kortalan problémái életünknek, s néha érdemes a régieket vizsgálni, vajh ők mit is gondoltak minderről… Nekem az a avéleméynem, hogy az idő azért megpróbálja a gondolatokat is, és ami fennmarad a rostán, azzal érdemes foglalkozni.
Errefelé van a kiút a válságból
Hihetetlen őrület van a világban.
De jogosan sokakban felmerül már vagy így vagy úgy hogy ez mesterségesen generált őrület-? Vagy tényleg ekkora a gáz? Nos a nyomok megint csak befelé és nem kifelé vezetnek. Önmagunk vizsgálatával kell kezdenünk a szemlélődést, ha meg akarjuk érteni mi is történik ma a világban, ahol teátrálisan épp mindenki felrobban, meghal, vírus fertőz és a öltönyös gengszterek vs megvadult terroristák végeláthatatlan párbaját láthatjuk Lcd tv-n éles adásban közvetítve. (ami a legrosszabb, hogy még drukkolunk is valamelyiknek)
De a lényeg, igazából mélyebben van, voltaképpen bennünk is hasonló dolog zajlik mint a világban. Döntés elé kerül mindenki lassan, és ezt a döntést neked is kedves olvasó önmagadban kell meghoznod önnön sorsod felől. EZÉRT TE VAGY A FELELŐS!
Vagy: fokozzuk a teátrális őrületet és mi magunk is színpadra lépünk valamilyen maszkban, s ez a maszk lehet bármi… pénzember, vállalkozó, családanya, lázadó, politikus, vagy terrorista esetleg diák, bármi… Hiszen minden maszk amibe beleragadunk. Amit önvalónk helyett szerepként magunknak definiálunk. Minden ami miatt bánkódnánk, ha azt elvennénk tőlünk csak szerep, maszk, börtön, rablánc.
Tehát, vagy tudatosan eltávolodunk eme dolgok, élethelyzetek, szerepek utáni vágyakozástól, hajszolásától, birtoklási vágyától, megítélésétől, sőt még a színdarabban nézőként sem kívánunk részt venni tovább, vagy könyörtelenül beteker a dolog minket is.
Ennek következménye az, hogy már nem látjuk hogy színdarab, nem látjuk, hogy csak díszlet, nem látjuk, hogy csak álarcot viselünk, hanem a világ legtermészetesebb dolgaként járjuk a táncot, és szavaljuk fennhangon a ránk eső részben a szöveget, míg a színdarab véget nem ér, és tudatunk függönyét leereszti a halál…
Ez azt jelenti, hogy ne keressünk pénzt? Ne teljesítsük kötelességeinket? Ne tanuljunk ? ne legyünk jó családfők, anyák? Testvérek? Ne figyeljünk mindenkire akit az élet körénkterelt?
Nem, nem erről van szó… a dolgot el kell végezni. A ránk rótt feladatot tökéletesen ki kell vitelezni.
De! Ha ezt nem a szerepazonos attitűddel tesszük, hanem legbelső lényünkben elcsendesedett elmével, tiszta szívvel, az érzelmi és gondolati végeláthatatlan körhinta nélkül, akkor a dolog valamiképp megváltozik. Az OK-OKOZAT törvénye alól valamiképp kibújunk.
Mert a szerepek, a maszkok, az álarcok jelentették a történés egyik pólusát a színdarab pedig a másikat.
Így kilépünk a kétpólusú világ erőteréből, nincs többé jó-rossz, észak – dél, megszűnik a Föld elektromágneses terének a hatása mirajtunk. A jó és arossz tudásának fájáról szakasztott gyümölcsöt kiköptük.
Így, valamiképp eltávolodunk a színdarabtól, noha eljátsszuk a szerepet, nem azonosítjuk önmagunkat vele. Ez a helyzet, döbbenetes ébredést hoz a körülöttünk lévőkben is, kik még a maszkjaik szerepeiben látják életük kiteljesedését, s mindazok kik még a főszerepért pedáloznak, hatásunkra holnap már csendes szívvel fogják szemlélni a dolgok változását, és már nem lesz olyan fontos a legtöbb, a legjobb, a leghamarabb, az enyém, a nekem, az akarom, a szerintem, az én tudom a tutit…
Csak szépen lassan kinyitják a szemüket, és a klasszikus Confessio Fraternitátis évszázados gondolatképével élve: „hajadonfővel, nyílt szívvel és mezítelen lábbal mennek a kelő nap elé”. Ez nem jelent többet, mint tiszta gondolkodást, igazi szeretetet és a (színdarabból) megszabadító cselekedeteket.
Erre felé van a kiút a válságból…
by WKing
A Botrány oka!
A Botrány oka!
Előszó:
A tegnapi gondolatot szeretném ma tovább boncolgatni kicsit, el ne tévedjünk a labirintusban.
Az a meglepő állítás hogy vagy a nyugat gengszterei vagy a kelet terroristái lesznek az ideáink és példaképeink, sajnos igaz.
A fogyasztói társadalom közepén, ami arra késztet elementáris erővel, hogy halmozd az eszközöket és a körülményeket a végletekig javítsd, mert olyan pillanat, hogy „most jó” nem jöhet el, hiszen még a végén gondolkodnánk kicsit.
Nap mint nap benyeljük, sőt megörököljük és már a vérünkben van és önkéntelenül és tudatlanul magunkra vesszük azt az ideát, hogy ezt másképp nem lehet csinálni.
Sosem volt könnyebb a minimumot kényelmesen előteremteni mint a mai korban!
De a kellékek és a körülmények rabjai vagyunk, loholunk és hajszoljuk a még-többet és a „nem adhatok hiszen nem marad” a jelszavunk! DE EZ TÉVEDÉS. Mert…
„A kellék és a körülmény nem lényegtelen, de mindenesetre másodrendű.
Az ember azért dolgozik, hogy minél több és nagyobb lehetőséget biztosítson olyan életre, amely tényleg élet. Ehelyett: amit tesz, a kellékekért teszi. A kellék nem lényegtelen, de mellékes. Az életnek csupán feltétele. A dolgok. Mindig a dolgok. A technika. A berendezés. A körülmények megteremtése. Azt hiszik, az élethez kell valami, vagyon, pénz, állás, rang, ruha, ház, hír, autó, hatalom, villa, mintha e nélkül nem lenne élet, és hozzá sem lehetne fogni. Először mindig fel kell öltözködni. Mintha nem lenne tiszta pillanat, amikor az ember a fa alatt ül, még az is fölösleges, hogy időnként a szájába cseresznyét tegyen, vagy egy pohár bort, és az életen kívül nincsen semmi más, átéllel és vegyítés nélkül, nő vagy férfi és a rigó zenéje nélkül, és emlékek nélkül.
Nem élvezet. Még csak nem is gyönyör. A gondolkodók azt állítják, hogy amikor az élet ténylegesen élet, önmagával megtelik, önmagánál valamiképpen több lesz. Ami az életnél több, az életet áthatja, magasabb szubsztancia, és ez a lét. Élet csak akkor lehet és lesz önmaga, ha a lét megérinti. Nem élvezet és nem gyönyör és nem öröm és nem boldogság. Mert több, csepp abból, ami öröktől fogva van.
Kellék nélkül semmi sem érhető el, mégis a kellék és az élet között nincsen kapcsolat.
Ezért mondják, hogy az ember sok évig egzisztálhat, és egyetlen percet sem él. Valaki megteremtheti a feltételek sokaságát, vagyont, pénzt hatalmat, hírt, rangot, sőt szerezhet ízlést és tudást és képességeket. Utazhat, olvashat, járhat képtárakba és hangversenyekre.
Rettentő tevés – vevés, mialatt nem történik semmi. A feltételeknél marad. A kellékeknél, ahonnan nincs út az élethez.
Ahhoz, hogy az ember teljes értékű életet éljen, a dolgokra a kellékekre nincs szüksége.
A kellék, nem lényegtelen, de mellékes. Mindig csak futball, divat és bio mosópor. Csinálni, mindig valamit csinálni, hogy valami legyen, és nem jut szóhoz az ami van.
Végül az egész elvész abban, hogy dolgoznak, hogy pénzt keressenek, nagyobb lakás és több bútor, nagyobb kényelem és több szórakozás, még az autó, és a függöny, csillár, elutazni, és a bámulatos túltevékenység egyre több és több kívánsághoz vezet. A kellékek arzenálja minél nagyobb, az életre való éhség annál jobban nő, mert az élet meg egyre szárazabb, és az ember egyre szomjasabb. Az igényeket folyton heccelik, minden nap több a műanyag és a informatika, a laptop és a ipod. Mindig kell valami ami nélkül el sem lehet kezdeni.
Egy millenniumot lehet szórakozni anélkül, hogy az ember ténylegesen egyetlen percet éljen.
A tiszta pillanat, amit a dolgok nem zavarnak meg. Amikor az élet közvetlenül élet, és amiről nem lehet lemondani. Semmiről sem akarok tudni, csak ami fontos. „
szerző : Hamvas Béla
Komment: De vajon mennyi az a minimum ami elégséges a hogy a lét öröme megérintse mindennapjainkat? Jó magam ezt egyszerű módon fogalmaztam meg: Annyit akarj, anynit vegyél el, annyiért hajts, dolgozz, gürcölj, annyit halmozz amennyit képes vagy a világnak odaadni, ezáltal az életet a lét örömével megszentelni.
azaz : Lehetsz milliárdos is, de ne vegyél fel olyan köpenyt, aminek van zsebe…(hogy legyen hova tenned, s így megtarthass magadnak belőle egy petákot is)
“akinek van füle az hallja”(olvassa, érti, cselekszi)
A BOTRÁNY
Remegő kézzel tettem le a könyvet, mikor az alábbi kis szösszenetet olvastam Hamvas Bélától. Nem csak azért mert ma ezerszer aktuálisabb kérdés mint az ő idejében, hanem azért mert megfogalmazta azt, amit már hónapok óta kerestem magamban, mert nyomasztott az érzés, hogy valami a dolgokkal nem stimmel.
Beszélgettem egy emberrel, aki foglalkozik hasonló módon szellemi dolgokkal, és megdöbbentő volt, hogy számára összeférhető dolog a nap egyik órájában bankembereknek segíteni a tömegeket kizsákmányolni, megrabolni, csalni. Míg a másik órában a szeretet és a fény magasztos képeiről csacsog. Ez ….
A botrány
Az 1920 as évek elején Leo Sesztov az első háború és néhány forradalom tanulságait alapul véve azt állította, hogy a katasztrófa, mely folyamatban van – és lassan 100 éve tart – nem tragikus, hanem botrányos.
A botrány természete, mint tudjuk, esztétikai, vagy logikai, pszichológiai, vagy szociológiai értékelés számára nem hozzáférhető. A botrány egészen más. A kategória számunkra egészen újszerű. Lehet, hogy egy bizonyos tekintetben egzisztenciális dráma-szerkezet.
Minden jel arra vall, hogy egy ideig ebben a drámai helyzetben egy eddig az emberiség által tiszteletben tartott életrend morzsolódik fel. Azért olyan kimondhatatlanul fájdalmas. Eme botrány ténye morális vagy művészi, vallásos vagy társadalmi megítélésen kívül áll.
Itt marad előttünk mint kolosszális szemérmetlen tény, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Pillanatnyilag csak annyit látunk, hogy a botrányhős a hagyományos értékskálával nem mérhető, mert a botrányhőse nem vétkes, hanem szennyes. Ezért hiányzik belőle mindennemű nagyság. A bűnben a nagyság az, hogy megbocsátást vár, és a bűn meg is bocsátható; a botrány szemtelen, és a megbocsátást leköpi. A bűnös megtörik, a pimasz kiölti a nyelvét. Nyugaton a gengszter, keleten a terrorista, akire mindnyájan egyre inkább hasonlítani kezdünk. A múlt évszázad kezdete óta, életünk mindinkább botránnyal szövődik át, vagyis, mondjuk a világtörténet kezd botrányba fulladni.
Ebben a katasztrófában semmi szépség, semmi komolyság. A megrázó katarzis teljes hiánya. Viszont annál több benne a rafinált tisztátalan izgalom, amely nem old fel, hanem éppen ellenkezőleg, egyre szövevényesebb lesz, hogy végül a szennygödörben elnyeljen. Az életrontó erők okkult és obszcén betörése következtében új idealizmus keletkezett, ez az elaljasodás, amely két vonásáról ismerhető fel
- először: a tisztességes ember gyenge ember, a tisztesség hipokrízis, a szent az, akinek rossz fogai vannak, és nem tud harapni. Az igazság fantazma. Becsületre hivatkozni arcátlanság. Minden tisztaság gyanús, ez az ember aki szennyesét eldugta. Aki a szennytől undorodik, az fanatikus. Játsszunk nyílt kártyákkal, legyünk trágárak és szégyentelenek. Ha valaki ezen megbotránkozik, az érett az elmegyógyintézetre. Az ember mindig ilyen volt, és a világtörténet cudarság. Ami magasnak látszott, az álnok csalók hazugsága;
- másodszor: hódolat a pimasz és az alattomos és a ripők előtt, irigység, hogy az mer aljas lenni, csodálni azt, aki szemtelenebb, és meghunyászkodni az előtt aki brutálisabb és elvetemültebb. „ a legjobb üzlet az árulás”
Azt tudjuk, hogy ez az emberi létezés alapvető romlottságának a következménye. Ennek a romlottságnak a megnyilatkozása elsősorban nem a bűncselekmény. A bűn már durva tünet; e pillanatban másodrendű. A bűn nem számít győzelemre. Itt most arról a létrontásról van szó, amely az élet győztese lett, éspedig a legnagyobb nyilvánosság beleegyezésével.
A tulajdonképpeni botrány az, hogy az élet dicsőségében részesül az, aki az életet bemocskolja.
A tény hogy ez megtörténhet, és megtörténik, az a botrány!
A korrupció győzelme a lét tisztasága fölött; ez az ami a lét eredeti koncepciójában nem volt meg, s ez az, ami teljesen emberi mű.
Minden valószínűség szerint ez a Jézus-per valódi értelme. Az istenember nem azért élt, hogy a bűnt eltüntesse, hanem hogy a létrontás elleni védelemre bennünket megtanítson. Minden szent könyv ezt teszi. A korrupt létben az elviselhetetlen a szenny hatalma a tisztaság felett.
Ami pedig ma történik: az életben való győzelemhez az út, már szinte kizárólagosan a tudatos létrontás. Botrány, hogy az élet azoknak zsákmánya, akik bepiszkolják.
Az Evangélium azt mondja, hogy a bűn nem feltétlen létrontás; Jézus a bűnösöket magához eresztette, utcalányokkal és vámszedőkkel barátkozott. Messze túl a sabbat és a ne paráználkodj törvényein valami újat kellett itt megfogalmazni, azt, hogy az ember az életét nem akkor nyeri meg, ha a törvényt megtartja, hanem ha semmi szennyet nem érint. Ha nem él botrányban.
Az Édenkert, a Paradicsom és az Aranykor idillje az ember valódi létének ősképe, és az idillt a bűn megsebzi, de a seb a bűnbánat szenvedésében meggyógyul.
A botrány az, mely az életet feldúlja, a botrány, a ricsaj és a fajtalanság és a felfordulás, az álnokság és a ripőkség, a terror és a deportálás és a koncentrációs tábor. Ha az idillt beszennyezik és aláássák leköpdösik, és ha ez állandó magatartássá válik, és ha ez a magatartás az élet értékeihez vezető egyetlen biztos módszerré válik, ha a lét bemocskolása nélkül a mindennapi kenyér is kétségessé válik, akkor ez botrány.
A szentkönyvek gyökeres elintézést javasolnak. Azt mondják, hogy a korrupt életben való győzelemmel nem szabad törődni. Ne akarj hatalmat, hírt, vagyont. Ha tiszta kívánsz maradni, mondj le. Ha valaki győzni akar abból csak botrány lesz. A tiszta élet szenved és összetörik, hát szenvedjen és törjön össze, még mindig sokkal jobb, mint elaljasodni.
Az ember tiszta marad. Hol? A paradicsomban, vagyis a lényeges létezésben, ahogy a szentkönyv mondja, az üdvben. Ez az életben való bukás. Ez a tragikum. De ha valaki fordítva csinálja, és üdvét áldozza fel az életben való győzelemnek, az a botrány.
Az ember elképzelhetetlenül szenved. Szenved, amiért nem tud tiszta lenni. Gyáva ahhoz, hogy valódi életet tudjon élni. Hitvány és aljas kétségbeesés, nem tragédia. Ez a botrány.
szerző - Hamvas Béla
Amit tenned kell, tedd meg hamar…
Nagyon sok emberrel, keresővel beszélgettem már, a szellemi dolgokról, az útról, az élet céljáról és értelméről. Mindenki tudni akarja a miérteket, hogy meg tudja pontosan határozni a hogyant.
Voltaképpen ma már nincs is olyan ember akivel való társalgás során, ne kerülne elő a téma.
Bárhonnan is indulunk legyen az tudomány, művészet, vagy vallás a végcél ahogy Hamvas mondaná „az alapállást” megtalálni.
Oda ahol már nincs kétség, sem tan, sem vélemény, de tények sincsenek, sem adatok, sem kérdések…
Amíg nem értünk el ide, addig úton vagyunk, s bárhol is tartsunk a következő feladatunk biztosan az, hogy elengedjük épp azt amihez aktuálisan kötődünk. Ezt vagy lemondással tehetjük meg, vagy a tapasztalatra szükségünk van, és meg kell éljük. Mindkettő küzdelem.
De egy biztos, dönteni kell, és legyen az bármi is, tenni amit tenni kell, hamar.
Hiszen a cél, hogy túl legyünk a dolgon, és elengedjük. Vagy így vagy úgy. Mert az időnk egyre fogyatkozik.
Vissza kell térjünk az eredeti állapotunkba.
Ez az ami túl van a tanokon, filozófián, valláson. Ez az amit voltaképpen a “gnosztikus út”-nak neveznek.
Hamvas Béla így ír erről, némiképp saját élet-útját vázolva elénk.
„Visszatérni csak oda lehet, ahol az ember már volt.
Először az újkorból a kereszténységbe tértem vissza, anélkül, hogy az újkorral való közösséget, és nehézségeinek vállalását megtagadtam volna, anélkül, hogy hozzá hűtlenné váltam volna, hiszen méltónak találtam a gyűlöletre és az ellene való lázadásra, és soha nem vetettem meg annyira, hogy dicsérjem.
Aztán a kereszténységből a hagyományba tértem vissza, oda, ahol a kereszténység is otthon van, a héberek és hinduk, a kínaiak és az egyiptomiak, az indiánok és a görögök közé, oda, ahol a kereszténység is megszületett, ahol minden gondolat és szokás, rítus és eszme, törvény és tudás annyira hasonló, hogy felcserélhető, és mindaz, ami van, még egymáshoz egészen közel áll.
Aztán a hagyományból visszatértem az alapállásba, a fundamentumra, a status absulutusra, anélkül, hogy megtagadtam volna akár az újkort, akár a kereszténységet, akár a hagyományt, az egészet magammal hoztam és helyére visszatettem, és a létbe visszatértem anélkül, hogy az életet megtagadtam volna…
Oda, ahol semmi sem hasonló és rokon,
És nem felcserélhető, hanem Egy,
Ahol semmi sem szabálytalan, hanem normális,
Amihez képest minden egyéb
Viszonylagos és esetleges és múlandó,
Ahol az ellentétek összetartoznak,
Kint és bent ugyanaz, lent és fent szintén,
Tűz és víz egymásban van, mert
Középpont,
Egyetlen,
Lét,
Mozdulatlan és örök.