Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Minden ember ugyanazon fő célra született

Minden ember ugyanazon fő célra született

Minden ember ugyanazon fő célra született

Minden ember ugyanazon fő célra született, hogy igazán ember legyen, azaz: szellemi teremtmény, ki a teremtmények felett uralkodik, teremtőjének képmása. Mindnyájának arra kell tehát képeztetnie, hogy a tudományba, a jó erkölcsbe, a vallásba kellően beavattatván, a jelen életet hasznosan eltölteni, a jövendőre méltóan előkészülni képes legyen.

Hogy Isten előtt nincs személyre való tekintet, arról ő maga többször tett tanúságot.

Ha tehát csak némelyeket részesítünk az elme kiművelésében, egyebeknek kizárásával, akkor igaztalanok vagyunk, nemcsak a mi saját természetünk részes társai iránt, hanem Isten iránt is, aki azt akarja, hogy mindazok, kiket az ő saját kép teremtetett, őt egyaránt megismerjék, szeressék és dicsőítsék.

Ez pedig annál buzgóbban történik, minél nagyobb világa lett az ismeretnek meggyújtva. Mert csak annyiban szeretünk valamit, amennyiben megismerjük.

Commenius – Didactika Magna

Comment: kevesen tudják róla, de a mai oktatás alapjait neki köszönhetjük, és nem mellékesen elég sok időt töltött Magyarországon

Share Button

2 comments

  • Érdekes, és elgondolkodtató… Kicsit másfelől, de hittel közelítem e kérdést. Mivel érdekel az ezotéria, így azt vallom, hogy határozott életfeladattal születünk le ide, ugyanakkor meggyőződésem, hogy létezik az ún. egyetemleges feladat. Ahogy e cikk is írja. A lét e poklából a szerencsés szabadulás általában a feladatunk teljesítése után történik, de e szempontból akár mindegy is lehetne, hogy a “saját” életfeladatunkat éljük meg, vagy az egyetemleges megtapasztalás teljességét értjük meg.

    Azt hiszem, ha a feltétlen szeretet és az elfogadás több követőt találna, úgy e világ, s benne helyünk sokkal több ember számára hozna boldogságot.

  • Igen, ebben igazad van! A nehézség abban áll, hogy az ember kettős lény, egyfelől Isteni, másfelől nem annyira. 😀
    Az egyik képes erre: szeretet, elfogadás, alázat; a másik: eredendően ennek pont az ellentéte, az Egó sosem fog tudni szeretni. Gyárilag arra van berendezkedve, hogy elhatárolódjon, én vagyok-ra. Szóval, a világban folytatott küzdelem, szenvedés az Egók egymással vívott háborúja. A Szellemi úton, nem a világot, hanem önmagunkat, saját egónkat kell kitakarítani, és emberi lényünket, átadni a lélek vezetésének, mely a Szellemmel való kapcsolatban, biztos kézzel vezeti a hajót. Így áll vissza az eredeti emberi templom a helyére.

Comments are closed.