Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Kshatriya, avagy a győzelem ára…

Kshatriya, avagy a győzelem ára…

Kshatriya, avagy a győzelem ára…

Talán az ősz teszi. Valahogy ekkor tájt történik valami. Valami, amit igazából nem lehet meghatározni. Nevezhetjük hangulat változásnak, de ez több annál.
Valami egész mélyen, szerkezetileg változik. Mint az ősz… A gyümölcsök beértek. A szüret után is forr már a must. A levelek gyönyörű színekben pompázva búcsúztatják az életet. Szóval valami hasonló a változás, zsigerileg kezd az élet másképp működni.

Régi ismerősként üdvözlöm már, hellyel kínálom. Kicsit szokjuk egymás társaságát… végül magára hagyom és egy időre távozom…Meddig, nem tudom…Viszlát.

Ha le akarnám írni, egy szó jut eszembe, Kshatriya. A Harcos, Én maradtam itt.
Nem skizoid dolog ez inkább attitűdbeli változás… Amikor eljön az ideje, a pap átengedi a helyét a harcosnak. Ilyenkor felébred minden árny… vér, könnyek, halál… nem ellenségek, de nem kushadnak tovább odalenn.
A valóságra mint vékony háló, kaszáspók szövet ráterülnek. Nem csillog, nem fényes, erejét erővel kifejteni nem tudja egyse a formavilág dolgai közt. Vége a varázslatnak. Egy időre.
Csak azok amik. Dolgok. A meduza tekintetétől megkristályosodott tévedések.

Ó ha tudnák az emberek, hogy a tárgyak, vágyak ösztönök, érzelmek és gondolatok mind csak téves alkotások. Az isteniből születő múlandó, hasztalan próbálkozások. Mind, mint megannyi grálkehely melyben az élet vize helyett klóros csapvizet szolgálunk fel egymásnak. Az öröklétet ígérve. Szomjat talán oltja, de az élethez köze Nincs.

Mikor azt mondom halott, hazudok. Nem, nem halott, mert valójában sosem volt semmi sem élő, így még ennyit sem érnek, mint holmi szarkofág melybe életet balzsamoztak az örökkévalóságnak.

Látom ezt. Ismerem az elmúlás dalait.
Örülni,.vágyni, élvezni fényt, napot, életet látszólag mindnek lehet, ki álmában éberséget hazudik magának. Kis szerencséje van, a valóság tán csak néha zavarja meg, s veri ki izzadság gyanánt a biztosítékot az álmain át.

Ha ébren vagy, valóban meg is teheted. De ha van szíved, nem teszed.
Ébren lenni nem azért fáj, mert olyan nehéz volna felébredni.
Felébredni nagyon is könnyű, és boldog…szabadság dalait hallani a szív templomában, a legkülönlegesebb élmény amit ember megélhet. De ébren maradni nehéz. Mert a templomodon túl, a valóság vár rád.

Ki tudna Istennel a szívében akárcsak egy bőséges reggelit élvezettel elkölteni, ha tudja hogy minden falat kenyérhez vér és szenvedés tapad.
Attól, hogy a pap elmond egy asztali áldást, s gőzölgő kakaót szürcsöli minden kölyke, attól még a csillogó szemű néger kölyök a kakaóbab földeken, éhen hal. De ez csak egy, ott a többi, a gáz, a villany, az olaj, áram, ruhák, eszközök, tárgyak, minden ami csak körül vesz, mind a halál útjain érkeznek. MIért? Nem, nem a pénzért, az is csak egy eszköz, amivel a bábokat ámítják.
A paradicsomi átok leplezésének az ára nagy. Azokat akik még alszanak, beáldozzák azok ámítására akik felébredhetnének. Miért? Mert így tudják elrabolni a lélek fény erejét. Igen,a tied is!

Egy dolog tán még is van, ami még az életnek csíráit magában hordja. A gyermeki kacaj…Igen, ők, az első éveikben még szabadok. Míg a szívük nyitva van, bátran és őszintén addig élnek. Rájuk nem vonatkozik. Bennük él a lehetőség. Rabságba csak szép lassan, észrevétlen kerülnek. Miattunk. Mert a szüleiknek ez a természetes.
Minden esetre, míg gyermekek, szabadok és nevetni tudnak, Élnek. A halál árnyéka rájuk nem vetül. Az élő-halott kifejezés, rájuk nem vonatkozik.
De rád, kedves olvasóm, igen..
Már halott vagy, s így az életed is csak elvetélt téves gondolat. Próbálkozások körhintája, a múlandóban a múlhatatlan keresésének őrült hajszája csupán. Becsaptak téged. Nincs itt amit keresel. Élő-halott vagy.

Ő, aki a szeretet, hisz abban, hogy a fény az életet felébreszti a halottakban.
Hisz benned, hogy ha képes vagy meghalni, felébredsz az örök életre.
Én nem. A legtöbb ember gyenge. Legfeljebb legközelebb.

A legtöbb amit tehetsz, bontsd le a kötődéseid. A biológiai minimum elegendő. Húzódj meg valahol, és várd ki a sorod csendben. Készülj fel egy tisztább életre…

Ha netán, még is csak bátorkodnál ébren maradni. Túllépve a misztikus, okkult, ezoterikus, vallásos spirituális sütkérezésen. Akkor takarítsd ki a templomod! A kufárokat, azaz a szokásaid, a kötődéseid, az elképzeléseid, a tudásod, a vágyaid, örömeid és fájdalmaid, mindazt amire azt mondod “én”, takarítsd ki. Halott világ, halott dolgai ezek.

A démonaiddal nézz szembe. Állj eléjük. Nevezd nevükön őket, mind. Azokat is amiktől rettegsz.
Állj meg, és győzelmed, amazok veresége lesz.
Hogy mit ér? Mindent.

képzelj el egy nagy tömeget, akik kötözött sonka ként vannak egymásba kötözve. Először kibújt, egy, majd még egy, lehet talán egyszer eljön a te időd is.
Mi történik? Ha le is nyúzod a bőrt magadról, de sikerül, mindenkinek segítettél.
Hogyan? Nézd a kötelet. Lazul. A következőnek már könnyebb lesz.

A Kshatriya, vagy harcos kaszt hagyománya ősi. Üsd fel bármelyik szent könyvet, ami közel áll hozzád, és olvasd. Mindben ott vannak a küzdelmek, háborúk.  Olvashatod az Ószövetség prófétáit, vagy a Persifal mondakört, vagy a Sufi bölcseletet. Vagy az Isteni Színjátékot. A sort hosszan folytathatnánk. Talán a legkülönlegesebb és legszebb a Mahábháratha. A legtisztábban itt mutatkozik meg, hogy a végén egy új dolog születik,  s a győzelem ára, a múlandó halála.  Egyszer a küzdelmet meg kell vívni Neked is. 

Efézusiakhoz 6

11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13 Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14 Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15 És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16 Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17 Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden idõben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,
20 A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom.

győzelem

Share Button