Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Kényes foltok a lélekruhán

Kényes foltok a lélekruhán

Érzékeny a téma. Legfőképp amiatt mert lényünk alapjait érintő kérdéseket feszeget.
Mielőtt belemennénk a részletekbe fontos néhány fogalmat tisztázni, hogy azt értsd, amit szeretnék mondani.

Lélek, tudat személyiség és polaritás

Az első fontos gondolat a polaritás. Ezzel kapcsolatban talán emlékszel iskolai tanulmányokra, vagy a hétköznapi alapvetésekre, mint a mágnes pozitív és negatív sarka, a Föld északi és déli pólusa, nappal és éjjel, hatás ellenhatás, szép és csúnya, jó és rossz.

Hosszabb magyarázkodás nélkül eljutunk odáig, hogy a világunkban minden ami körülvesz minket poláris, kétpólusú. Azt is beláthatjuk, hogy pólusokat egymástól elválasztani nem lehet.

A másik fontos fogalom a Lélek. Most munkahipotézisnek alkalmazzuk azt az elképzelést, miszerint a Lélek és a személyiség-ember nem azonos. Az akire azt mondjuk : én, nem egyezik azzal ami az eredeti isteni Önvaló ÉN.
Azonban az a fura dolog áll fenn, hogy a kis én és a nagy Én egy mikrokozmikus térben kénytelenek viselni egymást. Kettejük közötti összekötő kapocs a tudat.

Itt el is érkeztünk a következő fogalomhoz. A tudat nem egy gondolkodószerv, érzékszerv, hanem a lényünk egészét átható rendszer. Tehát ha tudatos vagyok, ez azt jelenti, hogy egész lényemmel odafordulok. Vagy, nem vagyok tudatos és a lényemet tőlem független, vagy legalábbis tudatalatti, ösztönszerű vagy karmikus erők mozgatják azok – számomra ismeretlen – szándéka szerint.

Persze ez nem könnyű feladat, pont amiatt, hiszen a minket marionett figuraként mozgató erőkről ha még csak fogalmunk sincs, akkor onnan elég messze van hogy kikutathatnánk, azok hogyan működnek, vagy hogyan kerülhetünk ki azok befolyása alól.

Szellem és élet

Kell még szót ejtsünk az életről és a szellemről. Az univerzum, egy fura valami, és csak absztrakt elképzeléseink, intuitív megérzéseink lehetnek arról mi is van körülöttünk valójában.
Ezekből néhány, a teljesség igénye nélkül, melyek még s fontosak a témát érintően.
Az általunk ismert valóság a tér-idő rendnek azon szeglete, ahol a lélek több – kevesebb sikerrel felkészülhet egy magasabb szintű lét állapotban, magasabb dimenzióban, vagy vallásos terminológia szerint az örökkévalóságban való megnyilvánulásra. Persze vannak akik itt szeretnék ezt berendezni, ebből akad némi konfliktus is, de erről majd legközelebb.

A szellemi fejlődésünk által fokról fokra, egyre magasabb tudat és lét-állapot érhető el, valósítható meg, melyek betekintést majd belépést engednek a körülöttünk lévő kozmikus és makrokozmikus terekbe. Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy van 7 kozmikus terület. Melyek közül mi jelen állapotunk szerint a hetedikben tartózkodunk.

Kényes foltok a lélekruhán

Mivel itt vagy és olvasod -e sorokat azt remélem, most van lehetőségünk együtt megeleveníteni azt a képet, mely elengedhetetlen lesz a kényes foltok eltávolításához.

melyek ezek a foltok? és miért pont foltok?
Nos, több szent irat is említ egy bizonyos lélekruhát, mely alkalmassá teszi a lelket arra, hogy visszatérjen az eredeti isteni állapotába, a tudatot képessé teszi az isteni szellemmel való élő kapcsolatra. Csakhogy lélekruhánkat lehánytuk, megszaggattuk, mocsokban fetrengve koszoltuk addig, míg már fénye nem zavarta vak szemeinket.

Belátásra kell szert tennünk afelől, hogy jelenlegi állapotunk, nem sokban különbözik a tenyésző állatokétól, s ez a világ melyet az otthonunknak nevezünk. A lélek számára nem az eredeti hely, ez itt csupán egy híd, melyen át kéne haladjunk, ahelyett hogy berendezkedni próbálnánk rajta. De mi ezt eltökélten tesszük, mert kis egónk számára a túlpart fátyolos, tekintetünk elől a tudatlanság homálya fedi.

Itt jön az a dolog, hogy bennünk, életre kell keljen az a vágyakozás, ami a túlpart irányába unszol minket. Elengedve alkotó görcseinket, félelmeinket, vágyainkat és mindenféle fura elképzelésünket a mulandó életünk dolgai felől. Ez a belső vágyakozás a teljesen másra, mint amit a világ minden káprázatos dolgával együtt nyújtani tud.

Ha ez a vágyakozás felébred és teret nyer, akkor realizálódik az a tény is, hogy a kis én, az egó ebben a folyamatban már nem játszik főszerepet. Bocsi. Ez van.

Mit is jelent ez? Azt, hogy a személyiségünket át kell adni a lélek vezetésének, a bennünk szunnyadó Én-nek. Az egónk kínos egy paca, és ne legyenek illúzióink, sokáig tart mire sikerül teljesen eltávolítani, hiszen minduntalan ösztökél minket arra, hogy azt ami örök, cseréljük fel arra ami mulandó, bár könnyen megszerezhető.

Ha eljutunk ezen dolgok fejlődésében egy bizonyos pontig, akkor rátekintve az életünkre megértjük, hogy a belső fejlődésünk számára szükségszerű egy olyan életvitel, mely ezt támogatja. Az a helyzet, hogy szellemi fejlődésről beszélni, anélkül, hogy életmódunkat komoly tisztításnak ne vetnénk alá, vicc.

A táplálkozástól az gondokodásmódon át, a mindennapi tevékenységeinkig. Fel kell tennünk a kérdést:
A mesterségesen generált őrület, mely a társadalmunkat ma jellemzi, vajon nem sodor -e minket is a lefolyó felé? Mi az a helyes életvitel és életmód mely ettől képes távol tartani minket?

Ha kitartóak vagyunk az előbbiekben ecsetelt területeken, akkor egész lényünk megváltozik. Nem csak elméletileg, hanem minden szinten, beleértve a tudati, érzelmi, éteri és testi szintet is. Egy új lélektudatosság ébred.

Megváltozik a vér fluiduma – megtisztul, új erőket vonz magához, az ösztöneink elcsitulnak benne és alkalmassá válik arra, hogy új étererőket szállítson, ezáltal megteremtve az alapjait a változásnak. Az élet vizével kezdi el öntözni lelkünk virágait.

Megváltozik a hormonfluidum – megjelenik a tudatos emlékezés és egyúttal az igazi vágyakozás arra az eredeti boldogságra, melynek az titkát a szívünkben őrizzük, s melynek mulandó földi természetű utánzatai utáni rohangálást egyúttal fokozatosan abbahagyjuk.

A kígyótűz azaz a gerincvelő, a gerinci idegrendszer fluiduma is megváltozik.- a személyiségben rejlő erők és lehetőségek a lélek számára átadásra kerülnek, aki képest ezeket egyedül megfelelő módon alkalmazni.

Néki növekednie kell bennem, nékem pedig alább szállanom! János. 3:30

Az egó, az önző, öntörvényt érvényesítő kis-én aláhanyatlik, nem használja ki, nem áldozza fel értelmetlen céljaiért tovább a személyiség képességeket. Engedi, hogy a személyiséget innentől az új lélek-tudatosság vezesse tovább és alakítsa át a teljes embert hernyóból pillangóvá.

Végül, ha kitartunk megtörténik a lényünkben az első olyan esemény, mely bepillantást enged az előttünk lévő sors folyamatokba és magyarázatot ad mindarra, melyet életünkre tekintve látunk. Megtörténik a valódi felébredés, az isteni szellemmel, az univerzum alkotó és inspiráló erejével való első közvetlen kapcsolat.

A földi vándorlásunk során keletkezett kényes foltok egyre halványulnak, majd folyamatszerűen eltűnnek. A fényesen ragyogó lélekköntösbe burkolózó új tudat, egy új törvény alatt jár már.

Love is the law! Love under will. – A szeretet az egyetlen törvény, szeress akaratod szerint. A. C.

Ez mind rajtad áll, megteheted. Ugyan ebben a világban, de már nem ebből a világból valóként. A kör kerületén való vándorlásnak vége. A vándor a körforgásból elindul a kör középpontja felé.

A mozgásból a mozdulatlanba.

Megtaláltad a világ tengelyét, a mikrokozmosz és a makrokozmosz közötti összhangot. Az életed új korszaka kezdődik…

Share Button