Rózsakereszt
Könyvajánó – Mikhail Naimy – Mirdad könyve
Illő, hogy azon gyöngyszemeket, és kincseket melyre ráakad az ember, ne tartsa meg magának. Hiszen “azért kapsz, hoyg adj”. Nos most egy különleges könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, Kahil Gibran-t bizonyára sokan ismeritek, de kevésbé kortársát és jó barátját Mikhail Nailmy-t. Az ő méltán figyelemre méltó művéről szeretnék most közzé tenni pár gondolatot:
Amikor az olvasó [...]
Elmondom neked a Királyság titkait
Júdás másképp – csak gondolkodj rajta kicsitt…
“Elvész a népem mivelhogy ismeret nélkül való!”
No igen, ez a nép mi vagyunk, mivelhogy még a leghívebb keresztények is benyelték amit az egyházi főméltóságok beadagoltak nekik a zsinatok által megcsonkított és átírt “igazságról”
részlet Júdás evangéliumából:
Aki közületek [elég erős] az emberi lények között, hozza ki a tökéletes embert, és álljon [...]
Remenyik Sándor / Ne ítélj
Remenyik Sándor – Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindnek
Elhalkulnak és kisimulnak.
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk,
S a dolgok [...]
Fütykössel hadonászó ősemberek vagyunk
A Corpus Hermeticumhoz fűzött magyarázatában Jan van Rijckenborgh így ír a helytelen gondolkodásról:
„ Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi munkát tehet tönkre.”
Az átlagembernél a gondolat az akarás – tehát kívánság – előtt keletkezik. A gondolat hat az agysejtekre, s az agysejteknek ezáltal keletkező ingerülete hat arra a szervre, amelyben az akarat székel. Így keletkezik a [...]
Siess a dúlásra, siess a prédára! vagy figyelj most kicsit
Egy rövid szösszenet, a ma divatos 2012, meg világvége hangulathoz. Mely véleményem szerint, leginkább azért kínos, mert érezzük hogy történik, valahol, valami de mi nem tudunk róla. A világvégét ájultságunkban észre sem vesszük.
Olyanok vagyunk mint a hajótöröttek, kik a sziget belsejében lévő végsőkig felzabált gyümölcsös közepén tédelve könyörgünk megváltásért, miközben a parton a hajók jönnek [...]
Jorge Luis Borges / Paracelsus Rózsája
(Egy újabb klasszikus, ajándékként azoknak akik szeretik a jelképeket…)
Kétszobányi pinceműhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez ? az ô megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez ?, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló t?z kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erôt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett [...]
Példabeszéd másképp…
Egyik kedvencem… A bukás és a feltámadás másképp…
Biztosan hallottál már olyan emberekről, akik eltévedtek a sivatagban és szomjan haltak!!!
Pedig egy ilyen utazás egész másképpen kezdődik:
Az ember magabiztosan, ereje teljes tudatában indul neki,
jól fölszerelve vízzel, élelemmel, pontos térképekkel és sivatagi ruházatban. És azt gondolja mindent tud…
Mi az, ami az embert a pusztaságba vonzza? Legtöbbször a kíváncsiság, [...]
Isten napja, mely fénylik a sötétségben
Azt gondolom, ha jut rá idő, néha érdemes elsétálni a tudatunk, és belátásunk határáig. Oda ahol már bizonytalan a talaj, jól bevált kliséink elvesztik erejüket, és csak ott állunk a szürke homályba bambulva, mely mögött még nagyobb sötétség húzódik.
Hogy miért? Mert tudjuk, hogy a homály, és a még előlünk rejtett dolgok, idővel ~akár évezredek múlva [...]
A Gnosztikus Kereszténység
Ennek a szövegét nem másolom be… Hallgasd meg, figyelj oda.. hallgasd újra…és megint. Vagy ne…
De talán megtalálod a hiányzó képkockákat, aminek a hiánya sokmindenben elbizonytalanított a kereszténységgel kapcsolatban…
De lehet pont ez fog kérdéseket feltenni benned, nem tudom… Ha van benned kérdés a Kereszténységgel kapcsolatban ne habozz, ha nincs, innen most lépj tovább…
ui: Várhegyi Gergőnek és [...]
Alexander Puskin / A próféta
Vitt ? vitt a sivatagon át
Az igazság iszonyú vágya,
S hat fényszárnyával egy Szeráf
Egyszerre csak utamat állta.
Halk ujját álomszéliden
Végigvonta szemeimen,
s erejük, mint egy ifjú sasnak,
lett rögtön, tiszta , hős hatalmas.
Megérintette fülemet
És fölharsantak az egek:
Fényszült angyalok suhogását
hallottam, és csillagzenét,
fű növését, tengerfenék
szörnyek ? kavarta zuhogását.
S kiszakította nyelvemet,
Mely oly önzően sietett
Társulni minden fecsegésbe,
S vérmocskolt keze az okos
Kígyónak tette be [...]