Súlyosbodik a meccs!

Bőven az utolsó menet végefelé járunk!

Mindkét fél óriási veszteségeket tudhat magáénak!

Hogy kik a meccs résztvevői?

Az egyik sarokban, az ember áll, akinek legbelső igényévé válik, a szabadság, az egység, és a szeretet!

A másik sarokban, azon Eonok, és Archonjaik, és azok földi csatlósaik, a multicégek és egyéb politikai, gazdasági nagyhatalmak mint képződmények! „nem emberek ellen van tusakodásunk”

A tét nem kevesebb mint az Élet maga.

Az amit mi általában életnek nevezünk, már régen nem az aminek kéne lennie, vagy mondjuk inkább úgy, ami lehetne.

Mindannyian éljük valamiképp a nekünk kimért időt, megtöltjük értékes és kevésbé értékes tapasztalatokhoz vezető cselekedettel! Ezen cselekedetek, és tapasztalatok végül sokunkat elvezetett oda, hogy egyre gyakrabban felmerülnek bennünk az életünk alapjait firtató kérdések, felismerések, mint pl.:

„valami itt hibázik”

„bármit teszek, minden csak majdnem jó”

„a legtöbb cselekedetünk, felhívja önmaga ellentétét is”

„a félelmek és a szeretet nem fér össze bennünk”

„a boldogtalanság forrása a szélsőséges ön-érdek-érvényesités”

„a szélsőséges biztonságra való törekvés, az élettel eredendően ellentétes”

Stb….

Ott állunk, tántorogva, néhány monoklival, a H1N1 től sajgó tüdővel, és várjuk az újabb ostromot! Miközben még az előző horog sajgó kérdései: „beoltsam vagy ne oltsam?”kábítják elménket, félelem hullámokkal.

Győzhetünk, ilyen eredendő gonoszság ellen?

Vajon, van csodafegyver mellyel sikeresen megvívhatjuk ezt a harcot, mi hétköznapi egyszerű emberek?

Vajon csatlakoznunk kellene Klaus Werner / Hans Weiss –hez?

Ők a „Márkacégek feketekönyve” című tanulmányukban,http://hu.wikipedia.org/wiki/Márkacégek_feketekönyve leírták a Gyógyszer konszernek Kelet-európai drága kenőpénzekkel megvett kísérleteit.

Az olaj kártelek kegyetlenségeit az elmaradott országokban!

Arról is részletesen írnak, hogy az európai kakaó fogyasztás nagy részét, Elefántcsontparton ill. Afrika több országában a mai napig a legolcsóbb munkaerő : rabszolga gyerekek szedik! Igen azt ami ott van a konyhánkban, évente gyermek életek ezrei és több mint 200.000 gyermek évtizedes embertelen rabszolgatartásának gyümölcsei! Többnyire nem élik meg a 30 éves kort.

Vagy ott a mobiltelefon! Mindannyian használjuk. Van több is/ fő.

Az azonban nem áll a készülék használati utasításában, hogy

„Kedves felhasználó, legyen szíves mondjon el egy imát, azon tömegekért, akik életüket adták Kongói koltánérc háborúban és a bányákban embertelen körülmények között dolgozókért!”

Mi ez a koltán? A koltánércből nyerik a tantált ami elengedhetetlen anyag a mobiltelefonokhoz!

Megemlíthetjük még az AIDS-vírust mint első érv a kizsákmányolásra és a különböző tápszer-értékesítésre Afrikában, aminek következményeképpen, évente másfél millió! Csecsemő hal meg! (mert hogy nincs tiszta ivóvíz amibe elkeverhetnék, így a HIV fertőzött anyák, nem szoptatják csecsemőiket, hanem tápszerrel etetik! Azt azonban nem mondják el nekik, hogy az ivóvíz útján 50% hogy beteg lesz anyatej útján meg max 20%!

Sorolhatnánk még, a kőolajtermelést ami a fegyver kereskedelem kistestvére, vagy ugye a legújabb pofon ez a H1N1 vírus.

Azt hogy mekkora veszély ez ténylegesen, nehéz kihámozni a harsogó médiából. Hiszen, az azért tény, hogy súlyos milliárdokat kaszálnak ezen a bizniszen a Gyógyszeripari cégek, így érthető hogy kell a kampány! Az pedig minden ovis marketinges is tudja már, hogy a leghatékonyabb kampány a probléma tudat felkeltése, és a problémára megoldásként a terméket kínálni!

És az is igaz, hogy a wellness biznisz miatt, a gyógyszeripari konszernek, súlyos veszteségeket könyvelhetnek el maguknak az elmúlt években!

A prevenció vagy megelőzés egy tényleges wellness trend, ami a táplálék kiegészítők végeláthatatlan sorát adta a világnak! Az hogy ez milyen szinten indokolt, végül vitatható, de az tény, hogy gyógyszerek helyett, vitaminokra költjük a pénzünket.

És ugye itt jön a kérdés, vajon, mi az a dolog, amivel a tömeget újra, gyógyszervásárlásra lehet kényszeríteni!?????

Vakcina? nm vakcina? szövődmény, nem szövődmény… A választ kedves olvasó, rád bízom!

Ellenben visszatérnék a tényleges kérdéshez: – Mit tehetünk?!

Van egy különleges axióma, állítás, vagy elv amit itt most segítségül szeretnék hívni a válasz megértésének elősegítésére!

Tudatállapot = Létállapot!

Mit is jelent ez?

Egyenesen azt, hogy az életünk irányát, eseményeit, és cselekedtünk gyümölcseit, belső érzelmi, tudati és legfőképp lélekállapotunk minősége határozza meg!

Igen! A megoldás a kezünkben van, vagy mondhatnánk azt is hogy „közelebb van mint kezeink és lábaink!”

Más irányból közelítve: „Aki önmagát legyőzi, erősebb annál is mint aki egy Multit győz le”

Sem Isten, sem ember, sem a világ legsötétebb árnyai sem vehetik el tőlünk az az élet-létállapotot, melyet TUDAT-LÉLEK-ÉLET állapotunk alapján megérdemlünk!

Hit, Remény, Szeretet

Ezek elcsépelt szavak a mai világban, de még is azt gondolom, ez az a fegyverzet és páncélzat, mely megvéd minket, s biztosítja a győzelmet a ránk támadó és minket kizsákmányoló erők ellen!

Jöjjön aki hivatott, hiszen erre a meccsre mindenkinek ma már magát kell választania!

A belső küzdelmünk, a templomunkból a félelemgólem-kufárok kiűzésének a gyümölcse,  jutalma nem más mint az egyetemes, és örök ÉLET.

Sajnos erre oltóanyagot vásárolni nem lehet! Amit tudok javasolni, hogy TV, Rádió kikapcs, hiszen ma már elég kevés a nem manipulált üzenet!

Ne gondold azt hogy egyedül vagy a küzdelemben!

http://www.kulturaliskreativok.cc/ az egész világon milliók döntöttek úgy, hogy más utat választanak! Ha igazán szabad forrást, jó gondolatokat, életbölcsességeket szeretnél: http://tisztahangok.hu

Egy mindenki számára könnyen alkalmazható segítséget azonban az Arany Rózsakereszt filozófiájában találtam meg! http://lectorium.hu/ Ez a kezünkbe adja az eszközt!

Sokan vélik úgy, hogy van egy vak sors, van eleve elrendeltetés, az van ami jutott, ezzel kell megküzdenünk, .meg persze van gondviselés, oltalmaznak és vigyáznak ránk.

Aztán az élet történései sokszor igazolják mindkét állítást.

Hogy lehet ez?

Az Arany Rózsakereszt filozófiájából bennem az a kép ált össze, hogy mindkettő igaz!

Rajtunk múlik, hogy készek vagyunk e kilépni a körforgásból, ami a vak sors, hintája, egyszer fenn, egyszer lenn, végeláthatatlan inkarnációkon át, ahol a karma, a cselekedeteink, gondolataink, és érzelmeink hatásainak ok-okozata löki tovább a kereket.

Vagy pedig:

A szívünk vágyakozásában megszületik az igény, a vágy valami másra a körforgáson túlira…ki ebből a háborúból, valami amit sokszor nem is tudatosan, de nyughatatlanul keresni kezdünk… S ez a vágyakozás, erre a tiszta dologra,erre a másra… megnyitja az ég felhőit, ahonnan aláereszkedik valami, ami körbevesz, vezet és oltalmaz minket minden utunkon!

Ez a dolog ami az egyedüli esélyünk egyénként, csoportként, és emberiségként! Vallástól, Tanoktól, és filozófiáktól teljesen függetlenül, mindenkinek elérhető!

Szóval… a meccs végkimenetele rajtad is áll! A dolog benned és önmagaddal kezdődik!

Miért?

Végezetül a legfontosabb tétel:

A benned megvívott harc, hogy segít másokon?

Egy képet hallottam egyszer egy barátomtól,a témában amit most itt megosztanék veled!

„Képzelj el, egy hatalmas ember tömeget, ami ezernyi kötéllel és csomóval gúzsba van kötve! Szinte, kiszolgáltatottak, és szabad mozgásra képtelenek! Aztán egyszer csak az egyik, iszonyú áldozatok árán, kiszabadítja magát! Szabad lett! Mi történik? A kötelek szorítása halszálnyit enyhül…még egynek sikerül… már ketten szabadok, és ők is segítenek, a többieknek, példával és szeretettel szabadulni a kötelektől.

Egyre többen szabadulnak, a kötelek egyre gyengébben tartják a tömeget, hiszen, már van némi remény a szabadulásra, így a kötelek felé nem fordul akkora figyelem, nem éltetjük tovább ezeket az erőket! Mindannyian elkezdjük kigyomlálni magunkból ezeket a megkötő dolgokat, mint sikerhajhászás, hírnév, becsvágy, felhalmozás, hatalomvágy, félelmek, ellenszenvek, érdekeken alapuló jóság rögeszmék…

S amikor eléri a kritikus tömeg a határt, akkor a többiekről is egyszerűen lehullnak a kötelek, vége a szolgalelkűségnek, lepotyognak a finomanyagi paraziták rólunk, elménk kitisztul, szemeinket a hegyekre emeljük, s hajadonfőtt, nyílt szívvel és meztelen lábbal megyünk az új felkelő nap felé!”

Valahol, valamikor egészen kicsinykét hibázott.

Egészen picinykét. Olyat, mintha alig számított volna. Olyan parányi bűnöcskét, amit az ember többnyire éppen csak hogy észrevesz.

Aztán az ember, ezt a kicsiny bűnöcskét jóvá akarja tenni, de nagyobbal.

Most megijed. Még nagyobbat tesz, és ebből még nagyobb a bűn.

Egész Bábel.

Mert az, akinek nincs elég hite, fejét veszti.

Mindig nagyobb bűn. Fellázad.

Kétségbeesik, és őrjöngeni kezd. Mi történik itt velem?

Teremtő Isten, én ezt nem akarom…

Egyszerre csak kint van az erdőben, és olyan mint a farkas.

” Teljes szívemből téged kereslek, és ne engedd, hogy a Te törvényedet elhagyjam!”

- Aki egy ilyen embert meg tudna menteni, az az egész világot megmentené…

- Mindannyian farkasok vagyunk

- Mindenkinek először magát kell megmentenie…

Hamvas Béla – Karnevál (részlet)

Ehhez sincs mi hozzáfűzni… Azt hiszem az első apró bűnön már mindannyian túl vagyunk, és épp próbáljuk radírozni, miközben nem vesszük észre hogy egy még nagyobb bűnt készülünk elkövetni… fejvesztve kotorászunk, keresve az igazság morzsáit ilyen blogokon, weboldalakon, szent könyvekben…vallásokban, ezoterikus, pszichológikus, okkult, vallásos irodalomban, hátha enyhül lelkünkben a nyomás, de csak még inkább felkavarja az iszapot…

És nézegetjük a kis Xet a jobb felső sarokban, mert leleplezettnek érezzük magunkat. Menekülnénk…innen is … magunk elől is…

De, ugyanez a pillanat az is, amikor megmenthetjük magunat…és utána másokat…

Csak fel kell ismerjük, hogy amit keresünk, az velünk, van réges régen kísér minket…körülvesz és áthat…és ami a legfontosabb nem önmegunkon kívül, hanem önmagunkban kell megtaláljuk, levaarva róla az egónkat… amit szeretetből elvisel… és neki szólhat ez a gondolat egyedül valóban hatásosan:

” Teljes szívemből téged kereslek, és ne engedd, hogy a Te törvényedet elhagyjam!”

Ha tudnánk milyen mérhetetlen kincsesbányát horodzunk magunkban, mindent másképp tennénk, nem volna szükség a bűneink elkövetésére…sem lelkiismeretfurdalásra…

de ehhez ezt a forrást fel kell kutassuk magunkban, addig kiszáradt kóró életünk fája semmi egyéb…még ha ez elsőre másnak tűnik is…

Néha, például most pár percre, míg olvasol, érdemes belőle kiszállni akkor is ha büszke vagy rá mert fényes és csillog, és akkor is ha bádog, és csak irigykedve nézed azokét akiknek szebb, jobb, több adatott a múladó kincsekből…

Egy kis titok…

Ha az ember ilyenkor ősszel, néha meg megáll és időt szán az önmagát megadó, elengedő természet csodálatára, akkor óhatatlanul eljut odáig, hogy tudatállapotához képest a legmagasztosabb kérdéseket firtassa. Ki vagyok? Honnan Jöttem? Hova tartok? MI az értelme ennek az egésznek? Mókuskerék, és bádog vs aranykaltika kinek mi jutott éppen…

No nektek szeretnék gondolatébresztőnek idézni egy könyvrészletet, Jan van Rijckenborgh könyvéből, mely szól a teremtésről, az életről, az Elohimról és hogy mi közünk van nekünk mindehhez…

Samballa szerzete c könyvből az idézet:

„Képzelje el az üres teret, azt amiben minden ami létezik benne foglaltatik,mint lényt, mint valami nyugvó ősanyagot, ami végtelen sok mindenre képes.

Ezt minden oldalról körülveszi és ugyanakkor áthatja az univerzális Szellemtér.

Ezt csak körvonalazni, felvázolni tudjuk, de elmagyarázni nem. Csak a jelenlétét tudjuk megállapítani.

Az ősanyagon –  amiben és amiből a teremtés keletkezik –  kívül létezik és ösztönöz a Szellem, s átható és mindenütt jelenlévőségi képessége miatt nagyon közel van hozzánk, közelebb mint kezünk – lábunk.

Hozzánk viszonyítva azonban, ezt nyomatékosan ki kell jelenteni, transzcendens.

Kezdetben a káoszban, az ősanyagban a Szellem hatása tizenkét ősanyagi áramlatot hozott létre. Tizenkét tűzerőről vagy tizenkét robbanásról, vagy tizenkét eonról is beszélhetnénk. Tizenkét nagy hatalom, tizenkét óriási láncreakció keletkezett az „üres” térben. Az ősanyagban. A nyugvó káoszban.

Ez a tizenkét eon tehát világosan „erő lenyomat” hatás volt, ősanyagi áramlat, s arra használták őket, hogy felébresszék a „nyugvó teret”, mérhetetlen lappangó életlehetőségeivel.

A tizenkét eon nem volt egyforma.

Ellenkezőleg: holott egységben dolgoztak együtt, nagyon különbözőek voltak.

Az ősanyagban, vagy az ősanyában, az ősanyából tizenkét jelenséget keltettek.

Először is azt, amit tudatnak neveznénk;

Másodszor az akarat jelenségét;

Harmadszor a közös hatás jelenségét;

Negyedszer a környezethez való ragaszkodást;

Ötödször a hasonlóhoz való vonzódás jelenségét;

Hatodszor az általános fenntartás jelenségét;

Hetedszer az egész egységnek a megszervezését és fenntartását;

Nyolcadszor a szaporodás és halál jelenségét;

Kilencedszer a törekvés jelenségét;

Tizedszer a közös megnyilvánulás jelenségét;

Tizenegyedszer a közös érzület jelenségét;

Tizenkettedszer a közös önfeláldozásra való készség jelenségét.

E tizenkét áramlat együttes hatására végül olyan élőlénynek kell megjelennie, amelyikben ez a tizenkét jelenség harmonikus formában van jelen. Akkor elkészül az isteni kép hordozója, s ez a kép a bukott, anyagba süllyedt mikrokozmoszt vissza tudná vezetni az eredeti transzcendens életbe, az Atya házába.

Persze érthető, hogy egy üres térben tizenkét természeti erőt lángoltatnak fel, amelynek mindegyike egy bizonyos életre hívó elvnek felel meg, akkor még sok mindennek kell történnie, míg ezeknek az alap ötleteknek az együttes hatására valami gyakorlati eredmény jelenhet meg.

Ezért azt is tudni kell, hogy a tizenkét eonnak az ősanyagban való felélesztésével egyidejűleg magasztos lények nagyon nagy hierarchiája is beköltözött a káosz terébe, hogy szolgálja a kezdeti mindenségi megnyilvánulást. A Szentírások ezeket a lényeket Elohimnak mondja.

Ez a hierarchia betöltötte a káoszt és reagált az eonok tizenkét áramlatára.

Az Elohim együttes tevékenységének és az eonok együttműködéséből jött létre az, amit mi dialektikus, anyagi világmindenségnek nevezünk, a csillagok és naprendszerek hatalmas építménye, a halál nagy természete.

Az Elohim nem akartak örökké létező világot alkotni, hanem csak véges „űrt”, táguló és zsugorodó mindenséget, mely az egyetlen ismert célt szolgálja.

Az Elohim tehát úgy lépnek fel, mint a bolygók szellemei, mint a csillagrendszerek lelkei.

Ez azt jelenti, hogy az ő lényeik tevékenységére és az eonok együttes hatására a káoszban gömbképződmények, gömbrendszerek, ősanyagi összpontosulások jelentek meg.

Az tehát, amit mi „Földnek” nevezünk, ugyanakkor egy magasztos Elohim kifejezési formája.

Az Elohimot Szent Szellemnek is nevezzük. Ez a lehetővé tévő, gyógyulást hozó Szellem a múlandó természet mindenségi megnyilvánulásában.

Máig is az Elohim tartják fenn és éltetik ezt a számtalan teret, és ők alkottak a természeti eonokból minden élőlényt, folyamatszerűen, míg az alkotásból az idők menetében megalakult a teremtés koronája, a képviselő, az ember, és az Elohim látták hogy jó. És a megnyilvánulás minden bolygóján dalt énekeltek:

„menjetek és szaporodjatok, és töltsétek be a Földet. Mert eljött a beteljesülés órája, annak az ideje, amikor az emberek Istennel egyenlők lehetnek, ha betöltik hivatásukat.

Megj:

- emlékeztek erre a mondókára?:

-         “tovább is van, mondjam még?”

No nem a filozofálásra gondoltam, hanem arra, hogy a bádog vs. aranykalitkánál van messzebb mutató életcél mint ahogyan az a fennti szövegből is kiderül…

Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám:

„Páter, áldottak a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik  kinyilatkoztatták az életet az életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek megalkotva, hogy meghallhassák a szavamat, és felismerhessék a tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem le az alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra.

Ezért légy erős a tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked, hogy megismerhesd egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt, melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”

És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket odafutni hozzánk kövekkel, hogy rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem, hogy meg fogunk halni.

És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek az emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd a kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.”

Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát (így).”

Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.

És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely fényesebb volt a napvilágnál. Aztán a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem azokat a dolgokat neki, melyeket láttam.

Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok és az emberek.”

És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli torokból kiabált.

Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled és figyeld milyen dolgokról beszélnek.”

És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.”

Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam neked, hogy ezek (az emberek) vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a dolgokat, melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és őrizd meg mindezeket. Ne mondd el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged ezekben a korokban, mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.”

„Sokan elfogadják majd tanításunkat kezdetben. Később azonban elfordulnak tőle ismét az eltévelyedés Atyjának szándékára, mert azt tették, amit ő akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében, például a Világ szolgáinak. Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak, mivelhogy érzékelés nélkül valók.

És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a tisztákat, odalökik a halál munkásának, és azok királyságának akik imádják Krisztust helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis propaganda emberét, azok, akik utánad jönnek.

És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert úgy hiszik, tisztává válnak. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az eltévelyedés nevét veszik magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és sokszoros dogma birtokosáéba, és törvények nélkül lesznek vezetve.”

„Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást hirdetnek. És ördögi dolgokat mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok) akik az arkómok erejében állnak, a férfinak és a mezítelen asszonynak, aki megsokszorozója és egyben tárgya a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy egy álom egy hatalmas démontól ered eltévelyedéseik következményeként, ezután végromlás lesz a részük tisztaság helyett.”

„A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a helyről származnak, mely olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól. Mivel ezeknek a koroknak minden lelke halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta csak megteremtették önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok amik, és azok, ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük együtt születtek.”

„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a halhatatlanságról, hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a dolgokat.”

„Mivel az emberek nem gyűjtenek fügét a tüskebokorról vagy a csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az eredet, akkor pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez eljutnak, az élet és a élet halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.”

„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”

„Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető rejtélyektől. Néhányan, akik nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet, mely dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele, hogy az igazság rejtelme csakis az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a halhatatlan lelket, ami ígéretté válik.

Az eónok minden hatalma, irányítója és hatalmassága vágyik rá, hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek általuk, akiket imádnak, mégsem kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra vágytak, hogy romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap hatalmat -. De azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.”

„Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a hamisság küldöttei, felállítják a maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a tiszta tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a dolgokra azt gondolván, hogy a jó és a gonosz egy (forrásból) származik.

Az én nevemben tesznek dolgokat. És kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye hiábavalóság amíg Parousiámig nem érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az én bocsánatom az ő bűneikre, melybe belezuhantak az ellenségeik révén, kiknek váltságdíját megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak nekik, hogy megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki Hermas, a becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik által ne legyen hihető. Azonban az e fajták a munkások akik kivettetnek a külső sötétségbe, távol a fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se engedélyt nem kapnak azoktól, akik felmennek a szabadulásuk jóváhagyóihoz.”

„Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni fogják a fivérség bölcsességét, az (eszmét), mely valóban létezik, mely a spirituális szövetsége mindazoknak, akik egyesültek az eggyé válásban, a megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó,  menyegző révén. A rokonjellegű nővérség mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik elnyomják fivéreiket, ezt mondván nekik: ’Az Isten miatt vannak nehézségeink, mióta a megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik azoknak a büntetését, akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az egyszerű emberekkel szemben követik el,  akik láttak (és) akiket ők börtönbe vetettek.”

„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat. Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”

Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál nekem, hogy valójában a kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek más élők tömegeit, és elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.”

A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik súlyához mérten, átveszik a kicsik irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik) átveszik az uralmat uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így minden arcátlanság megtestesülhet benne, melyet magára vett. És az ilyenek megváltoztathatatlanná válnak, óh, Péter.”

„Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt utat. Ezért figyelj, azok, akik az ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre vetik majd őket. De minket nem érinthetnek meg. És te, óh Péter, a középpontjukban leszel. Ne rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva lesz, a láthatatlan egy miatt, aki szemben áll velük.”

Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint nyilvánvalóan megragadják. És én megkérdeztem: „Mit látok óh, Uram? Te magad vagy az, akit megragadtak, és te vagy aki engem tart? Vagy ki ez a valaki, aki boldog és nevet a fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?”

A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő Jézus. Ő azonban, akinek kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást, aki a képmására testesült meg. De nézd őt és nézz engem.”

Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád. Meneküljünk el erről a helyről.”

Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te, nézd, miként van az, hogy nem tudják, mit mondanak. A dicsfényük fia miatt az én szolgálatom helyett, megszégyenítésre kerültek.

És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá, aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a láthatatlan angyalok kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki dicsőítette, megnyilatkozott.

És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely ahol élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik.

Ám aki mellette áll, ő az élő Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra, akik szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között. ezért nevetnek ők a saját értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az eljövetelért, miközben a test csak helyettesítő eszköz.

Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan testem volt. de én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”

„Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta embereknek, akik nem ebben a korban élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz jutalma aki nem halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a halhatatlan lényeg által, melyről megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki adja jólétét.

Ezért azt mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok lesz neki.’ Ám annak, akinek nincs, így, e hely emberének is, aki tökéletes mértékben halott, akit eltávolítottak a teremtés helyéről, mely tiltott lett számára, aki, ha az egyik halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja őt – tőle lesz véve és hozzá adatik ahhoz aki ő maga.

Te ezért légy bátor és ne félj egyáltalán. Ezért veled leszek, hogy senki az ellenségeid közül ne győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled. Légy erős!”

Amikor (Jézus) elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.

Péter,  a Szűz és a sárkány

Pistis Sophia – Gnosztikus Evangélium, részlet

„Jézus folytatta beszédét, és így szólt: Amikor az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szerint ’anyámnak’ neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, és amikor felém fordult a magasságba, beléje ültettem az első erőt,amit Barbelótól vettem, vagyis annak a fénytestnek az erejét, amelyet a magasságban viseltem. A lélek helyébe pedig a nagy Sabaoth erejét, a jóét vetettem beléje, aki jobboldalon az igazak körzetében található.”

Részlet a Jan van Rijckenborgh – A Pistis Sophia Gnosztikus Evangéliumhoz fűzött magyarázatából:

A második sugárerőt János születésnek vagy Illés újraszületésnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy az ifjú jelöltet összekapcsolják minden megszabadult vérerejével. Megkapja ezt a vérörökséget, ami voltaképpen egy szidérikus sugárzás. Mintegy vérkapcsolatba lép minden olyan testvérrel aki bejárta előtte az ösvényt.

A vérnek ez a kincse, egy élő közösség ereje. Ez az erő teszi a jelöltet képessé arra, hogy saját magát megtámadja, és az ösvényt végigküzdje.

Ami nincs a vérben erő formájában, az nem valósulhat meg soha. Ezért ez az új születés a vérben,a vérörökség elnyerése a feltétele mindennek.

Az önmagán való munkálkodás, melyet átizzít a múlhatatlan igazság első két sugara, természetesen az ön-szabadkőművesség. Utat tör magának az akadályokon keresztül: ez János, az úttörő. Ennek a szabad út teremtésnek az eredménye tipikusan József, az ács – a szabadkőműves.

Ez a változás, magától értetődően krízishez vezet, egy végponthoz, határhelyhez, ahol minden dialektikus lehetőségnek törvényszerűen véget kell érnie. Ezt az állapotot „Máriának” nevezik.

Ezért mondják hogy József és Mária össze van kapcsolva, mintegy  párt alkot, de még nem házasok. Egységre rendeltettek, de a valóság még távol van.

És mégis, a „magát távol tudván, de ennek ellenére a vér unszolására buzgólkodván” eme állapotában csodaként bekövetkezik egy harmadik gnosztikus sugárerő érintése, amely Barbelo-tól származik. Szó szerint Barbeló „az összetörés fiát” jelenti. Talán megértik, hogy Barbelónak, ebben az erejében kezdődik el a megfordulás, a természetlény átváltozása egy Jézus Krisztus Szellemrendjéhez tartozó lénnyé.

Ez a megfordulás azonban egy szükséges összetörést követel meg.

A János fázis állapotában Ön el akarja készíteni a drága húsvéti bárányát, és alázattal telten, teljes összpontosítással ül kunyhójában. Ekkor azonban mint Rózsakereszt Krisztián esetében is, a harmadik sugár, a Barbeló-sugár vihara kerekedik, amibe az Ön egész háza beleremeg.

Most minden azon múlik, hogy feladja –e spontán, természetes ellenállását, és mondja-e Máriához hasonlóan, hogy „történjen velem a Te igéd szerint”. Úgy kell viselkednie, hogy életvitelével kérje: „ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!”

Ekkor megkapja lelkében a nagy Sabaoth erejét, a jóét, aki a jobb oldalon van.

Ez a Gnózis életszabályzó, egyensúlyszabályzó negyedik sugara, mely képessé teszi Önt arra, hogy az összetörés ösvényén örömmel haladjon..

Ez egy olyan út, amelyet Ön a természet szerint nem akarhat, nem láthat és nem foghat fel, melyen azonban mégis ellenállás nélküli elhalásban halad, hogy örökké élőnek szülessen meg.

Ami kb így hangzott: Lehet bármekkora a szellemi vihar, és változás, jöhetnek mehetnek hajók, flották is akár, a legtöbb embernek valószínüleg ez fel sem tűnik. A tömeg hömpölyög tovább.

Olyasmi, mint amikor mondják, mondják a viccet és egyszer csak nem mondják tovább.
És ott állunk értetlen fejjel, hogy mos mi van?
De rég elhangzott már a poén (a hívás) csak fel sem tűnt, nem értettük meg, nem reagáltuk le.

A hajó elment, vakargatjuk a fejünket, majd visszaballagunk a húsosfazekakhoz, amiből már a célorientáltabb barátaink, kikapkodták a kevésbé mócsingos darabokat.

Summa: Yoda: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – ez igaz a szellemi dolgokra is

Előszó:

A tegnapi gondolatot szeretném ma tovább boncolgatni kicsit, el ne tévedjünk a labirintusban.

Az a meglepő állítás hogy vagy a nyugat gengszterei vagy a kelet terroristái lesznek az ideáink és példaképeink, sajnos igaz.

A fogyasztói társadalom közepén, ami arra késztet elementáris erővel, hogy halmozd az eszközöket és a körülményeket a végletekig javítsd, mert olyan pillanat, hogy „most jó” nem jöhet el, hiszen még a végén gondolkodnánk kicsit.

Nap mint nap benyeljük, sőt megörököljük és már a vérünkben van és önkéntelenül és tudatlanul magunkra vesszük azt az ideát, hogy ezt másképp nem lehet csinálni.

Sosem volt könnyebb a minimumot kényelmesen előteremteni mint a mai korban!

De a kellékek és a körülmények rabjai vagyunk, loholunk és hajszoljuk a még-többet és a „nem adhatok hiszen nem marad” a jelszavunk! DE EZ TÉVEDÉS. Mert…

„A kellék és a körülmény nem lényegtelen, de mindenesetre másodrendű.

Az ember azért dolgozik, hogy minél több és nagyobb lehetőséget biztosítson olyan életre, amely tényleg élet. Ehelyett: amit tesz, a kellékekért teszi. A kellék nem lényegtelen, de mellékes. Az életnek csupán feltétele. A dolgok. Mindig a dolgok. A technika. A berendezés. A körülmények megteremtése. Azt hiszik, az élethez kell valami, vagyon, pénz, állás, rang, ruha, ház, hír, autó, hatalom, villa, mintha e nélkül nem lenne élet, és hozzá sem lehetne fogni. Először mindig fel kell öltözködni. Mintha nem lenne tiszta pillanat, amikor az ember a fa alatt ül, még az is fölösleges, hogy időnként a szájába cseresznyét tegyen, vagy egy pohár bort, és az életen kívül nincsen semmi más, átéllel és vegyítés nélkül, nő vagy férfi és a rigó zenéje nélkül, és emlékek nélkül.

Nem élvezet. Még csak nem is gyönyör. A gondolkodók azt állítják, hogy amikor az élet ténylegesen élet, önmagával megtelik, önmagánál valamiképpen több lesz. Ami az életnél több, az életet áthatja, magasabb szubsztancia, és ez a lét. Élet csak akkor lehet és lesz önmaga, ha a lét megérinti. Nem élvezet és nem gyönyör és nem öröm és nem boldogság. Mert több, csepp abból, ami öröktől fogva van.

Kellék nélkül semmi sem érhető el, mégis a kellék és az élet között nincsen kapcsolat.

Ezért mondják, hogy az ember sok évig egzisztálhat, és egyetlen percet sem él. Valaki megteremtheti a feltételek sokaságát, vagyont, pénzt hatalmat, hírt, rangot, sőt szerezhet ízlést és tudást és képességeket. Utazhat, olvashat, járhat képtárakba és hangversenyekre.

Rettentő tevés – vevés, mialatt nem történik semmi. A feltételeknél marad. A kellékeknél, ahonnan nincs út az élethez.

Ahhoz, hogy az ember teljes értékű életet éljen, a dolgokra a kellékekre nincs szüksége.

A kellék, nem lényegtelen, de mellékes. Mindig csak futball, divat és bio mosópor. Csinálni, mindig valamit csinálni, hogy valami legyen, és nem jut szóhoz az ami van.

Végül az egész elvész abban, hogy dolgoznak, hogy pénzt keressenek, nagyobb lakás és több bútor, nagyobb kényelem és több szórakozás, még az autó, és a függöny, csillár, elutazni, és a bámulatos túltevékenység egyre több és több kívánsághoz vezet. A kellékek arzenálja minél nagyobb, az életre való éhség annál jobban nő, mert az élet meg egyre szárazabb, és az ember egyre szomjasabb. Az igényeket folyton heccelik, minden nap több a műanyag és a informatika, a laptop és a ipod. Mindig kell valami ami nélkül el sem lehet kezdeni.

Egy millenniumot lehet szórakozni anélkül, hogy az ember ténylegesen egyetlen percet éljen.

A tiszta pillanat, amit a dolgok nem zavarnak meg. Amikor az élet közvetlenül élet, és amiről nem lehet lemondani. Semmiről sem akarok tudni, csak ami fontos. „

szerző : Hamvas Béla

Komment: De vajon mennyi az a minimum ami elégséges a hogy a lét öröme megérintse mindennapjainkat? Jó magam ezt egyszerű módon fogalmaztam meg: Annyit akarj, anynit vegyél el, annyiért hajts, dolgozz, gürcölj, annyit halmozz amennyit képes vagy a világnak odaadni, ezáltal az életet a lét örömével megszentelni.

azaz : Lehetsz milliárdos is, de ne vegyél fel olyan köpenyt, aminek van zsebe…(hogy legyen hova tenned, s így megtarthass magadnak belőle egy petákot is)

“akinek van füle az hallja”(olvassa, érti, cselekszi)

Szellemi guruk előadásain tobzódni, tiszta forrásokat és valódi szellemi gyökereket nélkülöző tanokat zászlónkra tűzve téríteni a szomszédot.  Ezt inkább tényként állapítanám meg, s nem kritikának szánom, bíztatok mindenkit ennek folytatására, hiszen valahol el kell kezdeni…Mert nincs mindezzel nincs is semmi baj, hiszen a Vízöntő forradalma felkavar mindent és keresésre ösztönöz intellektuálisan képzettet és képzetlent egyaránt.

Még is szeretnék ennek a hatalmas felfordulásnak a lábjegyzetéhez odabiggyeszteni egy gondolatot, melyet legtisztábban a következő idézettel tudnék kifejezni mindenki számára:

„ Ha pap leszel, te leszel a falu taligása,

Nagy bolondja a világnak, kinek nincsen mása.

Mindenkinek a kéményét te sepred végig,

Kormos ezért a faluban csak te leszel mégis.

Mert amit más nem hisz, nem tud, nem akar és nem tesz

Azt kell neked hinned, tudnod, akarnod és tenned.

Szenvedni, ahogyan nem tud más, elnézni hol más szúrna,

Reszketni, hol más nevetne, s remélni hol más sírna.

És ezt békén, és ezt csendben, mert ha jajjt kiáltasz

Akkor immár oda lesz minden…”

részlet   -    Johann Valentin Andrea: Az Úr Jámbor Szolgája

A lényeg ez.  S amit még inkább kérnék, kedves kereső társaim, gondolkodjatok el azon, hogy minden, ismeret és tudás, eszköz csupán nem cél.  Az ember az eszközöket az élet céljának eléréséhez kapta, legyen az pénz, tudás, képesség, befolyás, lehetőségek egyéb formája.

Ha te oly szerencsés vagy, hogy születésed már megajándékozott ezzel, vagy  rátaláltál valami különleges lehetőségre és alkalmazni, használni szeretnéd, a fenti irányvonal legyen a mércéd magad előtt ha tükörbe nézel.

Minél nagyobb a hatalmad, minél több eszközt kaptál használatra annál több embert kell szolgálj vele, mert ha nem teszed önnön magad felett mondod ki a halálosnál rosszabb ítéletet…

Óvatosan  halmozd hát az ismeretet, a tudást, a hatalmat! Ahogy most olvasod-e sorokat, már nem mondhatod, hogy  “bocs én nem tudtam erről olyan jónak tűnt mindeki ezt csinálta így én is begyűjtöttem” mert ha eddig ezt nem mondta volna senki, most mondom.

Ezen kapcsolataink többnyire felemésztik energiáink nagy-részét. Gondoljunk csak a tv-re rádióra a médiából érkező információkra különböző emberekről, helyzetekről, vagy munkatársaink mindennapos problémáira. Igazi energiavámpírok, melyek következtében nem csoda, ha ott ahol valóban van dolgunk, már nem tudunk a megfelelő időben lenni, a megfelelő dolgot cselekedni.

Így bátorkodom most néhány pontban átadni mit is gondolok én erről, azok számára, akik lelkületükben nehezen tudják meghúzni a határokat a mit igen és mit nem között. S mert igyekszenek „jó” emberek” lenni így folyamatosan kizsákmányolják őket.

Szóval, a feladataink a következőkre korlátozhatóak, ha tényleg csak a lényeges célra irányulunk, és valóban igazi keresőként és szellemi emberként szeretnénk élni.Szóval ha szeretnéánk távolodni a mindennepok körhintájától.

-         Ne idegeskedj ha valaki rád támad, vagy meg akar sérteni, a kutyára sem haragszol azért mert ugat nem?

-         Fontos, hogy ne fogj pártot senki mellett összetűzésekben, hiszen mindannyian egyforma messze vagyunk az igazságtól. El kell tudnunk fogadni, hogy csak szimplán mindenki másképp hülye.

-         Ne hallgasd meg azt, aki a problémáit és konfliktusait neked akarja ecsetelni. Főleg akkor ne ha semmi közöd hozzá, hiszen csak azt akarja hogy azt az energiát amit ő a konfliktusban elfecsérelt tőled megszerezze. S igen ez igaz a médiára is. Ne ítéld meg azt a sok félelmet keltő dolgot, kezeld semlegesen a rettegésben tartó híreket, de az volna a legjobb ha ki is kapcsolnád a tv-d.

-         Legyél szeretetteljes, barátságos és szolgálatkész mindenkivel szemben, ha konkrét segítséget kérnek tőled, segíts lehetőségeid szerint.

A Lényeg:

Maradj az abszolút konfliktusmentes csendben magaddal kapcsolatban, a világgal és emberiséggel kapcsolatban is.

Igen magaddal is. Ne szapuld magad ha hibázol, ne veregesd a vállad ha sikeres vagy, ezek mind csak a felületes körülmények, és mind elmúlnak legyenek épp jók vagy rosszak.

És ami a legfontosabb, a „humanista jóság” ha valóban hasznára volna az emberiségnek, már régen Paradicsomban élnénk. Valami másra van szükség, ezt a mást meg kell találnod magadban, valami olyasmi mint ahogy a nap fénye, belőled és általad sugárzik, és ami a legfontosabb mindig személytelen, noha néha a személyiséged is használatba veszi. Keresd meg ezt a valamit, sok vallásban sok neve van. De az biztos, hogy ha embernek nevezed magad, ez a számodra is elérhető.

S a szomorú hírem a számodra az, hogy tűnjön bárhogy is, e nélkül semmi lényegesre nem jutsz az életben.

Csakis így csavarhatod ki magad a természettörvény kényszerítő markából, az ok-okozat láncaiból. Így teljesíted egyedül a kapott feladatod. (mert kaptál, még ha ezzel nem is vagy teljesen tisztában, de tudatosan vagy tudattalanul felé botorkálsz már rég óta)

Gondolj mindig arra, hogy bármilyen ragyogó vagy szomorú is épp az életed, el fog múlni…tedd fel minden nap a kérdést, van valami ami múlhatatlanhoz egy lépéssel is közelebb vitt ma engem? Tettem egyáltalán valamit ami méltóvá tenne erre? Így mindig sikerül józan és mindenekelőtt éber maradj, legnagyobb sikereid és kudarcaid ellenére is.

Jó utat és jó véget

WKing