Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Júdás Evangéliumából

Júdás Evangéliumából

Júdás Evangéliumából

Nemrég nyilvánosságra hoztak a “Júdás Evangeliuma” néven ismert gnosztikus szöveget. A felfedezése mar az 1970-es években megtörtént, az egyiptomi Al-Minya-nal egy barlangban találtak ra.

Az, hogy létezhet egy Júdásnak tulajdonított evangélium mar régről ismert volt: Iraeneus, Lyon püspöke, az eretnekek ellen írott ötkötetes művében i.sz.180-ban mar elmarasztalóan említi, s az abban az időben keringő más “apokrif” evangéliumokkal együtt elutasítja.

Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a lassan 1800 éve folytatott erős marketing kampánytól (ekkortájt volt a konstantinápolyi zsinat, ahol kiszórták a szerintük feleslegest, a maradékot pozicionálták és azóta is gőzerővel tolják ilyen olyan árnyalatban…) akkor érdekes gondolatokat vet fel az irat.

Ha mellé tesszük a hasonlóan nem közismert iratot a Pistis Sophiát, melyben a megemlítik, hogy A Krisztus szellemi mielőtt landolt volna nálunk, ő maga alkotta meg a tanítványainak lelkeinek anyagát, előkészületként a bevégzendő feladatához. (de majd lehet erre is kitérünk…) most itt egy ujabb gyöngyszem:

Részletek a Júdás Evangéliumából:

A)    Bevezető Annak a kinyilatkoztatásnak a titkos feljegyzése, amelyet Jézus mondott el a Júdás Iskariótessel való beszélgetés során ama héten, három nappal azelőtt, hogy megünnepelte volta a húsvétot.

B)     (B) Jézus földi szolgálata Amikor Jézus megjelent a földön, jeleket tett és nagy csodákat az emberiség megszabadításáért. És bár egyesek az igazság útján jártak, míg mások vétkeikben, a tizenkét tanítvány el lett hívva. Elkezdett nekik beszélni a világon túli titkokról, és hogy mi fog történni, ha jön a vég. Gyakran nem önmagaként jelent meg tanítványai előtt, hanem gyermekként találták maguk között.

(1a) Első jelenet: Jézus a tanítványaival beszélget: a hálaadó ima vagy az úrvacsora Egy napon együtt volt a tanítványaival Júdeában, és összegyűlve találta őket, vallásos szertartáshoz leülve. Amikor [odaért] a tanítványaihoz, akik össze voltak gyűlve, ültek és hálaadó imádságot ajánlottak fel a kenyér fölött, [Jézus] felnevetett. Tanítványai azt mondták neki: “Mester, miért neveted ki a hálaadó imánkat? Azt tettük, ami helyes.” Ezt válaszolta nekik, mondván: “Nem rajtatok nevetek. Ezt nem a saját akaratotokból teszitek, hanem mert ezen keresztül dicsőíttetik a ti istenetek.” Azt mondták: “Mester, te vagy [—] a mi istenünk fia.” Jézus azt mondta nekik: “Honnan ismertek engem? Bizony mondom nektek, a köztetek levő emberek nemzedéke nem fog engem ismerni.”

(1b) A tanítványok megharagudnak Amikor a tanítványok hallották ezt, elkezdtek megharagudni, dühbe jönni és szívükben elkezdték őt káromolni. Amikor Jézus észrevette, hogy hiányzik [a megértésük, ezt mondta] nekik: “Miért hozott titeket dühbe ez a feldúltság? A ti istenetek, amely bennetek lakozik, és [—] provokált titeket, hogy megharagudjatok lelketek[ben]. Aki közületek [elég erős] az emberi lények között, hozza ki a tökéletes embert, és álljon arcom elé!” Mind azt mondták: “Megvan hozzá az erőnk!” De a szellemük nem mert odaállni [elé], kivéve Júdás Iskariótest. Képes volt odaállni elé, de nem tudott a szemébe nézni, hanem elfordította az arcát. Júdás [ezt mondta] neki: “Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél. Barbelo halhatatlan birodalmából vagy. És én nem vagyok méltó kiejteni annak a nevét, aki elküldött téged.”

(1c) Jézus négyszemközt beszél Júdással Tudva, hogy Júdás valami magasztosra reagált, Jézus ezt mondta neki: “Lépj el a többiektől, és elmondom neked a Királyság titkait. Számodra lehetséges, hogy elérd azt, de nagyon fájdalmas lesz. Mert valaki más fog a helyedre lépni, hogy a tizenkét [tanítvány] ismét teljességben legyen az istenével.” Júdás azt mondta neki: “Mikor fogod nekem elmondani ezeket a dolgokat, és mikor fog a fény nagy napja felkelni a nemzedéknek?” De amikor ezt mondta, Jézus otthagyta.

(3a) Hármas jelenet: Júdás visszaemlékezik egy látomásra, és Jézus válaszol Júdás azt mondta: “Mester, ahogy mindnyájukat meghallgattad, most hallgass meg engem is. Mert nagy látomásom volt.” Amikor Jézus ezt meghallotta, nevetett, és azt mondta neki: “Te tizenharmadik szellem, miért próbálkozol ilyen keményen? De csak mondd, és én elnéző leszek veled.” Júdás azt mondta neki: “A látomásban láttam magam, amint a tizenkét tanítvány megkövez engem, és üldöz [engem keményen]. És egy helyre is eljutottam, [—] utánad. Láttam [egy házat], és a szemem nem bírta [felfogni] annak méretét. Nagy emberek vették körül, és annak a háznak zöld lomb volt a teteje, és a ház közepén egy [tömeg volt — két sor hiányzik—], mondva: “Mester, vigyél be engem ezekkel az emberekkel együtt.” Jézus válaszolt és ezt mondta: “Júdás, a csillagod félrevezetett.” Így folytatta: “Senki, aki halandótól született, nem méltó arra, hogy belépjen abba a házba, amelyet láttál, mert az a hely a szenteknek van fenntartva. Sem a nap, sem a hold nem fog ott uralkodni, sem a nappal, hanem a szent fog ott lakozni mindig, az örök birodalomban, a szent angyalokkal. Nézd, én elmagyaráztam neked a királyság titkait, és tanítottalak a csillagok hibáiról; és [—] elküldi azt [—] a tizenkét eón.

3c) Jézus kozmológiát tanít Júdásnak: a Szellem és az Önmagától született Jézus azt mondta: “[Gyere], hogy taníthassalak azokról a [titkokról], amelyeket ember még sosem látott. Mert létezik egy nagy és határtalan birodalom, amelyet még egyetlen angyalnemzedék sem látott át, [amelyben] [egy] nagy és láthatatlan [Szellem] van, amelyet angyal szeme sosem látott, szív gondolata sosem fogott fel, és névvel sosem illették. És egy fényfelhő jelent meg ott. Azt mondta: “Jöjjön létre egy angyal, hogy segítségemre legyen. A nagy angyal, a megvilágosodott, isteni Önmagától Született, kiemelkedett a felhőből. Miatta egy másik felhőből négy másik angyal jött létre, és ők az angyali Önmagától Született segítői lettek (?)

(3j) Jézus azokról beszél, akik az ő nevében lettek megkeresztelve, és Júdás árulásáról Júdás azt mondta Jézusnak: “Nézd, mit fognak tenni azok, akik a te nevedben meg lettek keresztelve?” Jézus ezt mondta: “Bizony mondom [neked], ez a keresztség [—] nevem [—kilenc sor hiányzik—] hozzám. Bizony mond[om] neked, Júdás, [akik] áldozatot hoznak Szaklasznak [—] isten [—három sor hiányzik—] minden, ami gonosz. De te mindnyájuk fölé emelkedsz. Mert te fogod feláldozni az embert, akit magamra öltöttem. Szarvad már felemelkedett, Bosszúd már fellobbant, Csillagod már ragyogva megmutatkozott És szíved [—] Bizony, [—] a te utolsó [—] lett [—két és fél sor hiányzik—] szomorú [—két sor hiányzik—] az uralkodó, mert ő el lesz pusztítva. És akkor Ádám nagy nemzedékének képe felmagasztaltatik, mert ez a nemzedék, amely az örök birodalmakból van, a menny, a föld és az angyalok előtt létezik. Emeld fel szemedet, és nézz a felhőbe, és azon belül a fénybe és az azt körülvevő csillagokra. Az a csillag, amelyik a te utadat mutatja, a te csillagod.” Júdás felemelte szemét, látta a fénylő felhőt, és belelépett abba. Azok, akik a talajon álltak, hangot hallottak kijönni a felhőből, amely azt mondta [—] nagy nemzedék [—] kép [—] [—öt sor hiányzik—]

Share Button