Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Igazság

Igazság

Igazság

Igazságtalanság.

Ez az amibe nem lehet beleegyezni. Ez az, amiért szégyelleném magam, ha itt egyetlen pillanatra is boldog tudnék lenni.

Itt kell élni égő arccal, az igazságtalanságnak kiszolgáltatva, és az igazságtól elhagyatva. Látni, hogy a gézengúzok, elkövetik véres csínyeiket, és bántódásuk sem esik. A ripők hatalmaskodik, és senki sem fog rá lesújtani. A többi pedig nyomoroghat, és üldözhetik, pedig az édes élet javaira mindenki egyformán áhítozik.
Az egész földre kiterjedő törvény alapját vetették meg hazugságból és gaztettekből, és az egész emberiség nyöszörög bele, de nem történik semmi. ? Engedélyt adott a romlásra. Itt kell élni az igazságtalanságnak kiszolgáltatva, és az igazságtól elhagyatva.

Az igazságnak nincsenek sanszai. Az emberért, aki az igazságot ügyévé tette, úját sem mozdítja meg. De ha nagy a veszély, siet a megmentő. Mikor az igazság fölött való kétségbeesés már ? már lázadássá válik, azt kell mondani: ha el is hagy, én nem hagyom el. Kell, és ez alól nincs kivétel. Hagyj el, én nem hagylak el, és hűségem a tiéd.
Az első mindenesetre tudni. Az ember ne áltassa magát azzal, hogy mert a maga számára igazságot méltóbbnak találja, kellemesebb életre szerzett jogot.
A fontos pedig: legyen bármennyire elhagyatva, tekintet nélkül arra, hogy az igazság vállal vagy sem, segít vagy sem, én vállalom és hű vagyok és maradok.
Elhagy? Lehet. Én nem hagyom el. Hűségem az övé. Saját elhatározásomból, és minden viszonzásra való várakozás és igény nélkül, hűségem az övé.

A legelső az elhagyatottságról való tudás. Aki ezt nem tudja, legfeljebb vallásos. Üres reménykedés a jelenlétben, amely nincs.
A második az elhagyatottságban nem kétségbeesni, hanem annak ellenére, hogy az igazság cserbenhagyott, hűségesnek maradni.

Amíg az ember lázad, és az igazság segítségét várja, és mivel a segítség nem érkezik, elhagyatva kétségbeesésben él, addig létének középpontja nincs önmagában. Ez az ájultság egy neme, és az ájultság mindig rossz, akkor is ha az igazságban ájult.
Nem ájultnak lenni, a legkevésbé Istenben. Ha ki tudom mondani, hogy hűségem az övé, autonómiámat visszanyertem. Már nem várom hogy ő szeressen, én szeretem őt. Már nem ő felel értem, én felelek érte. Önmagamat engem megillető örök helyemre visszatettem, az igazság ájulatából magamat kivontam, és létem központjába visszaléptem. Ha az igazság el is hagy, az ő dolga; az én dolgom, hogy nem hagyom el, és hozzá hű maradok. Befolyás nélkül, és függetlenül, és szabadon, privilégium és jutalom remény nélkül, saját elhatározásomból.

Ami azt én már nem is különös, hanem magától értetődik, hogy amikor elhagyatottságomról tudomást szereztem, és önmagamat létem középpontjába visszahelyezve hűségemet esküvel megerősítettem, az elhagyottság homálya oszlani kezdett. Az éjszakában dereng valami lét, nem szólal meg, de már tudom, ha el is hagyott valami nyomós oknál fogva, mégis van. Ha az igazság eltávolodott tőle, és ezt felismerte, az ember egyetlen esélye és védelme, hogy hű marad.

Hamvas Béla

 

Ez olyan szinten mélyen érintett, hogy muszáj volt teljes egészében közzétennem.
Számtalanszor olvasom és a mélységeibe minden esetben kivétel nélkül beleszédülök.

 

Share Button