Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Fama Fraternitatis / A Rózsakereszt 400 éve

Fama Fraternitatis / A Rózsakereszt 400 éve

Fama Fraternitatis – A Rózsakereszt 400 éve

Néhány évvel ezelőtt kiállítás nyílt Hágában, a holland királyi könyvtárban.

A Rózsakereszt kiáltványa. Négy évszázad élő hagyomány címmel.
A nyilvánosság előtt számos eredeti gnosztikus, rózsakeresztes iratot mutattak be, amelyeket erre az alkalomra különböző európai országokból gyűjtöttek össze.
Hasonló kiállításokat rendeztek korábban Oroszországban, Németországban és Olaszországban is.

Ezek a rendezvények is annak a növekvő érdeklődésnek a gyümölcsei voltak, amely a Rózsakereszt iránt korunkban megnyilvánul, és amelyről elmondható, hogy mindig is foglalkoztatta az embereket.

Vajon mi az oka ennek a folyamatos érdeklődésnek?
Mi a Rózsakereszt? Ki Rózsakereszt Krisztián, a Rózsakereszt Szerzetének titokzatos alapítója? Manifesztumaikban a Rózsakeresztesek milyen üzenetet szeretnének átadni az emberiségnek?

Szándékunk az, hogy a Rózsakereszt Szerzet Kiáltványa, a Fama Fraternitatis alapján – lehetőség szerint – bemutassunk valamit a Rózsakereszt lényegéből.

A Rózsakeresztesekről már sok könyv jelent meg,  az újkor hajnala óta sokan próbáltak a titkok közelébe férkőzni,
és ha tekintetbe vesszük a számos eltérő, egymásnak ellentmondó értelmezéseket, vagy akár a nyomukban járó értetlenséget, gúnyt, megvetést és üldözést, nem kell sok képzelőerő hozzá, hogy meglássuk:
a világ nem tudta a Rózsakereszt rejtélyét, a Rózsakeresztesek vélt titkait megfejteni.

A mai rózsakeresztes célja sem más, mint elődeié, a klasszikus  rózsakereszteseké, és mint minden misztérium-iskoláé a történelemben: hogy az igazi keresőknek, a létünk értelmét kutatóknak – mint hivatott segítők a Gnózis szolgálatában közvetítsék az ismereteket, és kapcsolatba hozzák őket azzal az erővel, azzal az erőtérrel, amely az emberi élet céljának beteljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges, s amelyről az evangéliumban azt olvassuk: Nélkülem semmit sem cselekedhettek.

Miért is kell rejtélyről beszélnünk, miért van szükség arra, hogy az emberiségtörténet folyamán, a kultúra különböző korszakaiban, szinte szabályszerű időközökben, mintegy Isten kéznyújtásaként
úgynevezett misztérium-iskolák alakuljanak, hogy az ellentétek és mulandóság világában raboskodó embernek segítségére legyenek?

Az ember eredeti hazájára való emlékezetét elvesztette, s létének alapvető problémáit firtató kérdéseire csak saját tapasztalataiból, saját bensőjében születhet meg a válasz.

Ehhez azonban ? és itt most be kell lépnünk a misztérium-iskola kapuján ? egy belső utat, az újjászületés ösvényét kell bejárnunk,  amit a szellemi iskola tanulója transzfigurációnak nevez.
Amikor tehát a Rózsakereszt külső, történelmi forrásait keressük, tudnunk kell, hogy ezt kísérnie kell a belső forrás keresésének is, mert e nélkül ugyanolyan üres kezekkel állnánk itt, mint a fent említett, a külsőségeken áthatolni képtelen kutatók.

Ezt az utat járja minden valódi rózsakeresztes, és minden spiritualistásra törekvő ember.

A Rózsakereszt hidat akar építeni az általunk ismert világ és az isteni Szent-szellemtér között. E két világ, e két természetrend között minden időben isteni küldöttek, hierofánsok teremtettek újra és újra kapcsolatot a vezetésük alatt megteremtett szellemi iskolák által.
Az egyetemes forrásból, a Krisztus-erőből merítettek, melynek egyetlen célja, hogy az emberiséget belső lehetőségeihez vezesse, hogy az megszabadulhasson az idő és tér igézetéből.

Az isteni világosság újra és újra behatol a tér és idő, kozmoszunk világába, és az emberiséget az időszerű jelenben a rózsa és a kereszt útja elé állítja.
Ilyen impulzus érte Európát a 17. század elején, amikor a Rózsakereszt Szerzete ismét a nyilvánosság elé lépett, és közzétette manifesztumait, kiáltványait.
Az emberiséget szellemi megújulási folyamatra hívta fel, amelynek célja nem más, mint az ember eredeti mikrokozmikus állapotának helyreállítása.

A kiáltványokat az ún. tübingeni kör fogalmazta meg, kinyomtatásukról a protestáns teológus, Johann Valentin Andreae gondoskodott.
1614-ben jelent meg a Fama Fraternitatis, a Rózsakereszt Szerzetének Kiáltványa, amely a világ általános megújulásának programját tartalmazta.
1615-ben adták ki a Confessio Fraternitatist, a Szerzet hitvallását, amely nyomatékot ad a kiáltványnak, s végül 1616-ban következett a harmadik könyv, a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője, amely természetesen lefátyolozottan, mint szinte minden gnosztikus, szent irat, avatatlanok számára felfoghatatlanul a belső ösvényt, mint klasszikus belső-alkímiai folyamatot ábrázolja teljes szépségében.

A szerzők szándéka az volt, hogy ismét szabaddá tegyék azt az ősrégi utat, amelyen az ember önmagában találja meg azt a múlhatatlan alapot, amely egyesíti őt az isteni világgal.
Erre az útra tehát az egyes ember saját magában lelhet rá – bármilyenek is a külső körülmények. Ezen az ösvényen az ember egyesül teremtőjével, s ezáltal minden teremtmény belső lénymagjával, végül saját mikrokozmoszát is helyreállítja.

Mivel ez a belső út belső változási folyamatokat, mély lelki tapasztalatokat jelent, ezért csak képszerűen, hasonlatokkal ábrázolható ill. közelíthető meg, többnyire valamilyen külső eseménysort, helyzetet használva fel szimbólumként.

A Fámában az ösvényt utazásnak írják le, amelyre a szerzetes, Rózsakereszt Krisztián vállalkozik. Úti célja a Szentföld.
A Szentföld-ről hallván elsősorban ne egy földrajzi területre gondoljanak, hanem az emberben rejlő Szent Földre.

Rózsakereszt Krisztián először Damcarba megy, az arab bölcsek városába.
Itt ismeri meg e világ törvényszerűségeit, majd Egyiptomban a teremtmények életformáit tanulmányozza, hogy végül Fezben elérje a magasabb világgal való kapcsolatot.

Ezután visszatér Európába, és a megszerzett szellemi kincseket felajánlja az európai tudósoknak, a vezető személyiségeknek. Ők azonban kinevetik és visszautasítják.

Ezek után alapítja meg a Rózsakereszt Testvériségét, és ezzel a közösséggel olyan szellemi légkört épít ki, amelyet a Szent Szellem Házának nevez.
Ez nem más, mint a mi létterületünk és az Istentermészet között kifeszülő híd.

Miután már többször említettük ezt a két világot: a mi földi természetünket és Isten birodalmát, ezzel tulajdonképpen a Rózsakereszt, de egyúttal minden rejtélyiskola tanításának egyik alappillérét érintjük, nevezetesen a két természetrend tanát.

Ha nem tudatosul bennünk, hogy anyagi világunk a maga másvilágával,
a halottak birodalmával ? ahogy jellemezni szoktuk: – az örökkévalóság gyakorlóiskolája, nem pedig végcélja,
és hogy a másik természetrendbe, az isteni szellembirodalomba
csak a ?víztől és szellemtől? való újjászületéssel, a transzfigurációval ?
vagy a Szerzet által is gyakran használt fogalommal élve: szellem és lélek alkímiai menyegzője útján – térhet vissza az ember mint mikrokozmosz,
akkor minden megszokott vallásos tevékenység, imádkozás, humanizmus,
csak a földi fogságot erősíti.

Ha röviden akarjuk összefoglalni a rózsakeresztes út programját, nem találhatjuk ennek tömörebb kifejezését, mint a Kiáltvány alapvető axiómáját:

Ex Deo nascimur  Istenből születünk
In Jesu morimur Jézusban halunk meg
Per Spiritum Sanctum reviviscimus  A Szent Szellem által újjászületünk.

A belső újjászületés tehát egy háromszoros folyamat, amely mindennapi életünkben megtörténhet.
Szellem, lélek és test szerinti újjászületésről, az ember eredeti mikrokozmikus állapotának helyreállításáról van szó.
A Fama Fraternitatis erre utal, amikor felhívja a figyelmet az újból megteremtett lehetőségre: hogy az ember végre mégis megértse nemességét és dicsőségét, és belássa, miért nevezik mikrokozmosznak, s mire képes művészete a természetben.

A Fama Fraternitatis a mikrokozmosz, a minutus mundus titkát is elemzi, mégpedig a transzfiguráció, a megdicsőülés vagy átszellemülés kapcsán.
E kettő, tehát a mikrokozmosz mint összetett emberi rendszer és a transzfiguráció, mint a mikrokozmosz és vele együtt a makrokozmosz helyreállításának tana képezi a Rózsakereszt filozófiájának ill. küldetésének további megkerülhetetlen elemeit.

A Fama elsősorban a már az ösvényen járó tanulónak szól, megértése pedig nyitott szívet, elfogulatlanságot, teljes figyelmünket megköveteli.
A Fama egy különös erőképlet, isteni erővonalak összefoglalása, amelyek szerint és amelyek segítségével a világ és az ember fejlődése végbemegy.

Tegyük hozzá, hogy a ma rózsakeresztese, de bárki, aki ma kézbe veszi a Fáma újabb kiadását, nélkülözhetetlen segítségre lel Jan van Rijckenborghnak, a modern Rózsakereszt egyik megalapítójának a szöveghez fűzött magyarázataiban.

Ez a négy részből álló mesteri mű a következő alcímet viseli:
A Rózsakereszt szellemi hagyatékának elemzése.
Szerzőjének nagy hálával tartozunk, mert sikerült ezeket a klasszikus rózsakeresztes műveket hozzáférhetővé tennie korunk embere számára.
A könyvek megmutatják nekünk, mindegyik külön-külön, hogy mis is minden idők igazi bölcsessége, és ha ez esetleg rejtve marad előttünk, az saját ismeretünk és felismerő képességünk hiányosságára vezethető vissza.

A bevezetőben említett, több országban is bemutatott kiállítás anyagában nyomon követhetjük annak a szellemi impulzusnak a hatását, amely mintegy 400 évvel ezelőtt a klasszikus rózsakeresztesek tevékenysége által érte el Európa népeit.

A kiállított dokumentumok, amelyeknek jó része az amszterdami Bibliotheca Philosophica Hermeticá-ból származik, képet adtak arról a küzdelemről, amelyet e világnak ahogy Jakob Böhme mondta: a harag világának erői folytattak és folytatnak az őket leleplező, a bukott emberiség megmentését célzó isteni erők ellen.  Az előbbiek látszólagos felülkerekedése ellenére a nem e világból eredő világosságsugarak mégis számos kereső embert érintettek meg, és hatottak inspiráló módon különböző csoportokra, körökre és mozgalmakra.
Az európai társadalomban egy feltartóztathatatlan fejlődés indult meg, amely az élet értelmét magasabb szinten kereste, az emberlét célját új távlatba helyezte.

A Rózsakeresztes kiáltványok hatását jelzi, hogy válaszul 10 év alatt mintegy 400 írásmű jelent meg, és ezeket a 17. és 18. században még további 1700 követte. Számos pozitív reagálás érkezett a német fejedelemségekből és Európa számos országából.
Ortodox-tudományos körökből és egyházi részről viszont komoly támadások indultak meg. Gúnyiratok, pamfletek növelték a bizonytalanságot.
Maga a Szerzet eközben hallgatott, és a vitákban semleges maradt. Emiatt zavarodottság támadt, és sokan még a létezésükben is kételkedni kezdtek.

Az 1618-ban kitört 30 éves háború az ellenreformációs erők befolyását növelte.
Az idők folyamán azután az eredeti rózsakeresztes impulzus hatása a legtöbb szervezetben pusztán tudományos törekvésekre redukálódott.
A kibontakozó természettudományos gondolkodásban, amely létrehozta a mechanikus világképet, nem maradt már helye a holisztikus látásmódnak, amelyben Isten, a világ és az ember szerves, harmonikus egységet alkot.

Johann Valentin Andreae, a Kiáltványok közreadója, társaival együtt felismerte, hogy a társadalmi körülmények nem teszik lehetővé egy misztériumiskola felépítését, s ezért a Turris Babel című írásában maga mondott búcsút a Szerzet külső nézetének: Így hát ez a Szerzet elmúlhat, de sohasem szűnhet meg a valódi keresztény Testvériség, amely a kereszt tövében rózsától illatozik.

Helyette egy keresztény citadella utópikusnak látszó gondolatát fogalmazta meg. Ez a városállam, melyet ő Christianopolisnak nevezett, megváltoztathatatlan, isteni elveken alapul, és mágikus törvényszerűségek és irányvonalak szerint épül fel. Ez a város, mely tehát nem kőből és fából készül, a 20. században azután mégis megvalósult.

Hogy a láng időközben sem aludt ki teljesen, hanem számos gondolkodót, filozófust és művészt megihletett, arra hadd soroljunk fel néhány példát – alkotókat, műveikkel együtt:

Johann Amos Comenius (1592-1670): A világ útvesztője és a szív paradicsoma.
Calderon de la Barca (1600-1681): A nagy világszínház.
Angelus Silesius (1624-1677): A kerubi vándor.
Baruch Spinoza (1632-1677): Etika.
Gottfried Wilhelm Leibnitz (1645-1716): Monadológia.
Johann Wolfgang Goethe (1749-1832): Faust, A Titkok című vers.
Karl von Eckartshausen (1752-1803): A felhő a szentély fölött.
Wolfgang Amadeus Mozart (1765-1791): A varázsfuvola.
Novalis (1772-1801): Heinrich von Ofterdingen.
Friedrich Schiller (1759-1805): Az ember esztétikai nevelése.
Richard Wagner (1813-1883): Parszifál.
Lev Tolsztoj (1828-1910): Feltámadás.
Fjodor Dosztojevszkij (1821-1881): A démonok.

Végül feltétlenül meg kell említenünk három nevet  –
Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891),
Rudolf Steiner (1861-1925) és
Max Heindel (1865-1919) nevét – akiknek hatalmas előkészítő munkája lehetővé tette, hogy a 20. században megalakulhatott az Egyetemes Szerzetlánc legifjabb tagjaként az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája, amely ma szerte a világon Lectorium Rosicrucianum néven működik.

Ezt a modern Szellemi Iskolát 1924-ben alapította Jan van Rijckenborgh és 1938-ban elhunyt fivére, valamint az 1930-ban hozzájuk csatlakozott Catharose de Petri.
Ez az Iskola, mint valamennyi igazi bölcsességiskola, nem ismer nemzeti, faji vagy osztálykülönbséget. Kizárólag az Egyetemes Tan megismertetésének és az egyetlen megszabadító ösvény folyamatszerű megvalósításának szenteli magát.

A Lectorium Rosicrucianum gazdaságilag, politikailag és vallási szempontból független, semmiféle külső befolyásnak nem veti alá magát.
Nem is gyakorol semmiféle nyomást vagy kényszert a tanulóira és a tagjaira, nem korlátozza őket szabad döntésükben és felelősségükben, és akik egyébként bármikor ki is léphetnek, felmondási idő vagy feltétel nélkül.

Az Iskola külső munkáját előadások, bevezető filozófiai tanfolyamok, nyilvános templomszolgálatok, kiállítások és szimpóziumok formájában végzi, amelyeken tájékoztatja az érdeklődőket arról az ősrégi és ma is bejárható belső útról, amelyen ismét kapcsolatba lehet lépni az istenivel.

A belső munkában kimeríthetetlen szellemi erők állnak a tanulók rendelkezésére, hogy Rózsakereszt Krisztiánt követve,
a jelenben ők maguk is bejárhassák a megszabadulás ösvényét.

 

DSC00535

Share Button