Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Errefelé van a kiút a válságból

Errefelé van a kiút a válságból

Hihetetlen őrület van a világban.

De jogosan sokakban felmerül már vagy így vagy úgy hogy ez mesterségesen generált őrület-? Vagy tényleg ekkora a gáz? Nos a nyomok megint csak befelé és nem kifelé vezetnek. Önmagunk vizsgálatával kell kezdenünk a szemlélődést, ha meg akarjuk érteni mi is történik ma a világban, ahol teátrálisan épp mindenki felrobban, meghal, vírus fertőz és a öltönyös gengszterek vs megvadult terroristák végeláthatatlan párbaját láthatjuk Lcd tv-n éles adásban közvetítve. (ami a legrosszabb, hogy még drukkolunk is valamelyiknek)

De a lényeg, igazából mélyebben van, voltaképpen bennünk is hasonló dolog zajlik mint a világban. Döntés elé kerül mindenki lassan, és ezt a döntést neked is kedves olvasó önmagadban kell meghoznod önnön sorsod felől.  EZÉRT TE VAGY A FELELŐS!

Vagy: fokozzuk a teátrális őrületet és mi magunk is színpadra lépünk valamilyen maszkban, s ez a maszk lehet bármi… pénzember, vállalkozó, családanya, lázadó, politikus, vagy terrorista esetleg diák, bármi… Hiszen minden maszk amibe beleragadunk. Amit önvalónk helyett szerepként magunknak definiálunk. Minden  ami miatt bánkódnánk, ha azt elvennénk tőlünk csak szerep, maszk, börtön, rablánc.

Tehát, vagy tudatosan eltávolodunk eme dolgok, élethelyzetek, szerepek utáni vágyakozástól, hajszolásától, birtoklási vágyától, megítélésétől, sőt még a színdarabban nézőként sem kívánunk részt venni tovább, vagy könyörtelenül beteker a dolog minket is.

Ennek következménye az, hogy már nem látjuk hogy színdarab, nem látjuk, hogy csak díszlet, nem látjuk, hogy csak álarcot viselünk, hanem a világ legtermészetesebb dolgaként járjuk a táncot, és szavaljuk fennhangon a ránk eső részben a szöveget, míg a színdarab véget nem ér, és tudatunk függönyét leereszti a halál…

Ez azt jelenti, hogy ne keressünk pénzt? Ne teljesítsük kötelességeinket? Ne tanuljunk ? ne legyünk jó családfők, anyák? Testvérek? Ne figyeljünk mindenkire akit az élet körénkterelt?

Nem, nem erről van szó… a dolgot el kell végezni. A ránk rótt feladatot tökéletesen ki kell vitelezni.

De! Ha ezt nem a szerepazonos attitűddel tesszük, hanem legbelső lényünkben elcsendesedett elmével, tiszta szívvel, az érzelmi és gondolati végeláthatatlan körhinta nélkül, akkor a dolog valamiképp megváltozik. Az OK-OKOZAT törvénye alól valamiképp kibújunk.

Mert a szerepek, a maszkok, az álarcok jelentették a történés egyik pólusát a színdarab pedig a másikat.

Így kilépünk a kétpólusú világ erőteréből, nincs többé jó-rossz, észak – dél, megszűnik a Föld elektromágneses terének a hatása mirajtunk.  A jó és  arossz tudásának fájáról szakasztott gyümölcsöt kiköptük.

Így, valamiképp eltávolodunk a színdarabtól, noha eljátsszuk a szerepet, nem azonosítjuk önmagunkat vele. Ez a helyzet, döbbenetes ébredést hoz a körülöttünk lévőkben is, kik még a maszkjaik szerepeiben látják életük kiteljesedését, s mindazok kik még a főszerepért pedáloznak, hatásunkra holnap már csendes szívvel fogják szemlélni a dolgok változását, és már nem lesz olyan fontos a legtöbb, a legjobb, a leghamarabb, az enyém, a nekem, az akarom, a szerintem, az én tudom a tutit…

Csak szépen lassan kinyitják a szemüket, és a klasszikus Confessio Fraternitátis évszázados gondolatképével élve: „hajadonfővel, nyílt szívvel és mezítelen lábbal mennek a kelő nap elé”. Ez nem jelent többet, mint tiszta gondolkodást, igazi szeretetet és a (színdarabból) megszabadító cselekedeteket.

Erre felé van a kiút a válságból…

by WKing

Share Button