Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Elég egy sima tükör, hogy megértsd az életed értelmét

Elég egy sima tükör, hogy megértsd az életed értelmét

Elég egy sima tükör, hogy megértsd az életed értelmét

Kik is vagyunk?
Ki vagyok én?
Ki vagy te?

Amikor felteszed ezt a kérdést, adsz rá magadnak valamilyen választ. De érezhető, hogy nem stimmel igazán. A szüleid számára gyermek vagy. Hiába vagy negyven éves, édesanyád még mindig pelenkában lát. Az idősebb testvéred szemében mindig öcsi vagy hugi maradsz, a fiatalabbakéban pedig a nagyobb testvér, akire biztosan számíthat bármikor.

Ha apa vagy, akkor a gyermekeid szemében te vagy maga a mindenható. Ha anya, akkor pedig maga az élet. És ez túlzás nélkül igaz.

Ha van egy kutyád vagy macskád, annak szemében a szerető és gondoskodó gazda vagy, akitől az élet függ és aki az ennivalót adja. A munkahelyeden, ha alkalmazott vagy, akkor pontosan ismered a jó vagy kevésbé jó munkahelyi hangulatot, tudod, hogy ki kicsoda és hogy a “rendszerben” hol a helyed. Ha főnök vagy, akkor pedig lehetsz jó vagy csapnivaló vezető.

Ha szingli vagy és randizni mész, más néz vissza indulás előtt a tükörből, mint amikor a munkából fáradtan hazaérsz. Van hogy a stílusok függőségében követed mások ízlésvilágát, trendeket, divatot, mert ettől vársz valami hatást, valami eredményt.

Sportolóként büszkén viseled a díjakat, katonaként vagy értékesítőként az elismerést jelző kitűzőket.

Mikor gyermek voltál, önmagad keresve számtalan szerepben játszottad az életet. Jedi lovagként, Robin Hoodként, James Bondként vagy Csipkerózsika és Hófehérke szerepébe bújva.

De most nézz tükörbe újra. A gyermekkorod óta semmi sem változott, csak most már nem kéne túl nagyot hazudni. Az álarcok ugyanazok, a különbség az, hogy gyermekként még tudtad, hogy ez csak játék, de ma már nem az. Felveszed a jelmezeid, arcokat választasz a szükséges szerepekhez, de valami nem stimmel. Tudom, hogy érzed, tudom, hogy tudod.

Néha beköszönt hozzád is, egy-egy különleges pillanat.

Mikor egyedül vagy, és leveted az összes jelmezt. Ekkor egy pillanatra elhallgat az, akit leginkább szeretsz hallgatni, az a bizonyos belső monológ. Abbahagyod a magaddal való társalgást.

Mikor egyedül vagy, nincs kihez hasonlítani magad. Nincs kinek szerepet játszani. Nincs impulzus, mely elindítana tudatalatti láncreakciókat. Nem vagy sem gyermek, sem felnőtt, sem testvér, sem főnök, sem beosztott, sem szingli, sem szerető. Ilyenkor felismerheted, hogy nem vagy sem a gondolataid, sem az érzelmeid, sem a tested.

Ilyenkor megérezheted, hogy az élet nem az, hogy mindig a megfelelő álarcban kell lenni. Mindig valami szerepet kell játszani, valamilyen célok eléréséért.

Mert az életnek nem célja van, amit bármi áron el kell érni, hanem értelme van.

Az élet egy önmagában fontos, benned létező dolog, a szívedből sugárzik.

Mindig suttogja halk hangján, hogy ki is vagy valójában. Ki Ő, akit számtalan szerepben próbálsz utánozni. Ki az aki benned és általad képes megszületni. Ki az akire azt mondja János: “Néki növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom.”

Ha elég bátor vagy, elég egy sima tükör, hogy megértsd az életed értelmét. Csak nézd, és válaszd el a finomat a durvától, a tükröződéseket az élettől, az igazat a hamistól, a fényt az árnyéktól, az utánzatot az eredetitől, az álarcokat a lelked valódi világosságától. Azt ami örök, a mulandótól.

Ha ezt felismerted, nincs több szerep. Aki benned felébred: a múlhatatlan lélek világossága 1000 éves álmából, mint Csipkerózsika.  Egyszerűen azzá válsz, akit már megannyi álarccal próbáltál megvalósítani, de sosem sikerült igazán.

A lélekből áradó erő ragyog majd, nem a sminked. A mindennapok hőse leszel, de nem fegyverek hanem a belső tudatosságod által. Egy olyan ösvényre lépsz, mely kivezet az időből, s a lelked szeretet palástja sokak számára lesz segítség majd, akik hozzád hasonlóan keresik a tükröt, mely az álarcaik mögé tekint.

kép forrás: TV-Show-Doctor-Who-69418

kép forrás: TV-Show-Doctor-Who-69418

Share Button