Mani zsoltárai – Gyöngy énekek

Az Atya a kimondhatatlan nagyság.

A Fiú a mérhetetlen tűrés.

A Szent Szellem az, ki nékünk az Életet megnyilvánítja.

Az Atya öröktől fogva rejtett.

A Fiú Idegen e világon.

A Szent Szellem az Ösvény az Eonokon át.

Az Atya a mindent ismerő Intelligencia.

A Fiú az Ige, mely önmagát megnyilvánította.

A Szent Szellem a Rejtélyek gyöngéd feltárója.

Az Atya a Hatalom Ura a Világegyetemben.

A Fiú az Atyának engedelmeskedő.

A Szent Szellem az Eonok világossága.

Ajkaink megpecsételése az Atya jele nékünk.

Kezeink békéje a fiú jele.

Szűziességünk tisztasága a Szent Szellem jele.

A megszentelt Szeretet az atya jele nékünk.

A bölcsesség ismerete a Fiú pecsétje.

A parancsolatok beteljesítése a Szent Szellem pecsétje.

Pecsételjük meg ajkainkat, hogy megtalálhassuk az Atyát.

Pecsételjük meg kezeinket, hogy megtalálhassuk a Fiút.

Őrizzük meg tisztaságunkat, hogy megtalálhassuk a Szent Szellemet.

Komment: Azt hiszem Mani méltó a Krisztus Apostola címre…

Néha, például most pár percre, míg olvasol, érdemes belőle kiszállni akkor is ha büszke vagy rá mert fényes és csillog, és akkor is ha bádog, és csak irigykedve nézed azokét akiknek szebb, jobb, több adatott a múladó kincsekből…

Egy kis titok…

Ha az ember ilyenkor ősszel, néha meg megáll és időt szán az önmagát megadó, elengedő természet csodálatára, akkor óhatatlanul eljut odáig, hogy tudatállapotához képest a legmagasztosabb kérdéseket firtassa. Ki vagyok? Honnan Jöttem? Hova tartok? MI az értelme ennek az egésznek? Mókuskerék, és bádog vs aranykaltika kinek mi jutott éppen…

No nektek szeretnék gondolatébresztőnek idézni egy könyvrészletet, Jan van Rijckenborgh könyvéből, mely szól a teremtésről, az életről, az Elohimról és hogy mi közünk van nekünk mindehhez…

Samballa szerzete c könyvből az idézet:

„Képzelje el az üres teret, azt amiben minden ami létezik benne foglaltatik,mint lényt, mint valami nyugvó ősanyagot, ami végtelen sok mindenre képes.

Ezt minden oldalról körülveszi és ugyanakkor áthatja az univerzális Szellemtér.

Ezt csak körvonalazni, felvázolni tudjuk, de elmagyarázni nem. Csak a jelenlétét tudjuk megállapítani.

Az ősanyagon –  amiben és amiből a teremtés keletkezik –  kívül létezik és ösztönöz a Szellem, s átható és mindenütt jelenlévőségi képessége miatt nagyon közel van hozzánk, közelebb mint kezünk – lábunk.

Hozzánk viszonyítva azonban, ezt nyomatékosan ki kell jelenteni, transzcendens.

Kezdetben a káoszban, az ősanyagban a Szellem hatása tizenkét ősanyagi áramlatot hozott létre. Tizenkét tűzerőről vagy tizenkét robbanásról, vagy tizenkét eonról is beszélhetnénk. Tizenkét nagy hatalom, tizenkét óriási láncreakció keletkezett az „üres” térben. Az ősanyagban. A nyugvó káoszban.

Ez a tizenkét eon tehát világosan „erő lenyomat” hatás volt, ősanyagi áramlat, s arra használták őket, hogy felébresszék a „nyugvó teret”, mérhetetlen lappangó életlehetőségeivel.

A tizenkét eon nem volt egyforma.

Ellenkezőleg: holott egységben dolgoztak együtt, nagyon különbözőek voltak.

Az ősanyagban, vagy az ősanyában, az ősanyából tizenkét jelenséget keltettek.

Először is azt, amit tudatnak neveznénk;

Másodszor az akarat jelenségét;

Harmadszor a közös hatás jelenségét;

Negyedszer a környezethez való ragaszkodást;

Ötödször a hasonlóhoz való vonzódás jelenségét;

Hatodszor az általános fenntartás jelenségét;

Hetedszer az egész egységnek a megszervezését és fenntartását;

Nyolcadszor a szaporodás és halál jelenségét;

Kilencedszer a törekvés jelenségét;

Tizedszer a közös megnyilvánulás jelenségét;

Tizenegyedszer a közös érzület jelenségét;

Tizenkettedszer a közös önfeláldozásra való készség jelenségét.

E tizenkét áramlat együttes hatására végül olyan élőlénynek kell megjelennie, amelyikben ez a tizenkét jelenség harmonikus formában van jelen. Akkor elkészül az isteni kép hordozója, s ez a kép a bukott, anyagba süllyedt mikrokozmoszt vissza tudná vezetni az eredeti transzcendens életbe, az Atya házába.

Persze érthető, hogy egy üres térben tizenkét természeti erőt lángoltatnak fel, amelynek mindegyike egy bizonyos életre hívó elvnek felel meg, akkor még sok mindennek kell történnie, míg ezeknek az alap ötleteknek az együttes hatására valami gyakorlati eredmény jelenhet meg.

Ezért azt is tudni kell, hogy a tizenkét eonnak az ősanyagban való felélesztésével egyidejűleg magasztos lények nagyon nagy hierarchiája is beköltözött a káosz terébe, hogy szolgálja a kezdeti mindenségi megnyilvánulást. A Szentírások ezeket a lényeket Elohimnak mondja.

Ez a hierarchia betöltötte a káoszt és reagált az eonok tizenkét áramlatára.

Az Elohim együttes tevékenységének és az eonok együttműködéséből jött létre az, amit mi dialektikus, anyagi világmindenségnek nevezünk, a csillagok és naprendszerek hatalmas építménye, a halál nagy természete.

Az Elohim nem akartak örökké létező világot alkotni, hanem csak véges „űrt”, táguló és zsugorodó mindenséget, mely az egyetlen ismert célt szolgálja.

Az Elohim tehát úgy lépnek fel, mint a bolygók szellemei, mint a csillagrendszerek lelkei.

Ez azt jelenti, hogy az ő lényeik tevékenységére és az eonok együttes hatására a káoszban gömbképződmények, gömbrendszerek, ősanyagi összpontosulások jelentek meg.

Az tehát, amit mi „Földnek” nevezünk, ugyanakkor egy magasztos Elohim kifejezési formája.

Az Elohimot Szent Szellemnek is nevezzük. Ez a lehetővé tévő, gyógyulást hozó Szellem a múlandó természet mindenségi megnyilvánulásában.

Máig is az Elohim tartják fenn és éltetik ezt a számtalan teret, és ők alkottak a természeti eonokból minden élőlényt, folyamatszerűen, míg az alkotásból az idők menetében megalakult a teremtés koronája, a képviselő, az ember, és az Elohim látták hogy jó. És a megnyilvánulás minden bolygóján dalt énekeltek:

„menjetek és szaporodjatok, és töltsétek be a Földet. Mert eljött a beteljesülés órája, annak az ideje, amikor az emberek Istennel egyenlők lehetnek, ha betöltik hivatásukat.

Megj:

- emlékeztek erre a mondókára?:

-         “tovább is van, mondjam még?”

No nem a filozofálásra gondoltam, hanem arra, hogy a bádog vs. aranykalitkánál van messzebb mutató életcél mint ahogyan az a fennti szövegből is kiderül…

SÉTA

I.

Sétálok végig az utcán.

Van egy mély lyuk a járdán.

Beleesek.

Elveszett vagyok… remény nélküli,

Nem az én hibám.

Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

II.

Sétálok ugyanazon az utcán.

Van egy mély lyuk a járdán,

Úgy teszek, mintha nem látnám.

Megint beleesek.

Nem tudom elhinni, hogy megint

Ugyanott vagyok,

De nem az én hibám.

Ismét hosszú időbe telik,

Mire kijutok.

III.

Sétálok ugyanazon az utcán.

Van egy mély lyuk a járdán.

Látom, hogy ott van, mégis beleesek.

Ez már szokás…

Nyitva a szemem, tudom, hol vagyok.

Az én hibám.

Azonnal kikerülök onnan.

IV.

Sétálok ugyanazon az utcán.

Van egy mély lyuk a járdán.

Kikerülöm.

V.

Egy másik utcán sétálok.

egy másik utcán sétálok...

„EZ VAGY TE!“

Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se

sírok már érte:

nem olyan fontos dolog a halálom.

Semmi sem vész el ezen a világon,

egy a lélek és ezer a ruhája

s a valóság csak ez a könnyü pára.

Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek

a drága mézet,

száz illatot és száz színt elkevernek,

így találják meg a sokban az egyet:

egy a valóság s ezer a ruhája,

a lélek az egy, ez a könnyü pára,

hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak

és megnyugodnak;

melyik melyik volt, nem tudja a tenger.

Én is megteltem már az örök eggyel:

egy az anyag s minden más csak ruhája,

lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,

érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?

Vágd szét a magvat!

Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,

ez nő meg fává, ez a láthatatlan:

ez a lélek, a mindenség csirája,

ez a valóság, ez a könnyü pára,

tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,

de ott az íze:

mindenen átcsap az örök lehellet:

az isten él, az isten A Te Lelked:

ez a valóság, melynek nincs halála,

ez a mindenség, ez a könnyü pára:

Ez Vagy Te, Szvétakétu!

Waldstätten Bárónő:

Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám:

„Páter, áldottak a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik  kinyilatkoztatták az életet az életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek megalkotva, hogy meghallhassák a szavamat, és felismerhessék a tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem le az alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra.

Ezért légy erős a tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked, hogy megismerhesd egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt, melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”

És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket odafutni hozzánk kövekkel, hogy rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem, hogy meg fogunk halni.

És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek az emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd a kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.”

Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát (így).”

Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.

És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely fényesebb volt a napvilágnál. Aztán a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem azokat a dolgokat neki, melyeket láttam.

Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok és az emberek.”

És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli torokból kiabált.

Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled és figyeld milyen dolgokról beszélnek.”

És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.”

Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam neked, hogy ezek (az emberek) vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a dolgokat, melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és őrizd meg mindezeket. Ne mondd el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged ezekben a korokban, mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.”

„Sokan elfogadják majd tanításunkat kezdetben. Később azonban elfordulnak tőle ismét az eltévelyedés Atyjának szándékára, mert azt tették, amit ő akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében, például a Világ szolgáinak. Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak, mivelhogy érzékelés nélkül valók.

És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a tisztákat, odalökik a halál munkásának, és azok királyságának akik imádják Krisztust helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis propaganda emberét, azok, akik utánad jönnek.

És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert úgy hiszik, tisztává válnak. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az eltévelyedés nevét veszik magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és sokszoros dogma birtokosáéba, és törvények nélkül lesznek vezetve.”

„Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást hirdetnek. És ördögi dolgokat mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok) akik az arkómok erejében állnak, a férfinak és a mezítelen asszonynak, aki megsokszorozója és egyben tárgya a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy egy álom egy hatalmas démontól ered eltévelyedéseik következményeként, ezután végromlás lesz a részük tisztaság helyett.”

„A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a helyről származnak, mely olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól. Mivel ezeknek a koroknak minden lelke halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta csak megteremtették önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok amik, és azok, ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük együtt születtek.”

„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a halhatatlanságról, hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a dolgokat.”

„Mivel az emberek nem gyűjtenek fügét a tüskebokorról vagy a csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az eredet, akkor pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez eljutnak, az élet és a élet halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.”

„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”

„Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető rejtélyektől. Néhányan, akik nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet, mely dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele, hogy az igazság rejtelme csakis az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a halhatatlan lelket, ami ígéretté válik.

Az eónok minden hatalma, irányítója és hatalmassága vágyik rá, hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek általuk, akiket imádnak, mégsem kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra vágytak, hogy romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap hatalmat -. De azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.”

„Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a hamisság küldöttei, felállítják a maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a tiszta tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a dolgokra azt gondolván, hogy a jó és a gonosz egy (forrásból) származik.

Az én nevemben tesznek dolgokat. És kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye hiábavalóság amíg Parousiámig nem érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az én bocsánatom az ő bűneikre, melybe belezuhantak az ellenségeik révén, kiknek váltságdíját megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak nekik, hogy megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki Hermas, a becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik által ne legyen hihető. Azonban az e fajták a munkások akik kivettetnek a külső sötétségbe, távol a fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se engedélyt nem kapnak azoktól, akik felmennek a szabadulásuk jóváhagyóihoz.”

„Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni fogják a fivérség bölcsességét, az (eszmét), mely valóban létezik, mely a spirituális szövetsége mindazoknak, akik egyesültek az eggyé válásban, a megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó,  menyegző révén. A rokonjellegű nővérség mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik elnyomják fivéreiket, ezt mondván nekik: ’Az Isten miatt vannak nehézségeink, mióta a megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik azoknak a büntetését, akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az egyszerű emberekkel szemben követik el,  akik láttak (és) akiket ők börtönbe vetettek.”

„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat. Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”

Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál nekem, hogy valójában a kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek más élők tömegeit, és elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.”

A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik súlyához mérten, átveszik a kicsik irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik) átveszik az uralmat uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így minden arcátlanság megtestesülhet benne, melyet magára vett. És az ilyenek megváltoztathatatlanná válnak, óh, Péter.”

„Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt utat. Ezért figyelj, azok, akik az ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre vetik majd őket. De minket nem érinthetnek meg. És te, óh Péter, a középpontjukban leszel. Ne rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva lesz, a láthatatlan egy miatt, aki szemben áll velük.”

Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint nyilvánvalóan megragadják. És én megkérdeztem: „Mit látok óh, Uram? Te magad vagy az, akit megragadtak, és te vagy aki engem tart? Vagy ki ez a valaki, aki boldog és nevet a fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?”

A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő Jézus. Ő azonban, akinek kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást, aki a képmására testesült meg. De nézd őt és nézz engem.”

Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád. Meneküljünk el erről a helyről.”

Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te, nézd, miként van az, hogy nem tudják, mit mondanak. A dicsfényük fia miatt az én szolgálatom helyett, megszégyenítésre kerültek.

És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá, aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a láthatatlan angyalok kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki dicsőítette, megnyilatkozott.

És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely ahol élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik.

Ám aki mellette áll, ő az élő Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra, akik szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között. ezért nevetnek ők a saját értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az eljövetelért, miközben a test csak helyettesítő eszköz.

Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan testem volt. de én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”

„Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta embereknek, akik nem ebben a korban élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz jutalma aki nem halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a halhatatlan lényeg által, melyről megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki adja jólétét.

Ezért azt mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok lesz neki.’ Ám annak, akinek nincs, így, e hely emberének is, aki tökéletes mértékben halott, akit eltávolítottak a teremtés helyéről, mely tiltott lett számára, aki, ha az egyik halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja őt – tőle lesz véve és hozzá adatik ahhoz aki ő maga.

Te ezért légy bátor és ne félj egyáltalán. Ezért veled leszek, hogy senki az ellenségeid közül ne győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled. Légy erős!”

Amikor (Jézus) elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.

Péter,  a Szűz és a sárkány

Komment nélkül

Pistis Sophia – Gnosztikus Evangélium, részlet

„Jézus folytatta beszédét, és így szólt: Amikor az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szerint ’anyámnak’ neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, és amikor felém fordult a magasságba, beléje ültettem az első erőt,amit Barbelótól vettem, vagyis annak a fénytestnek az erejét, amelyet a magasságban viseltem. A lélek helyébe pedig a nagy Sabaoth erejét, a jóét vetettem beléje, aki jobboldalon az igazak körzetében található.”

Részlet a Jan van Rijckenborgh – A Pistis Sophia Gnosztikus Evangéliumhoz fűzött magyarázatából:

A második sugárerőt János születésnek vagy Illés újraszületésnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy az ifjú jelöltet összekapcsolják minden megszabadult vérerejével. Megkapja ezt a vérörökséget, ami voltaképpen egy szidérikus sugárzás. Mintegy vérkapcsolatba lép minden olyan testvérrel aki bejárta előtte az ösvényt.

A vérnek ez a kincse, egy élő közösség ereje. Ez az erő teszi a jelöltet képessé arra, hogy saját magát megtámadja, és az ösvényt végigküzdje.

Ami nincs a vérben erő formájában, az nem valósulhat meg soha. Ezért ez az új születés a vérben,a vérörökség elnyerése a feltétele mindennek.

Az önmagán való munkálkodás, melyet átizzít a múlhatatlan igazság első két sugara, természetesen az ön-szabadkőművesség. Utat tör magának az akadályokon keresztül: ez János, az úttörő. Ennek a szabad út teremtésnek az eredménye tipikusan József, az ács – a szabadkőműves.

Ez a változás, magától értetődően krízishez vezet, egy végponthoz, határhelyhez, ahol minden dialektikus lehetőségnek törvényszerűen véget kell érnie. Ezt az állapotot „Máriának” nevezik.

Ezért mondják hogy József és Mária össze van kapcsolva, mintegy  párt alkot, de még nem házasok. Egységre rendeltettek, de a valóság még távol van.

És mégis, a „magát távol tudván, de ennek ellenére a vér unszolására buzgólkodván” eme állapotában csodaként bekövetkezik egy harmadik gnosztikus sugárerő érintése, amely Barbelo-tól származik. Szó szerint Barbeló „az összetörés fiát” jelenti. Talán megértik, hogy Barbelónak, ebben az erejében kezdődik el a megfordulás, a természetlény átváltozása egy Jézus Krisztus Szellemrendjéhez tartozó lénnyé.

Ez a megfordulás azonban egy szükséges összetörést követel meg.

A János fázis állapotában Ön el akarja készíteni a drága húsvéti bárányát, és alázattal telten, teljes összpontosítással ül kunyhójában. Ekkor azonban mint Rózsakereszt Krisztián esetében is, a harmadik sugár, a Barbeló-sugár vihara kerekedik, amibe az Ön egész háza beleremeg.

Most minden azon múlik, hogy feladja –e spontán, természetes ellenállását, és mondja-e Máriához hasonlóan, hogy „történjen velem a Te igéd szerint”. Úgy kell viselkednie, hogy életvitelével kérje: „ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!”

Ekkor megkapja lelkében a nagy Sabaoth erejét, a jóét, aki a jobb oldalon van.

Ez a Gnózis életszabályzó, egyensúlyszabályzó negyedik sugara, mely képessé teszi Önt arra, hogy az összetörés ösvényén örömmel haladjon..

Ez egy olyan út, amelyet Ön a természet szerint nem akarhat, nem láthat és nem foghat fel, melyen azonban mégis ellenállás nélküli elhalásban halad, hogy örökké élőnek szülessen meg.

Ami kb így hangzott: Lehet bármekkora a szellemi vihar, és változás, jöhetnek mehetnek hajók, flották is akár, a legtöbb embernek valószínüleg ez fel sem tűnik. A tömeg hömpölyög tovább.

Olyasmi, mint amikor mondják, mondják a viccet és egyszer csak nem mondják tovább.
És ott állunk értetlen fejjel, hogy mos mi van?
De rég elhangzott már a poén (a hívás) csak fel sem tűnt, nem értettük meg, nem reagáltuk le.

A hajó elment, vakargatjuk a fejünket, majd visszaballagunk a húsosfazekakhoz, amiből már a célorientáltabb barátaink, kikapkodták a kevésbé mócsingos darabokat.

Summa: Yoda: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – ez igaz a szellemi dolgokra is