„EZ VAGY TE!“

Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se

sírok már érte:

nem olyan fontos dolog a halálom.

Semmi sem vész el ezen a világon,

egy a lélek és ezer a ruhája

s a valóság csak ez a könnyü pára.

Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek

a drága mézet,

száz illatot és száz színt elkevernek,

így találják meg a sokban az egyet:

egy a valóság s ezer a ruhája,

a lélek az egy, ez a könnyü pára,

hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak

és megnyugodnak;

melyik melyik volt, nem tudja a tenger.

Én is megteltem már az örök eggyel:

egy az anyag s minden más csak ruhája,

lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,

érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?

Vágd szét a magvat!

Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,

ez nő meg fává, ez a láthatatlan:

ez a lélek, a mindenség csirája,

ez a valóság, ez a könnyü pára,

tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,

de ott az íze:

mindenen átcsap az örök lehellet:

az isten él, az isten A Te Lelked:

ez a valóság, melynek nincs halála,

ez a mindenség, ez a könnyü pára:

Ez Vagy Te, Szvétakétu!

Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám:

„Páter, áldottak a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik  kinyilatkoztatták az életet az életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek megalkotva, hogy meghallhassák a szavamat, és felismerhessék a tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem le az alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra.

Ezért légy erős a tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked, hogy megismerhesd egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt, melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”

És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket odafutni hozzánk kövekkel, hogy rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem, hogy meg fogunk halni.

És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek az emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd a kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.”

Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát (így).”

Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.

És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely fényesebb volt a napvilágnál. Aztán a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem azokat a dolgokat neki, melyeket láttam.

Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok és az emberek.”

És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli torokból kiabált.

Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled és figyeld milyen dolgokról beszélnek.”

És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.”

Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam neked, hogy ezek (az emberek) vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a dolgokat, melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és őrizd meg mindezeket. Ne mondd el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged ezekben a korokban, mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.”

„Sokan elfogadják majd tanításunkat kezdetben. Később azonban elfordulnak tőle ismét az eltévelyedés Atyjának szándékára, mert azt tették, amit ő akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében, például a Világ szolgáinak. Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak, mivelhogy érzékelés nélkül valók.

És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a tisztákat, odalökik a halál munkásának, és azok királyságának akik imádják Krisztust helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis propaganda emberét, azok, akik utánad jönnek.

És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert úgy hiszik, tisztává válnak. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az eltévelyedés nevét veszik magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és sokszoros dogma birtokosáéba, és törvények nélkül lesznek vezetve.”

„Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást hirdetnek. És ördögi dolgokat mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok) akik az arkómok erejében állnak, a férfinak és a mezítelen asszonynak, aki megsokszorozója és egyben tárgya a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy egy álom egy hatalmas démontól ered eltévelyedéseik következményeként, ezután végromlás lesz a részük tisztaság helyett.”

„A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a helyről származnak, mely olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól. Mivel ezeknek a koroknak minden lelke halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta csak megteremtették önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok amik, és azok, ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük együtt születtek.”

„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a halhatatlanságról, hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a dolgokat.”

„Mivel az emberek nem gyűjtenek fügét a tüskebokorról vagy a csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az eredet, akkor pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez eljutnak, az élet és a élet halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.”

„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”

„Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető rejtélyektől. Néhányan, akik nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet, mely dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele, hogy az igazság rejtelme csakis az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a halhatatlan lelket, ami ígéretté válik.

Az eónok minden hatalma, irányítója és hatalmassága vágyik rá, hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek általuk, akiket imádnak, mégsem kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra vágytak, hogy romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap hatalmat -. De azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.”

„Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a hamisság küldöttei, felállítják a maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a tiszta tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a dolgokra azt gondolván, hogy a jó és a gonosz egy (forrásból) származik.

Az én nevemben tesznek dolgokat. És kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye hiábavalóság amíg Parousiámig nem érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az én bocsánatom az ő bűneikre, melybe belezuhantak az ellenségeik révén, kiknek váltságdíját megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak nekik, hogy megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki Hermas, a becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik által ne legyen hihető. Azonban az e fajták a munkások akik kivettetnek a külső sötétségbe, távol a fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se engedélyt nem kapnak azoktól, akik felmennek a szabadulásuk jóváhagyóihoz.”

„Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni fogják a fivérség bölcsességét, az (eszmét), mely valóban létezik, mely a spirituális szövetsége mindazoknak, akik egyesültek az eggyé válásban, a megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó,  menyegző révén. A rokonjellegű nővérség mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik elnyomják fivéreiket, ezt mondván nekik: ’Az Isten miatt vannak nehézségeink, mióta a megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik azoknak a büntetését, akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az egyszerű emberekkel szemben követik el,  akik láttak (és) akiket ők börtönbe vetettek.”

„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat. Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”

Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál nekem, hogy valójában a kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek más élők tömegeit, és elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.”

A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik súlyához mérten, átveszik a kicsik irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik) átveszik az uralmat uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így minden arcátlanság megtestesülhet benne, melyet magára vett. És az ilyenek megváltoztathatatlanná válnak, óh, Péter.”

„Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt utat. Ezért figyelj, azok, akik az ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre vetik majd őket. De minket nem érinthetnek meg. És te, óh Péter, a középpontjukban leszel. Ne rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva lesz, a láthatatlan egy miatt, aki szemben áll velük.”

Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint nyilvánvalóan megragadják. És én megkérdeztem: „Mit látok óh, Uram? Te magad vagy az, akit megragadtak, és te vagy aki engem tart? Vagy ki ez a valaki, aki boldog és nevet a fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?”

A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő Jézus. Ő azonban, akinek kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást, aki a képmására testesült meg. De nézd őt és nézz engem.”

Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád. Meneküljünk el erről a helyről.”

Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te, nézd, miként van az, hogy nem tudják, mit mondanak. A dicsfényük fia miatt az én szolgálatom helyett, megszégyenítésre kerültek.

És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá, aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a láthatatlan angyalok kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki dicsőítette, megnyilatkozott.

És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely ahol élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik.

Ám aki mellette áll, ő az élő Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra, akik szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között. ezért nevetnek ők a saját értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az eljövetelért, miközben a test csak helyettesítő eszköz.

Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan testem volt. de én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”

„Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta embereknek, akik nem ebben a korban élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz jutalma aki nem halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a halhatatlan lényeg által, melyről megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki adja jólétét.

Ezért azt mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok lesz neki.’ Ám annak, akinek nincs, így, e hely emberének is, aki tökéletes mértékben halott, akit eltávolítottak a teremtés helyéről, mely tiltott lett számára, aki, ha az egyik halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja őt – tőle lesz véve és hozzá adatik ahhoz aki ő maga.

Te ezért légy bátor és ne félj egyáltalán. Ezért veled leszek, hogy senki az ellenségeid közül ne győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled. Légy erős!”

Amikor (Jézus) elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.

Péter,  a Szűz és a sárkány

Amikor az olvasó kezébe veszi a könyvet, általában a tartalmára kíváncsi. Belelapoz, átfutja a tartalomjegyzéket, majd megfordítja a könyvet és elkezdi olvasni a hátlapján lévő szöveget.

Itt olvashatja a következőket: „ Mirdad könyve ténylegesen szakít minden megkövült dogmával, tartozzon az akár valláshoz, a filozófiához, a politikához vagy bármely egyéb területhez. Jelentősége éppen abban áll, hogy a létezés megragadásának új módját tárja felénk. Fel akar rázni a dogmatikus téboly tompultságából, amely csupa gyűlölet, viszály és zűrzavar”.

A szerzőt Naimyt  ennek a könyvének alapján a XX. sz. legnagyobb spirituális gondolkodói közé sorolják.

Hogy miért?

Ha valaha is feltette magában valaki azt a kérdést honnan  jövök, honnan származok, mi végre vagyok itt ebben a világban, mi a feladatom, s nem kapott rá választ, hiába kereste, annak feltétlenül jó, ha ez a könyv a kezébe kerül és azt el is olvassa.

A könyv üzenetének magja az, hogy az egész kozmosz, csakúgy, mint az élet maga, egy és oszthatatlan. Csak az ember belső lénye képes eljutni a többi dologban és az egész világegyetemben lévő belső lényegig. Ha kozmikusan tudatossá válik az ember, akkor tud eggyé válni az abszolút élettel.

Van egy „külső ember” és van egy „belső ember”. Ez a kettő egy. Csak a „külső ember”, nevezzük személyiség embernek,  az anyagba süllyedése során annyira vakká, süketté és hangossá vált, hogy  elvesztette a „belső emberhez” vezető utat. Olyannyira elkápráztatta a körülötte lévő világ,  hogy időközben elfelejtette a „belső embert” önmagában. „ mert szemeiteket túl sok fátyol fedi… ajkaitokat túl sok pecsét zárja le. Egy-egy pecsét minden szó, amit kimondtok… Hagyjátok a dolgokat úgy, ahogy vannak és ne akarjátok miden áron megváltoztatni… A dolgok nem látnak és nem beszélnek, csak ha ti látást és beszédet kölcsönöztök nekik.” mondja Mirdad a többieknek a Bárkában, így tanítva őket.

A történet Mester és tanítványai közötti szellemi tanítás. Ez egyben olyan Egyetemes Tant sugároz, melyet minden kereső ember szellemi táplálékként  fogad. Noé örökségét, melyet a Bárka lakóira hagyott, igyekszik Mirdad visszaállítani. A Bárka Rendfőnöke Shamadam (nem igazi, színlelt tettetett jellegre utal a név „Sham”)és Mirdad között történő párbeszédek, melyek a dialektikus világ híve és az isteni világ híve  között lobbannak fel, sok esetben emlékezteti az olvasót a Bibliában olvasottakra.

Shamadam: Nagyon jól forog a nyelved ez kétségtelen…. Bár szavaid túl kemények ahhoz, hogy hallgassuk őket.

Mirdad: Az én szavaim szelídek, Shamadam. A Te füleid keményedtek meg a hallásra. De jaj azoknak, akik hallván nem hallanak, és látván nem látnak.”

A könyvben  az olvasó mélyen elgondolkodhat a világ és az Isten kapcsolatáról, Isten és az ember viszonyáról.

„ Amikor a világ végezi a munkáját, végzi a te munkádat is. És amikor te dolgozol, végzed a világ dolgát is. A fej a has mestere, de nem kevésbé mestere a has a fejnek. Senki sem szolgálhat úgy, hogy ugyanakkor őneki is ne szolgálnának… Emlékezzetek rá, hogy az Ige egy. És ti, mint az Ige szótagjai, valójában egyek vagytok… Arra kérlek ezért szerzetesek, hogy vizsgáljátok meg szíveteket. Arra kérlek, hogy romboljatok le benne minden korlátot. Arra kérlek, vessétek le a pólyákat, amelyekbe még az énetek be van bugyolálva, hogy így megláthassátok: énetek

egy Isten Igéjével, aki örök békével él önmagával és minden belőle kiáradó világgal. „

Naimy igaz barátja Kahlil Gibran Próféta c. könyve nálunk is megjelent, melynek gondolatiságát, spirituális szellemiségét, fényként tükröződve érezhetjük Mirdad könyvében is.

Mi más ez a könyv, ha nem Isten tanítása Jézus Krisztus által. Mirdad a Próféta, a Jézus Krisztus a Mester, aki vezet. Aki tanít, hogy a fátylak lehulljanak a szemeinkről, hogy a pólyába burkolt énünket megszabadíthassuk a korlátaitól, hogy felismerhessük a bennünk lévő Másikat, az Istenit, akiben feloldódnunk kell, hogy örökké élhessen.

„Nem ítélkezni jöttem, hanem a szent belátást hoztam el nektek..”

Nincs egyetlen gondolat, egyetlen cselekedet vagy vágy sem, ami ne lenne feljegyezve a gondolkodóban, a cselekvőben vagy vágyakozóban. Egyetlen gondolat, vágy vagy cselekedet sem marad terméketlen ezen a világon, hanem mind termést hoz, fajtájának és természetének megfelelően. Minden, ami Isten törvénye szerint való, be lesz gyűjtve az élet számára. Ami pedig szembeszegül vele, azt a halál aratja le…”

Mélyek és hatalmasak ezek a gondolatok, s mennyire egyetemesek!

Az író Naimy hosszú időt élt, tanult, dolgozott Nyugaton, elmélyült ennek kultúrájában, de felismerte, hogy a nyugati kultúra arra alapoz, amit az értelem képes felfogni, befogadni, amit tapasztalatokkal alá lehet támasztani. Így elismeri, hogy ez a kultúra csodálatra méltóan megnövelte az ember fizikai és természeti ismereteit, de nem idézte elő az előbbihez fogható szellemi növekedést, amely a végső cél eszméjétől áthatva képes lett volna életre kelteni e nagyszerű fizikai lehetőségeit.

A Mirdad könyve c. művében olyan csodálatosan ötvözi a felismeréseit, belső világát az egyetemesből merítettel, hogy az elgondolkodtatás mellett belátásokhoz, felismerésekhez juttatja el a világra, önmagunkra és az egyetemesre fogékony kereső, olvasót.

A Mirdad könyvében szó esik a teremtő Igéről, a Szent Háromságról és a tökéletes egyensúlyról, az ember, mint pólyákba csavart istenről, az imádságról , az én megtagadásáról az Én (Isteni) érdekében és még nagyon sok mindenről, ami valamennyiünk számára a látható világon jóval túl mutat.

Keltes fel minden érdeklődőben meglévő „belső embert” a zárszóként felolvasott gondolat, hogy minél előbb elolvassa Mikhail Naimy: Mirdad könyve c. művét és általa önmaga számára feltett minden kérdésére megkapja a választ.

„ Ti, akik Isten képmása és hasonlatossága vagytok, már csaknem teljesen eltöröltétek a hasonlatosságot és a képmást. Isteni alakotokat már annyira elkorcsosítottátok, hogy többé már fel sem ismeritek. Isteni arcotokat sárral kentétek be, és számtalan bohócálarccal takartátok el…

Legyetek csendesek, hogy tiszták lehessetek. Legyetek tiszták, hogy tisztán láthassátok a világot. Siessetek! Az idő, amelyet tétlenségben vesztegettek el, tele van fájdalommal. Hajóépítők vagytok ti mind. Tengerészek vagytok mindannyian. Ez az a feladat, amelyet az örökkévalóságból bíztak reátok: hogy a végtelen tengeren hajózhassatok, amely ti magatok vagytok, és ebben megtaláljátok annak a lénynek a hangtalan harmóniáját, akinek neve Isten.”

A Halál nem a vége! – Death is not THE END!

Vannak akik tudják, vannak akik sejtik, vannak akik már látták, vannak akik ezoterikus, occult tanulmányokban mélyülnek el az egyik legnagyobb misztériumban. Sokan keresik a választ belső nyugtalanságuktól vezérelve…

Talán vannak olyanok is, akik gyakorolják a naponta meghalás művészetét… hogy felébredjenek az Örök életre..

A következő dalt, és verset ajánlom mindenkinek akkorra, mikor szembe kell nézz a kérdéssel mi az élet? mi a halál?

Ajánlom Édesanyámnak, aki 4 éve küzd rákkal és és ember feletti alázattal tűri a szenvedést…Ajánlom Golyónak, akinek a szemeiben láttam meg ezt a legközelebbről, mikor egy elszabadult flex korong átvágta a nyaki ütőerét…mindketten belehaltunk kicsit, mindketten újjászülettünk egy kicsit, él…úgy látszik van dolga még… Ajánlom Dávid barátomnak aki elvesztette a szüleit, és mindenkinek akit megérintett valaha ez a dolog, és persze ajánlom NEKED is! Mert ez a tükör, a legnagyobb titok, és előbb utóbb bele kell nézz…hiszen minden születik, kivirul, majd elmúlik ezen a világon…TE IS! De egyetlen dolog nem, mely bennünk van ugyan, de nem tartozik ehhez a világhoz…

A Tao te King sorait érdemes szem előtt tartani…ha valami olyan közeleg, amiről fogalmunk sincs…

50. vers W.Sándor fordításában

“Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tíz közül három,
a halál felé megy tíz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tíz közül három.
Miért?
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól, tigristől nem fél,
sem harcban a fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,
a tigris nem vágja beléje karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.”

és az örök útkereső :

De talán megtalálod a hiányzó képkockákat, aminek a hiánya sokmindenben elbizonytalanított a kereszténységgel kapcsolatban…

De lehet pont ez fog kérdéseket feltenni benned, nem tudom… Ha van benned kérdés a Kereszténységgel kapcsolatban ne habozz, ha nincs, innen most lépj tovább…

ui: Várhegyi Gergőnek és Zeke Gábornak köszi az anyagot.

Commenius – Didactika Magna

Comment: kevesen tudják róla, de a mai oktatás alapjait neki köszönhetjük, és nem mellékesen elég sok időt töltött Magyarországon

Akinek van füle, az hallja?

Néhány évvel ezelőtt kiállítás nyílt Hágában, a holland királyi könyvtárban
?A Rózsakereszt kiáltványa ? Négy évszázad élő hagyomány? címmel.
A nyilvánosság előtt számos eredeti gnosztikus, rózsakeresztes iratot mutattak be, amelyeket erre az alkalomra különböző európai országokból gyűjtöttek össze.
Hasonló kiállításokat rendeztek korábban Oroszországban, Németországban és Olaszországban is.

Ezek a rendezvények is annak a növekvő érdeklődésnek a gyümölcsei voltak, amely a Rózsakereszt iránt korunkban megnyilvánul, és amelyről elmondható, hogy mindig is foglalkoztatta az embereket.

Vajon mi az oka ennek a folyamatos érdeklődésnek?
Mi a Rózsakereszt? Ki Rózsakereszt Krisztián, a Rózsakereszt Szerzetének titokzatos alapítója? Manifesztumaikban a Rózsakeresztesek milyen üzenetet szeretnének átadni az emberiségnek?

Szándékunk az, hogy a Rózsakereszt Szerzet Kiáltványa, a Fama Fraternitatis alapján – lehetőség szerint – bemutassunk valamit a Rózsakereszt lényegéből.

A Rózsakeresztesekről már sok könyv jelent meg,  az újkor hajnala óta sokan próbáltak a titkok közelébe férkőzni,
és ha tekintetbe vesszük a számos eltérő, egymásnak ellentmondó értelmezéseket, vagy akár a nyomukban járó értetlenséget, gúnyt, megvetést és üldözést, nem kell sok képzelőerő hozzá, hogy meglássuk:
a világ nem tudta a Rózsakereszt rejtélyét, a Rózsakeresztesek vélt titkait megfejteni.

A mai rózsakeresztes célja sem más, mint elődeié, a klasszikus  rózsakereszteseké, és mint minden misztérium-iskoláé a történelemben: hogy az igazi keresőknek, a létünk értelmét kutatóknak – mint hivatott segítők a Gnózis szolgálatában ? közvetítsék az ismereteket, és kapcsolatba hozzák őket azzal az erővel, azzal az erőtérrel, amely az emberi élet céljának beteljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges, s amelyről az evangéliumban azt olvassuk: ?Nélkülem semmit sem cselekedhettek?.

Miért is kell rejtélyről beszélnünk, miért van szükség arra, hogy az emberiségtörténet folyamán, a kultúra különböző korszakaiban, szinte szabályszerű időközökben, mintegy Isten kéznyújtásaként
úgynevezett misztérium-iskolák alakuljanak, hogy az ellentétek és mulandóság világában raboskodó embernek segítségére legyenek?

Az ember eredeti hazájára való emlékezetét elvesztette, s létének alapvető problémáit firtató kérdéseire csak saját tapasztalataiból, saját bensőjében születhet meg a válasz.

Ehhez azonban ? és itt most be kell lépnünk a misztérium-iskola kapuján ? egy belső utat, az újjászületés ösvényét kell bejárnunk,  amit a szellemi iskola tanulója transzfigurációnak nevez.
Amikor tehát a Rózsakereszt külső, történelmi forrásait keressük, tudnunk kell, hogy ezt kísérnie kell a belső forrás keresésének is, mert e nélkül ugyanolyan üres kezekkel állnánk itt, mint a fent említett, a külsőségeken áthatolni képtelen kutatók.

Ezt az utat járja minden valódi rózsakeresztes, és minden spiritualistásra törekvő ember.

A Rózsakereszt hidat akar építeni az általunk ismert világ és az isteni Szent-szellemtér között. E két világ, e két természetrend között minden időben isteni küldöttek, hierofánsok teremtettek újra és újra kapcsolatot
a vezetésük alatt megteremtett szellemi iskolák által.
Az egyetemes forrásból, a Krisztus-erőből merítettek, melynek egyetlen célja, hogy az emberiséget belső lehetőségeihez vezesse, hogy az megszabadulhasson az idő és tér igézetéből.

Az isteni világosság újra és újra behatol a tér és idő, kozmoszunk világába,
és az emberiséget az időszerű jelenben a rózsa és a kereszt útja elé állítja.
Ilyen impulzus érte Európát a 17. század elején, amikor a Rózsakereszt Szerzete ismét a nyilvánosság elé lépett, és közzétette manifesztumait, kiáltványait.
Az emberiséget szellemi megújulási folyamatra hívta fel, amelynek célja nem más, mint az ember eredeti mikrokozmikus állapotának helyreállítása.

A kiáltványokat az ún. ?tübingeni kör? fogalmazta meg, kinyomtatásukról a protestáns teológus, Johann Valentin Andreae gondoskodott.
1614-ben jelent meg a Fama Fraternitatis, a Rózsakereszt Szerzetének Kiáltványa, amely a világ általános megújulásának programját tartalmazta.
1615-ben adták ki a Confessio Fraternitatist, a Szerzet hitvallását,
amely nyomatékot ad a kiáltványnak,
s végül 1616-ban következett a harmadik könyv, a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője, amely ? természetesen lefátyolozottan, mint szinte minden gnosztikus, szent irat, avatatlanok számára felfoghatatlanul ? a belső ösvényt, mint klasszikus belső-alkímiai folyamatot ábrázolja teljes szépségében.

A szerzők szándéka az volt, hogy ismét szabaddá tegyék azt az ősrégi utat,
amelyen az ember önmagában találja meg azt a múlhatatlan alapot,
amely egyesíti őt az isteni világgal.
Erre az útra tehát az egyes ember saját magában lelhet rá – bármilyenek is a külső körülmények. Ezen az ösvényen az ember egyesül teremtőjével,
s ezáltal minden teremtmény belső lénymagjával,
végül saját mikrokozmoszát is helyreállítja.

Mivel ez a belső út belső változási folyamatokat, mély lelki tapasztalatokat jelent, ezért csak képszerűen, hasonlatokkal ábrázolható ill. közelíthető meg, többnyire valamilyen külső eseménysort, helyzetet használva fel szimbólumként.

A Fámában az ösvényt utazásnak írják le, amelyre a szerzetes,
Rózsakereszt Krisztián vállalkozik. Úti célja a Szentföld.
A ?Szentföld?-ről hallván elsősorban ne egy földrajzi területre gondoljanak, hanem az emberben rejlő Szent Földre.

Rózsakereszt Krisztián először Damcarba megy, az arab bölcsek városába.
Itt ismeri meg e világ törvényszerűségeit, majd Egyiptomban a teremtmények életformáit tanulmányozza, hogy végül Fezben elérje a magasabb világgal való kapcsolatot.

Ezután visszatér Európába, és a megszerzett szellemi kincseket felajánlja az európai tudósoknak, a vezető személyiségeknek. Ők azonban kinevetik és visszautasítják.

Ezek után alapítja meg a Rózsakereszt Testvériségét, és ezzel a közösséggel olyan szellemi légkört épít ki, amelyet a Szent Szellem Házának nevez.
Ez nem más, mint a mi létterületünk és az Istentermészet között kifeszülő híd.

Miután már többször említettük ezt a két világot: a mi földi természetünket és Isten birodalmát, ezzel tulajdonképpen a Rózsakereszt, de egyúttal minden rejtélyiskola tanításának egyik alappillérét érintjük, nevezetesen a két természetrend tanát.

Ha nem tudatosul bennünk, hogy anyagi világunk a maga másvilágával,
a halottak birodalmával ? ahogy jellemezni szoktuk: – az örökkévalóság gyakorlóiskolája, nem pedig végcélja,
és hogy a másik természetrendbe, az isteni szellembirodalomba
csak a ?víztől és szellemtől? való újjászületéssel, a transzfigurációval ?
vagy a Szerzet által is gyakran használt fogalommal élve: szellem és lélek alkímiai menyegzője útján – térhet vissza az ember mint mikrokozmosz,
akkor minden megszokott vallásos tevékenység, imádkozás, humanizmus,
csak a földi fogságot erősíti.

Ha röviden akarjuk összefoglalni a rózsakeresztes út programját,
nem találhatjuk ennek tömörebb kifejezését,
mint a Kiáltvány alapvető axiómáját:

Ex Deo nascimur ? Istenből születünk
In Jesu morimur ? Jézusban halunk meg
Per Spiritum Sanctum reviviscimus ? A Szent Szellem által újjászületünk.

A belső újjászületés tehát egy háromszoros folyamat,
amely mindennapi életünkben megtörténhet.
Szellem, lélek és test szerinti újjászületésről,
az ember eredeti mikrokozmikus állapotának helyreállításáról van szó.
A Fama Fraternitatis erre utal, amikor felhívja a figyelmet az újból megteremtett lehetőségre: ?hogy az ember végre mégis megértse nemességét és dicsőségét, és belássa, miért nevezik mikrokozmosznak, s mire képes művészete a természetben.

A Fama Fraternitatis a mikrokozmosz, a minutus mundus titkát is elemzi, mégpedig a transzfiguráció, a megdicsőülés vagy átszellemülés kapcsán.
E kettő, tehát a mikrokozmosz mint összetett emberi rendszer
és a transzfiguráció, mint a mikrokozmosz és vele együtt a makrokozmosz helyreállításának tana képezi a Rózsakereszt filozófiájának ill. küldetésének további megkerülhetetlen elemeit.

A Fama elsősorban a már az ösvényen járó tanulónak szól, megértése pedig nyitott szívet, elfogulatlanságot, teljes figyelmünket megköveteli.
A Fama egy különös erőképlet, isteni erővonalak összefoglalása,
amelyek szerint és amelyek segítségével a világ és az ember fejlődése végbemegy.

Tegyük hozzá, hogy a ma rózsakeresztese, de bárki, aki ma kézbe veszi a Fáma újabb kiadását, nélkülözhetetlen segítségre lel Jan van Rijckenborghnak, a modern Rózsakereszt egyik megalapítójának a szöveghez fűzött magyarázataiban.

Ez a négy részből álló mesteri mű a következő alcímet viseli:
A Rózsakereszt szellemi hagyatékának elemzése.
Szerzőjének nagy hálával tartozunk, mert sikerült ezeket a klasszikus rózsakeresztes műveket hozzáférhetővé tennie korunk embere számára.
A könyvek megmutatják nekünk, mindegyik külön-külön,
hogy mis is minden idők igazi bölcsessége, és ha ez esetleg rejtve marad előttünk, az saját ismeretünk és felismerő képességünk hiányosságára vezethető vissza.

A bevezetőben említett, több országban is bemutatott kiállítás anyagában nyomon követhetjük annak a szellemi impulzusnak a hatását,
amely mintegy 400 évvel ezelőtt a klasszikus rózsakeresztesek tevékenysége által érte el Európa népeit.
A kiállított dokumentumok, amelyeknek jó része az amszterdami Bibliotheca Philosophica Hermeticá-ból származik, képet adtak arról a küzdelemről, amelyet e világnak ? ahogy Jakob Böhme mondta: a harag világának ? erői folytattak és folytatnak az őket leleplező, a bukott emberiség megmentését célzó isteni erők ellen. Az előbbiek látszólagos felülkerekedése ellenére a nem e világból eredő világosságsugarak mégis számos kereső embert érintettek meg, és hatottak inspiráló módon különböző csoportokra, körökre és mozgalmakra.
Az európai társadalomban egy feltartóztathatatlan fejlődés indult meg,
amely az élet értelmét magasabb szinten kereste,
az emberlét célját új távlatba helyezte.

A Rózsakeresztes kiáltványok hatását jelzi, hogy válaszul 10 év alatt mintegy 400 írásmű jelent meg, és ezeket a 17. és 18. században még további 1700 követte. Számos pozitív reagálás érkezett a német fejedelemségekből és Európa számos országából.
Ortodox-tudományos körökből és egyházi részről viszont komoly támadások indultak meg. Gúnyiratok, pamfletek növelték a bizonytalanságot.
Maga a Szerzet eközben hallgatott, és a vitákban semleges maradt. Emiatt zavarodottság támadt, és sokan még a létezésükben is kételkedni kezdtek.

Az 1618-ban kitört 30 éves háború az ellenreformációs erők befolyását növelte.
Az idők folyamán azután az eredeti rózsakeresztes impulzus hatása a legtöbb szervezetben pusztán tudományos törekvésekre redukálódott.
A kibontakozó természettudományos gondolkodásban, amely létrehozta a mechanikus világképet, nem maradt már helye a holisztikus látásmódnak, amelyben Isten, a világ és az ember szerves, harmonikus egységet alkot.

Johann Valentin Andreae, a Kiáltványok közreadója, társaival együtt felismerte, hogy a társadalmi körülmények nem teszik lehetővé egy misztériumiskola felépítését, s ezért a Turris Babel című írásában maga mondott búcsút a Szerzet külső nézetének:
?Így hát ez a Szerzet elmúlhat, de sohasem szűnhet meg a valódi keresztény Testvériség, amely a kereszt tövében rózsától illatozik.?

Helyette egy keresztény citadella utópikusnak látszó gondolatát fogalmazta meg. Ez a városállam, melyet ő Christianopolisnak nevezett, megváltoztathatatlan, isteni elveken alapul, és mágikus törvényszerűségek és irányvonalak szerint épül fel. Ez a város, mely tehát nem kőből és fából készül,
a 20. században azután mégis megvalósult.

Hogy a láng időközben sem aludt ki teljesen, hanem számos gondolkodót, filozófust és művészt megihletett, arra hadd soroljunk fel néhány példát – alkotókat, műveikkel együtt:

Johann Amos Comenius (1592-1670): A világ útvesztője és a szív paradicsoma.
Calderon de la Barca (1600-1681): A nagy világszínház.
Angelus Silesius (1624-1677): A kerubi vándor.
Baruch Spinoza (1632-1677): Etika.
Gottfried Wilhelm Leibnitz (1645-1716): Monadológia.
Johann Wolfgang Goethe (1749-1832): Faust, A Titkok című vers.
Karl von Eckartshausen (1752-1803): A felhő a szentély fölött.
Wolfgang Amadeus Mozart (1765-1791): A varázsfuvola.
Novalis (1772-1801): Heinrich von Ofterdingen.
Friedrich Schiller (1759-1805): Az ember esztétikai nevelése.
Richard Wagner (1813-1883): Parszifál.
Lev Tolsztoj (1828-1910): Feltámadás.
Fjodor Dosztojevszkij (1821-1881): A démonok.

Végül feltétlenül meg kell említenünk három nevet  -
Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891),
Rudolf Steiner (1861-1925) és
Max Heindel (1865-1919) nevét -
akiknek hatalmas előkészítő munkája lehetővé tette, hogy a 20. században megalakulhatott az Egyetemes Szerzetlánc legifjabb tagjaként
az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája,
amely ma szerte a világon Lectorium Rosicrucianum néven működik.

Ezt a modern Szellemi Iskolát 1924-ben alapította Jan van Rijckenborgh és 1938-ban elhunyt fivére, valamint az 1930-ban hozzájuk csatlakozott Catharose de Petri.
Ez az Iskola, mint valamennyi igazi bölcsességiskola, nem ismer nemzeti, faji vagy osztálykülönbséget. Kizárólag az Egyetemes Tan megismertetésének és az egyetlen megszabadító ösvény folyamatszerű megvalósításának szenteli magát.
A Lectorium Rosicrucianum gazdaságilag, politikailag és vallási szempontból független, semmiféle külső befolyásnak nem veti alá magát.
Nem is gyakorol semmiféle nyomást vagy kényszert a tanulóira és a tagjaira, nem korlátozza őket szabad döntésükben és felelősségükben, és akik egyébként bármikor ki is léphetnek, felmondási idő vagy feltétel nélkül.

Az Iskola külső munkáját előadások, bevezető filozófiai tanfolyamok, nyilvános templomszolgálatok, kiállítások és szimpóziumok formájában végzi, amelyeken tájékoztatja az érdeklődőket arról az ősrégi és ma is bejárható belső útról, amelyen ismét kapcsolatba lehet lépni az istenivel.
A belső munkában kimeríthetetlen szellemi erők állnak a tanulók rendelkezésére, hogy Rózsakereszt Krisztiánt követve,
a jelenben ők maguk is bejárhassák a megszabadulás ösvényét.

Kiolthatatlan, mert valójában nem más, mint a nő, Istenért való lelkesedése.

A szenvedély, amely a testért vagy az anyagiakért lobban fel, hamar kihunyó minőség.

A testbe való belefeledkezés lehúz és beszűkít.

A szellemért való lángolás fölemel és kiteljesít.

A szerelemben felszabadul a nő lelke. Szíve átveszi az irányítást az észérvek felett.

A nő egyetlen férfi iránt megnyílva átélheti a Teljességet.

A nő csak az iránt a férfi iránt érezhet szerelmet, aki megvalósultságát tekintve az ő következő lépcsőfoka, aki mutatja a többé váláshoz vezető utat.

Minden más a birtokló szenvedély csapdája.

Nincs akkora mennyiségű fizikai kincs, ami egy férfit halhatatlanná tenne, ha nem válik szellemivé, és nem tud maga mellett egy kifinomult asszonyt. A puszta fizikai feledhető.

Ami legendává emel: a Stílus. Az a tudatállapot, amelyben a minőség megelőzi a mennyiséget, a nemes küzdés a puszta eredményt, és a becsület a fényűzést.

Az emberiség soha eddig nem látott mértékben kezdett el az isteni Akarattal, a Világrenddel ellentétesen élni.

A Plútó az az energia, mely nem kér a magyarázkodásokból. Azonnali változtatást követel. Úgy bánik velünk, amilyennek lennünk kellene. Kevesebbel nem éri be.

A Plútó ! a Mars felsőbb oktávja ! mintegy fölemelt mutatóujj figyelmeztet- a férfiak elnőiesedésének gátat kell vetni.

Aki elveszítette szellemi kapcsolatát létének értelmével, az a fizikai paramétereivel azonosítja önmagát.  Ez a materializmus.

A mater – a nő.

A férfi eredendően a magasabb szempontú összefüggések megvilágítója.

Abban a családban, ahol a cél az anyagi többlet felhalmozása, bármi is a látszat,  a nő irányít.

A férfi inkább a nő igényeit, mint a Teremtő rendjét szolgálja.

A férfi a mennybe jut, s családját is odaemeli ha a nő hisz benne.

De a sötét mélységbe zuhan, ha ő a nőben, és nem a Teremtőben látja elsődleges támogatóját.

Ott, ahol a megfelelő szükséglet biztosítva van, de a lelki boldogság elsődleges, a férfi a helyzet magaslatán áll.

by Hamvas Béla

komment:

Node hát ugyepersze a fogyasztói társadalom, meg miegymás, hitelek, és speckó suli a gyereknek, jajaja ez sajnos közös bili lányok-fiúk, és csak közösen tudtok belőle kimászni – értékrendek, és a megfelelő szerepek segítenek mindannyiunknak!