Súlyosbodik a meccs!

Bőven az utolsó menet végefelé járunk!

Mindkét fél óriási veszteségeket tudhat magáénak!

Hogy kik a meccs résztvevői?

Az egyik sarokban, az ember áll, akinek legbelső igényévé válik, a szabadság, az egység, és a szeretet!

A másik sarokban, azon Eonok, és Archonjaik, és azok földi csatlósaik, a multicégek és egyéb politikai, gazdasági nagyhatalmak mint képződmények! „nem emberek ellen van tusakodásunk”

A tét nem kevesebb mint az Élet maga.

Az amit mi általában életnek nevezünk, már régen nem az aminek kéne lennie, vagy mondjuk inkább úgy, ami lehetne.

Mindannyian éljük valamiképp a nekünk kimért időt, megtöltjük értékes és kevésbé értékes tapasztalatokhoz vezető cselekedettel! Ezen cselekedetek, és tapasztalatok végül sokunkat elvezetett oda, hogy egyre gyakrabban felmerülnek bennünk az életünk alapjait firtató kérdések, felismerések, mint pl.:

„valami itt hibázik”

„bármit teszek, minden csak majdnem jó”

„a legtöbb cselekedetünk, felhívja önmaga ellentétét is”

„a félelmek és a szeretet nem fér össze bennünk”

„a boldogtalanság forrása a szélsőséges ön-érdek-érvényesités”

„a szélsőséges biztonságra való törekvés, az élettel eredendően ellentétes”

Stb….

Ott állunk, tántorogva, néhány monoklival, a H1N1 től sajgó tüdővel, és várjuk az újabb ostromot! Miközben még az előző horog sajgó kérdései: „beoltsam vagy ne oltsam?”kábítják elménket, félelem hullámokkal.

Győzhetünk, ilyen eredendő gonoszság ellen?

Vajon, van csodafegyver mellyel sikeresen megvívhatjuk ezt a harcot, mi hétköznapi egyszerű emberek?

Vajon csatlakoznunk kellene Klaus Werner / Hans Weiss –hez?

Ők a „Márkacégek feketekönyve” című tanulmányukban,http://hu.wikipedia.org/wiki/Márkacégek_feketekönyve leírták a Gyógyszer konszernek Kelet-európai drága kenőpénzekkel megvett kísérleteit.

Az olaj kártelek kegyetlenségeit az elmaradott országokban!

Arról is részletesen írnak, hogy az európai kakaó fogyasztás nagy részét, Elefántcsontparton ill. Afrika több országában a mai napig a legolcsóbb munkaerő : rabszolga gyerekek szedik! Igen azt ami ott van a konyhánkban, évente gyermek életek ezrei és több mint 200.000 gyermek évtizedes embertelen rabszolgatartásának gyümölcsei! Többnyire nem élik meg a 30 éves kort.

Vagy ott a mobiltelefon! Mindannyian használjuk. Van több is/ fő.

Az azonban nem áll a készülék használati utasításában, hogy

„Kedves felhasználó, legyen szíves mondjon el egy imát, azon tömegekért, akik életüket adták Kongói koltánérc háborúban és a bányákban embertelen körülmények között dolgozókért!”

Mi ez a koltán? A koltánércből nyerik a tantált ami elengedhetetlen anyag a mobiltelefonokhoz!

Megemlíthetjük még az AIDS-vírust mint első érv a kizsákmányolásra és a különböző tápszer-értékesítésre Afrikában, aminek következményeképpen, évente másfél millió! Csecsemő hal meg! (mert hogy nincs tiszta ivóvíz amibe elkeverhetnék, így a HIV fertőzött anyák, nem szoptatják csecsemőiket, hanem tápszerrel etetik! Azt azonban nem mondják el nekik, hogy az ivóvíz útján 50% hogy beteg lesz anyatej útján meg max 20%!

Sorolhatnánk még, a kőolajtermelést ami a fegyver kereskedelem kistestvére, vagy ugye a legújabb pofon ez a H1N1 vírus.

Azt hogy mekkora veszély ez ténylegesen, nehéz kihámozni a harsogó médiából. Hiszen, az azért tény, hogy súlyos milliárdokat kaszálnak ezen a bizniszen a Gyógyszeripari cégek, így érthető hogy kell a kampány! Az pedig minden ovis marketinges is tudja már, hogy a leghatékonyabb kampány a probléma tudat felkeltése, és a problémára megoldásként a terméket kínálni!

És az is igaz, hogy a wellness biznisz miatt, a gyógyszeripari konszernek, súlyos veszteségeket könyvelhetnek el maguknak az elmúlt években!

A prevenció vagy megelőzés egy tényleges wellness trend, ami a táplálék kiegészítők végeláthatatlan sorát adta a világnak! Az hogy ez milyen szinten indokolt, végül vitatható, de az tény, hogy gyógyszerek helyett, vitaminokra költjük a pénzünket.

És ugye itt jön a kérdés, vajon, mi az a dolog, amivel a tömeget újra, gyógyszervásárlásra lehet kényszeríteni!?????

Vakcina? nm vakcina? szövődmény, nem szövődmény… A választ kedves olvasó, rád bízom!

Ellenben visszatérnék a tényleges kérdéshez: – Mit tehetünk?!

Van egy különleges axióma, állítás, vagy elv amit itt most segítségül szeretnék hívni a válasz megértésének elősegítésére!

Tudatállapot = Létállapot!

Mit is jelent ez?

Egyenesen azt, hogy az életünk irányát, eseményeit, és cselekedtünk gyümölcseit, belső érzelmi, tudati és legfőképp lélekállapotunk minősége határozza meg!

Igen! A megoldás a kezünkben van, vagy mondhatnánk azt is hogy „közelebb van mint kezeink és lábaink!”

Más irányból közelítve: „Aki önmagát legyőzi, erősebb annál is mint aki egy Multit győz le”

Sem Isten, sem ember, sem a világ legsötétebb árnyai sem vehetik el tőlünk az az élet-létállapotot, melyet TUDAT-LÉLEK-ÉLET állapotunk alapján megérdemlünk!

Hit, Remény, Szeretet

Ezek elcsépelt szavak a mai világban, de még is azt gondolom, ez az a fegyverzet és páncélzat, mely megvéd minket, s biztosítja a győzelmet a ránk támadó és minket kizsákmányoló erők ellen!

Jöjjön aki hivatott, hiszen erre a meccsre mindenkinek ma már magát kell választania!

A belső küzdelmünk, a templomunkból a félelemgólem-kufárok kiűzésének a gyümölcse,  jutalma nem más mint az egyetemes, és örök ÉLET.

Sajnos erre oltóanyagot vásárolni nem lehet! Amit tudok javasolni, hogy TV, Rádió kikapcs, hiszen ma már elég kevés a nem manipulált üzenet!

Ne gondold azt hogy egyedül vagy a küzdelemben!

http://www.kulturaliskreativok.cc/ az egész világon milliók döntöttek úgy, hogy más utat választanak! Ha igazán szabad forrást, jó gondolatokat, életbölcsességeket szeretnél: http://tisztahangok.hu

Egy mindenki számára könnyen alkalmazható segítséget azonban az Arany Rózsakereszt filozófiájában találtam meg! http://lectorium.hu/ Ez a kezünkbe adja az eszközt!

Sokan vélik úgy, hogy van egy vak sors, van eleve elrendeltetés, az van ami jutott, ezzel kell megküzdenünk, .meg persze van gondviselés, oltalmaznak és vigyáznak ránk.

Aztán az élet történései sokszor igazolják mindkét állítást.

Hogy lehet ez?

Az Arany Rózsakereszt filozófiájából bennem az a kép ált össze, hogy mindkettő igaz!

Rajtunk múlik, hogy készek vagyunk e kilépni a körforgásból, ami a vak sors, hintája, egyszer fenn, egyszer lenn, végeláthatatlan inkarnációkon át, ahol a karma, a cselekedeteink, gondolataink, és érzelmeink hatásainak ok-okozata löki tovább a kereket.

Vagy pedig:

A szívünk vágyakozásában megszületik az igény, a vágy valami másra a körforgáson túlira…ki ebből a háborúból, valami amit sokszor nem is tudatosan, de nyughatatlanul keresni kezdünk… S ez a vágyakozás, erre a tiszta dologra,erre a másra… megnyitja az ég felhőit, ahonnan aláereszkedik valami, ami körbevesz, vezet és oltalmaz minket minden utunkon!

Ez a dolog ami az egyedüli esélyünk egyénként, csoportként, és emberiségként! Vallástól, Tanoktól, és filozófiáktól teljesen függetlenül, mindenkinek elérhető!

Szóval… a meccs végkimenetele rajtad is áll! A dolog benned és önmagaddal kezdődik!

Miért?

Végezetül a legfontosabb tétel:

A benned megvívott harc, hogy segít másokon?

Egy képet hallottam egyszer egy barátomtól,a témában amit most itt megosztanék veled!

„Képzelj el, egy hatalmas ember tömeget, ami ezernyi kötéllel és csomóval gúzsba van kötve! Szinte, kiszolgáltatottak, és szabad mozgásra képtelenek! Aztán egyszer csak az egyik, iszonyú áldozatok árán, kiszabadítja magát! Szabad lett! Mi történik? A kötelek szorítása halszálnyit enyhül…még egynek sikerül… már ketten szabadok, és ők is segítenek, a többieknek, példával és szeretettel szabadulni a kötelektől.

Egyre többen szabadulnak, a kötelek egyre gyengébben tartják a tömeget, hiszen, már van némi remény a szabadulásra, így a kötelek felé nem fordul akkora figyelem, nem éltetjük tovább ezeket az erőket! Mindannyian elkezdjük kigyomlálni magunkból ezeket a megkötő dolgokat, mint sikerhajhászás, hírnév, becsvágy, felhalmozás, hatalomvágy, félelmek, ellenszenvek, érdekeken alapuló jóság rögeszmék…

S amikor eléri a kritikus tömeg a határt, akkor a többiekről is egyszerűen lehullnak a kötelek, vége a szolgalelkűségnek, lepotyognak a finomanyagi paraziták rólunk, elménk kitisztul, szemeinket a hegyekre emeljük, s hajadonfőtt, nyílt szívvel és meztelen lábbal megyünk az új felkelő nap felé!”

Mani zsoltárai – Gyöngy énekek

Az Atya a kimondhatatlan nagyság.

A Fiú a mérhetetlen tűrés.

A Szent Szellem az, ki nékünk az Életet megnyilvánítja.

Az Atya öröktől fogva rejtett.

A Fiú Idegen e világon.

A Szent Szellem az Ösvény az Eonokon át.

Az Atya a mindent ismerő Intelligencia.

A Fiú az Ige, mely önmagát megnyilvánította.

A Szent Szellem a Rejtélyek gyöngéd feltárója.

Az Atya a Hatalom Ura a Világegyetemben.

A Fiú az Atyának engedelmeskedő.

A Szent Szellem az Eonok világossága.

Ajkaink megpecsételése az Atya jele nékünk.

Kezeink békéje a fiú jele.

Szűziességünk tisztasága a Szent Szellem jele.

A megszentelt Szeretet az atya jele nékünk.

A bölcsesség ismerete a Fiú pecsétje.

A parancsolatok beteljesítése a Szent Szellem pecsétje.

Pecsételjük meg ajkainkat, hogy megtalálhassuk az Atyát.

Pecsételjük meg kezeinket, hogy megtalálhassuk a Fiút.

Őrizzük meg tisztaságunkat, hogy megtalálhassuk a Szent Szellemet.

Komment: Azt hiszem Mani méltó a Krisztus Apostola címre…

Néha, például most pár percre, míg olvasol, érdemes belőle kiszállni akkor is ha büszke vagy rá mert fényes és csillog, és akkor is ha bádog, és csak irigykedve nézed azokét akiknek szebb, jobb, több adatott a múladó kincsekből…

Egy kis titok…

Ha az ember ilyenkor ősszel, néha meg megáll és időt szán az önmagát megadó, elengedő természet csodálatára, akkor óhatatlanul eljut odáig, hogy tudatállapotához képest a legmagasztosabb kérdéseket firtassa. Ki vagyok? Honnan Jöttem? Hova tartok? MI az értelme ennek az egésznek? Mókuskerék, és bádog vs aranykaltika kinek mi jutott éppen…

No nektek szeretnék gondolatébresztőnek idézni egy könyvrészletet, Jan van Rijckenborgh könyvéből, mely szól a teremtésről, az életről, az Elohimról és hogy mi közünk van nekünk mindehhez…

Samballa szerzete c könyvből az idézet:

„Képzelje el az üres teret, azt amiben minden ami létezik benne foglaltatik,mint lényt, mint valami nyugvó ősanyagot, ami végtelen sok mindenre képes.

Ezt minden oldalról körülveszi és ugyanakkor áthatja az univerzális Szellemtér.

Ezt csak körvonalazni, felvázolni tudjuk, de elmagyarázni nem. Csak a jelenlétét tudjuk megállapítani.

Az ősanyagon –  amiben és amiből a teremtés keletkezik –  kívül létezik és ösztönöz a Szellem, s átható és mindenütt jelenlévőségi képessége miatt nagyon közel van hozzánk, közelebb mint kezünk – lábunk.

Hozzánk viszonyítva azonban, ezt nyomatékosan ki kell jelenteni, transzcendens.

Kezdetben a káoszban, az ősanyagban a Szellem hatása tizenkét ősanyagi áramlatot hozott létre. Tizenkét tűzerőről vagy tizenkét robbanásról, vagy tizenkét eonról is beszélhetnénk. Tizenkét nagy hatalom, tizenkét óriási láncreakció keletkezett az „üres” térben. Az ősanyagban. A nyugvó káoszban.

Ez a tizenkét eon tehát világosan „erő lenyomat” hatás volt, ősanyagi áramlat, s arra használták őket, hogy felébresszék a „nyugvó teret”, mérhetetlen lappangó életlehetőségeivel.

A tizenkét eon nem volt egyforma.

Ellenkezőleg: holott egységben dolgoztak együtt, nagyon különbözőek voltak.

Az ősanyagban, vagy az ősanyában, az ősanyából tizenkét jelenséget keltettek.

Először is azt, amit tudatnak neveznénk;

Másodszor az akarat jelenségét;

Harmadszor a közös hatás jelenségét;

Negyedszer a környezethez való ragaszkodást;

Ötödször a hasonlóhoz való vonzódás jelenségét;

Hatodszor az általános fenntartás jelenségét;

Hetedszer az egész egységnek a megszervezését és fenntartását;

Nyolcadszor a szaporodás és halál jelenségét;

Kilencedszer a törekvés jelenségét;

Tizedszer a közös megnyilvánulás jelenségét;

Tizenegyedszer a közös érzület jelenségét;

Tizenkettedszer a közös önfeláldozásra való készség jelenségét.

E tizenkét áramlat együttes hatására végül olyan élőlénynek kell megjelennie, amelyikben ez a tizenkét jelenség harmonikus formában van jelen. Akkor elkészül az isteni kép hordozója, s ez a kép a bukott, anyagba süllyedt mikrokozmoszt vissza tudná vezetni az eredeti transzcendens életbe, az Atya házába.

Persze érthető, hogy egy üres térben tizenkét természeti erőt lángoltatnak fel, amelynek mindegyike egy bizonyos életre hívó elvnek felel meg, akkor még sok mindennek kell történnie, míg ezeknek az alap ötleteknek az együttes hatására valami gyakorlati eredmény jelenhet meg.

Ezért azt is tudni kell, hogy a tizenkét eonnak az ősanyagban való felélesztésével egyidejűleg magasztos lények nagyon nagy hierarchiája is beköltözött a káosz terébe, hogy szolgálja a kezdeti mindenségi megnyilvánulást. A Szentírások ezeket a lényeket Elohimnak mondja.

Ez a hierarchia betöltötte a káoszt és reagált az eonok tizenkét áramlatára.

Az Elohim együttes tevékenységének és az eonok együttműködéséből jött létre az, amit mi dialektikus, anyagi világmindenségnek nevezünk, a csillagok és naprendszerek hatalmas építménye, a halál nagy természete.

Az Elohim nem akartak örökké létező világot alkotni, hanem csak véges „űrt”, táguló és zsugorodó mindenséget, mely az egyetlen ismert célt szolgálja.

Az Elohim tehát úgy lépnek fel, mint a bolygók szellemei, mint a csillagrendszerek lelkei.

Ez azt jelenti, hogy az ő lényeik tevékenységére és az eonok együttes hatására a káoszban gömbképződmények, gömbrendszerek, ősanyagi összpontosulások jelentek meg.

Az tehát, amit mi „Földnek” nevezünk, ugyanakkor egy magasztos Elohim kifejezési formája.

Az Elohimot Szent Szellemnek is nevezzük. Ez a lehetővé tévő, gyógyulást hozó Szellem a múlandó természet mindenségi megnyilvánulásában.

Máig is az Elohim tartják fenn és éltetik ezt a számtalan teret, és ők alkottak a természeti eonokból minden élőlényt, folyamatszerűen, míg az alkotásból az idők menetében megalakult a teremtés koronája, a képviselő, az ember, és az Elohim látták hogy jó. És a megnyilvánulás minden bolygóján dalt énekeltek:

„menjetek és szaporodjatok, és töltsétek be a Földet. Mert eljött a beteljesülés órája, annak az ideje, amikor az emberek Istennel egyenlők lehetnek, ha betöltik hivatásukat.

Megj:

- emlékeztek erre a mondókára?:

-         “tovább is van, mondjam még?”

No nem a filozofálásra gondoltam, hanem arra, hogy a bádog vs. aranykalitkánál van messzebb mutató életcél mint ahogyan az a fennti szövegből is kiderül…

Komment nélkül

Pistis Sophia – Gnosztikus Evangélium, részlet

„Jézus folytatta beszédét, és így szólt: Amikor az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szerint ’anyámnak’ neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, és amikor felém fordult a magasságba, beléje ültettem az első erőt,amit Barbelótól vettem, vagyis annak a fénytestnek az erejét, amelyet a magasságban viseltem. A lélek helyébe pedig a nagy Sabaoth erejét, a jóét vetettem beléje, aki jobboldalon az igazak körzetében található.”

Részlet a Jan van Rijckenborgh – A Pistis Sophia Gnosztikus Evangéliumhoz fűzött magyarázatából:

A második sugárerőt János születésnek vagy Illés újraszületésnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy az ifjú jelöltet összekapcsolják minden megszabadult vérerejével. Megkapja ezt a vérörökséget, ami voltaképpen egy szidérikus sugárzás. Mintegy vérkapcsolatba lép minden olyan testvérrel aki bejárta előtte az ösvényt.

A vérnek ez a kincse, egy élő közösség ereje. Ez az erő teszi a jelöltet képessé arra, hogy saját magát megtámadja, és az ösvényt végigküzdje.

Ami nincs a vérben erő formájában, az nem valósulhat meg soha. Ezért ez az új születés a vérben,a vérörökség elnyerése a feltétele mindennek.

Az önmagán való munkálkodás, melyet átizzít a múlhatatlan igazság első két sugara, természetesen az ön-szabadkőművesség. Utat tör magának az akadályokon keresztül: ez János, az úttörő. Ennek a szabad út teremtésnek az eredménye tipikusan József, az ács – a szabadkőműves.

Ez a változás, magától értetődően krízishez vezet, egy végponthoz, határhelyhez, ahol minden dialektikus lehetőségnek törvényszerűen véget kell érnie. Ezt az állapotot „Máriának” nevezik.

Ezért mondják hogy József és Mária össze van kapcsolva, mintegy  párt alkot, de még nem házasok. Egységre rendeltettek, de a valóság még távol van.

És mégis, a „magát távol tudván, de ennek ellenére a vér unszolására buzgólkodván” eme állapotában csodaként bekövetkezik egy harmadik gnosztikus sugárerő érintése, amely Barbelo-tól származik. Szó szerint Barbeló „az összetörés fiát” jelenti. Talán megértik, hogy Barbelónak, ebben az erejében kezdődik el a megfordulás, a természetlény átváltozása egy Jézus Krisztus Szellemrendjéhez tartozó lénnyé.

Ez a megfordulás azonban egy szükséges összetörést követel meg.

A János fázis állapotában Ön el akarja készíteni a drága húsvéti bárányát, és alázattal telten, teljes összpontosítással ül kunyhójában. Ekkor azonban mint Rózsakereszt Krisztián esetében is, a harmadik sugár, a Barbeló-sugár vihara kerekedik, amibe az Ön egész háza beleremeg.

Most minden azon múlik, hogy feladja –e spontán, természetes ellenállását, és mondja-e Máriához hasonlóan, hogy „történjen velem a Te igéd szerint”. Úgy kell viselkednie, hogy életvitelével kérje: „ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!”

Ekkor megkapja lelkében a nagy Sabaoth erejét, a jóét, aki a jobb oldalon van.

Ez a Gnózis életszabályzó, egyensúlyszabályzó negyedik sugara, mely képessé teszi Önt arra, hogy az összetörés ösvényén örömmel haladjon..

Ez egy olyan út, amelyet Ön a természet szerint nem akarhat, nem láthat és nem foghat fel, melyen azonban mégis ellenállás nélküli elhalásban halad, hogy örökké élőnek szülessen meg.

Ami kb így hangzott: Lehet bármekkora a szellemi vihar, és változás, jöhetnek mehetnek hajók, flották is akár, a legtöbb embernek valószínüleg ez fel sem tűnik. A tömeg hömpölyög tovább.

Olyasmi, mint amikor mondják, mondják a viccet és egyszer csak nem mondják tovább.
És ott állunk értetlen fejjel, hogy mos mi van?
De rég elhangzott már a poén (a hívás) csak fel sem tűnt, nem értettük meg, nem reagáltuk le.

A hajó elment, vakargatjuk a fejünket, majd visszaballagunk a húsosfazekakhoz, amiből már a célorientáltabb barátaink, kikapkodták a kevésbé mócsingos darabokat.

Summa: Yoda: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – ez igaz a szellemi dolgokra is

Előszó:

A tegnapi gondolatot szeretném ma tovább boncolgatni kicsit, el ne tévedjünk a labirintusban.

Az a meglepő állítás hogy vagy a nyugat gengszterei vagy a kelet terroristái lesznek az ideáink és példaképeink, sajnos igaz.

A fogyasztói társadalom közepén, ami arra késztet elementáris erővel, hogy halmozd az eszközöket és a körülményeket a végletekig javítsd, mert olyan pillanat, hogy „most jó” nem jöhet el, hiszen még a végén gondolkodnánk kicsit.

Nap mint nap benyeljük, sőt megörököljük és már a vérünkben van és önkéntelenül és tudatlanul magunkra vesszük azt az ideát, hogy ezt másképp nem lehet csinálni.

Sosem volt könnyebb a minimumot kényelmesen előteremteni mint a mai korban!

De a kellékek és a körülmények rabjai vagyunk, loholunk és hajszoljuk a még-többet és a „nem adhatok hiszen nem marad” a jelszavunk! DE EZ TÉVEDÉS. Mert…

„A kellék és a körülmény nem lényegtelen, de mindenesetre másodrendű.

Az ember azért dolgozik, hogy minél több és nagyobb lehetőséget biztosítson olyan életre, amely tényleg élet. Ehelyett: amit tesz, a kellékekért teszi. A kellék nem lényegtelen, de mellékes. Az életnek csupán feltétele. A dolgok. Mindig a dolgok. A technika. A berendezés. A körülmények megteremtése. Azt hiszik, az élethez kell valami, vagyon, pénz, állás, rang, ruha, ház, hír, autó, hatalom, villa, mintha e nélkül nem lenne élet, és hozzá sem lehetne fogni. Először mindig fel kell öltözködni. Mintha nem lenne tiszta pillanat, amikor az ember a fa alatt ül, még az is fölösleges, hogy időnként a szájába cseresznyét tegyen, vagy egy pohár bort, és az életen kívül nincsen semmi más, átéllel és vegyítés nélkül, nő vagy férfi és a rigó zenéje nélkül, és emlékek nélkül.

Nem élvezet. Még csak nem is gyönyör. A gondolkodók azt állítják, hogy amikor az élet ténylegesen élet, önmagával megtelik, önmagánál valamiképpen több lesz. Ami az életnél több, az életet áthatja, magasabb szubsztancia, és ez a lét. Élet csak akkor lehet és lesz önmaga, ha a lét megérinti. Nem élvezet és nem gyönyör és nem öröm és nem boldogság. Mert több, csepp abból, ami öröktől fogva van.

Kellék nélkül semmi sem érhető el, mégis a kellék és az élet között nincsen kapcsolat.

Ezért mondják, hogy az ember sok évig egzisztálhat, és egyetlen percet sem él. Valaki megteremtheti a feltételek sokaságát, vagyont, pénzt hatalmat, hírt, rangot, sőt szerezhet ízlést és tudást és képességeket. Utazhat, olvashat, járhat képtárakba és hangversenyekre.

Rettentő tevés – vevés, mialatt nem történik semmi. A feltételeknél marad. A kellékeknél, ahonnan nincs út az élethez.

Ahhoz, hogy az ember teljes értékű életet éljen, a dolgokra a kellékekre nincs szüksége.

A kellék, nem lényegtelen, de mellékes. Mindig csak futball, divat és bio mosópor. Csinálni, mindig valamit csinálni, hogy valami legyen, és nem jut szóhoz az ami van.

Végül az egész elvész abban, hogy dolgoznak, hogy pénzt keressenek, nagyobb lakás és több bútor, nagyobb kényelem és több szórakozás, még az autó, és a függöny, csillár, elutazni, és a bámulatos túltevékenység egyre több és több kívánsághoz vezet. A kellékek arzenálja minél nagyobb, az életre való éhség annál jobban nő, mert az élet meg egyre szárazabb, és az ember egyre szomjasabb. Az igényeket folyton heccelik, minden nap több a műanyag és a informatika, a laptop és a ipod. Mindig kell valami ami nélkül el sem lehet kezdeni.

Egy millenniumot lehet szórakozni anélkül, hogy az ember ténylegesen egyetlen percet éljen.

A tiszta pillanat, amit a dolgok nem zavarnak meg. Amikor az élet közvetlenül élet, és amiről nem lehet lemondani. Semmiről sem akarok tudni, csak ami fontos. „

szerző : Hamvas Béla

Komment: De vajon mennyi az a minimum ami elégséges a hogy a lét öröme megérintse mindennapjainkat? Jó magam ezt egyszerű módon fogalmaztam meg: Annyit akarj, anynit vegyél el, annyiért hajts, dolgozz, gürcölj, annyit halmozz amennyit képes vagy a világnak odaadni, ezáltal az életet a lét örömével megszentelni.

azaz : Lehetsz milliárdos is, de ne vegyél fel olyan köpenyt, aminek van zsebe…(hogy legyen hova tenned, s így megtarthass magadnak belőle egy petákot is)

“akinek van füle az hallja”(olvassa, érti, cselekszi)

Beszélgettem egy emberrel, aki foglalkozik hasonló módon szellemi dolgokkal, és megdöbbentő volt, hogy számára összeférhető dolog a nap egyik órájában bankembereknek segíteni a tömegeket kizsákmányolni, megrabolni, csalni. Míg a másik órában a szeretet és a fény magasztos képeiről csacsog. Ez ….

A botrány

Az 1920 as évek elején Leo Sesztov az első háború és néhány forradalom tanulságait alapul véve azt állította, hogy a katasztrófa, mely folyamatban van – és lassan 100 éve tart – nem tragikus, hanem botrányos.

A botrány természete, mint tudjuk, esztétikai, vagy logikai, pszichológiai, vagy szociológiai értékelés számára nem hozzáférhető. A botrány egészen más. A kategória számunkra egészen újszerű. Lehet, hogy egy bizonyos tekintetben egzisztenciális dráma-szerkezet.

Minden jel arra vall, hogy egy ideig ebben a drámai helyzetben egy eddig az emberiség által tiszteletben tartott életrend morzsolódik fel. Azért olyan kimondhatatlanul fájdalmas. Eme botrány ténye morális vagy művészi, vallásos vagy társadalmi megítélésen kívül áll.

Itt marad előttünk mint kolosszális szemérmetlen tény, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Pillanatnyilag csak annyit látunk, hogy a botrányhős a hagyományos értékskálával nem mérhető, mert a botrányhőse nem vétkes, hanem szennyes. Ezért hiányzik belőle mindennemű nagyság. A bűnben a nagyság az, hogy megbocsátást vár, és a bűn meg is bocsátható; a botrány szemtelen, és a megbocsátást leköpi. A bűnös megtörik, a pimasz kiölti a nyelvét. Nyugaton a gengszter, keleten a terrorista, akire mindnyájan egyre inkább hasonlítani kezdünk. A múlt évszázad kezdete óta, életünk mindinkább botránnyal szövődik át, vagyis, mondjuk a világtörténet kezd botrányba fulladni.

Ebben a katasztrófában semmi szépség, semmi komolyság. A megrázó katarzis teljes hiánya. Viszont annál több benne a rafinált tisztátalan izgalom, amely nem old fel, hanem éppen ellenkezőleg, egyre szövevényesebb lesz, hogy végül a szennygödörben elnyeljen. Az életrontó erők okkult és obszcén betörése következtében új idealizmus keletkezett, ez az elaljasodás, amely két vonásáról ismerhető fel

-         először: a tisztességes ember gyenge ember, a tisztesség hipokrízis, a szent az, akinek rossz fogai vannak, és nem tud harapni. Az igazság fantazma. Becsületre hivatkozni arcátlanság. Minden tisztaság gyanús, ez az ember aki szennyesét eldugta. Aki a szennytől undorodik, az fanatikus. Játsszunk nyílt kártyákkal, legyünk trágárak és szégyentelenek. Ha valaki ezen megbotránkozik, az érett az elmegyógyintézetre. Az ember mindig ilyen volt, és a világtörténet cudarság. Ami magasnak látszott, az álnok csalók hazugsága;

-         másodszor: hódolat a pimasz és az alattomos és a ripők előtt, irigység, hogy az mer aljas lenni, csodálni azt, aki szemtelenebb, és meghunyászkodni az előtt aki brutálisabb és elvetemültebb. „ a legjobb üzlet az árulás”

Azt tudjuk, hogy ez az emberi létezés alapvető romlottságának a következménye. Ennek a romlottságnak a megnyilatkozása elsősorban nem a bűncselekmény. A bűn már durva tünet;  e pillanatban másodrendű.  A bűn nem számít győzelemre.  Itt most arról a létrontásról van szó, amely az élet győztese lett, éspedig a legnagyobb nyilvánosság beleegyezésével.

A tulajdonképpeni botrány az, hogy az élet dicsőségében részesül az, aki az életet bemocskolja.

A tény hogy ez megtörténhet, és megtörténik, az a botrány!

A korrupció győzelme a lét tisztasága fölött; ez az ami a lét eredeti koncepciójában nem volt meg, s ez az, ami teljesen emberi mű.

Minden valószínűség szerint ez a Jézus-per valódi értelme. Az istenember nem azért élt, hogy a bűnt eltüntesse, hanem hogy a létrontás elleni védelemre bennünket megtanítson. Minden szent könyv ezt teszi. A korrupt létben az elviselhetetlen a szenny hatalma a tisztaság felett.

Ami pedig ma történik: az életben való győzelemhez az út, már szinte kizárólagosan a tudatos létrontás.  Botrány, hogy az élet azoknak zsákmánya, akik bepiszkolják.

Az Evangélium azt mondja, hogy a bűn nem feltétlen létrontás; Jézus a bűnösöket magához eresztette, utcalányokkal és vámszedőkkel barátkozott. Messze túl a sabbat és a ne paráználkodj törvényein valami újat kellett itt megfogalmazni, azt, hogy az ember az életét nem akkor nyeri meg, ha a törvényt megtartja, hanem ha semmi szennyet nem érint. Ha nem él botrányban.

Az Édenkert, a Paradicsom és az Aranykor idillje az ember valódi létének ősképe, és az idillt a bűn megsebzi, de a seb a bűnbánat szenvedésében meggyógyul.

A botrány az, mely az életet feldúlja, a botrány, a ricsaj és a fajtalanság és a felfordulás, az álnokság és a ripőkség, a terror és a deportálás és a koncentrációs tábor. Ha az idillt beszennyezik és aláássák leköpdösik, és ha ez állandó magatartássá válik, és ha ez a magatartás az élet értékeihez vezető egyetlen biztos módszerré válik, ha a lét bemocskolása nélkül a mindennapi kenyér is kétségessé válik, akkor ez botrány.

A szentkönyvek gyökeres elintézést javasolnak. Azt mondják, hogy a korrupt életben való győzelemmel nem szabad törődni. Ne akarj hatalmat, hírt, vagyont. Ha tiszta kívánsz maradni, mondj le. Ha valaki győzni akar abból csak botrány lesz. A tiszta élet szenved és összetörik, hát szenvedjen és törjön össze, még mindig sokkal jobb, mint elaljasodni.

Az ember tiszta marad. Hol? A paradicsomban, vagyis a lényeges létezésben, ahogy a szentkönyv mondja, az üdvben. Ez az életben való bukás. Ez a tragikum. De ha valaki fordítva csinálja, és üdvét áldozza fel az életben való győzelemnek, az a botrány.

Az ember elképzelhetetlenül szenved. Szenved, amiért nem tud tiszta lenni.  Gyáva ahhoz, hogy valódi életet tudjon élni. Hitvány és aljas kétségbeesés, nem tragédia. Ez a botrány.

szerző -  Hamvas Béla

Szellemi guruk előadásain tobzódni, tiszta forrásokat és valódi szellemi gyökereket nélkülöző tanokat zászlónkra tűzve téríteni a szomszédot.  Ezt inkább tényként állapítanám meg, s nem kritikának szánom, bíztatok mindenkit ennek folytatására, hiszen valahol el kell kezdeni…Mert nincs mindezzel nincs is semmi baj, hiszen a Vízöntő forradalma felkavar mindent és keresésre ösztönöz intellektuálisan képzettet és képzetlent egyaránt.

Még is szeretnék ennek a hatalmas felfordulásnak a lábjegyzetéhez odabiggyeszteni egy gondolatot, melyet legtisztábban a következő idézettel tudnék kifejezni mindenki számára:

„ Ha pap leszel, te leszel a falu taligása,

Nagy bolondja a világnak, kinek nincsen mása.

Mindenkinek a kéményét te sepred végig,

Kormos ezért a faluban csak te leszel mégis.

Mert amit más nem hisz, nem tud, nem akar és nem tesz

Azt kell neked hinned, tudnod, akarnod és tenned.

Szenvedni, ahogyan nem tud más, elnézni hol más szúrna,

Reszketni, hol más nevetne, s remélni hol más sírna.

És ezt békén, és ezt csendben, mert ha jajjt kiáltasz

Akkor immár oda lesz minden…”

részlet   -    Johann Valentin Andrea: Az Úr Jámbor Szolgája

A lényeg ez.  S amit még inkább kérnék, kedves kereső társaim, gondolkodjatok el azon, hogy minden, ismeret és tudás, eszköz csupán nem cél.  Az ember az eszközöket az élet céljának eléréséhez kapta, legyen az pénz, tudás, képesség, befolyás, lehetőségek egyéb formája.

Ha te oly szerencsés vagy, hogy születésed már megajándékozott ezzel, vagy  rátaláltál valami különleges lehetőségre és alkalmazni, használni szeretnéd, a fenti irányvonal legyen a mércéd magad előtt ha tükörbe nézel.

Minél nagyobb a hatalmad, minél több eszközt kaptál használatra annál több embert kell szolgálj vele, mert ha nem teszed önnön magad felett mondod ki a halálosnál rosszabb ítéletet…

Óvatosan  halmozd hát az ismeretet, a tudást, a hatalmat! Ahogy most olvasod-e sorokat, már nem mondhatod, hogy  “bocs én nem tudtam erről olyan jónak tűnt mindeki ezt csinálta így én is begyűjtöttem” mert ha eddig ezt nem mondta volna senki, most mondom.