Mani zsoltárai – Gyöngy énekek

Az Atya a kimondhatatlan nagyság.

A Fiú a mérhetetlen tűrés.

A Szent Szellem az, ki nékünk az Életet megnyilvánítja.

Az Atya öröktől fogva rejtett.

A Fiú Idegen e világon.

A Szent Szellem az Ösvény az Eonokon át.

Az Atya a mindent ismerő Intelligencia.

A Fiú az Ige, mely önmagát megnyilvánította.

A Szent Szellem a Rejtélyek gyöngéd feltárója.

Az Atya a Hatalom Ura a Világegyetemben.

A Fiú az Atyának engedelmeskedő.

A Szent Szellem az Eonok világossága.

Ajkaink megpecsételése az Atya jele nékünk.

Kezeink békéje a fiú jele.

Szűziességünk tisztasága a Szent Szellem jele.

A megszentelt Szeretet az atya jele nékünk.

A bölcsesség ismerete a Fiú pecsétje.

A parancsolatok beteljesítése a Szent Szellem pecsétje.

Pecsételjük meg ajkainkat, hogy megtalálhassuk az Atyát.

Pecsételjük meg kezeinket, hogy megtalálhassuk a Fiút.

Őrizzük meg tisztaságunkat, hogy megtalálhassuk a Szent Szellemet.

Komment: Azt hiszem Mani méltó a Krisztus Apostola címre…

Amint a Megváltó ott ült a templomban a szövetség és a tíz oszlop egyezményének háromszázadik (évében) és eltöltötte az elégedettség az élő és megvesztegethetetlen fenséges száma kapcsán, így szólt hozzám:

„Páter, áldottak a magasságosak, akik az Atyához tartoznak, akik  kinyilatkoztatták az életet az életből valók számára, általam, mivel emlékeztettem őket, akik erősnek lettek megalkotva, hogy meghallhassák a szavamat, és felismerhessék a tisztességtelenséget és a bűn törvényeit, merthogy minden szó Pleroma igazságának magasságából ered, megvilágítván az ő jókedve által, akit a fejedelemségek keresnek. De nem találták meg, és meg sem említették a próféták egyetlen generációjában sem. Most megjelent közöttük, és ő, akiben megjelent, az Emberfia volt, aki a mennyek fölé emelkedett az ember által tisztelt lényeg tekintetében. Azonban te magad Péter, tökéletesen összhangba kerültél neved jelentése által énvelem, azzal, aki kiválasztott téged, mivel általad fektettem le az alapokat a többiek számára, akik meghívattak a tudásra.

Ezért légy erős a tisztesség meghamisításának korában – tarts ki mellette, aki tudást adott neked, hogy megismerhesd egy olyan úton való járással, melyet érdemes végigcsinálni, az ellene való visszautasítás miatt, és kezének és lábának ereje miatt, és azok betetőzése miatt, akik a középső térségben vannak, és a ragyogó teste miatt, melyet abban a reményben hoztak szolgálatra, mert jutalmat vártak érte – mert azon volt, hogy megdorgáljon téged háromszor ezen az éjjelen.”

És amint ezeket a dolgokat mondta, láttam a papokat és az embereket odafutni hozzánk kövekkel, hogy rögtön végezzenek velünk, és én megijedtem, hogy meg fogunk halni.

És ő ezt mondta nekem: „Péter, már sokszor elmondtam neked, hogy ezek az emberek vakok, akiket senki sem vezet. Ha meg akarod ismerni vakságukat, tedd a kezed a szemedre – a köntösödet -, és mondd mit látsz.”

Ám amikor ezt megtettem, nem láttam semmit. Azt mondtam: „Senki sem lát (így).”

Ismét szólt hozzám: „Csináld újra”.

És félelemmel vegyes csodálat töltött el, mivel új fényt láttam, mely fényesebb volt a napvilágnál. Aztán a fény lejött a Megváltóra. És én elmeséltem azokat a dolgokat neki, melyeket láttam.

Ő újra szólt hozzám: „ emeld fel a kezed és hallgasd mit mondanak a papok és az emberek.”

És én figyeltem a papokat, amint leülnek az írnokokkal. A tömeg teli torokból kiabált.

Amikor hallotta ezeket a dolgokat tőlem, így szólt hozzám: „Hegyezd a füled és figyeld milyen dolgokról beszélnek.”

És én ismét figyeltem. „Ahogy ülsz, dicsőítenek téged.”

Amikor ezeket a dolgokat elmondtam, a Megváltó így szólt: „Mondtam neked, hogy ezek (az emberek) vakok és süketek. Nos tehát, figyeld azokat a dolgokat, melyeket rejtélyes módon elmondanak neked, és őrizd meg mindezeket. Ne mondd el a hallottakat e kor gyermekeinek. Merthogy átkoznak téged ezekben a korokban, mert nem törődnek veled, de áldani fognak majd tudásodért.”

„Sokan elfogadják majd tanításunkat kezdetben. Később azonban elfordulnak tőle ismét az eltévelyedés Atyjának szándékára, mert azt tették, amit ő akart. És ő kinyilatkoztatja nekik a tanításukat ítéletében, például a Világ szolgáinak. Azonban akik összekeverednek ezekkel, a börtönőreikké válnak, mivelhogy érzékelés nélkül valók.

És az alattomosság nélkül valókat, a jókat, a tisztákat, odalökik a halál munkásának, és azok királyságának akik imádják Krisztust helyreállítva tekintélyét. És imádják a hamis propaganda emberét, azok, akik utánad jönnek.

És ők ragaszkodnak a halál emberének nevéhez, mert úgy hiszik, tisztává válnak. Ők azonban súlyosan gyalázatossá válnak, és az eltévelyedés nevét veszik magukra, és az ördög kezébe jutnak, a trükkös ember és sokszoros dogma birtokosáéba, és törvények nélkül lesznek vezetve.”

„Néhányan közülük gyalázni fogják az igazságot és ördögi tanítást hirdetnek. És ördögi dolgokat mondanak egymásra. Néhányukat megneveznek: (azok) akik az arkómok erejében állnak, a férfinak és a mezítelen asszonynak, aki megsokszorozója és egyben tárgya a sok szenvedésnek. És azok, akik ezeket a dolgokat mondják, álmokról fognak kérdezősködni. És amikor azt mondják, hogy egy álom egy hatalmas démontól ered eltévelyedéseik következményeként, ezután végromlás lesz a részük tisztaság helyett.”

„A gonoszság képtelen jó gyümölcsöt teremni. Mivel mindannyian arról a helyről származnak, mely olyant terem, mint ők maguk, és mivel nem minden lélek az igazságtól való, sem a halhatatlanságtól. Mivel ezeknek a koroknak minden lelke halandó a nézetünk szerint, mivel mindig is szolga volt, mióta csak megteremtették önmaga csodálatára és az ő örök pusztításukra, miáltal ők azok amik, és azok, ahonnan valók. Szeretik az anyag teremtményeit, melyek velük együtt születtek.”

„Az örökéletű lelkek azonban nem ilyenek. Óh, Péter. De igazából az óra még nem jött el, ezért a (halhatatlan lélek) hasonlít a halandóra. Ám nem nyilvánítja ki természetét, mint egyedül a halhatatlan, és csak gondolkozik a halhatatlanságról, hűséges és vágyik arra, hogy megtagadja mindezeket a dolgokat.”

„Mivel az emberek nem gyűjtenek fügét a tüskebokorról vagy a csipkebokorról, ha bölcsek, gyümölcsöt sem a bogáncsról. Mivel, egyrészről, a dolgok mindig azonosak azzal, ahonnan erednek, ha nem jó az eredet, akkor pusztítóvá válnak és halálossá önmaguk számára. Akik azonban az Örök Egyhez eljutnak, az élet és a élet halhatatlansága Egyéhez, hasonlítani fognak rá.”

„Ezért a létező dolgok valamennyije, nem fog beleolvadni abba, ami nem létezik. A süketek és a vakok csak a saját fajtájukhoz csatlakoznak.”

„Mások azonban megváltoznak majd a gonosz szavaktól és a félrevezető rejtélyektől. Néhányan, akik nem értik a rejtett dolgokra vonatkozó beszédet, mely dolgokat nem értenek, mégis büszkélkednek vele, hogy az igazság rejtelme csakis az övék. A gőgösségükben elragadja őket a büszkeség, irigyelni fogják a halhatatlan lelket, ami ígéretté válik.

Az eónok minden hatalma, irányítója és hatalmassága vágyik rá, hogy velük legyen a világ teremtésében, azért, mert akik nem (kerülnek közéjük), feledésre kerülnek általuk, akiket imádnak, mégsem kerülnek megmentésre, és az Útra sem vezetik őket, bár mindig arra vágytak, hogy romolhatatlanok legyenek. Mert a halhatatlan lélek szellemi lélekben kap hatalmat -. De azonnal csatlakozik azokhoz, akik félrevezették.”

„Azonban sokan a többiek közül, akik ellene vannak az igazságnak és a hamisság küldöttei, felállítják a maguk tévedéseit és törvényeit ezekkel a tiszta tanításaimmal szemben, egy (nézőpontból) tekintve a dolgokra azt gondolván, hogy a jó és a gonosz egy (forrásból) származik.

Az én nevemben tesznek dolgokat. És kemény sorsot ígérnek. A halhatatlan lelkek versenye hiábavalóság amíg Parousiámig nem érnek. Értük, belőlük fog megszületni – és az én bocsánatom az ő bűneikre, melybe belezuhantak az ellenségeik révén, kiknek váltságdíját megkaptam a szolgaságuk következtében, hogy szabadságot adjak nekik, hogy megteremthessék az imitáció maradványát a halott ember nevében, aki Hermas, a becstelenség elsőszülöttje, azért, hogy a fény, mely létezik, a kicsik által ne legyen hihető. Azonban az e fajták a munkások akik kivettetnek a külső sötétségbe, távol a fény fiaitól. Se be nem léphetnek, se engedélyt nem kapnak azoktól, akik felmennek a szabadulásuk jóváhagyóihoz.”

„Míg közülük mások, akik szenvednek, úgy gondolják, tökéletesíteni fogják a fivérség bölcsességét, az (eszmét), mely valóban létezik, mely a spirituális szövetsége mindazoknak, akik egyesültek az eggyé válásban, a megvesztegethetetlenséggel való, ezután kinyilvánítandó,  menyegző révén. A rokonjellegű nővérség mint utánzat tűnik majd fel. Ők lesznek azok, akik elnyomják fivéreiket, ezt mondván nekik: ’Az Isten miatt vannak nehézségeink, mióta a megváltás megtörtént velünk, azóta van így’, nem ismerik azoknak a büntetését, akiket ilyen beszédek tesznek boldoggá, azokét, akik mindezeket az egyszerű emberekkel szemben követik el,  akik láttak (és) akiket ők börtönbe vetettek.”

„És lesznek itt mások, akik kívül vannak a mi számainkon, akik magukat püspököknek és még diakónusnak is nevezik, mintha megkapták volna az erre vonatkozó hatalmat az Istentől. Ők ezáltal a vezetők döntése alá vetik magukat. Ezek az emberek kiszáradt csatornák.”

Erre én így szóltam: „Megrémültem azoktól a dolgoktól, melyeket mondtál nekem, hogy valójában a kicsik, a mi nézőpontunk szerint, a hamisak, igazából pedig ott vannak a tömegek, akik megtévesztenek más élők tömegeit, és elpusztítják őket önmaguk között. és amikor kimondják a neved, hisznek nekik.”

A Megváltó így felelt: „Meghatározott időn belül, arányosan a vétkeik súlyához mérten, átveszik a kicsik irányítását. Majd a vétkek befejeztével, a halhatatlan értelem kortalanja fiatallá válik, és ők (a kicsik) átveszik az uralmat uralkodóik felett. Vétkeik gyökerét ő kitépi, szégyenszemre kiteszi, így minden arcátlanság megtestesülhet benne, melyet magára vett. És az ilyenek megváltoztathatatlanná válnak, óh, Péter.”

„Jöjj ezért, teljesítsük be a megvesztegethetetlen Atya által kijelölt utat. Ezért figyelj, azok, akik az ítéletet hozzák már közelednek, és szégyenre vetik majd őket. De minket nem érinthetnek meg. És te, óh Péter, a középpontjukban leszel. Ne rémülj meg saját gyávaságod miatt. A tudatuk zárva lesz, a láthatatlan egy miatt, aki szemben áll velük.”

Amikor elmondta mindezeket a dolgokat, láttam őt, amint nyilvánvalóan megragadják. És én megkérdeztem: „Mit látok óh, Uram? Te magad vagy az, akit megragadtak, és te vagy aki engem tart? Vagy ki ez a valaki, aki boldog és nevet a fán? És ez a másik, akinek lábát és kezét átütik?”

A Megváltó azt mondta nekem: „Ő, akit a fán láttál, boldog és nevet, ő az élő Jézus. Ő azonban, akinek kezén és lábán szögekkel ütötték át az élő húst, ő csak egy helyettesítő lény, aki elviseli a megaláztatást, aki a képmására testesült meg. De nézd őt és nézz engem.”

Azonban amikor odanéztem, ezt mondtam: „Uram, senki sem nézhet rád. Meneküljünk el erről a helyről.”

Ám ő így szólt: „Megmondtam neked: ’Hagyd a vakokat magukra!’. És te, nézd, miként van az, hogy nem tudják, mit mondanak. A dicsfényük fia miatt az én szolgálatom helyett, megszégyenítésre kerültek.

És láttam valakit, aki közeledőben volt hozzánk és nagyon hasonlított rá, őrá, aki a fán nevetett. És (eltöltötte) őt a Szent Lélek, és ő volt a Megváltó. És ott volt egy hatalmas, kimondhatatlan fény körülöttük, és a láthatatlan angyalok kimondhatatlan tömege áldotta őket. És amikor ránéztem, az aki dicsőítette, megnyilatkozott.

És ő azt mondta nekem: „Légy erős, mivel te vagy az, akinek ezek a rejtelmek megadattattak, hogy megismerd őket a kinyilatkoztatás által, hogy ő, akit keresztre feszítettek az elsőszülött, és a démonok otthona, és a köves hely ahol élnek, Elohimé, a kereszté, mely a Törvény alá tartozik.

Ám aki mellette áll, ő az élő Megváltó, az első őbenne, akit megragadtak és elengedtek, aki boldogan néz azokra, akik szenvedést okoztak neki, miközben megosztották önmagukat maguk között. ezért nevetnek ők a saját értelmi képességeik hiányán, tudván, hogy ők vaknak születtek. Ezért az egyén hajlandó szenvedni az eljövetelért, miközben a test csak helyettesítő eszköz.

Ám ők, amit kinyilatkoztattak az én anyagtalan testem volt. de én vagyok a szellemi Lélek, eltöltve sugárzó fénnyel. Ő, akit látsz felém jönni az én szellemi Pleromám, mely egyesíti a tökéletes fényt a Szent Lelkemmel.”

„Ezeket a dolgokat, melyeket láttál, majd add tovább másfajta embereknek, akik nem ebben a korban élnek. Ezért egyetlen embernek sem lesz jutalma aki nem halhatatlan, csak annak, aki kiválasztatott a halhatatlan lényeg által, melyről megmutattatott, hogy képes magába fogadni azt, aki neki adja jólétét.

Ezért azt mondtam: ’Mindenki, akinek van, még adatik neki, és sok lesz neki.’ Ám annak, akinek nincs, így, e hely emberének is, aki tökéletes mértékben halott, akit eltávolítottak a teremtés helyéről, mely tiltott lett számára, aki, ha az egyik halhatatlan lényeg megjelenik, azt hiszi, birtokolja őt – tőle lesz véve és hozzá adatik ahhoz aki ő maga.

Te ezért légy bátor és ne félj egyáltalán. Ezért veled leszek, hogy senki az ellenségeid közül ne győzedelmeskedhessen rajtad. Béke veled. Légy erős!”

Amikor (Jézus) elmondta ezeket a dolgokat, ő (Péter) visszatért önmagához.

Péter,  a Szűz és a sárkány

Pistis Sophia – Gnosztikus Evangélium, részlet

„Jézus folytatta beszédét, és így szólt: Amikor az Első Misztérium parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szerint ’anyámnak’ neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, és amikor felém fordult a magasságba, beléje ültettem az első erőt,amit Barbelótól vettem, vagyis annak a fénytestnek az erejét, amelyet a magasságban viseltem. A lélek helyébe pedig a nagy Sabaoth erejét, a jóét vetettem beléje, aki jobboldalon az igazak körzetében található.”

Részlet a Jan van Rijckenborgh – A Pistis Sophia Gnosztikus Evangéliumhoz fűzött magyarázatából:

A második sugárerőt János születésnek vagy Illés újraszületésnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy az ifjú jelöltet összekapcsolják minden megszabadult vérerejével. Megkapja ezt a vérörökséget, ami voltaképpen egy szidérikus sugárzás. Mintegy vérkapcsolatba lép minden olyan testvérrel aki bejárta előtte az ösvényt.

A vérnek ez a kincse, egy élő közösség ereje. Ez az erő teszi a jelöltet képessé arra, hogy saját magát megtámadja, és az ösvényt végigküzdje.

Ami nincs a vérben erő formájában, az nem valósulhat meg soha. Ezért ez az új születés a vérben,a vérörökség elnyerése a feltétele mindennek.

Az önmagán való munkálkodás, melyet átizzít a múlhatatlan igazság első két sugara, természetesen az ön-szabadkőművesség. Utat tör magának az akadályokon keresztül: ez János, az úttörő. Ennek a szabad út teremtésnek az eredménye tipikusan József, az ács – a szabadkőműves.

Ez a változás, magától értetődően krízishez vezet, egy végponthoz, határhelyhez, ahol minden dialektikus lehetőségnek törvényszerűen véget kell érnie. Ezt az állapotot „Máriának” nevezik.

Ezért mondják hogy József és Mária össze van kapcsolva, mintegy  párt alkot, de még nem házasok. Egységre rendeltettek, de a valóság még távol van.

És mégis, a „magát távol tudván, de ennek ellenére a vér unszolására buzgólkodván” eme állapotában csodaként bekövetkezik egy harmadik gnosztikus sugárerő érintése, amely Barbelo-tól származik. Szó szerint Barbeló „az összetörés fiát” jelenti. Talán megértik, hogy Barbelónak, ebben az erejében kezdődik el a megfordulás, a természetlény átváltozása egy Jézus Krisztus Szellemrendjéhez tartozó lénnyé.

Ez a megfordulás azonban egy szükséges összetörést követel meg.

A János fázis állapotában Ön el akarja készíteni a drága húsvéti bárányát, és alázattal telten, teljes összpontosítással ül kunyhójában. Ekkor azonban mint Rózsakereszt Krisztián esetében is, a harmadik sugár, a Barbeló-sugár vihara kerekedik, amibe az Ön egész háza beleremeg.

Most minden azon múlik, hogy feladja –e spontán, természetes ellenállását, és mondja-e Máriához hasonlóan, hogy „történjen velem a Te igéd szerint”. Úgy kell viselkednie, hogy életvitelével kérje: „ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!”

Ekkor megkapja lelkében a nagy Sabaoth erejét, a jóét, aki a jobb oldalon van.

Ez a Gnózis életszabályzó, egyensúlyszabályzó negyedik sugara, mely képessé teszi Önt arra, hogy az összetörés ösvényén örömmel haladjon..

Ez egy olyan út, amelyet Ön a természet szerint nem akarhat, nem láthat és nem foghat fel, melyen azonban mégis ellenállás nélküli elhalásban halad, hogy örökké élőnek szülessen meg.

Ezek azok a titkos igék, melyeket Jézus, az Élő mondott és Didymosz Júdás Tamás leírt.

1. És Ő ezt mondta: Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált.

2. Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni.

3. Jézus mondta: Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van. Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket, akkor szegénységben vagytok és ti vagytok a szegénység.

4. Jézus mondta: Azokban a napokban nem habozik majd az aggastyán megkérdezni a hétnapos gyermeket, hogy merre van az élet helye, és ő élni fog. Mert sok első utolsó lesz és ők egyetlenek lesznek.

5. Jézus mondta: Ismerd meg, ami a szemed előtt van, és ami elrejtett, és ki lesz nyilatkoztatva neked. Mert nincs semmi elrejtett, ami majd ki ne lenne nyilatkoztatva.

6. Tanítványai megkérdezték őt és így szóltak hozzá: Akarod, hogy böjtöljünk? És hogyan imádkozzunk és hogyan adjunk alamizsnát és milyen étkezési előírásokat tartsunk meg? Jézus mondta: Ne hazudjatok és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert az ég előtt nincs semmi titokban. Nincs ugyanis semmiféle elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne, s nincs semmi rejtett, ami le ne lepleződne.

7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán, melyet megeszik az ember és az oroszlán ember lesz. Utálatos az ember, akit az oroszlán felfal, és az ember oroszlán lesz.

8. És Ő mondta: Az ember az okos halászhoz hasonlít, aki a hálóját a tengerbe veti s telve apró hallal a partra vonja azt. Az okos halász talált köztük egy nagy jó halat. Az össze apró halat visszadobálja a tengerbe. Nehézség nélkül a legnagyobb halat választja. Akinek van füle a hallásra, hallja meg.

9. Jézus mondta: Íme kiment a magvető vetni, megtöltötte a markát és vetett. Néhány (mag) az útfélre esett. Jöttek a madarak és felcsipegették. Mások sziklára hullottak, nem eresztettek gyökeret a földbe és nem hajtottak kalászt az ég felé. Ismét mások tövisek közé hullottak. A tövisek megfojtották a magokat és a férgek ették meg őket. Ismét mások jó földbe hullottak és jó termést hoztak. Hatvanszorosat, százhúszszorosat.

10. Jézus mondta: Tüzet dobtam a világra; és íme, megőrzöm azt, míg fel nem lobban.

11. Jézus mondta: Az az ég, és amelyik ezen túl van, az is el fog múlni. És a holtak nem élnek és az élők nem fognak meghalni. Azokban a napokban, amikor azt eszitek, ami holt, élővé teszitek azt. Ha világosságban vagytok, mi az amit tesztek? Ama napon, mikor egy voltatok, kettővé váltatok. Ha kettővé váltatok, mit fogtok tenni?

12. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Tudjuk, hogy el fogsz menni tőlünk. Ki lesz a nagyobb köztünk? Jézus ezt mondta nekik: Ott, ahová ti elértetek, Jakabhoz, az igazhoz fogtok menni, akiért az ég és föld keletkezett.

13. Jézus így szólt tanítványaihoz: Hasonlítsatok engem, mondjátok meg, kihez vagyok hasonló? Simon Péter ezt mondta neki: Egy igaz angyalhoz hasonlítasz. Máté azt mondta neki: Okos, mélyenlátó emberhez hasonlítasz. Tamás ezt mondta neki: Mester, ajkam nem tudja kimondani, kihez hasonlítasz. Jézus mondta: Én vagyok a Mestered, mert megittasodtál és megmámorosodtál a szökkelő forrásból, amit én mértem. Akkor fogta, odébb vitte őt, és három szót mondott neki. Amikor Tamás visszatért társaihoz, azok megkérdezték: Mit mondott neked Jézus? Tamás ezt mondta nekik: Ha abból, amit mondott, megmondok nektek egy szót is, köveket ragadtok és megköveztek engem. A kövekből azonban tűz csap ki és titeket éget meg.

14. Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, magatoknak szereztek bűnt: ha imádkoztok, elítéltettek. Ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek lelketeknek. Bármely területre menjetek is, bárhol vonultok is keresztül, ha befogadnak, azt egyétek, amit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg ott a betegeket. Mert nem az tesz tisztátalanná, ami szátokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná titeket ami a szájatokon kijön.

15. Jézus mondta: Amikor látjátok azt aki nem asszonytól született, boruljatok előtte arcra és imádjátok őt. Ő a ti atyátok.

16. Jézus mondta: Az emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott (lat: stabunt solitari, gör: ontesz monadzontesz).

17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült.

18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, milyen lesz a végünk? Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis kezdet van, ott lesz vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni.

19. Jézus mondta: Boldog az, aki már van, mielőtt lett volna. Ha ti tanítványaim lettetek és meghallgattátok (= megértettétek) szavaimat, ezen kövek engedelmeskedni fognak nektek. Öt fátok van ugyanis a Paradicsomban, melyek nem mozdulnak télen és nyáron, és leveleik le nem hullanak. Aki megismeri azokat, halált nem fog ízlelni.

20. A tanítványok megkérdezték Jézust: Mondd meg nekünk, mihez hasonlít a mennyek országa? Ő válaszolt nekik: A mennyek országa a mustármaghoz hasonlít. Ez kisebb minden más magnál. De ha olyan földbe esik, melyet megművelnek, nagy szárat hajt és az ég madarainak védelmet nyújt.

21. Mariham (Mária Magdolna) így szólt Jézushoz: Mihez hasonlítanak tanítványaid? Ő ezt mondta: Kicsiny gyermekekhez hasonlítanak, akik egy darab földön laknak, amely nem az övék. Mikor majd jönnek a föld urai, azt mondják: Adjátok át nekünk a földünket! Levetkőznek előttük, hogy otthagyják és nekik átadják földjüket. Ezért mondom nektek: Ha a ház ura tudja, mikor jön a tolvaj, őrködik, mielőtt megérkezne és nem fogja megengedni, hogy királysága házába betörjön, és elvigye holmiját. Ti azonban a világ színe előtt őrködtök! Nagy erővel övezzétek csípőtöket, nehogy utat találjon hozzátok a tolvaj, és hozzátok férkőzzön. Mert meg fogják találni a birtokot, amit vártok. Legyen köztetek értő ember! Amikor a gyümölcs megérett, eljön sarlóval a kezében és levágja azt. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!

22. Jézus kicsiny gyermekeket látott, akik szoptak. Ezt mondta tanítványainak: E kicsinyek, akik még szopnak, hasonlítanak azokhoz, akik a királyságba jutnak. Azok azt mondták neki: Ha mi kicsinyek leszünk, bejutunk majd a királyságba? Jézus azt mondta nekik: Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfi mint a nő egyetlen eggyé, hogy a férfi ne férfi és a nő ne nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek be majd a királyságba.

23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből egyet és tízezerből kettőt. S egymagatok fogtok ott állni.

24. Ezt mondták a tanítványai: Oktass minket a helyről, ahol vagy, mivel erre szükségünk van, hogy azt keressük. Ő ezt mondta nekik: akinek füle van, hallja meg! Ez a fény a fény-ember bensejében van és az egész világot megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.

25. Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint saját lelkedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét.

26. Jézus mondta: Testvéred szemében észreveszed a szálkát, saját szemedben a gerendát azonban nem látod. Ha kihúzod szemedből a gerendát, akkor láss hozzá, hogy kihúzd testvéred szeméből a szálkát.

27. Ha ti a világban ne böjtöltök, nem találjátok meg a királyságot. Ha a szombatot nem teszitek szombattá, nem látjátok meg az Atyát.

28. Jézus mondta: – A világ közepén álltam és kinyilatkoztattam magam nekik testben. Mind részegen találtam őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett volna és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok voltak szívükben, és látták, hogy üresen jöttek a világra és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból. Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák borukat, akkor meg fognak térni mégis.

29. Jézus mondta: Ha a test a lélek miatt lett, úgy ez csoda. Ha pedig a lélek a test miatt lett, akkor még nagyobb csoda. Én azonban azt csodálom, hogyan telepedett le ebben a szegénységben ekkora nagy gazdagság?

30. Jézus mondta: Ahol három isten van, azok istenek. Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok.

31. Jézus mondta: Egyetlen prófétát sem fogadnak be falujába. Egy orvos sem tudja meggyógyítani azokat, akik őt ismerik.

32. Jézus mondta: A város, mely magas hegyre épült és megerősítették, nem omolhat le és nem rejthető el.

33. Jézus mondta: Amit füleddel fogsz hallani, a háztetőkről prédikáld a másik fülbe. Mert senki sem gyújt véka alatt mécsest és nem rejti félreeső helyre, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindaz, aki bejön és kimegy, lássa fényét.

34. Jézus mondta: Ha vak vezet világtalant, mindketten ugyanabba a gödörbe esnek.

35. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy valaki erős ember házába behatoljon és erőszakkal elvegye azt, hacsak nem kötözi meg kezét, s akkor az egész házat felforgatja.

36. Jézus mondta: Ne aggódjatok, és ne azzal törődjetek reggeltől estig, é estétől reggelig, mit fogtok felölteni.

37. Ezt mondták a tanítványai: Mely napon fogsz nekünk megjelenni és mely napon fogunk látni téged? Jézus mondta: Amikor levetitek szégyeneteket, fogjátok ruháitokat és lábatok alá teszitek, mint a kicsiny gyermekek, és megtapossátok, akkor meglátjátok majd az Élőnek Fiát, és nem fogtok félni.

38. Jézus mondta: Sokszor vágytatok hallani az igéket, melyeket mondtam nektek és nincs senkitek, akitől hallanátok. Jönnek majd napok, kerestek engem és nem találtok.

39. Jézus mondta: A farizeusok és írástudók elvették a tudás kulcsát és elrejtették. Sem ők maguk nem mentek be, sem másokat nem engedtek be, akik be akartak menni. Ti azonban legyetek okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok.

40. Jézus mondta: Szőlőtő ültettetett az Atyán kívül, és ha nem erősödik meg, kitépik majd és elveszik.

41. Jézus mondta: Akinek van a kezében, annak még adnak. Akinek nincsen, attól az a kevés is elvétetik, amije van.

42. Jézus mondta: Legyetek átmenők!

43. Tanítványai így szóltak hozzá: Ki vagy te, hogy ezeket mondod nekünk? (Jézus mondta): Nem tudjátok, ki vagyok, abból, amit mondok nektek? A zsidókhoz lettetek hasonlók, mert ők szeretik a fát, gyűlölik azonban annak gyümölcsét, vagy szeretik a gyümölcsét, de gyűlölik a fát.

44. Jézus mondta: Aki az Atyát káromolja, annak megbocsáttatik, aki a Fiút káromolja, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak sem az égben, sem a földön nem bocsáttatnak meg.

45. Jézus mondta: Nem szednek szőlőt a tövisről és a bojtorjánról fügét. Ezek nem teremnek gyümölcsöt. Jó ember jót hoz elő kincséből, gonosz ember gonoszat hoz elő kincséből, ami a szívében van. Gonoszat beszél szívének túláradó gonoszságából.

46. Jézus mondta: Ádámtól Keresztelő Jánosig az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb, mint Keresztelő János, hogy szemei ne törjenek. Én azonban azt mondtam: Aki közületek kicsivé lesz, az fogja megismerni a királyságot és János fölé emeltetik.

47. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lovat üljön meg és két ijjat feszítsen. És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort és rá azonnal újbort kíván inni. Nem öntenek újbort régi tömlőbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új tömlőbe, nehogy megrontsa azt. Nem varrnak régi foltot új ruhára, nehogy szakadás keletkezzék.

48. Jézus mondta: Ha ketten egy és ugyanazon házban békét kötnek egymással, úgy ha azt mondják a hegynek: menj innen! – az el is fog menni.

49. Jézus mondta: Boldogok az egyedülállók és kiválasztottak. Ők ugyanis megtalálják a királyságot. Mivel ti közülük valók vagytok, ti is oda fogtok menni.

50. Jézus mondta: Ha azt kérdik tőletek: Honnan valók vagytok? Úgy azt mondjátok nekik: Mi a fényből jöttünk, onnan, arról a helyről, ahol a fény önmagától létrejön. Az megállt és megjelent képünkben. Ha azt mondják nektek: Ezek vagytok ti? Akkor mondjátok: Mi az ő fiai és az élő Atya kiválasztottai vagyunk. Ha azt kérdik: Micsoda Atyátok jele bennetek? Mondjátok nekik: A mozgás és a nyugalom.

51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalmának napja és mely napon jön el az új világ? Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem ismertétek föl.

52. Tanítványai ezt mondták neki: Huszonnégy próféta beszélt Izraelben és mind rólad szólt. Mire Ő ezt mondta nekik: elhagytátok az Élőt, aki előttetek van, és holtakról beszéltek.

53. Tanítványai ezt mondták neki: Van haszna körülmetélkedésnek, vagy nincs? Mire Ő ezt mondta nekik: Ha haszna lett volna, akkor atyáik anyáikkal körülmetélten nemzették volna őket. Teljes haszna azonban a Lélekben való körülmetélkedésnek van, mely az igazi.

54. Jézus mondta: Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek a mennyek királysága.

55. Jézus mondta: Aki atyját és anyját nem gyűlöli, nem lehet tanítványom. És aki testvérét és nővérét nem gyűlöli és nem viseli keresztjét, mint én, nem lesz méltó hozzám.

56. Jézus mondta: Aki megismerte a világot, holttestet talált. S aki holttestet talált, arra a világ nem méltó.

57. Jézus mondta: Az Atya Királysága hasonló az emberhez, akinek jó vetőmagja volt. Éjszaka eljött az ellensége és gyomot vetett a vetésbe. Az ember azonban nem engedte kiszedni a gyomot. Ezt mondta nekik: – Nehogy elmenjetek és kitépjük a gyomot és kitépjétek vele a gabonát is. Az aratás napján nyilvánvalóvá lesz majd a gyom. Akkor majd kitépitek és elégettetik.

58. Jézus mondta: Boldog ember az, aki szenvedett, megtalálta az életét.

59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt.

60. Megláttak egy szamaritánust, aki bárányt vitt Judea felé. Ezt mondta tanítványainak: Mit akar ez a báránnyal? Mire ők ezt mondták neki: Levágni és megenni. Ő azt mondta nekik: Amíg él, nem eszi meg, hanem amikor megöli és holttestté teszi… Ők ezt válaszolták: Nem tehet másként. Ő ezt mondta nekik: Ti is keressetek magatoknak nyughelyet, nehogy holttá váljatok és megegyenek titeket.

61. Jézus mondta: Ketten fekszenek egy ágyon, az egyik meg fog halni, a másik élni fog. Szalomé mondta: Te ki vagy, ember, mint kinek a fia?… ágyamra telepedtél és ettél asztalomról. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki az egyetlentől származom. Abból adnak nekem, ami az Atyámé. Szalomé ezt mondta: Tanítványod vagyok. Jézus ezt mondta neki: Azért mondom: Ha hasonló lesz, fénnyel telik meg. Ha azonban megosztott lesz, sötétséggel telik meg.

62. Jézus mondta: Misztériumaimat azoknak mondom el, akik méltók rá. Amit jobbod tesz, ne tudja azt a balod.

63. Jézus mondta: Volt egyszer egy gazdag ember, sok vagyona volt. Azt mondotta: Felhasználom vagyonomat, hogy vessek, arassak, ültessek és csűrömet megtöltsem terménnyel, nehogy hiányt szenvedjek valamiben. Így gondolkodott szívében. Azon éjjel még meghalt. Akinek füle van, hallja meg!

64. Jézus mondta: Egy embernek vendégei voltak. Amikor lakomáját elkészítette, szolgájáért küldött, hogy hívja meg a vendégeket. Elment az elsőhöz és így szólt: Uram meghív téged. Mire ő azt mondta: A kereskedőkkel van dolgom. Hozzám jönnek este és én utasításokat adok nekik. Kimentem magam a lakomáról. Elment a másikhoz is, és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta: Házat vettem és egy napra szükség van rám. Nem lesz időm. Elment egy másikhoz is és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta neki: Barátom esküvőt tart és én rendezem az ünnepi lakomát. Ismét egy másikhoz ment és ezt mondta neki: Uram meghív téged. Ez így válaszolt: Birtokot vettem és megyek beszedni az illetéket. Nem fogok tudni elmenni. Kimentem magam. A szolga jött és mondta urának: Akiket meghívtál a lakomára, kiementették magukat. Az Úr így szólt szolgájához: Menj ki az utcára és hozd be azokat, akiket találsz, hogy résztvegyenek a lakomán. A kereskedők és üzletemberek nem fognak bemenni Atyám helyére.

65. Ő ezt mondta: Egy jóságos embernek szőlője volt. Kiadta vincelléreknek, hogy megműveljék és megkapja tőlük a termést. Elküldte szolgáját, hogy a vincellérek átadják neki a szőlő termését. Azok inkább megfogták a szolgát, megverték és majdnem megölték. A szolga visszament és elmondta urának. Ura ezt mondta: Talán nem ismerték. Másik szolgát küldött. A vincellérek megverték azt is. Az Úr elküldte fiát. Ezt mondta: Fiamtól talán tartani fognak. A vincellérek megfogták és ott megölték, mert tudták, hogy ő a szőlő örököse. Akinek füle van, hallja meg!

66. Jézus mondta: Mutassátok meg nekem a követ, melyet az építők elvetettek, az a szegletkő.

67. Jézus mondta: Aki a mindenséget hiányosnak ismeri meg, az maga hiányos, tökéletlen.

68. Jézus mondta: Boldogok vagytok, ha gyűlölnek és üldöznek titeket, az üldözők nem találnak ott helyet.

69. Jézus mondta: Boldogok a szívükben üldözöttek, ők azok, akik valóban felismerték az Atyát. Boldogok, akik éheznek, mert megtölti majd a gyomrát, aki csak akarja.

70. Jézus mondta: Ha ezt létrehozzátok magatokban, amit akartok, megvált titeket az. Ha ez nincs meg nektek, akkor az, amitek nincsen, meg fog ölni titeket.

71. Jézus mondta: Le fogom rombolni ezt a házat és senki sem tudja majd újjáépíteni.

72. Valaki azt mondta neki: Mondd testvéreimnek, hogy osszák meg velem atyám vagyonát. Mire Ő ezt mondta neki: Ember, ki tett engem osztóvá? Tanítványaihoz fordult és ezt mondta nekik: Hát osztó vagyok én?

73. Jézus mondta: Az aratás ugyan nagy, mégis kevés a munkás. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.

74. Ezt mondta: Uram, sokan vannak a kút körül, de kútban nincs semmi.

75. Jézus mondta: Sokan állnak az ajtó előtt. Mégis az egyedülálló lesz az, aki bemehet a mennyegzős helyre.

76. Jézus mondta: A királyság kereskedőemberhez hasonló, akinek árui vannak és talált egy gyöngyöt. Ez a kereskedő okos. Eladja áruit, megvásárolja az egyedüli gyöngyöt. Ti is keressétek és kutassátok a kincset, mely nem enyészik és maradandó, a helyet, ahová molyok be nem férkőznek, hogy megegyék és férgek nem emésztik meg.

77. Jézus mondta: Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem.

78. Jézus mondta: Minek mentetek ki a pusztába? Hogy széltől ingatott nádat lássatok? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Íme királyaitok és nagyjaitok azok, akik puha ruhába öltöztek, és képtelen felismerni az igazságot.

79. Egy asszony a tömegből ezt mondta neki: Üdv a testnek, mely téged hordozott, az emlőknek, melyek tápláltak téged. Ő ezt mondta neki: Üdv azoknak, akik Atyán szavait hallják és megértették az igazságot. Mert napok jönnek majd, amikor azt mondjátok: Üdv a testnek, mely nem fogan és az emlőknek, melyek éhséget nem csillapítottak.

80. Jézus mondta: Aki a világot megismerte, testet talált. S aki testet talált, arra a világ nem méltó.

81. Jézus mondta: Aki gazdag lett, király lehet. Akinek hatalma van, lemondhat róla.

82. Jézus mondta: Aki közel van hozzám, a tűzhöz van közel. Aki távol van tőlem, a királyságtól van távol.

83. Jézus mondta: Az embernek képek nyilatkoztattak ki, a fény azonban benne rejtve maradt az Atya fényének képében. Ki lesz majd nyilatkoztatva, és a képét elborítja majd a fény.

84. Jézus mondta: Ha hasonlóságtokat látjátok, örüljetek. Ha azonban képeiteket látjátok, melyek titeket megelőzően jöttek létre, melyek sem meg nem halnak, sem nyilvánvalókká nem lesznek, hogy fogjátok elviselni?

85. Jézus mondta: Ádám nagy gazdagságból és nagy hatalomból alkottatott, és nem lett méltó hozzátok. Ha ugyanis méltó lett volna, nem ízlelt volna halált.

86. Jézus mondta: A rókáknak odúik vannak és a madaraknak fészkeik. Az emberfiának azonban nincs hová lehajtania fejét, hogy pihenjen.

87. Jézus mondta: Nyomorult a test, mely másik testen csüng és a lélek, mely e kettőtől függ.

88. Jézus mondta: Angyalok és próféták jönnek hozzátok és nektek adják, ami a tiétek. Ti is adjátok nekik, ami a tiétek és mondjátok magatokban: Mely napon jönnek és veszik azt, ami az övék?

89. Jézus mondta: Miért mossátok a serleg külső oldalát? Nem értitek, aki a külsejét teremtette, az teremtette a belsejét is?

90. Jézus mondta: Jöjjetek hozzám, mert igám jóságos és uralmam szelíd. És nyugalmat fogtok lelni.

91. Ezt mondták neki: Mondd meg nekünk, ki vagy, hogy higgyünk neked? Mire Ő ezt mondta: Az ég és a föld arculatát megvizsgáljátok, de azt, ami szemetek előtt van, nem ismeritek fel. Ezt a pillanatot vizsgálni nem tudjátok.

92. Jézus mondta: Keressetek és találtok. Azt azonban, amiről ama napokban kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek, most el akarom mondani nektek és ti nem kérdeztetek utána.

93. Jézus mondta: Ne adjátok a szentet a kutyáknak, nehogy a szemétre dobják. Ne szórjátok a gyöngyöket a sertések elé, nehogy… (eltapossák).

94. Jézus (mondta): Aki keres, talál, aki kopogtat, annak ajtót nyitnak majd.

95. (Jézus mondta): Ha pénzetek van, kamatra ne adjátok, hanem adjátok annak…, akitől nem kapjátok vissza.

96. Jézus (mondta): Az Atya királysága hasonló egy asszonyhoz. Ez kevés kovászt vesz, elvegyíti a tésztába, így nagy kenyérré változtatja azt. Akinek füle van, hallja meg!

97. Jézus mondta: Az (Atya) királysága hasonló egy asszonyhoz, aki liszttel teli korsóval hosszú útra megy. A korsó füle letörik, a liszt mögötte az úton elszóródik. Nem vette észre, semmit sem tudott a bajról. Amikor hazatért, letette a korsót és üresen találta.

98. Jézus mondta: Az Atya királysága hasonló egy férfihez, aki erős embert akart megölni. Otthon kardot ránt és beledöfi a falba, hogy lássa, elég erős-e; ezután öli meg az erőset.

99. A tanítványok azt mondták neki: Testvéreid és anyád kinn állnak. Mire Ő ezt mondta nekik: Ezek, akik e helyen vannak, kik Atyám akaratát teszik, azok testvéreim és anyám. Ők bemennek majd Atyám országába.

100. Aranyat mutattak neki és ezt mondták: A császáriak adót kívánnak tőlünk. Mire Ő ezt mondta nekik: Adjátok a császárnak, ami a császáré, ami Istené, Istennek adjátok, ami enyém, nekem adjátok.

101. Aki apját és anyját nem gyűlöli, mint én, nem lesz tanítványom. Aki atyját és anyját nem szereti, mint én, nem lesz tanítványom. Mert anyám… (hiányos szöveg)… az igazi… ki az életet adta nékem.

102. Jézus mondta: Jaj nektek farizeusok! Ahhoz a kutyához hasonlítotok, amely odafekszik a barmok jászlára. Nem eszik, de a barmokat sem engedi, hogy egyenek.

103. Jézus mondta: Boldog az a férfi, aki tudja, hol jönnek be a rablók, azzal ő felkel és eltorlaszolja a nyílásokat, felövezi csípőjét, mielőtt még bejönnének.

104. Így szóltak hozzá: Jöjj, imádkozzunk és böjtöljünk! Jézus mondta: Mi bűnt követtem el, vagy hol győztek le engem? Akkor böjtöljenek és akkor imádkozzanak, amikor a vőlegény kijön a mennyegzős szobából.

105. Jézus mondta: Aki apát és anyát fog ismerni, azt majd a parázna fiának fogják nevezni.

106. Jézus mondta: Amikor majd kettőt eggyé tesztek, az ember fiai lesztek és azt mondjátok a hegynek, hogy menj el innen, – el fog menni.

107. Jézus mondta: A királyság a pásztorhoz hasonlít, akinek száz juha van. Egy közülük, a legnagyobb, eltévedt. Otthagyta a kilencvenkilencet és ezt az egyet kereste, míg csak meg nem találta. Amikor már elfáradt, azt mondta neki: Téged jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet.

108. Jézus mondta: Aki számból iszik, olyan lesz, mint én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztattatik neki.

109. Jézus mondta: A királyság olyan emberhez hasonlít, akinek a földjén olyan nagy kincs van, amiről ő nem tud. Amikor meghal, örökül hagyja a földet fiának. Fia sem tud róla. Eladja a mezőt. Aki megvette, elment felszántani és megtalálta a kincset. S elkezdi kamatra kölcsönözni annak, akinek akarja.

110. Jézus mondta: Aki megtalálta a világot és gazdaggá lett, lemondhat a világról.

111. Jézus mondta: Előtettek göngyölődik fel majd az ég és a föld. És az élőből élő sem halált, sem szorongást nem fog látni, mert Jézus mondta: Aki megtalálta önmagát, arra a világ nem méltó.

112. Jézus mondta: Jaj a testnek, mely a lélekhez ragaszkodik. Jaj a léleknek, mely testhez ragaszkodik.

113. Tanítványai ezt mondták neki: Mely napon jön el az ország? Jézus mondta: Nem akkor jön el, amikor várják. Azt mondják majd: Nézd, itt van! Vagy: Nézd, ott van! Az Atya országa azonban a föld fölött terül el és az emberek nem látják.

“Elvész a népem mivelhogy ismeret nélkül való!”

No igen, ez a nép mi vagyunk, mivelhogy még a leghívebb keresztények is benyelték amit az egyházi főméltóságok beadagoltak nekik a zsinatok által megcsonkított és átírt “igazságról”

részlet Júdás evangéliumából:

Aki közületek [elég erős] az emberi lények között, hozza ki a tökéletes embert, és álljon arcom elé!” Mind azt mondták: “Megvan hozzá az erőnk!” De a szellemük nem mert odaállni [elé], kivéve Júdás Iskariótest. Képes volt odaállni elé, de nem tudott a szemébe nézni, hanem elfordította az arcát. Júdás [ezt mondta] neki: “Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél. Barbelo halhatatlan birodalmából vagy. És én nem vagyok méltó kiejteni annak a nevét, aki elküldött téged.”

(1c) Jézus négyszemközt beszél Júdással Tudva, hogy Júdás valami magasztosra reagált, Jézus ezt mondta neki: “Lépj el a többiektől, és elmondom neked a Királyság titkait. Számodra lehetséges, hogy elérd azt, de nagyon fájdalmas lesz. Mert valaki más fog a helyedre lépni, hogy a tizenkét [tanítvány] ismét teljességben legyen az istenével.” Júdás azt mondta neki: “Mikor fogod nekem elmondani ezeket a dolgokat, és mikor fog a fény nagy napja felkelni a nemzedéknek?” De amikor ezt mondta, Jézus otthagyta őt.

Olyanok vagyunk mint a hajótöröttek, kik a sziget belsejében lévő végsőkig felzabált gyümölcsös közepén tédelve könyörgünk megváltásért, miközben a parton a hajók jönnek – mennek, bármelyik elvinne minket. De görcsösen ragaszkodunk a gyümölcsfákhoz, A jó és a rossz tudásának fájához, mely életet ugyan nem ad, de létezés és tapasztalás kettős örömét megadja számunka.

Mi is a helyes magatartás? Ha netán körülményeink valósága némiképp a tudatunkban a felszínre szivárog ? Hamvas tiszta képet ad erről, az első Gnosztikus, azaz ismerő és tudó példáján:

Hamvas Béla – Henoch Apokalipszise – részlet

- Henoch Magatartása -

“A héber hagyomány azt mondja, hogy Henoch Matatron. Matatron, ez a különös szó, mint a már elkallódott Kabbala könyvei magyarázzák, rang. Isten után közvetlenül ő következik. Feljegyezték, amikor az Úr Henochot a lelkek fölött való teljhatalommal megbízta, az angyalok elcsodálkoztak és azt kérdezték, ugyan miféle dolog ez, hogy mi e halandó emberi lénynek szolgáljunk. Hosszú ideig az egész mitológiai túlzásnak is látszik. Csak lassan, mialatt az ember a hagyománynak egyre nagyobb területét látja be, tűnik ki, hogy az őskor kivétel nélkül minden vonala és útja kereszteződésében ott áll Henoch, a Matatron, a lelkek világának helytartója, a hierarchiák legmagasabb lépcsőjén, még az arkangyalok fölött.

Néhány lényeges mozzanat: Ádám Rariel arkangyaltól könyvet kapott. A könyv, héberül Sefer, körülbelül, mint a görög logosz, tudást és világosságot és értelmet is jelent. De mindenesetre valamit, amit bevéstek, vagyis szignatúrát. A könyvet Ádám elásta, Henoch azonban, megtalálta, s így azt, ami a paradicsomban történt, közvetlenül megismerte. De, mint Böhme mondja, az első hat pátriárka után, Ádámtól Jaredig, Henoch volt az első próféta. Az apokalipszis küszöbén, a sötét korszak kezdetén ő volt az első éber, mert próféta nem annyi, mint jós, hanem annyi, mint látó és szóló, mint őrző, phylax pneumatón, mint Platón írta. Tanúja volt az angyalok lázadásának, ő volt a követ, aki a bukott angyalok kérvényét az égben az Úrnak átadta. Az egyetlen lény, aki a halál küszöbét teljes öntudattal lépte át, amikor az Úr őt magához emelte. Ő volt az, aki a csillagokról való tudást az emberekkel megismertette. Törvényeket és szokásokat hozott. Végül, mikor a mennyben járt, ő volt az, aki a Megváltót, születése előtt, saját szemével látta.

Henoch lénye összeköti a paradicsomi emberiséget az apokaliptikus (történeti) emberiséggel és a megváltás emberiségével. És, ami a legfontosabb, Henochnak szemléletes tapasztalata volt Istenről, ténylegesen látta őt és hangját hallotta, nem jelképekben, mint Illés vagy Mózes, nem látomásokban, mint a hinduk vagy az irániak, nem a mítosz káprázatában, mint a görögök vagy az egyiptomiak, hanem személyesen és közvetlenül szemtől szemben állt és beszélt vele. Henoch megmutatja, milyen az apokalipszisben (történet) az egyetlen lehetséges magatartás, a sziklaszilárd bázis és a megtántoríthatatlan hűség és elszegődés. Henoch ezért Matatron, a világ kancellárja és Isten után közvetlenül ő következik.

Ezt a tényt ma minden erővel hangsúlyozni kell és fenn kell tartani. Ma, éppen ma, mikor, mint a Sefer Jezirah mondja, az Égnek földi megnyilatkozása nincs. A történet e pontján, ma, a válság egyre félelmetesebb szorosában, ma, Henoch magatartásán kívül más egyáltalán nincs. Az apokalipszis jelenlegi végső szakaszában mást tenni, mint amit ő tett, nem lehet és nem szabad. A megtántoríthatatlan hűség és elszegődés, a megrázhatatlan bizonyosság az Úrban, ma úgy mondanák, hogy az igazság szellemében, ébernek lenni, ahogy a keresztény vallás mondja, hinni, mert a hit hűség is, pistis, ahogy a görögök, fides, ahogy a latinok írták. Légy hű. Légy éber. Keresd meg azt a könyvet, amit Ádám elásott. A könyv, héberül Sefer, tudást és világosságot és értelmet is jelent. Az apokalipszisben, a mélyponthoz egészen közel, a várható ítélet előestéjén, ma Henoch magatartásán kívül más bizonyosság nincs.

Igen, aki a hagyományt olvassa, egészen elcsodálkozik. Henoch, akinek könyvét a régebbi farizeusok az ószövetségből oly észrevétlenül kicenzúrázták, hogy tőlük még a maiak is tanulhatnának, Henoch az őskor minden lényeges mozzanatával vonatkozásban áll. Az egyik feljegyzés azt mondja, hogy benne Ádámnak első lelke kelt életre, az a lélek, aki Ádám a bűnbeesés előtt volt. Mikor megkérdezték tőle, mi a neve, azt válaszolta: Hetven nevem van, de a király engem csak kamasznak hív. Kamasz. Gyermeki fiú. Ephébos, mint Platón a Phaidrosban írta. Henoch az Úr kamasza. Ez a tündöklő kölyök, akiről a Megváltó később azt mondta, hogy jaj annak, aki nem tud olyan lenni, mint ő.

Henoch tudta, mit jelent a sötét nemzedékben élni. Az istentelenek között, az emiták, vagyis a borzasztók, a rephaiták, vagyis a gigászok, a giborim, vagyis a hatalmaskodók, a samsuniták, vagyis a zűrzavarosak, az anaguidák, vagyis a szörnyek, az avidák, vagyis a visszájára fordítottak, a nephilim, vagyis a megrontók között. Elárulták a fényt, írja a hagyomány. Henoch az árulókat és a törtetőket nem gyűlölte. Az Úrral szövetségben állt. Nem gyűlöl. De aki nincs vele, ellene van. Az egyetlen mód az elátkozottak között élni. Nem gyűlölni. Az Úrral szövetségben állni. Az Úr felvitte őt az Arahath-ba, a legmagasabb mennybe, hogy a vízözön nemzedéke ellen tanúskodjék. Megnyitotta neki a bölcsesség háromszázezer kapuját, az ész, az okosság, az élet, a béke, a hatalom, a bátorság, a kellem, a tanítás, a könyörület, az alázat, az istenfélelem háromszázezer kapuját. Adott neki hetvenkét szárnyat és háromszázhatvanötszörös áldással adott neki háromszázhatvanöt szemet, mindegyik, mint a nap; olyan székbe ültette, amely az ő trónusához hasonló, megkoronázta, testének húsát élő tűzzé változtatta és olyan volt, mint a fáklya és mint a villám és, mint az egyik könyv írja: az emberek nem mertek reánézni, mert arcáról az isteni rettenet sugárzott és aki látta, meghalt. Az Úr így szólt: Neveim közül hetvenet kivettem és neki adtam – palotám előtt ül és ítéletet tart az égi seregek fölött – a parancsokat a nyelveknek ő osztja el – neki adtam a huszonkét pecsétet, amelyek mindegyikét ujjammal jelöltem meg s ezek a bélyegek azok, amelyek az Ég minden törvényét lezárják. És végül ismét és újra, ő volt a kamasz, az Úr kamasza, a hajnal és a harmat gyermeke, mint Böhme mondja, a paradicsomi lélek, és jaj annak, aki nem tud hozzá hasonló lenni.

Mi volt az a bűn, amit a lázadó angyalok elkövettek és mi volt az a sötét tudás, amire az özönvíz emberiségét a bukott angyalok megtanították? – igen, Baader szerint már nem tudjuk, mert nem tudjuk elkövetni. Valami borzalom történt, amitől Henoch minden szava reszket. Nem kell azt hinni, hogy ez a borzalom az özönvíz fenekén nyomtalanul eltűnt. Talán létünkbe észrevétlenül beleépült és azért nem tudunk róla, mert állandóan elkövetjük. Az özönvíz előtt élt emberiség sötétsége a maiénál mindenesetre kisebb volt. Az Antikrisztus korszakában, mi, ma, mélyebbre merültünk. Henoch helyzete a mienknél könnyebb volt. Nemtelen hitvány fiak, mondja Jeremiás, mi az oka, hogy mennél inkább ostorozlak, annál inkább növelitek a bűnt? Talpától fogva tetejéig nincsen e testben épség, mindenestül seb, daganat, kelevény siess a dúlásra, siess a prédára! Az Apokalipszis pedig így: és az Antikrisztusnak adatott hatalom minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött – és meg fog alázkodni előtte a föld minden lakója, akinek neve nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe. Adatott neki felsőbb hatalom – kai edothe auto exousia. Siess a dúlásra, siess a prédára. Henoch csak Azazelt ismerte, és a lázadó angyalokat, a szörnyeket és a gigászokat és a visszájára fordítottakat, de nem ismerte az Antikrisztust és azokat az embereket, akik “összerágták nyelvüket a fájdalomtól, de azért nem tértek meg”. Ou metanoésan. Az ember kínjában melléről a szőrt kitépné, mikor a becsapottak milliárdjait látja, az árulást és az erőszakot, a hazugságot és a gyűlöletet és a dühöngőket és az orgyilkosokat és a ripőköket és a mérgezőket és a nyelvöltögetőket és az elvetemültség és a szenny és a gyalázat és a káromlás és a törvényesített és a megzenésített embernyúzás emberiségét. Siess a dúlásra, siess a prédára! Nyelvüket a fájdalomtól összerágták, de nem tértek meg. Ou metanoésan. Ó, Henoch helyzete igazán könnyebb volt. De ma sincs más mód, mint helytállni, ahogy Henoch tette, Henoch, aki az Úr kamasza volt, nincs más mód, nem gyűlölni, hanem szövetségben állni az Úrral. Ez a kamaszság, ez a hűség, a hit, pistis, ahogy a görögök, fides, ahogy a latinok írták. Ez a megrázhatatlan bizonyosság. Ma, amikor az Égnek nincsen földi megnyilatkozása. Ma, amikor az egész emberiség egyetlen mozgatója, hogy siess a dúlásra, siess a prédára. Amikor az emberek nyelvüket összerágták a fájdalomtól, de nem tértek meg. Ou metanoésan. Tehetsz valamit? Feltéve, ha a földön a legfelsőbb teljhatalmat kezedbe kapnád, akkor is tehetetlen maradnál. Ha melledről a szőrt kínodban kitépnéd, akkor se tudnál tenni semmit. Nem tudnád őket észre téríteni. Nem tértek meg. Ou metanoésan. Nyelvüket a fájdalomtól összerágják és elviselnek árulást és erőszakot és nyúzást és éhséget és háborút és rugdalást és hazugságot és ripőkséget és leköpdösést és nem térnek észre. Tovább nyüzsögnek. Siess a dúlásra, siess a prédára. Az Antikrisztusnak felsőbb hatalom adatott – kai edothe auto exousia. Ki vagyunk neki adva. S ebben a helyzetben nincs más mód megállni, mint azt az isteni kölyök tette, az Úr kamasza, a hajnal és a harmat gyermeke, nincs más mód, mint nem gyűlölni, de az Úrral megrendíthetetlen szövetségben állni, ma, a várható ítélethez egészen közel, Henoch magatartásán kívül más bizonyosság nincs.”

Biztosan hallottál már olyan emberekről, akik eltévedtek a sivatagban és szomjan haltak!!!

Pedig egy ilyen utazás egész másképpen kezdődik:

Az ember magabiztosan, ereje teljes tudatában indul neki,

jól fölszerelve vízzel, élelemmel, pontos térképekkel és sivatagi ruházatban. És azt gondolja mindent tud…

Mi az, ami az embert a pusztaságba vonzza? Legtöbbször a kíváncsiság, a felfedezés vágya,

vagy az ismeretlen meghódításának lehetősége. Valami sürgető vonzás árad az ?annyira másból?.

Évmilliókkal ezelőtt hasonló módon indulhatott el az eredeti ember, a szellem-lélek ember az ő világából ide, ebbe a földi sivatagba: vonzotta az ismeretlen, a sokféleség, a kaland.

De az évezredek alatt bizony eltévedt,folyamatszerűen elveszítette ragyogó világosságruháját,

és képtelené vált arra is, hogy fényeledelét magához vegye. Elvesztette a haza vezető fonalat.

Aztán pedig azt is elfelejtette, hogy hol a hazája. Végül, mikor már a pusztulás fenyegette, akkor visszahúzódott önmagába, csupán csak egy aprócska ékkő maradt belőle.

Amiből sugárzik a vágy, hogy visszatérjen eredeti hazájába, ki a változó sokféleségből az örök harmóniába.

Minden ember szívében van egy ilyen csodálatos ékkő. Mindannyian össze vagyunk kötve egy-egy ilyen magába zárult Istenemberrel. A Kegyelem, így kötötte össze a halandót az örökkel.

Minden emberi szívben Halk hangján suttog, dúdolja halkan az örökkévalóság dalát.

Mesélve nekünk az egyetlen útról, mely az Élethez vezet. Vajon meghalljuk-e a hangját, azt a hangot,

amely bennünk az Örökkévalóságért esedezik? Képesek vagyunk-e finom rezgéseit befogadni?

El tudjuk-e engedni a mulandó sokféleséget? Mert Ő az, aki szól, Aki volt, van ? és majdan eljövendő.

?Aki utánam jő, pedig előbb volt nálamnál!?

Az, hogy létezhet egy Júdásnak tulajdonított evangélium mar régről ismert volt: Iraeneus, Lyon püspöke, az eretnekek ellen írott ötkötetes művében i.sz.180-ban mar elmarasztalóan említi, s az abban az időben keringő más “apokrif” evangéliumokkal együtt elutasítja.

Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a lassan 1800 éve folytatott erős marketing kampánytól (ekkortájt volt a konstantinápolyi zsinat, ahol kiszórták a szerintük feleslegest, a maradékot pozicionálták és azóta is gőzerővel tolják ilyen olyan árnyalatban…) akkor érdekes gondolatokat vet fel az irat.

Ha mellé tesszük a hasonlóan nem közismert iratot a Pistis Sophiát, melyben a megemlítik, hogy A Krisztus szellemi mielőtt landolt volna nálunk, ő maga alkotta meg a tanítványainak lelkeinek anyagát, előkészületként a bevégzendő feladatához. (de majd lehet erre is kitérünk…) most itt egy ujabb gyöngyszem:

Részletek a Júdás Evangéliumából:

A)    Bevezető Annak a kinyilatkoztatásnak a titkos feljegyzése, amelyet Jézus mondott el a Júdás Iskariótessel való beszélgetés során ama héten, három nappal azelőtt, hogy megünnepelte volta a húsvétot.

B)     (B) Jézus földi szolgálata Amikor Jézus megjelent a földön, jeleket tett és nagy csodákat az emberiség megszabadításáért. És bár egyesek az igazság útján jártak, míg mások vétkeikben, a tizenkét tanítvány el lett hívva. Elkezdett nekik beszélni a világon túli titkokról, és hogy mi fog történni, ha jön a vég. Gyakran nem önmagaként jelent meg tanítványai előtt, hanem gyermekként találták maguk között.

(1a) Első jelenet: Jézus a tanítványaival beszélget: a hálaadó ima vagy az úrvacsora Egy napon együtt volt a tanítványaival Júdeában, és összegyűlve találta őket, vallásos szertartáshoz leülve. Amikor [odaért] a tanítványaihoz, akik össze voltak gyűlve, ültek és hálaadó imádságot ajánlottak fel a kenyér fölött, [Jézus] felnevetett. Tanítványai azt mondták neki: “Mester, miért neveted ki a hálaadó imánkat? Azt tettük, ami helyes.” Ezt válaszolta nekik, mondván: “Nem rajtatok nevetek. Ezt nem a saját akaratotokból teszitek, hanem mert ezen keresztül dicsőíttetik a ti istenetek.” Azt mondták: “Mester, te vagy [---] a mi istenünk fia.” Jézus azt mondta nekik: “Honnan ismertek engem? Bizony mondom nektek, a köztetek levő emberek nemzedéke nem fog engem ismerni.”

(1b) A tanítványok megharagudnak Amikor a tanítványok hallották ezt, elkezdtek megharagudni, dühbe jönni és szívükben elkezdték őt káromolni. Amikor Jézus észrevette, hogy hiányzik [a megértésük, ezt mondta] nekik: “Miért hozott titeket dühbe ez a feldúltság? A ti istenetek, amely bennetek lakozik, és [---] provokált titeket, hogy megharagudjatok lelketek[ben]. Aki közületek [elég erős] az emberi lények között, hozza ki a tökéletes embert, és álljon arcom elé!” Mind azt mondták: “Megvan hozzá az erőnk!” De a szellemük nem mert odaállni [elé], kivéve Júdás Iskariótest. Képes volt odaállni elé, de nem tudott a szemébe nézni, hanem elfordította az arcát. Júdás [ezt mondta] neki: “Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél. Barbelo halhatatlan birodalmából vagy. És én nem vagyok méltó kiejteni annak a nevét, aki elküldött téged.”

(1c) Jézus négyszemközt beszél Júdással Tudva, hogy Júdás valami magasztosra reagált, Jézus ezt mondta neki: “Lépj el a többiektől, és elmondom neked a Királyság titkait. Számodra lehetséges, hogy elérd azt, de nagyon fájdalmas lesz. Mert valaki más fog a helyedre lépni, hogy a tizenkét [tanítvány] ismét teljességben legyen az istenével.” Júdás azt mondta neki: “Mikor fogod nekem elmondani ezeket a dolgokat, és mikor fog a fény nagy napja felkelni a nemzedéknek?” De amikor ezt mondta, Jézus otthagyta.

(3a) Hármas jelenet: Júdás visszaemlékezik egy látomásra, és Jézus válaszol Júdás azt mondta: “Mester, ahogy mindnyájukat meghallgattad, most hallgass meg engem is. Mert nagy látomásom volt.” Amikor Jézus ezt meghallotta, nevetett, és azt mondta neki: “Te tizenharmadik szellem, miért próbálkozol ilyen keményen? De csak mondd, és én elnéző leszek veled.” Júdás azt mondta neki: “A látomásban láttam magam, amint a tizenkét tanítvány megkövez engem, és üldöz [engem keményen]. És egy helyre is eljutottam, [---] utánad. Láttam [egy házat], és a szemem nem bírta [felfogni] annak méretét. Nagy emberek vették körül, és annak a háznak zöld lomb volt a teteje, és a ház közepén egy [tömeg volt --- két sor hiányzik---], mondva: “Mester, vigyél be engem ezekkel az emberekkel együtt.” Jézus válaszolt és ezt mondta: “Júdás, a csillagod félrevezetett.” Így folytatta: “Senki, aki halandótól született, nem méltó arra, hogy belépjen abba a házba, amelyet láttál, mert az a hely a szenteknek van fenntartva. Sem a nap, sem a hold nem fog ott uralkodni, sem a nappal, hanem a szent fog ott lakozni mindig, az örök birodalomban, a szent angyalokkal. Nézd, én elmagyaráztam neked a királyság titkait, és tanítottalak a csillagok hibáiról; és [---] elküldi azt [---] a tizenkét eón.

3c) Jézus kozmológiát tanít Júdásnak: a Szellem és az Önmagától született Jézus azt mondta: “[Gyere], hogy taníthassalak azokról a [titkokról], amelyeket ember még sosem látott. Mert létezik egy nagy és határtalan birodalom, amelyet még egyetlen angyalnemzedék sem látott át, [amelyben] [egy] nagy és láthatatlan [Szellem] van, amelyet angyal szeme sosem látott, szív gondolata sosem fogott fel, és névvel sosem illették. És egy fényfelhő jelent meg ott. Azt mondta: “Jöjjön létre egy angyal, hogy segítségemre legyen. A nagy angyal, a megvilágosodott, isteni Önmagától Született, kiemelkedett a felhőből. Miatta egy másik felhőből négy másik angyal jött létre, és ők az angyali Önmagától Született segítői lettek (?)

(3j) Jézus azokról beszél, akik az ő nevében lettek megkeresztelve, és Júdás árulásáról Júdás azt mondta Jézusnak: “Nézd, mit fognak tenni azok, akik a te nevedben meg lettek keresztelve?” Jézus ezt mondta: “Bizony mondom [neked], ez a keresztség [---] nevem [---kilenc sor hiányzik---] hozzám. Bizony mond[om] neked, Júdás, [akik] áldozatot hoznak Szaklasznak [---] isten [---három sor hiányzik---] minden, ami gonosz. De te mindnyájuk fölé emelkedsz. Mert te fogod feláldozni az embert, akit magamra öltöttem. Szarvad már felemelkedett, Bosszúd már fellobbant, Csillagod már ragyogva megmutatkozott És szíved [---] Bizony, [---] a te utolsó [---] lett [---két és fél sor hiányzik---] szomorú [---két sor hiányzik---] az uralkodó, mert ő el lesz pusztítva. És akkor Ádám nagy nemzedékének képe felmagasztaltatik, mert ez a nemzedék, amely az örök birodalmakból van, a menny, a föld és az angyalok előtt létezik. Emeld fel szemedet, és nézz a felhőbe, és azon belül a fénybe és az azt körülvevő csillagokra. Az a csillag, amelyik a te utadat mutatja, a te csillagod.” Júdás felemelte szemét, látta a fénylő felhőt, és belelépett abba. Azok, akik a talajon álltak, hangot hallottak kijönni a felhőből, amely azt mondta [---] nagy nemzedék [---] kép [---] [---öt sor hiányzik---]

Hogy miért? Mert tudjuk, hogy a homály, és a még előlünk rejtett dolgok, idővel ~akár évezredek múlva ~ de felfedik magukat ha eljön az ő idejük.

És talán azért is, mert vannak pillanatok az életben, amikor az idő és a belátás alkalmas rá, hogy megmutassa számunka, hogy lassan indulnunk kell tovább, el kell engednünk az aktuális gumicsontot…búcsút kell mondanunk a biztonságos házunknak melyet a híd közepére építettünk…mert a túlpart vár, hív minket…

Most ide, a valóság és az absztrakt, a lét és az élet határára invitállak téged… Egy igazi különlegességgel. Tényleg uniqum a maga műfajában…

Az Író, mely minden lényegesebb dolgot, amit fontosnak vélt közölni, néhány sorban közzétett. Alapszinten feltételezi, a jelképek, és szimbólumok nyelvén ért a kedves olvasó…Ha nem az annál jobb…Miért? Mert az úgynevezett Ősképek, lényünk legbelső rétegeiben hatnak a legtisztábban. Hacsak nem szemeteljük tele elképzelésekkel, találgatással a dolgot.

Mit kell róla tudni? Jézus kortársa, és egyazon rend az Esszénusok tagja volt…Ez az egyetlen irat, ami fennmaradt tőle. nem tejtermék… Az eredeti megtalálható a Biblioteka Hermetika-ban, Hollandiában.

Szóval, csak engedd be…

APOLONIO DE TIANA:  NUCTEMERON

Isten napja, mely fénylik a sötétségben

Az első óra:

A démonok együtt zengik Isten dicséretét, megszabadulva a gonoszságtól és a haragtól

A második óra:

A zodiákus halai Istent magasztalják a dualitás által.
A tüzes kígyók a bot köré csavarodnak és a villám elcsendesül.

A harmadik óra:

A Hermészbot kígyói háromszor egymásba fonódnak.
Cerberus kitátja háromszoros torkát és a tűz, Isten dicséretét zengi a villám három nyelvével.

A negyedik óra:

A negyedik órában a lélek visszatér a sírok meglátogatásából. Ez az a pillanat, amikor meggyullad a kör négy sarkában a négy mágikus lámpa. Ez a csábítások és illúziók órája.

Az ötödik óra:

A Nagy Vizek hangja a mennyei Szférák Istenét énekli

A hatodik óra:

A szellem rezzenéstelenül, félelem nélkül várja a pokoli szörnnyel való találkozást.

A hetedik óra:

A tiszta emberek akarata irányítja a tüzet, mely életet ad a lélekkel rendelkező lényeknek. A Beavatott kinyújtja a kezét és a szenvedés békévé változik.

A nyolcadik óra:

A csillagok egymással beszélgetnek és a napok lelke válaszol a virágok sóhajaira. Az összhang áramlata kibékíti egymással a természetlényeket.

A kilencedik óra:

A szám, amelyet nem szabad felfedni.

A tizedik óra:

A csillagászati ciklus és az emberi élet körforgásának a kulcsa.

A Tizenegyedik óra:

A Géniuszok szárnyainak a surrogása hallatszik, akik szféráról szférára repülve Isten üzenetét viszik egyik világból a másikba.

A tizenkettedik óra:

Itt megy végbe a Tűz által az Örök Fény műve.

Tudom, nesze semmi fogd meg jól…vagy nem?

Én vagyok Epinoiám élete, mely minden erőben s minden örökkévaló mozgásban, a láthatatlan Fényekben, az Arkhónok-ban, angyalokban és démonokban s minden alvilági lélekben, s minden anyagi lélekben benne van. Azokban lakozom, akik létrejöttek. Mindenkibe belé költözöm, s a mélyükre hatolok. Egyenes tartással járok1, s fölkeltem az alvókat. Én vagyok azok látása, akik álmokban időznek.

Én vagyok a Láthatatlan Lény a Mindenségben. Én adok tanácsot azoknak, akik rejtettek, mivel én ismerem a Mindenséget, mely benne létezik. Megszámlálhatatlan vagyok, mindenkinél több. Felmérhetetlen vagyok és kimondhatatlan, s mégis, amikor úgy kívánom, megmutatkozom. Én vagyok a Mindenség mozgása, a Mindenség előtt is léteztem, s én vagyok a Mindenség, mivel én mindenkinél előbb létrejöttem. Én vagyok a Hang, a halkan szóló. Kezdettől fogva létezem. A Csendben lakozom, mely mindannyiukat körülveszi. S a rejtett Hang bennem lakozik, a felfoghatatlan, felmérhetetlen Gondolatban, a felmérhetetlen Csendben.

Alászálltam az alvilág mélységeibe, s leragyogtam a sötétségre. Én voltam az, aki megárasztottam a Vizet, én vagyok a ragyogó vizekben rejtező. Lassan fölvirradok a Mindenségre. Gondolatomban én vagyok az, ki a Hanggal viselős, általam jelenik meg a tudás. A felfoghatatlan és megismerhetetlen lényekben létezem. Észlelés és tudás vagyok, aki a Gondolat révén megszólal a Hangban. Én vagyok a valódi Hang. Mindenkiben megszólalok, s ők tudják, hogy utódok lakoznak bennem.2 Én vagyok az Atya Gondolata, s általam terjed a Hang, vagyis az örökkévaló dolgok tudása. A Mindenség Gondolataként létezem. Csatlakoztam a megismerhetetlen és felfoghatatlan gondolathoz. Én voltam az, aki megnyilatkoztam mindazokban, akik ismernek engem, mert én mindenkihez csatlakoztam a rejtett Gondolatban és egy magasztos Hangban.

S a láthatatlan Gondolatból egy Hang szól, mely mérhetetlen, mivel a Mérhetetlen Lényben lakozik. Titok ez; a Felfoghatatlan Lény nem szab határt neki. Láthatatlan mindazok számára, akik láthatók a Mindenségben. Fény ez, mely a Fényben lakozik. Mi elszakadtunk a látható világtól, mert üdvözültünk a rejtett bölcsességben, melyet a felfoghatatlan és felmérhetetlen Hang közölt. S ő, aki bennünk rejlik, gyümölcseivel rója le hódolatát az Élet Vizének.

S akkor a Fiú, a minden tekintetben tökéletes – vagyis a Szó, aki ama Hang által keletkezett, aki elsőként hagyta el a magasságokat, aki őrizte magában a Nevet; aki egy Fény; (e Fiú) feltárta az örökkévaló dolgokat, s így minden ismeretlen tudottá vált. Föltárta a dolgokat, melyeket nehéz megmagyarázni, s a dolgokat, melyek titkosak, s hirdette az igét azoknak, akik a Csendben és az Első Gondolatban lakoznak. Megmutatta magát azoknak, akik a sötétségben lakoznak, és elmagyarázta magát azoknak, akik a mélységben lakoznak. Azoknak, akik a rejtett kincsekben lakoznak, kimondhatatlan titkokról beszélt, és elismételhetetlen tanításokat adott mindazoknak, aki a Fény Fiaivá lettek.

A Hang, mely Gondolatomból származott, három állandóként létezik: Atya, Anya és Fiú. A Hangzás, amely érzékelhető, magában foglal egy Szót, amely minden dicsőséggel ékes, és három férfi-jellege, három ereje és három neve van. Ezek egy négyszögekből álló triádhoz hasonlóan léteznek titkon a Megnevezhetetlen Lény Csendjében.

Egyedül ő keletkezett, vagyis a Krisztus. S én voltam az, aki a Láthatatlan Szellem dicsőségeként felkentem őt a jósággal. A harmadikat egyedül hoztam létre az Aiónok fölötti örök ragyogásban, eleven vizemben, vagyis a ragyogó fényben, mely körülveszi őt, aki először lépett ki ama dicsőséges Aiónok fényére, s e ragyogó fényben lakozik rendületlenül. Ő saját Fényében állt, mely körülveszi őt, aki a Fény szeme, mely dicsőségesen rám ragyog. Aiónokat adott minden Aión Atyjának, aki én vagyok, az Atya Gondolata, vagyis Barbelo, a tökéletes dicsőség és a mérhetetlen Láthatatlan Lény, aki rejtett. Én vagyok a Láthatatlan Szellem képmása, s általam öltött alakot a Mindenség, s én vagyok az Anya is, épp úgy, miként a Fény is, melyet ő Szűznek nevezett, ő, kinek neve Meirothea, a titokzatos Anyaöl, a határokat nem ismerő, mérhetetlen Hang. Akkor a tökéletes Fiú megmutatkozott Aiónjanak, akik miatta jöttek létre, s ő kinyilatkoztatta és magasztalta és trónra emelte őket, s állt a ragyogásban, mellyel dicsőítette önmagát. Az Aiónok áldották a tökéletes Fiút, a Krisztust, az Istent, aki önmaga által keletkezett. S magasztalták, mondván: – Ő az! Ő az! Az Isten Fia! Az Isten Fia! Ő az, ki létezik! Az Aiónok Aiónja! Látá az Aiónokat, melyeket létrehozott! Mert te vagy az, aki teremtettél, saját vágyad nyomán. Ezért magasztalunk téged: ma mó ó ó ó eia ei on ei! Az Aiónok Aiónja! Az Aión, melyet ő adott!

Akkor az Isten, aki létrejött, még életerőt adott nekik, melyre támaszkodhatnak, s elhelyezte őket. Az első erőt az első Aión, Armedon-Nousanios-Armozel3 fölé; a másodikat a második Aión, Phaionios-Ainios-Oroiael fölé; a harmadikat a harmadik Aión, Mellephaneus-Loios-Daveithai fölé; a negyediket a negyedik Aión, Mousanios-Amethes-Eleleth fölé. íme, ezek az Aiónok, melyeket az Isten, aki létrejött – vagyis a Krisztus – teremtett. Ezek az Aiónok dicsfényeket fogadtak magukba és bocsátottak ki. Ezek a magasztos gondolkodásúak tűntek föl először, s mindegyik Aión miriád glóriát bocsátott ki a kifürkészhetetlen fénybe, s mindannyian együtt áldották a Tökéletes Fiút: az Istent, aki létrejött.

Akkor szó kélt Elelethtől, a nagy Fénytől, mely ekképp hangzott:

- Király vagyok! Ki tartozik a Káoszhoz, s ki tartozik az alvilághoz?

Abban a pillanatban Fénye megjelent, elősugárzott, felruházva az Epoinoiával. A Hatalmak hatalmai nem hódoltak neki, s rögtön megjelent ott a hatalmas Démon, aki az alvilág és a Káosz legmélyebb része fölött uralkodik: ő formátlan és hiányzik belőle a tökéletesség, de ennek ellenére rendelkezik a sötétségben született lények dicsőségével. Nos, őt Saklasnak, vagyis Samaelnek vagy Yaldabaothnak nevezték. Őt, aki erőre tett szert, amit az ártatlantól (Sophia) ragadott el; őt, aki először legyőzte Sophiát, az alászállt Fény Epinoiáját, és rabolt tőle, akitől eredetileg származott.

Amikor a Fény Epinoiája megtudta, hogy Yaltabaoth különb rangért könyörgött a Fénynek, amely más, mint az övé (Epinoiáé), annak ellenére, hogy nála (Epinoiánál) alacsonyabban állt, akkor így szólt:

- Adj nekem másik rangot, hogy menedékem lehessél, nehogy a zűrzavarban maradjak mindörökre.

S szavai hatására a dicsőség egész házának rendjében megállapodtak. Megáldották őt, s nagyobb méltóságra emelték. S a hatalmas Démon aiónokat kezdett el teremteni, a valódi Aiónok hasonlatosságára, csakhogy ő a saját erejéből tette ezt.

Ekkor titokban én is kibocsátottam a Hangom:

- Elég! Hagyjátok abba, ti, akik az anyagon tapodtok, mert nézzétek, lemegyek a halandók világába, ama részem kedvéért, mely ott van, attól az időtől kezdve, hogy az ártatlan Sophia, aki alászállt, legyőzetett. Jövök, hogy keresztezhessem céljukat, melyet a Sophia révén megnyilvánuló lény (Sakla) megszabott. Mindenki nyugtalan lett, aki a megismerhetetlen Fény házában lakozott, s a mélység reszketett. A tudatlanság Első Nemzője uralkodott a Káosz és az alvilág fölött, és embert teremtett az én hasonlatosságomra. De nem sejtette, hogy az ember az ő halálos ítéletét jelenti, sem azt, hogy mekkora erő lakozik benne, íme, most alászálltam, és elértem a Káoszt. S együtt voltam az enyéimmel, kik ott találtattak. Bennük rejtezem, megerősítem őket, formát adok nékik. S [...] a mai napig, [...] azok, akik [...], vagyis a Fény Fiai előtt.

Én vagyok az Atyjuk, s elmondok nektek egy kimondhatatlan és át nem adható titkot Előzetes Gondolatomból:

- Minden bilincset széttörtem értetek, s az alvilági démonok láncait, melyek tagjaimat béklyózták, elszakítottam. Lerontottam a sötétség magas falait, és ama könyörtelenek erős kapuit bezúztam, rácsaikat összetörtem.(4) S a gonosz Erőt, és a lényt, aki rátok sújt, és azt, aki akadályoz titeket, és a Zsarnokot és az Ősellenséget, és a Királyt és a jelenlevő Ellenséget, mindezeket elmagyaráztam az enyéimnek, akik a Fény Gyermekei, hogy elpusztíthassák mindegyiket, s megszabadulhassanak minden béklyótól, s beléphessenek arra a helyre, ahol eredetileg voltak.

- Vagyok az első lény, aki alászálltam hátrahagyott részem, vagyis a Szellem miatt, mely most a Lélekben lakozik, de az Élet Vizéből és a titkos keresztelőből5 származott. S én az Arkhónokkal és Fejedelmekkel együtt beszéltem. Mert leereszkedtem szavuk mélységein túlra, és elmondtam titkaimat az enyéimnek – a rejtett titkot. A béklyók lehulltak, s az örök felejtés eltöröltetett. S én gyümölcsöt érleltem bennük: az Örökkévaló Aión, a házam és az Atyjuk Gondolatát. Alászálltam azokhoz, akik kezdettől fogva az enyéim voltak, elértem hozzájuk, s szétszakítottam az első köteléket, mely rabbá tette őket. Akkor minden ragyogott bennem, s én létrehoztam egy formát ama Fények számára, melyek bennem vannak kifejezhetetlenül. Ámen.

Protennioa tanítása (§1)

Vagyok a Hang, mely a Gondolatom által született, mert én vagyok ?Ő, aki szizigetikus6″ mivel engem a ?Láthatatlan Lény Gondolatának hívnak, mivel a nevem: ?Változatlan Hang”, és a nevem: ?Ő, Aki Együttálló”.

Egyedülvalóként szeplőtlen vagyok. Én vagyok a Hang Szülőanyja, mely sokféleképpen beszél, és teljessé teszem a Mindenséget. Én vagyok az, akiben a tudás lakozik, az örökkévaló dolgok tudása. Én vagyok az, aki elviszem a Hang Szavát azok füléhez, akik megismertek engem, vagyis a Fény Gyermekeihez. Most másodízben jöttem el, és női formában beszéltem velük. Szólok majd ennek az Aiónnak a közelgő végéről, s tanítom nekik az eljövendő Aión kezdetét, azét, mely örökkévaló, melyben külsőnk átformáltatik. Meg fogunk tisztulni ama aiónok-ban, melyekben megnyilvánultam férfi-voltom képmásának Gondolataként. Letelepedtem köztük, kik méltók változatlan Aiónom Gondolatára.

Mert elmondom nektek ezen Aión egy titkát, s szólok a benne rejlő erőkről. A születés felkiált, az óra órát nemz, a nap napot. A hónapok megmutatják a következő hónapot. Az idő körbejár, időt követve. Ez az Aión ily módon lett megteremtve s fölmérve. S rövid volt, mert egy ujj elengedett egy ujjat, s egy ízület elvált egy ízülettől. Amikor a nagy Fejedelmek felismerték, hogy eljött a beteljesedés, s így a pusztulás ideje is – miként a szülő nő tudja a vajúdás kínjai között, hogy közel már az idő – akkor felsejlett a romlás. Remegtek mind az alkotóelemek, rázkódott az Alvilág fundamentuma s a Káosz boltozata, hatalmas tűz gyúlt bennük, a sziklák s a földek reszkettek, mint a szélfútta nád. A Végzet útjait s a házak vándorait7 szörnyű mennydörgés rémítette meg. A Hatalmak trónusait megzavarták, mert fölborították azokat, s Királyukat félelem fogta el. A Sors útjain járók8 kitöltvén előírt idejüket pályájukon, így szóltak a Hatalmakhoz:

- Mi ez a zavar és rázkódtatás, melyet a felsőbbrendű Hangból formált Szavak okoztak nekünk? S megrendült egész lakhelyünk is, felemelkedő pályánk köre elpusztult, s az ösvény, melyen járunk, s amely Első Nemzőnkhöz visz föl minket, megszűnt létezni számunkra. Erre a Hatalmak így válaszoltak:

- Mi is tanácstalanok vagyunk, mi sem tudjuk, ki a felelős érte. De emelkedjetek föl, s menjünk föl Első Nemzőnkhöz, s kérdezzük meg őt.

A hatalmak mind összegyűltek és fölmentek az Első Nemzőhöz, így szóltak hozzá:

- Hol van dicsőséged, mellyel dicsekedtél? Nem hallottuk-é, hogy így beszélsz: ?Én vagyok az Isten, a ti Atyátok, én vagyok a ti nemzőtök, s nincs senki más rajtam kívül? Íme, most megjelent a Szó, mely ama Aión láthatatlan Hangjához tartozik, akit mi nem ismerünk. Most mi magunk sem tudjuk, kihez tartozunk, mert a Szó, melyet hallottunk, idegen nekünk, s mi nem ismerjük, nem tudjuk, honnan ered; félelmet hozott körünkbe, s elgyengíti karjaink erejét. Sírjunk és gyászoljunk tehát keserves könnyekkel! S rögtön meneküljünk, mielőtt erővel fogságba ejtenének minket, s levinnének az alvilág mélyére. Mert bilincseink meglazításának9 ideje immár elközelgett, az idők véget értek, a napok elfogytak, és a mi időnk betelt. Elérkezett a saját pusztulásunk fölötti könnyek ideje, s elragadhatnak bennünket ama helyre, melyet nem10 ismerünk. Mert a fa, melyből kinőttünk, a tudatlanság gyümölcsét és leveleit hordozza, melyekben halál lakik, és sötétség rejlik ágainak árnyékában. Elámítva és kéjjel szüreteltünk róla, s így lett a tudatlan Káosz lakhelyünk. Mert íme, még ő, akivel dicsekedünk, születésünk Ősi Előidézője sem ismeri ezt a Hangot.

- Most tehát, ó, Gondolat Gyermekei, figyeljetek rám, a könyörületes Anya Hangjára, mert méltóvá lettetek a titokra, mely az Aiónok előtt nem tárult fel, s így tökéletessé lesztek. Ennek az Aiónnak és a gonosz életnek vége elközelgett, s most pirkad ama Aión hajnala, melyben nem lesz változás többé.

- Androgün vagyok; egyszerre Atya és Anya, mert önmagammal egyesülök. Önmagammal egyesülök, és azokkal, akik szeretnek engem, és egyedül miattam áll szilárdan a Mindenség. Én vagyok az Anyaméh, mely formát ad a Mindenségnek, azáltal, hogy megszüli a Fényt, amely sugárzón ragyog. Én vagyok az eljövendő Aión, a Mindenség beteljesedése, vagyis Meirothea, az Anya dicsősége. Én viszem a Hang Szavát azok fülébe, akik ismernek engem.

- S én elhívlak benneteket a magasztos, tökéletes Fénybe, s mikor beléptek, felmagasztaltattok azok által, kik dicsőséget hirdetnek, s trónra emeltettek azok által, kik királlyá tesznek. Az öltöztetők felöltöztetnek, a keresztelők megkeresztelnek titeket, s magasztosan fogtok ragyogni, mint kezdetben, mikor még Fény voltatok.

Elrejtőztem mindenkiben, s feltárultam bennük, s minden értelem engem keresett és vágyott reám, mert én formáltam ki a Mindenséget, mikor még alaktalan volt. S formáikat más formákká alakítom, míg el nem jön az az idő, mikor a Mindenség formát kap. Általam keletkezett a Szó, s én leheltem lélegzetet az enyéimbe. Beléjük plántáltam az örökkévaló Szent Szellemet. Fölemelkedtem, s beléptem saját Fényembe. Odaléptem sarjaimhoz11, s letelepedtem a szent Fény Gyermekei közé. S visszavonultam lakhelyükre, mely [...] dicsőséges lett [...] Ámen.

Heimarmeneről (§2)

Vagyok a Szó, mely a kimondhatatlan Csendben lakozik. A tiszta Fényben van lakhelyem, s egy Gondolat nyilvánult meg, és lett érzékelhetővé a [...] magasztos Anya Hangja által, habár egy fiú utód támogat engem és szolgál alapzatomul. [...] És a Hang kezdettől fogva létezik a Mindenség alapjaiban. Van egy Fény, mely rejtve lakozik a Csendben, és elsőként jelent meg. Míg az Anya önmagában létezik mint Csend, addig egyedül én vagyok a Szó, megfejthetetlen, romolhatatlan, mérhetetlen, felfoghatatlan. A Szó egy rejtett Fény, mely az élet gyümölcsével terhes, és a láthatatlan, tiszta, mérhetetlen forrásból kiárasztja az Élő Vizet, vagyis az Anya dicsőségének megismételhetetlen hangját, Isten gyermekének dicsőségét; egy rejtett Értelemtől származó hímnemű Szűz, vagyis a Mindenség elől rejtőző Csend, mely megismételhetetlen, mérhetetlen Fény, a Mindenség forrása, az egész Aión gyökérzete. Ez az alap hordozza az Aiónok minden tevékenységét, mely a hatalmas dicsőséghez tartozik. Ez minden alapzat alapja. Ez az erők lehelete. Ez a három örökkévaló szeme, mely a Gondolatból származó Hangként létezik. Ez egy Hangból származó Szó, melyet azért küldtek, hogy megvilágosítsa azokat, akik sötétségben élnek.

- Íme, lássátok! Feltárom nektek titkaimat, mert testvéreim vagytok a hitben, s ti meg fogjátok ismerni azokat [...] melyek a [...] kifejezhetetlen [...]

- Elmondtam nekik minden titkomat melyek a kimondhatatlan, kifejezhetetlen Aiónokban rejlenek. Megtanítottam nekik a titkokat a tökéletes Értelemben létező Szó révén, s én a Mindenség alapzatává lettem, és hatalommal ruháztam fel őket.

- Másodszor Szavaim Hangjaként jöttem el. Formát adtam azoknak, akik formát öltöttek, míg el nem jön beteljesülésük.

- Harmadízben sátraikban12 nyilatkoztam meg, mint a Szó, hozzájuk hasonló alakban. S mindenki öltözékét hordtam, s elrejtőztem bennük, s ők nem ismerték föl azt, akitől a hatalmam származik. Mert én ott vagyok minden Királyban és Hatalomban, és az Angyalokban, s minden mozgásban, mely az anyagban megnyilvánul. Elrejtőztem bennük, míg meg nem nyilatkozhatom hitbéli testvéreim előtt. A Hatalmak egyike sem ismert fel engem, bár én munkálkodom mindegyikükben. Inkább azt képzelték, hogy ők teremtették a Mindenséget, mivel tudatlanok voltak, s nem ismerték saját eredetüket, a helyet, ahonnan származnak.

- Én vagyok a Fény, mely beragyogja a Mindenséget. Én vagyok a Fény, amely örvendezik hitbéli testvéreinek, mert leszálltam a halandók világába a Szellem miatt, mely megmarad abban, aki alászállt és a gyanútlan Sophiától származott. Jöttem és megszabadítottam [...] és mentem [...] mellyel előzőleg rendelkezett és adtam neki az Eleven Vízből, amely megszabadítja őt a Káosztól, mely az egész mélységet betöltő végtelen sötétségben rejlik – vagyis a testi, lelki gondolatoktól. Mindezeket én vettem magamra. S megszabadítottam őt e gondolatoktól, és felöltöztettem egy ragyogó Fénybe, vagyis az Apaság Gondolatának ismeretébe.

Elvittem őt azokhoz, akik köntösöket adnak: Yammonhoz, Elassohoz, Amenaihoz, akik az egyik fénypalásttal borították a testét; s elvittem őt a keresztelőkhöz: Micheushoz, Micharhoz, Mnesinoushoz, akik megkeresztelték őt, megmerítvén az Élet Vizében. S elvittem őt a koronázókhoz: Barielhez, Nouthanhoz, Sabenaihoz, akik megkoronázták őt a dicsőség trónusáról. S elvittem őt a magasztalókhoz: Ariomhoz, Ellenhez, Pharielhez, akik magasztalták őt az Apaság dicsőségével. S azok, kik elragadnak: Kamaliel, [...]anen, Samblo, a nagy szent Égi Fények szolgái – elragadták őt, s elvitték Atyáinak fénylő lakhelyére. S az Anya Fényétől, az Ősgondolattól megkapta az Öt Pecsétet, és megengedték neki, hogy részt vegyen a megismerés misztériumában, s ő Fénnyé lett a Fényben.

- Így most [...] bennük lakoztam, mindegyikük alakjában. A Hatalmak azt gondolták, én vagyok az ő Krisztusuk. Bár azok közül, akiknek megmutatkoztam mint Fény, elkerültem az Arkhónokat. Én vagyok az ő szeretett lényük, mert ott felöltöztem, mintha az Első Nemző Fia lennék, s olyan lettem, mint ő, míg véget nem ért uralma, mely a Káosz tudatlansága volt. Az Angyalok között az ő képmásukként nyilatkoztam meg, és a Hatalmak között úgy, mintha egy lennék közülük, s az Ember Fiai között úgy, mintha magam is az Ember Fia lennék, bár én mindenki Atyja vagyok.

Elrejtőztem mindegyikükben, míg föl nem fedtem magam híveim előtt, akik az enyéim, s tanítást nem kaptak a kifejezhetetlen előírásokról és hitbéli testvéreikről. Ám ezek, vagyis az Atya törvényei kifejezhetetlenek minden Uralkodó és minden kormányzó Hatalom számára, s ez alól a Fény Fiai az egyetlen kivételek. Ezek ama dicsőségek, melyek nagyobbak minden dicsőségnél, vagyis az Öt Pecsét, melyet az Értelem tesz teljessé. Ő, aki birtokolja e nevek Öt Pecsétjét, ledobta magáról a tudatlanság condráit, s ragyogó fénybe öltözött. És semmi olyant nem fog látni, ami a Hatalmakhoz tartozik. Az ilyen személy előtt a sötétség szétoszlik, és a tudatlanság elpusztul. A teremtmény gondolkodása, mely szétszórt, egyetlen jelenséggé áll össze, és a sötét Káosz szertefoszlik és [...] és a [...] elérhetetlen [...] azon belül [...] míg ki nem nyilvánítom magam hitbéli testvéreim előtt, s míg örökkévaló királyságomban össze nem gyűjtöm mindannyiukat. S kihirdettem nekik a kimondhatatlan Öt Pecsétet, hogy bennük lakozhassam, s ők énbennem. Ami engem illet, én magamra öltöttem Jézust. Elhoztam őt az elátkozott fától, s elhelyeztem őt Atyjának lakhelyein. Akik őrködnek13 ama helyek fölött, nem ismertek föl engem. Mert én korlátozhatatlan vagyok leszármazottaimmal együtt, s magvaimat, melyek az enyémek, elhelyezem a Szent Fényben, a felfoghatatlan Csendben. Ámen.

A Jelenség sza vai (§3)

A háromalakú ősgondolat 3 részben A Tökéletes Tudású Atya által írt Szentirat.

(fordította Bánfalvi András)

Fordítói jegyzetek

Források:

/GS/: Bentley Layton: The Gnostic Scriptures. Doubleday, 1987

/BH/: Gerd Lüdemann ?Martina Jansen (übers.):Bibel der Haretiker: die gnostischen Schriften aus Nag Hammadi. Radius,Stuttgart, 1997.

A háromalakú Ősgondolat végső formájában sethiánus befolyásokat mutató barbelonita értekezésnek tűnik. Feltételezhetjük, hogy meglehetősen bonyolult keletkezéstörténete van, és végső formáját Kr. u. 200 körül, vagy később nyerte el. Így tehát durva közelítéssel egyidejűnek tekinthetjük a János titkos könyvével, melyre bizonyos érdekes vonatkozásokban hasonlít is. A mű vélhetően egy ideig görögül maradt fenn, végül azonban koptra fordították, és utat talált a Nag Hammadi-i könyvtár XIII. kódexébe.

A háromalakú Ősgondolat filozofikus és apokaliptikus elmélkedés a történelem és világmindenség természetéről. A mű a gnózis mennyei megváltójának, az Ősgondolatnak (Protennoiának) három alászállását hirdeti, aki valójában Barbelo, az Atya Első Gondolata. Az irat három, alcímmel ellátott részre oszlik, melyek a mennyei megváltó egy-egy alászállását írják le. Protennoia először mint Atya vagy Beszéd jelenik meg; másodszor mint Anya vagy Hang, harmadszor mint Fiú vagy Logos (Szó). Minden egyes rész további három szakaszra bontható: először egy aretalógia ?vagyok a …”, másodszor egy tanítás bemutatása (sorrendben: kozmogóniai, eszkathológiai és szoteriológiai) és harmadjára egy lezáró kinyilatkoztatás. A traktátus azt hirdeti, hogy Protennoia az Atya Gondolata, aki minden lény előtt született, akinek három neve van, és mégis önmagában, egyetlenként létezik. A világmindenség minden szintjén jelen van; ő a kinyilatkoztató-feltáró, aki felébreszti az alvókat, aki emlékezésre szólít, aki megment. Az isteni Ősgondolat, a Fény és Élet birodalmából történő három alászállásában megváltást hoz a halandóság bukott világába a tudás és az ?Öt Pecsét” révén.

Külön említést érdemel még az a kérdés is, kereszténynek tekinthető-e az irat, vagy sem. A ?Krisztus” név felbukkan néhányszor. A háromalakú Ősgondolat második, eszkathológiai része és a szinoptikus evangélium (Márk 13. és a párhuzamos helyek) illetve Pál I. levele a Korinthusbeliekhez 15. része közötti hasonlóságok rendkívül érdekesek, nemkülönben a Fiúról és a Logosról szóló harmadik rész és a János evangélium közöttiek.

Lehetséges, hogy A háromalakú Ősgondolat részben ezeket az újtestamentumi forrásokat tükrözi. Mégis nagy a valószínűsége, hogy a traktátust később keresztény szempontból átdolgozták.

1. ?Egyenes tartással járok”, utalás arra, hogy ?Megváltóként jelenek meg a látható világokban”. [GS]

2. A mondatot [GS] alapján fordítottam.
3. Az aiónok neveit [GS] szerint, kötőjeles formában adom meg, nem pedig felsorolásként. Lehetséges, hogy az aiónok elhelyezését nem térben, hanem átvitt értelemben kell értenünk. Tehát ?fölé helyezte”, azaz megbízta az irányításával.
4. Ezt a két mondatot [BH] szerint fordítottam.
5. ?Titkos keresztelőből”, szó szerint: ?a titkos alámerülésből”
6. Szüzügia: csillagászati fogalomként három égitest egyvonalba kerülését, tehát együtt- vagy szembenállását jelenti. Tágabb értelemben kapcsolat, összetartozás, kötődés.
7. ?A házak vándorait”, feltehetően a bolygókról van szó, és ebben az esetben a Végzet említése a mondat elején asztrológiai utalás.
8. A Sors útjain járók: a bolygók. [ GS ]
9. ?Bilincseink meglazításának ideje”, a Hatalmak által az Emberiségre rakott bilincsekről van szó. [GS]
10. A tagadószócskát /GS/ alapján írtam a szövegbe
11. ?Odaléptem sarjaimhoz”, tulajdonképpen “végigmentem az ágamon”. Mintha egy Életfa képe sejlene föl a szöveg mögött.
12. ?A sátraikban”, a sátor az emberi test, a belső ember lakóhelye. [GS]
13. ?Az ott őrködök”, vagyis az Arkhónok. [GS]