Valahol, valamikor egészen kicsinykét hibázott.

Egészen picinykét. Olyat, mintha alig számított volna. Olyan parányi bűnöcskét, amit az ember többnyire éppen csak hogy észrevesz.

Aztán az ember, ezt a kicsiny bűnöcskét jóvá akarja tenni, de nagyobbal.

Most megijed. Még nagyobbat tesz, és ebből még nagyobb a bűn.

Egész Bábel.

Mert az, akinek nincs elég hite, fejét veszti.

Mindig nagyobb bűn. Fellázad.

Kétségbeesik, és őrjöngeni kezd. Mi történik itt velem?

Teremtő Isten, én ezt nem akarom…

Egyszerre csak kint van az erdőben, és olyan mint a farkas.

” Teljes szívemből téged kereslek, és ne engedd, hogy a Te törvényedet elhagyjam!”

- Aki egy ilyen embert meg tudna menteni, az az egész világot megmentené…

- Mindannyian farkasok vagyunk

- Mindenkinek először magát kell megmentenie…

Hamvas Béla – Karnevál (részlet)

Ehhez sincs mi hozzáfűzni… Azt hiszem az első apró bűnön már mindannyian túl vagyunk, és épp próbáljuk radírozni, miközben nem vesszük észre hogy egy még nagyobb bűnt készülünk elkövetni… fejvesztve kotorászunk, keresve az igazság morzsáit ilyen blogokon, weboldalakon, szent könyvekben…vallásokban, ezoterikus, pszichológikus, okkult, vallásos irodalomban, hátha enyhül lelkünkben a nyomás, de csak még inkább felkavarja az iszapot…

És nézegetjük a kis Xet a jobb felső sarokban, mert leleplezettnek érezzük magunkat. Menekülnénk…innen is … magunk elől is…

De, ugyanez a pillanat az is, amikor megmenthetjük magunat…és utána másokat…

Csak fel kell ismerjük, hogy amit keresünk, az velünk, van réges régen kísér minket…körülvesz és áthat…és ami a legfontosabb nem önmegunkon kívül, hanem önmagunkban kell megtaláljuk, levaarva róla az egónkat… amit szeretetből elvisel… és neki szólhat ez a gondolat egyedül valóban hatásosan:

” Teljes szívemből téged kereslek, és ne engedd, hogy a Te törvényedet elhagyjam!”

Ha tudnánk milyen mérhetetlen kincsesbányát horodzunk magunkban, mindent másképp tennénk, nem volna szükség a bűneink elkövetésére…sem lelkiismeretfurdalásra…

de ehhez ezt a forrást fel kell kutassuk magunkban, addig kiszáradt kóró életünk fája semmi egyéb…még ha ez elsőre másnak tűnik is…