„EZ VAGY TE!“

Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se

sírok már érte:

nem olyan fontos dolog a halálom.

Semmi sem vész el ezen a világon,

egy a lélek és ezer a ruhája

s a valóság csak ez a könnyü pára.

Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek

a drága mézet,

száz illatot és száz színt elkevernek,

így találják meg a sokban az egyet:

egy a valóság s ezer a ruhája,

a lélek az egy, ez a könnyü pára,

hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak

és megnyugodnak;

melyik melyik volt, nem tudja a tenger.

Én is megteltem már az örök eggyel:

egy az anyag s minden más csak ruhája,

lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,

érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?

Vágd szét a magvat!

Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,

ez nő meg fává, ez a láthatatlan:

ez a lélek, a mindenség csirája,

ez a valóság, ez a könnyü pára,

tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,

de ott az íze:

mindenen átcsap az örök lehellet:

az isten él, az isten A Te Lelked:

ez a valóság, melynek nincs halála,

ez a mindenség, ez a könnyü pára:

Ez Vagy Te, Szvétakétu!

Ami kb így hangzott: Lehet bármekkora a szellemi vihar, és változás, jöhetnek mehetnek hajók, flották is akár, a legtöbb embernek valószínüleg ez fel sem tűnik. A tömeg hömpölyög tovább.

Olyasmi, mint amikor mondják, mondják a viccet és egyszer csak nem mondják tovább.
És ott állunk értetlen fejjel, hogy mos mi van?
De rég elhangzott már a poén (a hívás) csak fel sem tűnt, nem értettük meg, nem reagáltuk le.

A hajó elment, vakargatjuk a fejünket, majd visszaballagunk a húsosfazekakhoz, amiből már a célorientáltabb barátaink, kikapkodták a kevésbé mócsingos darabokat.

Summa: Yoda: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – ez igaz a szellemi dolgokra is

Amikor az olvasó kezébe veszi a könyvet, általában a tartalmára kíváncsi. Belelapoz, átfutja a tartalomjegyzéket, majd megfordítja a könyvet és elkezdi olvasni a hátlapján lévő szöveget.

Itt olvashatja a következőket: „ Mirdad könyve ténylegesen szakít minden megkövült dogmával, tartozzon az akár valláshoz, a filozófiához, a politikához vagy bármely egyéb területhez. Jelentősége éppen abban áll, hogy a létezés megragadásának új módját tárja felénk. Fel akar rázni a dogmatikus téboly tompultságából, amely csupa gyűlölet, viszály és zűrzavar”.

A szerzőt Naimyt  ennek a könyvének alapján a XX. sz. legnagyobb spirituális gondolkodói közé sorolják.

Hogy miért?

Ha valaha is feltette magában valaki azt a kérdést honnan  jövök, honnan származok, mi végre vagyok itt ebben a világban, mi a feladatom, s nem kapott rá választ, hiába kereste, annak feltétlenül jó, ha ez a könyv a kezébe kerül és azt el is olvassa.

A könyv üzenetének magja az, hogy az egész kozmosz, csakúgy, mint az élet maga, egy és oszthatatlan. Csak az ember belső lénye képes eljutni a többi dologban és az egész világegyetemben lévő belső lényegig. Ha kozmikusan tudatossá válik az ember, akkor tud eggyé válni az abszolút élettel.

Van egy „külső ember” és van egy „belső ember”. Ez a kettő egy. Csak a „külső ember”, nevezzük személyiség embernek,  az anyagba süllyedése során annyira vakká, süketté és hangossá vált, hogy  elvesztette a „belső emberhez” vezető utat. Olyannyira elkápráztatta a körülötte lévő világ,  hogy időközben elfelejtette a „belső embert” önmagában. „ mert szemeiteket túl sok fátyol fedi… ajkaitokat túl sok pecsét zárja le. Egy-egy pecsét minden szó, amit kimondtok… Hagyjátok a dolgokat úgy, ahogy vannak és ne akarjátok miden áron megváltoztatni… A dolgok nem látnak és nem beszélnek, csak ha ti látást és beszédet kölcsönöztök nekik.” mondja Mirdad a többieknek a Bárkában, így tanítva őket.

A történet Mester és tanítványai közötti szellemi tanítás. Ez egyben olyan Egyetemes Tant sugároz, melyet minden kereső ember szellemi táplálékként  fogad. Noé örökségét, melyet a Bárka lakóira hagyott, igyekszik Mirdad visszaállítani. A Bárka Rendfőnöke Shamadam (nem igazi, színlelt tettetett jellegre utal a név „Sham”)és Mirdad között történő párbeszédek, melyek a dialektikus világ híve és az isteni világ híve  között lobbannak fel, sok esetben emlékezteti az olvasót a Bibliában olvasottakra.

Shamadam: Nagyon jól forog a nyelved ez kétségtelen…. Bár szavaid túl kemények ahhoz, hogy hallgassuk őket.

Mirdad: Az én szavaim szelídek, Shamadam. A Te füleid keményedtek meg a hallásra. De jaj azoknak, akik hallván nem hallanak, és látván nem látnak.”

A könyvben  az olvasó mélyen elgondolkodhat a világ és az Isten kapcsolatáról, Isten és az ember viszonyáról.

„ Amikor a világ végezi a munkáját, végzi a te munkádat is. És amikor te dolgozol, végzed a világ dolgát is. A fej a has mestere, de nem kevésbé mestere a has a fejnek. Senki sem szolgálhat úgy, hogy ugyanakkor őneki is ne szolgálnának… Emlékezzetek rá, hogy az Ige egy. És ti, mint az Ige szótagjai, valójában egyek vagytok… Arra kérlek ezért szerzetesek, hogy vizsgáljátok meg szíveteket. Arra kérlek, hogy romboljatok le benne minden korlátot. Arra kérlek, vessétek le a pólyákat, amelyekbe még az énetek be van bugyolálva, hogy így megláthassátok: énetek

egy Isten Igéjével, aki örök békével él önmagával és minden belőle kiáradó világgal. „

Naimy igaz barátja Kahlil Gibran Próféta c. könyve nálunk is megjelent, melynek gondolatiságát, spirituális szellemiségét, fényként tükröződve érezhetjük Mirdad könyvében is.

Mi más ez a könyv, ha nem Isten tanítása Jézus Krisztus által. Mirdad a Próféta, a Jézus Krisztus a Mester, aki vezet. Aki tanít, hogy a fátylak lehulljanak a szemeinkről, hogy a pólyába burkolt énünket megszabadíthassuk a korlátaitól, hogy felismerhessük a bennünk lévő Másikat, az Istenit, akiben feloldódnunk kell, hogy örökké élhessen.

„Nem ítélkezni jöttem, hanem a szent belátást hoztam el nektek..”

Nincs egyetlen gondolat, egyetlen cselekedet vagy vágy sem, ami ne lenne feljegyezve a gondolkodóban, a cselekvőben vagy vágyakozóban. Egyetlen gondolat, vágy vagy cselekedet sem marad terméketlen ezen a világon, hanem mind termést hoz, fajtájának és természetének megfelelően. Minden, ami Isten törvénye szerint való, be lesz gyűjtve az élet számára. Ami pedig szembeszegül vele, azt a halál aratja le…”

Mélyek és hatalmasak ezek a gondolatok, s mennyire egyetemesek!

Az író Naimy hosszú időt élt, tanult, dolgozott Nyugaton, elmélyült ennek kultúrájában, de felismerte, hogy a nyugati kultúra arra alapoz, amit az értelem képes felfogni, befogadni, amit tapasztalatokkal alá lehet támasztani. Így elismeri, hogy ez a kultúra csodálatra méltóan megnövelte az ember fizikai és természeti ismereteit, de nem idézte elő az előbbihez fogható szellemi növekedést, amely a végső cél eszméjétől áthatva képes lett volna életre kelteni e nagyszerű fizikai lehetőségeit.

A Mirdad könyve c. művében olyan csodálatosan ötvözi a felismeréseit, belső világát az egyetemesből merítettel, hogy az elgondolkodtatás mellett belátásokhoz, felismerésekhez juttatja el a világra, önmagunkra és az egyetemesre fogékony kereső, olvasót.

A Mirdad könyvében szó esik a teremtő Igéről, a Szent Háromságról és a tökéletes egyensúlyról, az ember, mint pólyákba csavart istenről, az imádságról , az én megtagadásáról az Én (Isteni) érdekében és még nagyon sok mindenről, ami valamennyiünk számára a látható világon jóval túl mutat.

Keltes fel minden érdeklődőben meglévő „belső embert” a zárszóként felolvasott gondolat, hogy minél előbb elolvassa Mikhail Naimy: Mirdad könyve c. művét és általa önmaga számára feltett minden kérdésére megkapja a választ.

„ Ti, akik Isten képmása és hasonlatossága vagytok, már csaknem teljesen eltöröltétek a hasonlatosságot és a képmást. Isteni alakotokat már annyira elkorcsosítottátok, hogy többé már fel sem ismeritek. Isteni arcotokat sárral kentétek be, és számtalan bohócálarccal takartátok el…

Legyetek csendesek, hogy tiszták lehessetek. Legyetek tiszták, hogy tisztán láthassátok a világot. Siessetek! Az idő, amelyet tétlenségben vesztegettek el, tele van fájdalommal. Hajóépítők vagytok ti mind. Tengerészek vagytok mindannyian. Ez az a feladat, amelyet az örökkévalóságból bíztak reátok: hogy a végtelen tengeren hajózhassatok, amely ti magatok vagytok, és ebben megtaláljátok annak a lénynek a hangtalan harmóniáját, akinek neve Isten.”

“Elvész a népem mivelhogy ismeret nélkül való!”

No igen, ez a nép mi vagyunk, mivelhogy még a leghívebb keresztények is benyelték amit az egyházi főméltóságok beadagoltak nekik a zsinatok által megcsonkított és átírt “igazságról”

részlet Júdás evangéliumából:

Aki közületek [elég erős] az emberi lények között, hozza ki a tökéletes embert, és álljon arcom elé!” Mind azt mondták: “Megvan hozzá az erőnk!” De a szellemük nem mert odaállni [elé], kivéve Júdás Iskariótest. Képes volt odaállni elé, de nem tudott a szemébe nézni, hanem elfordította az arcát. Júdás [ezt mondta] neki: “Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél. Barbelo halhatatlan birodalmából vagy. És én nem vagyok méltó kiejteni annak a nevét, aki elküldött téged.”

(1c) Jézus négyszemközt beszél Júdással Tudva, hogy Júdás valami magasztosra reagált, Jézus ezt mondta neki: “Lépj el a többiektől, és elmondom neked a Királyság titkait. Számodra lehetséges, hogy elérd azt, de nagyon fájdalmas lesz. Mert valaki más fog a helyedre lépni, hogy a tizenkét [tanítvány] ismét teljességben legyen az istenével.” Júdás azt mondta neki: “Mikor fogod nekem elmondani ezeket a dolgokat, és mikor fog a fény nagy napja felkelni a nemzedéknek?” De amikor ezt mondta, Jézus otthagyta őt.

„ Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi munkát tehet tönkre.”

Az átlagembernél a gondolat az akarás – tehát kívánság – előtt keletkezik. A gondolat hat az agysejtekre, s az agysejteknek ezáltal keletkező ingerülete hat arra a szervre, amelyben az akarat székel. Így keletkezik a cselekvés vagy a nem cselekvés akarása vagy kívánása.

Mindig gondolkodásunk határozza meg és indítja meg a kívánásunkat vagy akarásunkat.

Az Egyetemes tan ezért figyelmezteti a szellemi ösvény minden jelöltjét:

„ Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi munkát tehet tönkre.”

A helytelen gondolatokat el kell oltani, mielőtt feléledne a kívánság. Az ember gyakran érzi magában fellobbanni a vágy vagy akarás tüzét, s ez aztán olyan cselekedetekre ösztönzi, amiket megbán. Ilyenkor nagyon sajnálják, hogy  ennek kellett történnie Önökkel, de világos, hogy a kívánságot a gondolat váltotta ki. Mielőtt tehát kívánkozásaikat semlegesíthetnék, ki kell oltaniuk helytelen gondolataikat. De sajnos, a gondolatok ellenőrzéséről az átlag embernél szó sem lehet! Mi csak vaktában gondolkodunk.

Ki ez a „Mi”? Az én-lényünk, egónk melynek székhelye az átlagembernél a lép-máj rendszer.

(igen az egónk nem a fejünkben lakik!)

Ez az én-lény csak találomra gondolkodik. Gondolataink pedig teljesen megfelelnek az irányulásunknak, természetes beállítottságunknak, s meghatározzák az akarásunkat, a kívánságainkat és cselekedeteinket, vagyis vérünk és lényünk állapotát.

Egész személyiségünket asztrális befolyások dirigálják és tartják bizonyos állapotban gondolkodásmódunk segítségével. Aki tehát gondolkodásmódját nem képes ellenőrizni és megváltoztatni, az ne higgye, hogy valamivel is több mint egy gondolkodásban fejlett emlős.

Tulajdonképpen nem vagyunk műveltek, hanem nagyon is neveletlenek, lényegében fütykössel hadonászó ősemberek. Divatosan öltözködünk ugyan, a helyzetekhez illő, előírt módon viselkedünk, a legjobb szándékkal megjátsszuk magunkat, de gondolataink tisztaságára és tisztességes voltára, ítélet és kritikamentességre, elfogadásra és alázatra, általában nem ügyelünk. Így automatikusan a gondolataink romboló érzelmi energiákat és helytelen cselekedeteket szülnek.

Jól fontolják meg : „ Öt percnyi meggondolatlan gondolkodás öt évi munkát tehet tönkre.”

Megj:

Milyen munkát? Természetesen az ön-magunkon, ön-magunkban elvégzendő munkáról van szó… Arról amiről az mondják: “Aki önmagát legyőzi, erősebb annál is mint aki egy várost hódít meg!”

Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.

Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.

Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.

Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríted életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.

Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.

Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.”

A Halál nem a vége! – Death is not THE END!

Vannak akik tudják, vannak akik sejtik, vannak akik már látták, vannak akik ezoterikus, occult tanulmányokban mélyülnek el az egyik legnagyobb misztériumban. Sokan keresik a választ belső nyugtalanságuktól vezérelve…

Talán vannak olyanok is, akik gyakorolják a naponta meghalás művészetét… hogy felébredjenek az Örök életre..

A következő dalt, és verset ajánlom mindenkinek akkorra, mikor szembe kell nézz a kérdéssel mi az élet? mi a halál?

Ajánlom Édesanyámnak, aki 4 éve küzd rákkal és és ember feletti alázattal tűri a szenvedést…Ajánlom Golyónak, akinek a szemeiben láttam meg ezt a legközelebbről, mikor egy elszabadult flex korong átvágta a nyaki ütőerét…mindketten belehaltunk kicsit, mindketten újjászülettünk egy kicsit, él…úgy látszik van dolga még… Ajánlom Dávid barátomnak aki elvesztette a szüleit, és mindenkinek akit megérintett valaha ez a dolog, és persze ajánlom NEKED is! Mert ez a tükör, a legnagyobb titok, és előbb utóbb bele kell nézz…hiszen minden születik, kivirul, majd elmúlik ezen a világon…TE IS! De egyetlen dolog nem, mely bennünk van ugyan, de nem tartozik ehhez a világhoz…

A Tao te King sorait érdemes szem előtt tartani…ha valami olyan közeleg, amiről fogalmunk sincs…

50. vers W.Sándor fordításában

“Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tíz közül három,
a halál felé megy tíz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tíz közül három.
Miért?
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól, tigristől nem fél,
sem harcban a fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,
a tigris nem vágja beléje karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.”

és az örök útkereső :

Akár tudatában vagyunk ennek a minőségnek, akár nem, szorgalmas ezoterikus munkálkodásba merülve, vagy anélkül, de mindig a saját belső állapotunk határozza meg, hogy rózsakeresztesek vagyunk-e vagy sem. A valódi rózsakeresztesnek erről a pszichikai, lelki és szellemi minőségéről szeretnék most beszélni Önöknek. Itt most azokról van szó, akiket lényük jellegénél fogva – mint az idők folyamán mindig is – megérint a nyugati misztériumok erőtere, vagy legalábbis szóba jöhetnek egy ilyen érintés számára.

Azért tartom nagyon fontosnak ennek a megbeszélését, mert sokat tanulhatunk belőle, sok kérdésre rávilágítva tökéletesen megmagyarázhatja embertársaink eddig érthetetlen viselkedését, és megérthetjük számtalan szenvedés okát.

Ebben a világban végtelenül sok a szenvedés, a természet szerint szükséges szenvedés. És nagy megkönnyebbülést jelent, amikor az ember megérti ezt a szenvedést; kutatni kezdi a szenvedés okait és erővonalait, hogy a szenvedésben és ezen keresztül belső békére leljen, tehát, hogy a szenvedés által áthatolhasson a fényhez.

Miért vagyok rózsakeresztes? Ez a kérdés bánatból és mély kétségbeesésből született. Ez a kérdés nem valami vértelen, csupán ésszerűségből választott téma, hanem a lelkem legmélyéből száll fel. Ez a kérdés vérből és könnyekből támadt. Ez a kérdés a hosszú évek küzdelmeit követő józan megfontolásból keletkezett.

Az okok elmondhatatlanul mélyen rejlenek

A kérdés szenvedélyes erővel tört fel bennem, mihelyt a következő tények világossá váltak előttem: a realitások és erők, melyek a legmagasabb belső boldogságot, szellemi örömöt, és egyúttal a legmélyebb megindulást okozzák, mások számára semmit sem jelentenek és szemétként, értéktelen ócskaságként kezelik őket. Rádöbbentem, hogy mindaz, ami előtt én a hálától dadogva állok, a többiekből dühöt, agressziót és sértő cselekedeteket vált ki. Most Önök valószínűleg azt mondják: e tapasztalatokért a klasszikus fekete ellenség a felelős, amely számtalan akadályt gördít a fény minden gyermekének, Krisztus minden szolgájának útjába. A fény felé törekvő minden embert megtámad, a mikrokozmikus rendszeren belül és kívül is. Ez az az ellenség, amely nem átall rokonokat és barátokat felhasználni arra, hogy a Krisztus-hierofánsok szolgálatában végzett munkát hátráltassa. Ez igaz ugyan, de az igazságnak csak a fele. Az említett szörnyű hasadtság okai elmondhatatlanul mélyen rejlenek. Ahhoz pedig, hogy ezeket az okokat a maguk szurokfekete, ijesztő mélységeiben feltárhassuk, az emberiség-történet hajnalán, a luciferi természetrendben kell kutatnunk. Ezért most Önöket Mózes első könyvéhez, a Biblia első könyvéhez vezetem vissza, hogy ennek alapján megtalálhassuk a választ arra a kérdésre, hogy ?Miért vagyok rózsakeresztes??
A Genezis 4. részében a következőt olvassuk (Károli Gáspár fordítása):

?Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogan vala méhében és szüli vala Kaint és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. És ismét szülé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földművelő.

Lőn pedig idő múltával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté (Luther szövegében: ?és ábrázata elváltozott). És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra és miért csüggesztéd le fejedet (Luther szerint: miért változott el az ábrázatod)? Hiszen, ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jót cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. És szól és beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára és megölé őt. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel, a te atyádfia? Ő pedig monda: nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.

Akkor mondja Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám; Ímé, elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. És monda néki az Úr: Sőt, inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál. És elméne Kain az Úr színe elől és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében és szülé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.?

Bevezetés egy másik tudatállapotba

Amikor a luciferi erők a paradicsomi rendben a fény-elemből kiindulva megragadták az emberiséget, élethullámunk további megnyilvánulását az akkori körülmények között nem lehetett tovább folytatni. A szentségtelen fényszellemek részéről ugyanis túlságosan is nagy veszélyek fenyegették a kozmoszt, a világot és az emberiséget. Ezért ezeket az entitásokat értelmes-erkölcsös tudatuknak megfelelően kivették a fény-elemből és egy olyan tudati állapotba vezették be, amely az élő víz kozmikus elemének felelt meg. Ha meg akarjuk érteni, mit is jelent ez, az elsődleges elemeket lényegük és hatásuk szempontjából kell összehasonlítanunk. Az istenrendben az emberiség, okos-erkölcsös tudatának megfelelően, a tűz-elemmel dolgozott. Ez azt jelenti, hogy az ember hatósugara mérhetetlen nagy volt az akaratot, bölcsességet és hatóképességet tekintve. Az ember korlátlan képességekkel rendelkezett, gyakorlatilag ifjú istenként nyilvánult meg, szellemalakja villámként szántotta végig a mindenséget.

A paradicsomi rendben az emberiség okos-erkölcsös tudatát illetően a fény-elemmel dolgozott. Ez azt jelenti, hogy hatósugara az akaratot, bölcsességet és hatóképességet tekintve – az istenrenddel összehasonlítva – jelentősen beszűkült. A korábban dinamikus, mindent átfogó szellemi képességeket leláncolták, és így ezek látenssé váltak. Ennek ellenére az ember a paradicsomban hatalmas lelki nagyságban élt. A kozmikus fény-elem sugárzó, melegítő és mindent átizzító tulajdonsága következtében csodálatos egység állt fenn számos magasztos élethullám között. Arkangyalok, Angyalok, Hatalmak és Trónok álltak szemtől szemben az emberiséggel. A szellemek égi kórusában együtt zengték Isten dicséretét.

Az ember az anyag korlátai közé szorult

Amikor azonban a szellemek említett kórusának, a hierarchiáknak magasztos, minden észt felülmúló együttműködését ismét megzavarták a luciferi hatalmak, a fiatal emberiséget – hogy megvédhessék – okos-erkölcsös tudata szerint az élő víz elemével kellett összekapcsolni. Az ember így az anyag korlátai közé szorult. A tűz-elem értelmében nem volt már a világmindenség polgára, a fény-elem szerint pedig a bolygói kozmosz polgára sem volt már, hanem földlakóvá vált. Lakóhelyének határait a víz, a levegő és a föld eleme vonta meg. Elhagyatott, parlagon heverő területre vezették, hogy kezdetben ne árthassanak neki a luciferi elemek, amelyek abban az időben a fény-elem meghódítására törtek. A későbbiek folyamán pedig, amikorra már várható volt, hogy a szentségtelenség hatalmába keríti majd az emberiséget, ez akadályozta meg a szentségtelen fejlődési folyamatok és erők átterjedését a többi világokra. Az embert fogságba vetették, hogy alkalmas időben meg lehessen majd szabadítani belőle.

Ezeket élte át az emberiség, amikor aztán az előzőkben idézett teremtés-történet híradása szerinti drámai események beköveteztek.

Már korábban is megmagyaráztam, hogy az emberi istenszikráknak az istenlényből történő kiáradását nem foghatjuk fel egyetlen eseményként. Az isteni kisugárzás hullámokban, csoportokban történik. Az egy isteni tervhez tartozó entitások számát sem lehet ezért előre szigorúan meghatározott egésznek tekintenünk. A szám annak arányában növekedhet, amilyen mértékben a már kisugárzott entitások megvalósítják az istentervet a maga csodálatos fényességében.

Amikor az emberiség az élő víz elemének korlátai közé került, az isteni kisugárzás visszahúzódott, hogy először is az Úr terve teljesüljön, és hogy az embert a későbbiek során egy új szellemmag beereszkedésével újból életre lehessen kelteni. Azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy mind az istenrendben, mind pedig a paradicsomi rendben maradtak vissza olyan emberi lények, akiket nem rontott meg a luciferi árulás. Az említett csoportok egy része a hatalmas mű szolgálatában átadta magát a földi születési folyamatnak, egy másik részük pedig a nem bukott lények emberi hierarchiáját, az úgynevezett Melchisedek rendjét alkotta.

A két embertípus megjelenése

Káin áldozatát Isten nem fogadta el! Káin feldühödött és ábrázata megváltozott, határtalan fájdalom töltötte el. Vérében nem az istenek alkonyának moraja tombolt-e? Ábel érezte, de ő, Káin, ismerte Istent. Az ő áldozata tudatos volt, a bensőjéből mutatta be azt. De hát erre mindenki képes! Káin a saját maga által létrehozott és megcselekedett dolgokat áldozta oda. Akkor miért nem fogadta el Isten az ő áldozatát? Káin az egekhez kiáltott. Miért nem fogadta el Isten az általa készített építményt? Miért dobta vissza Isten azt, amit ő a föld mélyéből bányászott ki? Nem talált rá választ. Szellemi egyensúlyát megzavarta az indulatok kavargása.

Ebben a pszichológiai pillanatban megszólította őt Isten: ?Miért gerjedtél haragra és miért csüggesztéd le fejedet (Luther szerint: miért változott el az ábrázatod)?

Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.?

Látják, ennek a tűz-embernek, ennek a hatalmasnak meg kell értenie, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül a lelket, bár szelleme szerint ő a nagyobb, a mindent átfogó, a tudatos. De neki is, mint Ábelnek, a lélek szerint csendessé kell válnia, odaadóvá, igazán jámborrá, aki meghajol, és aki a kezeit vágyakozó imában kulcsolja össze. Most felmerül a kérdés, hogy miért kell ennek így lennie. Hát nincs Káinnak szíve, nincs Káinnak lelki élete? Hát nem pontosan ennek ellenkezőjét igazolja a tény, hogy áldozatot akar bemutatni Istennek, hogy saját bensőjéből akar áldozni?

Igen, ez teljesen igaz. Káinnak van lelki élete, ez a lélek-élet azonban nem a szelídségről tanúskodik. Káin vérében hajszoló erők működnek, amelyek egy bizonyos szellemi állapotot fejeznek ki. A szívén a feje uralkodik.

A szellemet a lelken keresztül kell kibontakoztatni

A bemutatott nehézséget ezoterikus megközelítésben kell megértenünk. A Káin- és Ábel-típusok lényegi élettudata a testalakban található. Tudati alapját minden ember a földön és a földi dolgokban találja meg. Ezért Istent ebből a földi életvalóságból kiindulva kell keresnie és megtalálnia, miközben a háromszoros emberi megnyilvánulás egymással együttműködő részeit is teljesen érvényesülni hagyja. Ez azt jelenti, hogy Isten útjait csak a szellem, lélek és test tökéletes belső egysége által lehet megtalálni. Tehát egyik nézetet sem szabad előnyben részesíteni a másikkal szemben.

A rejtett kapcsolatot Istennel meg lehet találni – erre a szellem, a lélek és a test összes törvényének alkalmazása teremt lehetőséget. Ezért Káinnak nem a szellemből kell kiindulnia, hanem a lélekből. Szellemét a lelken keresztül kell kibontakoztatnia. A lelkében sugárzik az a fény, amely az Atyából indul ki. A világosság, a Krisztus az, aki az Atyát megmagyarázza nekünk. Káin, a tűzszellem, a lélek fényének vezetése nélkül csupán zabolátlan, féktelen, kutató és kísérletező, a vakmerő és ezért bukásra ítélt. Ő az, aki megperzselt szárnyakkal zuhan a mélybe.

Szellemi iskolánkban ezért megtanuljuk és tudjuk, hogy minden igaz életet kereső ember útja a szívben, a fényszentélyben kezdődik. Valódi alázatban, minden önhittségtől mentesen kell áldozatunkat bemutatni a szívszentély oltárán, és Őt, a mindörökkön örökké létezőt arra kérnünk, hogy legyen világító mécses a lábunk előtt. Krisztus világosságát tehát valódi jámborsággal kell befogadnunk. És a Káin-ember így lesz valódi Káin, a birtokos. Mert a világosság nyilvánítja meg benne a tüzet. Maga Isten gyújtja meg a főszentélyben a tüzet a Krisztusvilágosság által, és amikor Káin belekezd nagy feladata teljesítésébe, maga Isten vezeti őt. A főszentélyben csak a lélek fényén keresztül jöhet létre valódi, isteni megnyilvánulás.

Az isteni megnyilvánulás nélkül Káin minden szellemi tulajdonságával együtt is csak tévelygő, kaotikus ember, aki az egyik oldalon lerombolja, amit a másikon felépített. ??ha pedig nem jót cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.?

Ábel természetéből adódóan lélekember

Káinnak azonban nehezére esik, hogy ezt a leckét megtanulja. A jámborság nem kenyere. Az odaadás és az önfeledt vallásos alázatosság felingerli; ő az ilyesmit szégyenletesnek tartja. Bensőjében úgy érzi, ő már régen kinőtt ezekből a dolgokból – a felsorolt tulajdonságokat gyermetegnek tartja. Noha Káin áldozatot akar bemutatni, ezt magasra emelt fővel kívánja tenni, a hatalom birtokosaként. Káin még nem tanult meg kérni. Rögeszmében él, a nagyság rögeszméjében, az önállóság rögeszméjében.

És ez a rögeszme a primitívebb, mesterkéletlen Ábel ellen fordítja haragját, akinek semmilyen problémája sincsen. Ábel minden gond nélkül megtalálja a módját, hogyan fogjon hozzá, ő természetéből adódóan lélekember. Ábel a fényben és a fénytörvényből él. Az akadály itt azonban az, hogy a fénnyel meg is elégszik, és nem ismeri a tűz utáni vágyakozást. Ezért Ábel gyermeki szinten marad és további fejlődése rendkívül lassan halad; emiatt pedig a megkristályosodás veszélye fenyegeti.

Káin nagyon jól felismeri ezt a helyzetet és ezért hajlamos arra, hogy lebecsülje a léleklény értékét és semmibe vegye Ábel lélektudatát.

Ezért úgy határoz, hogy nem figyel lélektudatára, a lélek működését száműzi a lényéből, Krisztus világosságának ajtót mutat. Felindultságában így megöli a benne lévő Ábelt. És az isteni hívásra a következőképp válaszol: ?őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? A lelki törvény, a lélek működése nem érdekli. Ő nem gyerek, hanem felnőtt ember.

Ha viszont az ember kioltja a lélek fényét, akkor a sötétség fiává, szellemi sötétségben élő lénnyé válik, és elhomályosul a szeme. Ekkor pedig Káin, a mágikus földműves, a vállalkozó, a birtokában lévő összes magas színvonalú képességgel együtt, belevész a saját káoszába. A szántóföld, amit megművel, nem hoz gyümölcsöt. Dinamikus vérmérsékletének azonban szüksége van az eredményekre: így nyugtalanná válik, földönfutóvá lesz az egész világon. A földi keletkezés, virágzás és elmúlás folyamata ugyan felébreszti benne a reményt, megmozgatja energiáit, de kisvártatva újra odacsapja őt a földhöz, az összeomlott kártyavárak romjai közé.

Ebben a szükséghelyzetben Isten kezét nyújtja neki

Gyászos helyzetében Káin magába száll. ?Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.? (Luthernél: nagyobb az én vétkem annál, hogy meg lehetne bocsátani).

Úgy érzi, számára nincs menekvés, ő csak egy űzött vad, a gyilkosság bűnével terhelve. Szellemi szemével már előre látja az Ábel-típus feléje áradó gyűlöletét, látja az üldöztetéseket, melyek az ilyen emberek részéről érik majd, bármelyik évszázadban éljen is. Hogyan is tudna helytállni, a maga óriási bűnével terhelten? Felismeri azt is, hogy nem képes hasonlóvá válni Ábelhez, és ez még tetézi vesztes volta miatti elkeseredését. És noha most már tudja, hogy bukását a lélek megtagadása és a valódi alázat hiánya okozta, ugyanakkor azt is nagyon határozottan látja, hogy szellemi tudatát sem hagyhatja figyelmen kívül. A tűz működését Káin nem tudja láncra verni.

És ebben a szükséghelyzetben Isten kezét nyújtja Káinnak. Saját, külön fejlődési utat határoz meg és minden időkre szabad utat biztosít a Káin-típus számára. A sérthetetlenség jelét adományozza neki ?? aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál.

És elméne Kain az Úr színe elől és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.?

A Édentől keletre lévő ország említése már közvetlenül egy új feltámadásra hívja fel a figyelmünket. Nod földjét a lélek feltámadásának kell látnunk, amely tökéletesen összhangban áll Káin belső szellemi jellegével. A tüzet és a fényt most saját törvényeiknek és erőiknek megfelelően hozzák egyensúlyba egymással. Isten kegyelméből új lélekállapotot keltenek életre, amely a szellemnek lehetőséget biztosít képességei kibontakoztatására. Ezért olvassuk, hogy ?És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szülé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.?

?Hánókh? (Henoch) szó szerint ?beavatást? jelent. Káin megéli beavatását. Amit ezerszeres, nyughatatlan tevékenysége során mindig is keresett, de sohasem lelt meg, azt most ajándékba kapja. Felfedezi a felfelé vezető utat. Amíg Ábel lélekállapotában nyugodtan meditálva elüldögél és Isten szeretetében napozik, Káin továbbmegy erőről erőre, lelkében a sérthetetlenség jelét hordozva.

Miért vagyok rózsakeresztes?

A sérthetetlenség jelének nincs külső nyoma. Ez a jel egy vérben rejlő birtokot jelent, a vérnek egy bizonyos állapotát, amely képessé teszi Káin szellemét célja elérésére. Káin meg akarja ostromolni az egeket. És Isten most képessé teszi őt erre. Így Káin, dicsőséges állapotában egy várost épít, Henoch városát, a beavatás városát, egy elő-Krisztianopoliszt, az alsó egyházat, amely pontosan szemközt áll az égi egyházzal, Melchisédek rendjével, és a következő dinamikus hívást intézi ehhez a Rendhez: ?Gyertek át, és segítsetek nekünk!?

Nos, Barátaim, ezekben a jellemzőkben látom felragyogni a választ az általam feltett kérdésre: ?Miért vagyok rózsakeresztes??

Aki bensőjéből kiindulva rózsakeresztes, az testére, lelkére és szellemére nézve is, a következő tulajdonságokat birtokolja:

- A Káin-típushoz tartozik.

- Szellemalakjában erőteljes tudati hangsúlyokat hordoz.

- Hajlamos arra, hogy a lélek fontosságát és a lélekre vonatkozó törvényeket figyelmen kívül hagyja, ezeket a törvényeket saját felfogása szerint elhajlítsa, valamint ezeket – fajtájuk és állapotuk miatt – lenézze. A vérében működő hajszoló erők hatására nagy érdeklődést mutat a szellemtudományok iránt és e tudományok szellemi javait számára nélkülözhetetlen eledelként asszimilálja.

- Ebben a szükséghelyzetben felfedezi, hogy lélekgyilkosságban vétkes. Így a szellemi tudományok mellé odaállítja Krisztus tűzegyházát, hogy a lélek ellenőrzése és hatása alatt szellemi fejlődése a helyes irányba haladjon.

- És így fog majd, Isten szelleme által fellobbantva, szabad önátadásban alámerülni Jézusban, az Úrban, hogy a Szent Szellem által újjászületve, tovább mehessen az Úr színe elől Nod földjére, az Édentől keletre. Ez azt jelenti, hogy mivel a szellem új lélekállapotra ébreszti, saját fajtájának megfelelően Hánókh (Henoch), a beavatás születik meg belőle. És ezt a beavatást nem felülről ajándékozzák oda neki! Ez a beavatás őbelőle születik meg!

- És testvéreivel így épít egy várost a szellem, lélek és test szerint, Henoch városát, a földön küzdő egyházat, mely a föld sötét szülőméhéből az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében odakiáltja a Fény Hierofánsainak: ?Gyertek át ide és segítsetek nekünk!?

A tulajdonságoknak ezzel a hétszeres birtokával – a hetedik tulajdonság az előző hat összefoglalása – jellemezhető a rózsakeresztes testvér. Az évszázadok során mindig is üldözték és mindig az életére törtek. Minden időkben üldözik és meg akarják semmisíteni művét. Vadásznak rá, és mégis vigaszban részesül. Keresztre feszítik, és mégis él.

Isten adott neki egy jelet, hogy senki se ölhesse meg őt. Ha valaki mégis megtámadná, az hétszeresen kárt vall, mert a rózsakeresztes az emberiség nagy Testvériségéért dolgozik. Rátalált a kereszten kinyílott rózsára és el is nyerte azt.

J. van Rijckenborg