Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Boddhiszattva

Boddhiszattva

Boddhiszattva

A Mahájána buddhizmus boddhiszattvának nevez egy embert, aki az akarat és az érzelem megszabadítását másodrendű kérdésnek tekinti. A Boddhiszattva neve idegen, az ember maga nem az, mert a hiteles életrendet a kereszténység első korszakában is ez az ember képviselte. A tettek és az emóciók alig számítanak. Egy a fontos, a világ normális alapállapotát helyreállítani. Enélkül egyetlen lépést sem lehet tenni. Ha valaki a primordiális  magatartásról (szeretet) tudomást szerzett, ezt magában éberen kell tartania. Éspedig az ember megszabadultságának fokára való tekintet nélkül.

-Tegyük egymás mellé azt, hogy a megfelelő magatartás a szeretet, és ma egyetemlegesen az emberiség a létért való küzdelem gondolatára épít. Az értemnek micsoda eszeveszett sötétsége!

A Boddhiszattvának egy kötelessége van miután felébredt: az ember normalitásáról szóló tudást ébren kell tartania. Tekintet nélkül, hogy ő maga a megszabadulásnak milyen fokozatát realizálta. A Boddhiszattva fogadalmat tesz, ha a teljes megszabadulást el is éri, az üdvöt visszautasítja, és az életbe mindaddig visszatér, a szenvedést, a bukást, az összetörést, a halált vállalja, csak azért, hogy az értelem világosságát fenntartsa. Nem jótettek, nem könyörület, nem részvét.

Ez az ember a maga szentségével semmit sem törődik, és a megszabadulásban utolsónak akar maradni. Az eredeti istenhasonlóságot az egész létben helyre akarja állítani, mielőtt ő maga Istenhez visszatér. A Boddhiszattva az európai értelemben vett szenttől távol áll, már csak azért is, mert a Boddhiszattva nem vallásos rang és kategória, és nem kivétel, és nem egyetlen történeti életre szól, hanem metafizikai magatartás, minden életemre, (egész létezésemre) és minden emberre érvényes és kötelező életrend.

Amit a magam részéről össze nem egyeztethetőnek találok:

A szent élet, vagyis az üdv-szenvedély egyéni teljesítménye, vagy a mindenkire érvényes, egyetlen értelmes, normális életrend megvalósítása.
– Ez a kettő nem fér össze.
A szent nem univerzális, hanem individuális életmegoldás, és ezért nem az értelem és a rend, hanem csupán a magasrendűség körébe tartozik. Mindig egyszeri tehetséghez kötött, mindig kivétel. Nem értelmes, csupán nagy.
A normális ember az egyetemes rendben helyezkedik el, tehetségre szüksége nincs, bárki által felvehető és élhető, nem magasrendű, nem egyéni, nem egyszeri, nem kivétel, hanem általános és szabályos.

Nem hiszek másban mint a világosságban. Azt a gondolatot, hogy az egyedüli helyes életrend a szereteté, csak azért fogadom el, mert ez az egyedül értelmes. Ami ezen kívül van az nonsens, vagy hétköznapibb szóval élve : OSTOBA.

Hamvas Béla nyomán

Share Button