Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Az Igazság nevében avagy az “oroszlánvadászat margójára”

Az Igazság nevében avagy az “oroszlánvadászat margójára”

Az Igazság nevében avagy az “oroszlánvadászat margójára”

Az Oroszlánvadászt szánom mint embert, de azokat mégjobban, kik pálcát törnek felette.

Mennyire emberi, mikor embertelenségre hivatkozva, a tömeg gondolkodás nélkül képes karóba húzni az aktuális bűnbakot, ki tükröt tart számára. Ellenséget látunk, tanítás helyett. Gyűlöletet érzünk, hála helyett.

“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.”

A tömeg nem gondolkodik, de Te kedves olvasóm, kérlek tedd meg. Ez a szerencsétlen flótás, jódolgában meghülyült. Ostobaságot csinált. Van ilyen. Egy sikeres vállalkozó révén, költhető pénze mértéke kötelezi arra, hogy tetteinek léptéke nagy legyen. Nem tud kicsit hibázni. De benne is ugyanaz az állat él, mint benned, vagy bennem. Ismerjük a vele való küzdelmeket, győzelmet és veszteséget egyaránt.

Szeretnélek megnyugtatni, hogy az állatok jól vannak. Meghaltak volna? Nem. Rudolf Steiner írásaiból már a hétköznapi ember számára is ismeretes, hogy az állatoknak csoportlelke van, egy – egy egyed nem több mint ugyan annak a lénynek egy egy megnyilvánulása. Nyilván nem esett jól neki, de nem annyira mérvadó néhány egyed ide vagy oda.

Ennél sokkal rosszabb a helyzet, kedves barátom.

Nézvén a háborgó tömeget, Te is láthatod, ugyanaz az állati ösztön zúdul fel, amit átélt a veszedelmes vadak elejtése felett ez a szerencsétlen ember, ki másképp már nem volt képes magát olyan élménnyel megajándékozni, hogy “végre valami történik.”

Rendben. Játszunk el a gondolattal. Toljuk félre a szeretet himnuszának ismert sorait, (Kor. lev. 13) és helyezkedjünk bele a haragos szerepébe, ki háborogva támad egy emberre, kiről hiszi, büntetést érdemel, és azt is hiszi, hogy ezt neki dolga rá kimérni.

Lássuk, mit is tesz valójában.

Minden érzelmi, lelki és gondolati erejét egy nagy valószínűséggel számára ismeretlen ember irányába küldi, mint veszedelmes tüzes nyilvesszőt, hogy azt indulatával leterítse. Nos önnön vérét úgyannyira teletölti az indulatok mérgével, mint azt aki ellen fordul, érzelmeit, gondolkodását saját vérét a harag eonjainak hatalmas erejéhez kapcsolja. (ezek ennek nagyon örülnek, és köszönik szépen, az áldozatot melytől hatalmuk még nagyobbra nő)

Persze az is belefér az igazság nevében hozott ítéletbe, hogy másnap átitatva a harag és az ítélet szellemével, könnyedén találjunk egy következő áldozatot, ki felett legalább magunkban ítéletet mondhassunk.

Emberek vagyunk, s mint a véres történelmünk bizonyítja, emberek százezreit vagyunk képesek feláldozni a vélt igazunk zászlaja alatt. De persze ez, csak a csendes bölcselkedő gondolatokhoz illik a pohár bor mellé télen. Éles helyzetben nem gondolkodik ilyesmiről az ember.

De nézzünk még mélyebbre kicsit, mi történik a másik oldalon.

Emberünk szerencsétlenségére, vállalkozásának egyik arca, így ostobasága nem csak önmagát vitte bajba, hanem mindazon embereket is akikkel együtt építette fel azt a network céget, mely sok embernek jelent megélhetéséhez támogatást. Persze lehet, hogy aki ilyen emberrel társul mind velejéig romlott, gonosz ember. Az is lehet, hogy a termék maga drága és értéktelen. Sőt mindenii aki vásárolta be lett csapva, és a gonosz hálózatépítőkben segítő szándék nyoma sem volt, csak a pénzt akarták. Smaga a gyógyhatású készítmény melyre a cég épül, legjobb esetben is csak placebo. Ezt Te sem hiszed. Józanul talán senki sem.

Mégis, a tömeg emberei ítéletet mondanak, emberek, sorsok, és talán az egészségükért küzdő emberek felett is azzal, hogy képesek tönkretenni egy egész céget azért mert a vezetőjük ostoba. S ezzel emberek százait hozzák kínos helyzetbe. Egyiktől nem vesznek több terméket, amiből eddig fizette a számláit. A másiknak nem hoz az értékesítő több terméket, mert abbahagyta a vállalkozást a sok támadás miatt, pedig lehet az egészségi állapota miatt fontos volna neki. A másik pénzt időt energiát tett abba, hogy a vállalkozásból megalapozza az egzisztenciáját, mert máshoz nem ért, egyetemi végzettsége, jól prosperáló szakmája nincs.

Vesszen mind? Tényleg? Akkor ássunk tovább.

Az ezoterikus ismeretekkel rendelkezők, vagy azok akik figyeltek az iskolában fizika órán, tudják, hogy a világunkat ikererők mozgatják. Észak – dél, hideg meleg, jó-rossz, férfi – nő, stb. erőpárok, melyek egymással öszse vannak kötve. Bármi, mely az életbe minket reagálásra késztet, és ösztönöz az egy olyan erő mely magunkban is jelen van. Emiatt tud minket megérinteni.

Hősünk valójában nem más, pózolásával, hatalom rögeszméjével mint a bennünk lévő Pampalíni, tükröződése. Lelepleződtünk. Az egónk háborog, sértések és a minősítés cifrasága csak a IQ hányados mértékétől függ, azonban a mozgató rugó ugyanaz. A lélek nem ismerheti fel rabságát, a cirkusz legyen minél hangosabb, hiszen annak feltűnnie nem szabad, hogy mikor ellene fordulunk, önmagunkra támadunk.

A ciki nem az, hogy van egy ilyen balfék, aki létezését önmagának ilyen ócska hatalomszínjátékkal próbálja bizonyítani, hanem az, hogy a színjátékhoz a kellékeket biztosítjuk. Az, hogy sokak számára ez valóban nagy dolog. Hiszen ha nem volkna ki előtt tetszelegni ilyen ocsmányságokkal, nem tenné. De van.

A ciki nem az, hogy felkavar minket ez a dolog, hanem az hogy valódi önismeret helyett pálcát törünk. Felsimerések és belátás, megbocsájtás és alázat helyett ítélkezünk. A kegyelem szeretet ereje helyett a harag isteneit hívjuk segítségül.

Ez a példa értékű lehetőség számodra is különleges értékkel bírhat.

“ A pácban mind benne vagyunk” – írja Hamvas. Igaza van.
A lehetőség pedig számodra az, hogy ebben a szituációban ezt felismerd, és másképp cselekedj mint eddig.

Ha valóban ennyire fontos volna az igazság, akkor nem járnánk autóval, nem ennénk húst, nem vennénk olyan terméket ami nem hazánkban termett, nem vennénk értékpapirokat, nem lenne bankszámlánk, és nem akarnánk márkés ruhákat magunkra aggatni, nem néznénk TV-t, nem ennénk kakaót, kv-t, rizst, szóját. Sorolhatnám azon dolgok sorát, melyek a szószt képezik, amiben benne vagyunk nyakig. Ha erre kiváncsi vagy, itt utána olvashatsz: “Márkacégek fekete könyve”

A pác sűrű, ragadós és hordozza világunk mindazon jellemző vonásait, melyek arra késztetnek minket, (igen Téged is) hogy a múlhatatlan életetet, a múlandóra cseréljük. Most itt, van egy esélyed a változásra, légy érte hálás és köszönd meg Pampalininek.

Pampalini

Share Button

2 comments

  • “Szeretnélek megnyugtatni, hogy az állatok jól vannak. Meghaltak volna? Nem. Rudolf Steiner írásaiból már a hétköznapi ember számára is ismeretes, hogy az állatoknak csoportlelke van, egy – egy egyed nem több mint ugyan annak a lénynek egy egy megnyilvánulása. Nyilván nem esett jól neki, de nem annyira mérvadó néhány egyed ide vagy oda.”
    No, hát aki ilyet ír, az megérdemli, hogy megvessem.
    Szeretnélek megnyugtatni, hogy az állatok igenis meghaltak. Az, hogy Steiner szerint csoportlelkük van (kb. leszarom), NEM azt jelenti, hogy fizikailag a lelőtt állatok még mindig életben vannak. Amit te itt csinálsz, az szerecsenmosdatás a legjobb fajtából. 🙁

  • Kedves Lívia. Azt hiszem félreértettél.
    Nem azt állítottam, hogy az állatok leölése ne lett volna rossz dolog. Csak azt, hogy a probléma gyökere nem ott van ahol a legtöbben gondoljuk.
    Olvass utána az indián sámánok szertartásainak, ahol leírják hogyan emelkedtek fel a túlvilági szférákba, hogy a vadászat előtt a Bölény csorda szellemével találkozzanak. Ez volt az a szellem ami az egész csordát vezette, valójában a csorda egyetlen lény, neki áldoztak az indiánok, tánccal, szeretettel, cserébe azért, hogy a csorda néhány egyedének elejtése fenntartja, ellátja hússal a törzset és így életben maradnak. Az Bölény szellemileg az emberekkel lévő kapcsolata miatt fejlődött, adott és kapott, az indiánok életben maradtak. A vadászat az életről szólt, és nem a halálról.

    Erre akartam utalni, hogy maga az oroszlán vagy az antilop lénye más mint az ember. (aki individum és egy testben egy lélek, az állatoknál pedig több testben van egy lélek.) sajnálom ha félreérthető volt számodra.

Comments are closed.