Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

Amit tenned kell, tedd meg hamar…

Amit tenned kell, tedd meg hamar…

Amit tenned kell, tedd meg hamar…

Nagyon sok emberrel, keresővel beszélgettem már, a szellemi dolgokról, az útról, az élet céljáról és értelméről. Mindenki tudni akarja a miérteket, hogy meg tudja pontosan határozni a hogyant.

Voltaképpen ma már nincs is olyan ember akivel való társalgás során, ne kerülne elő a téma.

Bárhonnan is indulunk legyen az tudomány, művészet, vagy vallás a végcél ahogy Hamvas mondaná „az alapállást” megtalálni.

Oda ahol már nincs kétség, sem tan, sem vélemény, de tények sincsenek, sem adatok, sem kérdések…

Amíg nem értünk el ide, addig úton vagyunk, s bárhol is tartsunk a következő feladatunk biztosan az, hogy elengedjük épp azt amihez aktuálisan kötődünk. Ezt vagy lemondással tehetjük meg, vagy a tapasztalatra szükségünk van, és meg kell éljük. Mindkettő küzdelem.

De egy biztos, dönteni kell, és legyen az bármi is, tenni amit tenni kell, hamar.

Hiszen a cél, hogy túl legyünk a dolgon, és elengedjük. Vagy így vagy úgy. Mert az időnk egyre fogyatkozik.

Vissza kell térjünk az eredeti állapotunkba.

Ez az ami túl van a tanokon, filozófián, valláson. Ez az amit voltaképpen a “gnosztikus út”-nak neveznek.

Hamvas Béla így ír erről, némiképp saját élet-útját vázolva elénk.

„Visszatérni csak oda lehet, ahol az ember már volt.”

Először az újkorból a kereszténységbe tértem vissza, anélkül, hogy az újkorral való közösséget, és nehézségeinek vállalását megtagadtam volna, anélkül, hogy hozzá hűtlenné váltam volna, hiszen méltónak találtam a gyűlöletre és az ellene való lázadásra, és soha nem vetettem meg annyira, hogy dicsérjem.

Aztán a kereszténységből a hagyományba tértem vissza, oda, ahol a kereszténység is otthon van, a héberek és hinduk, a kínaiak és az egyiptomiak, az indiánok és a görögök közé, oda, ahol a kereszténység is megszületett, ahol minden gondolat és szokás, rítus és eszme, törvény és tudás annyira hasonló, hogy felcserélhető, és mindaz, ami van, még egymáshoz egészen közel áll.

Aztán a hagyományból visszatértem az alapállásba, a fundamentumra, a status absulutusra, anélkül, hogy megtagadtam volna akár az újkort, akár a kereszténységet, akár a hagyományt, az egészet magammal hoztam és helyére visszatettem, és a létbe visszatértem anélkül, hogy az életet megtagadtam volna…

Oda, ahol semmi sem hasonló és rokon,

És nem felcserélhető, hanem Egy,

Ahol semmi sem szabálytalan, hanem normális,

Amihez képest minden egyéb

Viszonylagos és esetleges és múlandó,

Ahol az ellentétek összetartoznak,

Kint és bent ugyanaz, lent és fent szintén,

Tűz és víz egymásban van, mert

Középpont,

Egyetlen,

Lét,

Mozdulatlan és örök.

Share Button

One comment

  • …”és soha nem vetettem meg annyira, hogy dicsérjem.”

    Ezt hogyan lehet értelmezni?
    Hiszen ha megvetek valamit akkor nem dicsérem.

Comments are closed.