Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

A Truman Show

A Truman Show

A Truman Show

A mai emberrel olyan erők élnek, olyan hatalmak befolyásolják, melyeket saját maga tart fenn többnyire anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Látszat és valóság oly közel van egymáshoz, hogy a köztük húzódó határ már alig észlelhető. Aki akarja, embertársait rendkívüli mértékben befolyásolhatja e körülmény fölhasználásával. A Truman Show című film az ilyen fogság meglepő és kristálytiszta példáját mutatja be.

A filmkészítők általában megrendítő jelenetekkel szemléltetik az ember fogoly voltát és az abból következő tehetetlenségét. E film rendezője azonban mézesmázos jeleneteket tár a szemünk elé, melyek a film elején olyan bosszantóan unalmasak, hogy a közönségnek az az érzése, eltévesztette a vetítőtermet. A képsorok jellege azonban hamarosan megváltozik: a nézőt magával ragadja a mai ember életéről szóló darab, s hamarosan az is világossá válik számára, hogy ő maga is e színmű részese.
Truman (true man = igazi ember) egy szép villanegyedben lakik. Minden reggel, amikor munkába indul, ugyanazok az emberek üdvözlik, ugyanaz a kutya ugrik fel rá, s ugyanaz a közlekedési helyzet várja. Ez hétköznapjainak szokásos eseménysora. Egy apró közjáték hatására azonban fölmerül benne, hogy valami mégsincs egészen rendben. Amikor fölfedezi, hogy tulajdonképpen a közhelyszerű élet foglya, felgyorsul a cselekmény. A meghitt, barátságos mindennapi élet egy ?magasabb erő? hideg számításának bizonyul. Truman ugyanis egy napi huszonnégy órán át, élőben sugárzott tévésorozat főszereplője. Bárki együtt élheti át vele örömeit és fájdalmait; mindenki nézheti őt, csak éppen ő maga nem sejt erről semmit. A rendező pedig, hogy a műsor zavartalanul folytatódhassék, minden óvintézkedést megtesz, hogy főszereplőjét kézben tarthassa. Még a város lakói is csak segédszínészek Truman életében. Mindent, ami csak történik, a rendező határoz meg; a következményeket előre kiszámítják, és az esetleg szükségessé váló kiigazításokhoz kellő eszközök is készenlétben állnak.

REPEDÉSEK A VALÓSÁGON?

Trumant egy lány szavai bírják felfedezőútra. Mikor ugyanis a lány találkozik vele, és megmondja neki, hogy csak visszaélnek és a bolondját járatják vele, a rendező azonnal elfogatja és elvezetteti a nőt. Trumanban erre fölébred a gyanakvás, s megpróbál elmenekülni. A rendező aki tulajdonképpen az aurikus lény ragyogó megszemélyesítője tüstént válaszlépéseket tesz, s megpróbálja főszereplőjét visszatartani. Ám Truman végül is túljár az eszén.
Fölülről látható a játéktér: a tóparti díszletváros, melyet égboltként átlátszó harang borít. E zárt létterületen minden mesterséges: a napsütés, a szél, még az eső is. Miután a menekülő Truman kiállja a próbákat, kis vitorlás csónakjának orrárbóca beleütközik az égboltba, és belyukasztja azt! A néző ekkor fölsóhajt a megkönnyebbüléstől. Truman kikecmereg lélekvesztőjéből, felhág egy lépcsőre, majd a rendező rimánkodása ellenére is nekiindul, a KIJÁRAT feliratú ajtón elhagyja a látszatvilágot, és kilép a Valóságba.
A korábban talányos, érthetetlen világ hirtelen átláthatóvá válik. S vajon nem pontosan ugyanez zajlik-e le a legtöbb nézőben is Truman nem egy szörnyeteg markában vergődő királyfi, sem nem csirkefogó, aki rászolgált a büntetésre, hanem nagyon is hétköznapi ember, akárcsak mi magunk. Mindazonáltal főszerepet játszik abban a mikrokozmikus drámában, amelybe az ember bukásával belekeveredett.
A média, főképp a televízió és a világháló adatok tömkelegével látja el a mai embert. De vajon ki képes ebben a helyzetben a képek és hírek áradatában megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól? Ez az információözön ugyanis mindinkább eluralkodik a modern életen. A címzett viszont ebből csak azt fogja fölismerni és használni, ami utat képes találni a tudatához. Ami nem illik össze vele, az eltűnik a tudatalatti szemétkosarában, hogy aztán majd valamikor újra felbukkanjon még nagyobb zűrzavart okozva.

A LÁTSZAT CSAL

A látszólagos valóság és a látszólagos valótlanság e keretei közt kell kiutat keresnünk. De hogy meg tudjuk találni, képesnek kell lennünk fel is ismerni azt. Belső vezérfonallal kell rendelkeznünk, Ariadné fonalával, mely elvezet személyiségünk útvesztőjének kijáratához. Truman megragadta ezt a fonalat, s követte is egészen a végéig.
A mindegyre erősödő Vízöntő-hatás következtében az anyagi világ értékei és mértékei egyre inkább érvényüket vesztik. A nagyvilág eseményei szédületes sebességgel vágtatnak el mellettünk, kirántva ezzel alólunk a sziklaszilárdnak hitt valóság talaját. A kép, amely az ember szeme előtt csillog, mindössze csalóka álomkép; az úgynevezett valóság nem más, mint jól szervezett látszat.
Azok a fiatalok pedig, akik éppen ide, a szertefoszló szabályok és felbomló értékek korába születtek bele, ezért gyakran gyámoltalanul ki vannak szolgáltatva a látszatvilágon élősködő erőknek. A valóság egyre kevésbé fogható meg, illetve fel. Elmosódik a határ az anyagi világ, valamint a képzelet és ábránd virtuális, azaz látszólagos valósága között.
A filmben e látszatvalóságot te-remtője, Christoph irányítja, aki egy óriási stúdióból ötezer kamera segít-ségével követi és közvetíti a szám-talan néző képernyőjére Truman életét. Ő irányítja a Truman környe-zetét alkotó színészek szavait és tetteit is: a feleségéét, a közeli barátét és bizalmasét, a szomszédokét és még sokakét.

CSAK TE VAGY VALÓDI!

Jó néhány élmény fokozatosan ráébreszti Trumant, hogy világában valami nagyon nincs rendben. E fájdalmas folyamat során lassan fölismeri, hogy csupán bábu a rendező a felettes én kezében.
Ha legbelül tényleg elhatározná magát, hogy megtalálja az igazságot, nem tudnánk útját állni mondja Christoph, aki mindent megpróbál, hogy fogva tartsa Trumant. Hát semmi sem volt valódi?? ? kérdi a főszereplő a teremtőjét. Mire a válasz: Te valódi voltál.
Ez a film sokakat lelkük mélyéig nyugtalanná tett. Elfogadjuk a világ valóságát, melyet kínálnak nekünk mondja Truman teremtője. Ám aki e nyugtalanságtól hajtva valódi önismeretet keres, az  akárcsak Truman beleütközik mindaddig teljesen elfogadott valóságának határaiba. Az egyetlen valódi dolog maga a tapasztalatai tüzében tisztuló ember. Úgy érzem, mintha az egész világ körülöttem forogna.. mondja Truman. De aki, mint ő határsértővé vált, az mélyebb valóság után kutat, mely örök, és nem korlátozza tér és idő. Hagyja a régi házat összeomlani, s kész arra, hogy az ősi falakat lerombolja.
A filmnek másik vonatkozása is van. A világhálón három éve létezik egy honlap; aki felkeresi, egy fiatal amerikai lányt láthat. Kétpercenként felvillan egy kép a lány hétköznapi, igazi életéből. Két Internet-kamera fényképezi éjjel-nappal otthonát, és közvetíti azok számára, akik látni kívánják nyilvánossá tett magánéletének képeit. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy amit a televízióban látnak, az nem a valóság. Én vagyok a valóság mondja az ifjú hölgy és hozzáteszi: Mivel az embereket sokszor követi kamera, meg szeretném mutatni, hogy ettől a magánéletem még nincs megtámadva. A gondolataim még mindig az enyémek maradnak. Akárcsak a filmben, itt is a nyilvánosság elé tárják a magánéletet. Csakhogy ebben az esetben a szereplő szabad akaratából vállalta szerepét. Abból indul ki tehát, hogy ő maga a valóság, ám igazából csak egy újabb börtönt épít a már meglévőn belül.

George Orwell 1949-ben megjelent tudományos-fantasztikus regénye, az 1984, mintha kezdene valósággá válni. A Die Weltwoche című svájci hetilap 1999. február 18-i tudósítása szerint Nagy-Britanniában már négyzetkilométerenként egy kamera szolgáltat információkat a rendőrség számára. A londoni Newham-ben 150 kamera őrködik szakadatlanul az utcák és terek fölött. A lakók és az arra járók arcát számítógép rögzíti, hogy bűncselekmény vagy rendbontás esetén a rendőrség gyors eredményt érhessen el. Baltimore-ban minden útkereszteződést két felvevőgép ellenőriz. Az amerikai napközikben ipari kamerákat használnak, hogy a szülők ha úgy kívánják otthon tudomást szerezhessenek utódaik öröméről-bánatáról. Az aggódó szülők ugyanakkor azt is ellenőrizhetik, hogy a személyzet tartja-e magát a megállapodásokhoz. Mindezen készülékek az úgynevezett átlátható társadalom kialakulását hivatottak elősegíteni.

FALAK AZ ÉLETÜNKBEN

Az ember által épített falak igen különböző formájúak lehetnek, és a legkülönfélébb anyagokból épülhetnek föl. A látható és láthatatlan falak finomanyagi erőkből is állhatnak. Látható falakat a világ minden táján találhatunk. Az ember azon kívánságát elégítik ki, hogy a sokaságban elkülönítsen és ezáltal védetté tegyen egy ?egységet? ? amely egység persze kizárólag önmaga igényeinek tesz eleget. Így épít magának börtönt az ember.
A látható falaknál vastagabbak a gondolati falak, melyeket az emberek emelnek egymás közé. Ezek jobban elválasztják a népeket és nemzeteket, mint a kőből épült falak. Eszmerendszerek, világnézetek, környezeti rendszerek éppúgy áthidalhatatlan határt képeznek ember és ember között, mint a látszólag különböző vallások.
Ám most, hogy közeledik a huszadik század vége, mind több ember töri át a rájuk kényszerített igaz-ság falait. Az élet értelmét keresik saját magukban. Az önmegvalósítást keresik, és fájdalmas tapasztalatok árán kell felismerniük, hogy e világ foglyai, mert annak részét képezik: belőle valók.

ISTEN VALÓSÁGA A TÖKÉLETES IGAZSÁG

Minden kor gnosztikusai rámutattak, hogy földi életünk a dialektika valósága és az isteni valóság két egymástól teljesen elválasztott életterület. Az elválasztottság onnan ered, hogy a földi létállapot híján van a valódi ismeretnek, s ezért alá van vetve a halálnak. Csak az igaz(i) ember (true man) képes a megsejtett isteni valóságot valóra váltani.
A hit jogosít fel arra, hogy a helyes irányú törekvéssel a határon tartózkodhassunk. A hit erő, hatalmas képesség. Erő, mely kapcsolatba hoz bennünket azokkal a dolgokkal, amelyeket még nem látunk és nem birtokolunk. A hitnek e bősége, ez a hiterő bennünket is át akar húzni, belevonni, áthozni. Az Ábrahám névben és a Styx folyó révészének képében ugyanez a gondolat rejlik.*
Ezzel az irányulással tárja fel a kereső ember az új valóságba vezető ajtót.

Share Button

One comment

Comments are closed.