Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

A tékozló fiú – részlet az Esszénus Béke Evangéliumból

A tékozló fiú – részlet az Esszénus Béke Evangéliumból

A tékozló fiú – részlet az Esszénus Béke Evangéliumból

Vannak találkozások, melyekról érzi az ember, hogy mérföldkövek az életében. Útelágazások.  Ezek jelzik, a régi és az új közötti határt.

” A régiek elmúltak, ímé újjá lett minden”

Több mint 10 éve lapult a gyüjteményeim között, egy fénymásolt anyagban ez a mű. Többször kezembe vettem, belelapoztam, majd visszatettem a többi közé. Talán nem voltammég rá készen.

Most hogy szinte maga a szerző adta a kezembe a könyvet, és nem csak a könyvet, hanem az életművét, és nem csak olvasásra, hanem gondozásra. Illő kifejeznem tiszteletem, nagyrabecsülésem, és hálám mindazért, amit tőle már most, néhány könyvének olvasása után megkaphattam, s azért is ami még vár rám általa.

Méltatlanságom tudatában, próbálom elfogadni a jósors kegyeit, mert képességeim, lehetőségeim és lé-tudat állapotom alapján méltónak talált arra a feladatra, hogy részt vegyek a munkában, s tehessek azért, hogy eljuthasson még több emberhez ez a csodálatos életmű, mely méltó utóda Körösi Csoma Sándornak, az  Esszénus Szellemi Atyáknak és hiszem , hogy még Zaarathusztra is elismerően hajtana fejet Edmund Székely Bordeaux munkssága előtt.

Mit gondolthatnánk többet magunkról, mint hogy mi is a “tékozló fiakként” verejtékkel és vérrel fizetjük adósságunkat?!

Mi volna más esélyünk, mint hogy mi magunk is bocsánatért esedezzünk, hogy szenvedéseink végére érjünk, s méltóvá váljunk Atyánk örökkségére?!

Legyen ez a történet példa értékű intő szó (elsősorban saját magam számára)  az Esszénus Béke Evangéliumból, mely minden egyes olvasáskor figyelmeztet felelősségünkre Szellemi kincseinkkel kapcsolatban.

Részlet az Esszénus Béke Evangélimból:

Jézus példabeszédben fordult hozzájuk:

– Hasonlatosak vagytok a tékozló fiúhoz, aki éveken keresztül csak evett-ivott, züllött, paráználkodott cimboráival. És minden héten, az ő apja tudta nélkül újabb és újabb adósságokba verte magát, amit azután pár nap alatt elherdált. És a hitelezők mindig adtak neki, mivel apjának nagy volt a gazdagsága, és minden alkalommal türelmesen kifizette fia adósságait. Hiába intette szép szavakkal a fiát, az sohasem hallgatta meg apja dorgálásait. Hiába kérte atyja, hogy hagyjon fel a véget nem érő tivornyákkal, és menjen ki helyette a földekre, felügyelni a szolgálók munkáját. A fiú mindent megígért atyjának annak fejében, ha kifizeti adósságait, de másnap minden kezdődött elölről. Több mint hét éven keresztül folytatta a fiú az ő kicsapongó életét. De végül atyja elvesztette türelmét, és nem fizette ki többé fia tartozásait.
– Ha továbbra is mindent kifizetek – mondta – soha nem lesz vége fiam bűnös életének. S akkor a csalódott kölcsönzők haragjukban rabszolgájukként kezelték a fiút, és kötelezték őt, hogy napi verejtékes munkával törlessze le az ő tartozását. És akkor vége lett az evésnek-ivásnak, és a naponkénti kicsapongásnak. Reggeltől estig arcának verejtékével öntözte a földet, és végtagjai sajogtak a szokatlan, kemény munkától. Száraz kenyéren élt, amelyet könnyeivel áztatatott. Három nap elteltével, már annyira szenvedett a hőségtől és a fáradtságtól, hogy azt mondta a kölcsönzőknek:
– Uram, nem bírok tovább dolgozni, mert már minden porcikám fáj, – meddig akarsz még kínozni?
– Addig a napig, amíg két kezed munkájával vissza nem fizeted az összes adósságodat. Akkor, amikor a hét év letelik, szabad leszel.
És az elkeseredett fiú könnyezve válaszolta:
– De én még hét napot sem tudok elviselni, – óh uram, könyörülj meg rajtam. Kezem-lábam sajog a fájdalomtól.

De a gonosz kölcsönző rákiáltott:
– Gyerünk azzal a munkával! – Ha hét éven keresztül képes voltál éjjel-nappal zülleni, akkor most hét évig kell dolgoznod. Nem fogok megbocsátani mindaddig, amíg le nem róttad az összes adósságodat az utolsó drachmáig!
És a fiú, a fájdalomtól elgyötört végtagjaival, elkeseredetten tért vissza a földekre munkáját folytatni. Már alig állott a lábán a kimerültségtől és a fájdalomtól, amikor eljött a hetedik, a szombati nap, amikor senki sem dolgozott a földeken.

Akkor a fiú összeszedte maradék erejét és elvánszorgott az ő atyjának házához. Leborult atyja lábaihoz és így könyörgött:
– Óh, atyám, higgyél nekem, csak még most utoljára, és bocsásd meg mindazt, amit ellened vétkeztem. Esküszöm neked, hogy soha többé nem fogok züllött életet élni, és mindenben engedelmes fiad leszek. Szabadíts ki engem zsarnokom kezeiből.
– Atyám, nézz rám, és nézd beteg tagjaimat, és lágyítsd meg a szívedet!
Ekkor könnyek szöktek az ő atyja szemébe és fiát magához ölelve, mondá:
– Örvendezzünk, hiszen ma nagy boldogság adatott nékem, mert megtaláltam szeretett fiamat, akit már rég elveszettnek hittem.
És felöltöztette fiát a legfinomabb ruhákba, és egész nap vigadoztak. Másnap reggel pedig adott a fiának egy zacskó ezüstöt, hogy fizesse vissza hitelezőinek mindazt, amivel tartozott. S amikor a fia visszajött, azt mondta neki:
– Látod fiam, milyen könnyű hét évig tartó züllött élettel adósságba keveredni, de nagyon keserves annak visszafizetése hétévi nehéz munkával.
Bizony atyám, valóban nagyon nehéz megfizetni azt, akár csak hét napon keresztül is.

És az atya mondá: – Most az egyszer kifizethetted az adósságaidat hét nap alatt a hét év helyett, mert a többi el lett engedve. De vigyázz, hogy ezután ne csinálj több adósságot. Mert bizony mondom néked, hogy atyádon kívül senki sem engedi el a te tartozásod, mivel, te az Ő gyermeke vagy. Mindenki másnál azonban keményen kellene dolgoznod hét éven keresztül, amint az a törvényeinkben meg vagyon írva.
-Atyám, mostantól fogva szerető és engedelmes fiad leszek, és nem keveredek többé adósságba, mert tudom milyen nehéz azt visszafizetni.
És ment az atyja földjeire, és nap, mint nap felügyelte atyja szolgáinak munkáját. És soha többé nem nehezítette meg azok életét, mert visszaemlékezett saját keserves munkájára. Az évek múltak, atyja gazdagsága mind nagyobb és nagyobb lett a keze alatt, mert minden munkáján rajta volt az ő áldása. És így lassan tízszeresen adta vissza atyjának mindazt, amit hét év alatt eltékozolt.
Amikor az atyja látta, hogy fia tisztességesen dolgoztatja szolgálóit, és jól használja birtokait, így szólott hozzá:
– Látom fiam, hogy a vagyonom jó kezekben van.
Ennek okáért néked adom az összes jószágomat, házamat, birtokomat és kincseimet. Legyen mindez a te örökséged, és folytasd annak gyarapítását, hogy gyönyörűségem teljen benned.
Amikor a fiú megkapta az atyai örökséget, elengedte mindazon adósainak tartozását, akik nem tudták neki azt visszafizetni. Mert nem felejtette el, hogy neki is elengedték az ő adósságát akkor, amikor ő sem tudott fizetni. És megáldotta őt az Isten hosszú boldog élettel, számos gyermekkel, és nagy gazdagsággal, mert jó volt minden szolgálójához és jószágához.

Ámen

 

Források:
Könyvek: Élő Föld Kiadó
Edmound Székely Bordoaux 

Share Button