Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

A Próféta – Alexandr Szergejevics Puskin

A Próféta – Alexandr Szergejevics Puskin

A Próféta

Régi kedvencem. Nem, nem csak amiatt mert szívemből szól. Nem csak amiatt, mert tudom milyen az okos kigyó fullánkja gonosz ajkak között.

Talán még csak nem is amiatt, mert a szerető szívet is eleven parázsra cserélte már az igazság utáni vágyakozás bennem.

Talán legfőképp azért, mert tudom, hogy ez a pillanat melyről a vers szól, mindannyiunk életébe eljön egyszer. S ekkor tisztán tudod, itt az áldozathozatal ideje.

Az életed már nem számít, túl apró. Örömöd, bánatod részletkérdés. Hírdetni, az igazságról immár tanúskodni kell.

“Aki utánam jő az előbb volt nálamnál, akinek nem vagyok méltó a saruja szíját sem megoldani. ” Aki majd talán enyhíti az égető parazsat a mellkasomban. 

A Próféta – Alexandr Szergejevics Puskin

A Próféta 

Vitt – vitt a sivatagon át
Az igazság iszonyú vágya,
S hat fényszárnyával egy Szeráf
Egyszerre csak utamat állta.
Halk ujját álomszéliden
Végigvonta szemeimen,
s erejük, mint egy ifjú sasnak,
lett rögtön, tiszta, hős hatalmas.
Megérintette fülemet
És fölharsantak az egek:
Fényszült angyalok suhogását
hallottam, és csillagzenét,
fű növését, tengerfenék
szörnyek – kavarta zuhogását.
S kiszakította nyelvemet,
Mely oly önzően sietett
Társulni minden fecsegésbe,
S vérmocskolt keze az okos
Kígyónak tette be gonosz
Számba a fullánkját. Végül érce
Mélyen mellembe hasított
S a kebel tátongó sebébe,
Még lüktető szívem helyére,
Eleven parazsat dugott…
Némán, élettelen feküdtem,
S az Úr szava zendült felettem:
,,Kelj föl, Próféta, akarom:
hallj, láss, utad erőm vezesse:
légy tanúm vízen, és szárazon,
s lobbants lángot az emberekbe.”

 

Share Button