Az emlékek furcsa dolgok élőlények.
Minden megteremtett gondolat megmarad, élnek bennünk, körülöttünk…
Írások, versek kéziratai pedig elpusztíthatatlanok, ezt tudjuk a Mester és Margarítából (Mihail Bulgakov)
Egy verseskönyvecske került ma a kezembe, melyet legkedvesebb barátommal Kowával írtunk, barátainknak karácsonyi ajándék gyanánt. húsznál alig több zöldelő tavaszt láttunk még ekkor mindketten, még is olyan mélységekből érkeztek a gondolatok, melyek ma is ámulattal töltenek el. Nyilvánvaló, hogy a szeméyiség és a lélek nem egy. Az egyik halandó, a másik évezredek óta járja az útját, és tanítja a kis embergyermeket feladatára. Persze amíg az hagyja magát, aztán felnő és már csak az ostoba rögeszméit hajkurássza 🙂
Talán majd még felkerül több gyönygszem is ebből a kincset érő kötetből.
Most legyen azon versek egyike, mely erőt ad és inspirál most is ahogy olvasom.