Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

A mézmocsár

A mézmocsár

Hamvas Béla – Karnevál – Részlet: A mézmocsár – Előadó : Kowalsky

“Elég büntetés az, ha mindenkit ott hagynak ahol van.”

Jobb kéz felől a homályban valami csillog. Olyan, mintha víz lenne. Tó? Partján nádas? Zsombék. Süppedék. Az egyik tócsás részen valakinek a feje látszik. Szájáig a tóban van. Női fej. Ott ál mozdulatlanul, fejét mereven felfelé tartja, hogy lélegzethez jusson.
Mi ez?
A mézmocsár. Itt minden nedvesség méz. A növények mind édesek és illatosak.
Szinte érezhető a méz illata. A nő ki akar mászni, de nem tud. A sűrű anyagban alig mozog. Nincs szükség büntetésre.
Elég büntetés az, ha mindenkit ott hagynak ahol van.
De az nem is akar mást ? Ki akar jönni?
A méz, minden órában kiszárad egy percre, s akkor kijöhet.
Ki is jön, de egy perc múlva újra visszamászik ?
Miért?
Mert a méz édes.

Share Button

3 comments

  • Kedves Péter! Nagyon örülök, hogy olyan embertől idéztél akivel még talán együtt válogattuk a csavarokat az erőművek építéséhez. ,,Ő” a mi korunkban igazán el jutott a mélység mélyére.Az akkori gazdasági és politikai vezetés akaratából, lehet, hogy így feszítették keresztre. Korabeli munkatársként még nem is ,, mertem” volna megérteni, pedig tényleg abban a korban és azon a munkahelyen , de valamivel magasabb beosztásban, Bár csak Ő vezethetett volna az utam elején, akko nem vesztettem volna 30 évet, Köszönöm, hogy emlékeztettél ,,RÁ” a megalázott óriásra.

  • Kedves Sándor!
    Valóban, nagy ajándék az élettől, ha különleges emberek társaáságában lehetünk. A gyerekeknek is mondhatunk bármit, azt nézik a szülő mit tesz, és ő is azt teszi. Ha úgy tekintünk az “óriásokra” mint követendő példákra, melyek követését magunkra nézve kötelezőnek vesszük, akkor az amit kaptunk tetteink által megsokszorozódik, s így mi magunk is példák leszünk a körülöttünk lévők számára.

  • Pingback: Kész: Valódi segítség | Az vagy, amit meg(t)eszel

Comments are closed.