Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

A káromkodásról

A káromkodásról

A káromkodásról

 

Ha az ember káromkodik, nemcsak azért teszi, mert a dolgok engedetlenek. A káromkodás kielégítő magyarázata fölött egyenlőre nem rendelkezünk. Mindenesetre és biztosan a ?mantra? (mágikus formula), hatalmakat idéz meg, és ha már nem tud segítséget nyújtani, legalább bosszút áll, és az engedetlen dolgot azzal, hogy átok alá helyezi, megbünteti.

A káromkodás démoni erőt szabadít fel. A dolgoknak engedelmeskedniük kellene, és az ember nagyon jól emlékszik a létre, amelyben a dolgok tényleg engedelmeskedtek; amelyen az ember még birtokában volt egy hatalomnak, amely a dolgok fölött való korlátlan uralmát számára biztosította. Az ember a legkevésbé a dolgok engedetlenségét viseli el.

Elviselhetetlen, hogyha valamit elereszt, az leesik, ha forró vashoz nyúlkezét megégeti. Az ember kolosszális erőfeszítéseket tesz, hogy hatalmát visszaállítsa, és a civilizáció, a tudomány, a technika végül is nem egyéb, mit az eredetileg megvolt, de elvesztett hatalom visszaszerzésére tett kísérlet. Abban a létben, melyre az ember emlékszik, a humánum és a dolgok rendje között a szó (nyelv) olyan közvetítő szerepet játszott, hogy a kimondott szót a dolgok teljesítették. A nyelv eredetileg ?mantra? természetű lehetett, de ez minden bizonnyal törvényes volt. Mivel valamely vetülete volt az embernek adományozott teremtő erőknek.

Később (korrupció ? bukás következtében) az ember a dolgokat törvénytelenül akarta felhasználni, s ezért a dolgok nem engedelmeskedtek. A civilizáció, a tudomány, a technika pedig nem a dolgok törvényes alkalmazását keresi, hanem azért tesz erőfeszítést, hogy megtalálja a módszert, miképpen tudja a dolgokat törvénytelen céljaira felhasználni. Ebben a folyamatban a mágikus mantráknak (nyelv, és a matematikai képletekbe foglalt varázsformulák) célja nem az általános rend ? elv szerint való használata, hanem a dolgok teljes leigázása. A dolgok ez ellen nem szűnnek megtiltakozni, és ellenállnak. Magasabb fokon, a leigázásra az ember mindig újabb formulákat eszel ki, alacsonyabb fokon, ha a dolog ellenáll, káromkodik. Többnyire Istent szidalmazza, (egy másik visszaélő mágikus formula Isten támogatását kéri), abban a hiszemben, hogy a dolgok fölött való hatalomról Isten fosztotta meg.

A kezdeti korrupció következtében az ember a hatalmat a maga hibájából vesztette el, és végül is azt csak egyetlenegy esetben tudja visszaszerezni, ha korrupcióját felszámolja, az emberi normalitást helyreállítja, és a világ általános rendjébe visszatér.

A dolog fölött való uralom elveszett, az emberi kapcsolatok dolog-világa, a privát és a kollektív emberi élet viszonylatainak sokszerűségében. Az ember a viszonylatainak sem ura többé, és valójában sejtelme sincs arról, hogy mi történik. Újabb ok a káromkodásra. A dolgok engedetlenek. A saját törvényeiket követik, és az ember parancsát nem teljesítik. Minden valószínűség szerint az ember nem törvényesen követel. Nem a rend követel, hanem az önkény. Ezért az ember nem azt keresi, hogy a maga követeléseinek törvényességét hogyan tudja helyreállítani, hanem önkényét akarja érvényesíteni, éspedig mindenáron. Ez az amit erőszaknak hívnak. A káromkodás a démoni erőszak varázsformulája. Tökéletesen értelmetlen és céltalan, mint ahogy minden démoni megnyilatkozás az.

by Hamvas Béla

wazze… ebben az olvasatban elég egyértelmű mindaz, amit megélünk nap – mint nap… Ma akkor káromkodtam majdnem először egy basszust, mikor ezt elolvastam…

Share Button