Barbelo Blog - egy hétköznapi rózsakeresztes blogja

A rátermettek köréből, nincs igazolt távolmaradás

A BOTRÁNY

A BOTRÁNY

Remegő kézzel tettem le a könyvet, mikor az alábbi kis szösszenetet olvastam Hamvas Bélától. Nem csak azért mert ma ezerszer aktuálisabb kérdés mint az ő idejében, hanem azért mert megfogalmazta azt, amit már hónapok óta kerestem magamban, mert nyomasztott az érzés, hogy valami a dolgokkal nem stimmel.

Beszélgettem egy emberrel, aki foglalkozik hasonló módon szellemi dolgokkal, és megdöbbentő volt, hogy számára összeférhető dolog a nap egyik órájában bankembereknek segíteni a tömegeket kizsákmányolni, megrabolni, csalni. Míg a másik órában a szeretet és a fény magasztos képeiről csacsog. Ez ….

A botrány

Az 1920 as évek elején Leo Sesztov az első háború és néhány forradalom tanulságait alapul véve azt állította, hogy a katasztrófa, mely folyamatban van – és lassan 100 éve tart – nem tragikus, hanem botrányos.

A botrány természete, mint tudjuk, esztétikai, vagy logikai, pszichológiai, vagy szociológiai értékelés számára nem hozzáférhető. A botrány egészen más. A kategória számunkra egészen újszerű. Lehet, hogy egy bizonyos tekintetben egzisztenciális dráma-szerkezet.

Minden jel arra vall, hogy egy ideig ebben a drámai helyzetben egy eddig az emberiség által tiszteletben tartott életrend morzsolódik fel. Azért olyan kimondhatatlanul fájdalmas. Eme botrány ténye morális vagy művészi, vallásos vagy társadalmi megítélésen kívül áll.

Itt marad előttünk mint kolosszális szemérmetlen tény, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Pillanatnyilag csak annyit látunk, hogy a botrányhős a hagyományos értékskálával nem mérhető, mert a botrányhőse nem vétkes, hanem szennyes. Ezért hiányzik belőle mindennemű nagyság. A bűnben a nagyság az, hogy megbocsátást vár, és a bűn meg is bocsátható; a botrány szemtelen, és a megbocsátást leköpi. A bűnös megtörik, a pimasz kiölti a nyelvét. Nyugaton a gengszter, keleten a terrorista, akire mindnyájan egyre inkább hasonlítani kezdünk. A múlt évszázad kezdete óta, életünk mindinkább botránnyal szövődik át, vagyis, mondjuk a világtörténet kezd botrányba fulladni.

Ebben a katasztrófában semmi szépség, semmi komolyság. A megrázó katarzis teljes hiánya. Viszont annál több benne a rafinált tisztátalan izgalom, amely nem old fel, hanem éppen ellenkezőleg, egyre szövevényesebb lesz, hogy végül a szennygödörben elnyeljen. Az életrontó erők okkult és obszcén betörése következtében új idealizmus keletkezett, ez az elaljasodás, amely két vonásáról ismerhető fel

–         először: a tisztességes ember gyenge ember, a tisztesség hipokrízis, a szent az, akinek rossz fogai vannak, és nem tud harapni. Az igazság fantazma. Becsületre hivatkozni arcátlanság. Minden tisztaság gyanús, ez az ember aki szennyesét eldugta. Aki a szennytől undorodik, az fanatikus. Játsszunk nyílt kártyákkal, legyünk trágárak és szégyentelenek. Ha valaki ezen megbotránkozik, az érett az elmegyógyintézetre. Az ember mindig ilyen volt, és a világtörténet cudarság. Ami magasnak látszott, az álnok csalók hazugsága;

–         másodszor: hódolat a pimasz és az alattomos és a ripők előtt, irigység, hogy az mer aljas lenni, csodálni azt, aki szemtelenebb, és meghunyászkodni az előtt aki brutálisabb és elvetemültebb. „ a legjobb üzlet az árulás”

Azt tudjuk, hogy ez az emberi létezés alapvető romlottságának a következménye. Ennek a romlottságnak a megnyilatkozása elsősorban nem a bűncselekmény. A bűn már durva tünet;  e pillanatban másodrendű.  A bűn nem számít győzelemre.  Itt most arról a létrontásról van szó, amely az élet győztese lett, éspedig a legnagyobb nyilvánosság beleegyezésével.

A tulajdonképpeni botrány az, hogy az élet dicsőségében részesül az, aki az életet bemocskolja.

A tény hogy ez megtörténhet, és megtörténik, az a botrány!

A korrupció győzelme a lét tisztasága fölött; ez az ami a lét eredeti koncepciójában nem volt meg, s ez az, ami teljesen emberi mű.

Minden valószínűség szerint ez a Jézus-per valódi értelme. Az istenember nem azért élt, hogy a bűnt eltüntesse, hanem hogy a létrontás elleni védelemre bennünket megtanítson. Minden szent könyv ezt teszi. A korrupt létben az elviselhetetlen a szenny hatalma a tisztaság felett.

Ami pedig ma történik: az életben való győzelemhez az út, már szinte kizárólagosan a tudatos létrontás.  Botrány, hogy az élet azoknak zsákmánya, akik bepiszkolják.

Az Evangélium azt mondja, hogy a bűn nem feltétlen létrontás; Jézus a bűnösöket magához eresztette, utcalányokkal és vámszedőkkel barátkozott. Messze túl a sabbat és a ne paráználkodj törvényein valami újat kellett itt megfogalmazni, azt, hogy az ember az életét nem akkor nyeri meg, ha a törvényt megtartja, hanem ha semmi szennyet nem érint. Ha nem él botrányban.

Az Édenkert, a Paradicsom és az Aranykor idillje az ember valódi létének ősképe, és az idillt a bűn megsebzi, de a seb a bűnbánat szenvedésében meggyógyul.

A botrány az, mely az életet feldúlja, a botrány, a ricsaj és a fajtalanság és a felfordulás, az álnokság és a ripőkség, a terror és a deportálás és a koncentrációs tábor. Ha az idillt beszennyezik és aláássák leköpdösik, és ha ez állandó magatartássá válik, és ha ez a magatartás az élet értékeihez vezető egyetlen biztos módszerré válik, ha a lét bemocskolása nélkül a mindennapi kenyér is kétségessé válik, akkor ez botrány.

A szentkönyvek gyökeres elintézést javasolnak. Azt mondják, hogy a korrupt életben való győzelemmel nem szabad törődni. Ne akarj hatalmat, hírt, vagyont. Ha tiszta kívánsz maradni, mondj le. Ha valaki győzni akar abból csak botrány lesz. A tiszta élet szenved és összetörik, hát szenvedjen és törjön össze, még mindig sokkal jobb, mint elaljasodni.

Az ember tiszta marad. Hol? A paradicsomban, vagyis a lényeges létezésben, ahogy a szentkönyv mondja, az üdvben. Ez az életben való bukás. Ez a tragikum. De ha valaki fordítva csinálja, és üdvét áldozza fel az életben való győzelemnek, az a botrány.

Az ember elképzelhetetlenül szenved. Szenved, amiért nem tud tiszta lenni.  Gyáva ahhoz, hogy valódi életet tudjon élni. Hitvány és aljas kétségbeesés, nem tragédia. Ez a botrány.

szerző –  Hamvas Béla

Share Button