A szellemi önkielégítés nem vezet sehova
Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, és megfogalmazódott ott egy gondolat bennem, amin utána még sokat filóztam.
Ami kb így hangzott: Lehet bármekkora a szellemi vihar, és változás, jöhetnek mehetnek hajók, flották is akár, a legtöbb embernek valószínüleg ez fel sem tűnik. A tömeg hömpölyög tovább.
Olyasmi, mint amikor mondják, mondják a viccet és egyszer csak nem mondják tovább.
És ott állunk értetlen fejjel, hogy mos mi van?
De rég elhangzott már a poén (a hívás) csak fel sem tűnt, nem értettük meg, nem reagáltuk le.
A hajó elment, vakargatjuk a fejünket, majd visszaballagunk a húsosfazekakhoz, amiből már a célorientáltabb barátaink, kikapkodták a kevésbé mócsingos darabokat.
Summa: Yoda: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – ez igaz a szellemi dolgokra is
Ha tetszett ez a post, akkor kérlek hagyj egy komentet vagy iratkozz fel rss csatornámra.