Üdv.: János

A valódi jó hozzáállás, vagy gondolatkép a csere. A személyiségcsere.
Az anyagit lecserélni szellemire. Mert az anyagira még Jézus is azt mondta, “nincs köztetek jó, egyetlen egy sem. Csak az Atya egyedül JÓ.
Tehát még önnön anyagi megjelenését is a gonoszhoz, a bűnvilághoz, az átmenetileg használt, és legfőképpen nem végleges célként mutatja be.

Így közelítve minden anyagi a maga minőségében fontos, hiszen meg kell élni ami benne van, de a végső cél, az átkelés a pusztaságon. Az anyagi lét mulandóságán, mely az öröklét szempontjából sivatag…hisz egy dolog sincs benne, mely örökkön képes volna dalolni a mennyei kórusban Isten dicsőségét. (kórus és dal ~ lásd magasabb rezgések)

kevésbé szofisztikáltan: :
Az Életünk egy Híd, amit azért kaptunk, hogy átkeljünk rajta!
Az Egó nem szereti ezt, mert a hídon való átkeléshez rá szükség nincsen.

Így önnön célja, létalapja az, hogy számunkra bebizonyítsa, nélküle semmit sem tehetünk. Folytonos árnyékával eltakarja a Szellem napját, a célt, szemeink elől, s látszat élet sürgésforgásával tömi tele életünk. Az Én Szerintem, az Én véleményem az úr…

Szóval életünk egyetlen értelme, a Híd, amin át kell keljünk… de ez mélyen rejlő titokká süllyedt a szívünkben. Pedig, ehhez voltaképpen nem kell igazán sok.
De az Egó mindenáron fékezni akar minket, benntartva egy átmeneti, be nem tervezett, nem isteni valóságban. Ezt a valóságot folyton teremti azzal az illúzióval, hogy az időben miden örök. S legfőképpen minden tőle függ. Amire nincs hatása az a véletlen műve.

Csak gondoljunk a saját életünkre, hányszor gondolunk naponta arra, hogy vége lesz egyszer? Nem e az van, hogy ezt a kényelmetlen igazságot elhessegetjük, mert nem jó belegondolni, mert ekkor megérint, hogy a valódi dolog amiről az életünknek szólnia kellene, oly távol van még.

Nem túl sokszor van rá lehetőségünk, hiszen oly sok mindent kell csináljunk… De, ez a sokminden…hazugság. Szép, és fényes, és olykor vallásos, és legfőképp tudományos és bizonyított…
De egyetlen lényege csak az, hogy hátráltasson minket. Börtönünk falait erősíti minden olyan cselekedet, mely a Hídon való” házépítésről”szól, a minél jobb kilátás, minél jobb körülmények, minél többet és többet, és még és sosem elég…
Nyakon kell csípni magunkat…
Hogyan? Egyszerű: Minden cselekedet, gondolat és érzés mely nem saját legbelső lényünk felébresztéséről, és a híd, vagy az átvezető út kereséséről szól, ami nem önmagunk és embertársaink átkelésének oltalmazásáról, és támogatásáról, gyakorlatilag bűn.
Nevezd néven, állítsd a fénybe, s a legerősebb indokok is elsoványodnak s meghátrálnak az akadályok.

a főldi halandoság átváltása az örök létre, az ego és az anyagiasság minden áron és mindenek felett, nem számit, hogy kinek használ vagy ront ezzel. Csak az én , sajnos még mindig magas a létszám e tekinteteben.

Ahogy érik ez a gyümölcs, az ember, ugy engedik el a kezét, ugy hagyják a kozmikus erők magára, a döntésében, de úgy kínálnak egyre többet a döntések eredményeként. A Dialektikus csúcspont ujra eljön, halandó Istenek leszünk, akiknek megadatik, hoyg belépjenek a halhatatlan emberek (lelkek) körébe. Ha elfogadják végre hoyg van, magasabb törvény, van tovább az egó mindent uraló hatalmánál.

igen ahoyg mondod: megadatik minden amit kér… ezért fontos, a tudatosodás, hogy tudó és látó emberekként, ténylegesen tudjuk azt az egyetlen dolgot kérni. Minden mással szemben,