Isten napja, mely fénylik a sötétségben
Azt gondolom, ha jut rá idő, néha érdemes elsétálni a tudatunk, és belátásunk határáig. Oda ahol már bizonytalan a talaj, jól bevált kliséink elvesztik erejüket, és csak ott állunk a szürke homályba bambulva, mely mögött még nagyobb sötétség húzódik.
Hogy miért? Mert tudjuk, hogy a homály, és a még előlünk rejtett dolgok, idővel ~akár évezredek múlva ~ de felfedik magukat ha eljön az ő idejük.
És talán azért is, mert vannak pillanatok az életben, amikor az idő és a belátás alkalmas rá, hogy megmutassa számunka, hogy lassan indulnunk kell tovább, el kell engednünk az aktuális gumicsontot…búcsút kell mondanunk a biztonságos házunknak melyet a híd közepére építettünk…mert a túlpart vár, hív minket…
Most ide, a valóság és az absztrakt, a lét és az élet határára invitállak téged… Egy igazi különlegességgel. Tényleg uniqum a maga műfajában…
Az Író, mely minden lényegesebb dolgot, amit fontosnak vélt közölni, néhány sorban közzétett. Alapszinten feltételezi, a jelképek, és szimbólumok nyelvén ért a kedves olvasó…Ha nem az annál jobb…Miért? Mert az úgynevezett Ősképek, lényünk legbelső rétegeiben hatnak a legtisztábban. Hacsak nem szemeteljük tele elképzelésekkel, találgatással a dolgot.
Mit kell róla tudni? Jézus kortársa, és egyazon rend az Esszénusok tagja volt…Ez az egyetlen irat, ami fennmaradt tőle. nem tejtermék… Az eredeti megtalálható a Biblioteka Hermetika-ban, Hollandiában.
Szóval, csak engedd be…
APOLONIO DE TIANA: NUCTEMERON
Isten napja, mely fénylik a sötétségben
Az első óra:
A démonok együtt zengik Isten dicséretét, megszabadulva a gonoszságtól és a haragtól
A második óra:
A zodiákus halai Istent magasztalják a dualitás által.
A tüzes kígyók a bot köré csavarodnak és a villám elcsendesül.
A harmadik óra:
A Hermészbot kígyói háromszor egymásba fonódnak.
Cerberus kitátja háromszoros torkát és a tűz, Isten dicséretét zengi a villám három nyelvével.
A negyedik óra:
A negyedik órában a lélek visszatér a sírok meglátogatásából. Ez az a pillanat, amikor meggyullad a kör négy sarkában a négy mágikus lámpa. Ez a csábítások és illúziók órája.
Az ötödik óra:
A Nagy Vizek hangja a mennyei Szférák Istenét énekli
A hatodik óra:
A szellem rezzenéstelenül, félelem nélkül várja a pokoli szörnnyel való találkozást.
A hetedik óra:
A tiszta emberek akarata irányítja a tüzet, mely életet ad a lélekkel rendelkező lényeknek. A Beavatott kinyújtja a kezét és a szenvedés békévé változik.
A nyolcadik óra:
A csillagok egymással beszélgetnek és a napok lelke válaszol a virágok sóhajaira. Az összhang áramlata kibékíti egymással a természetlényeket.
A kilencedik óra:
A szám, amelyet nem szabad felfedni.
A tizedik óra:
A csillagászati ciklus és az emberi élet körforgásának a kulcsa.
A Tizenegyedik óra:
A Géniuszok szárnyainak a surrogása hallatszik, akik szféráról szférára repülve Isten üzenetét viszik egyik világból a másikba.
A tizenkettedik óra:
Itt megy végbe a Tűz által az Örök Fény műve.
Tudom, nesze semmi fogd meg jól…vagy nem?
Ha tetszett ez a post, akkor kérlek hagyj egy komentet vagy iratkozz fel rss csatornámra.