Munka eredményesen görcsölés, erőlködés nélkül?
Mostanában elég változatosak a körülmények, mondhatni durván pörög minden.
Sok a lehetőség, a tennivaló, és persze a megoldandó problémák is szép számmal adódnak.
De ma arra keltem, hogy na ebből elég. Túl sok feszkó kapkodás, mindenki mindent akar egyszerre, (velem az élen persze).
Elgondolkodtam, hogyan is kell nekilátni, erőlködés nélkül? Görcsölés nélkül?
Voltaképpen mi is mozgatja itt a dolgokat, mi közös egyáltalán az egészhez?
Hogyan is kell ezt jól csinálni?
Az ezen való elmélkedéssel telt a ma reggel, aztán persze gép bekapcsol, és levelek, twitter, stb?
De aztán elkezdtem kotorászni a gépemen, a ?régi vinyó? nevű mappában, és találtam egy érdekes című doc. file-t. ez volt a címe: ?Pao a fafaragó?
Voltaképpen egy keleti hangulatú rövid tanmese, a helyes munkavégzés művészetéről.
Végül azt hiszem megtaláltam a fonalat amit reggel kerestem. Így ennek való nagy örömömben megosztom nektek is:
Pao, fantasztikusan ügyes fafaragó volt.
Amikor késével faragta a fát, mozdulatai roppant kecsesek voltak,
Olyan volt mintha a kezei táncrakeltek volna a fával, amit éppen faragott, szinte eggyé váltak azzal. A császár egyszer megpillantotta Pao-t munka közben, és felkiáltott meglepetésében:
- Csodálatraméltó az ügyességed! Nem hiszek a szememnek!
Pao a fafaragó ekképpen válaszolt:
- A fa megmunkálásához nem ügyességemet használom, hanem magát Tao-t!
Amikor tanulni kezdtem a mesterségemet, még fának láttam a fát.
Három év multán azonban már nem láttam a fát, hanem gyökérből, ágakból, kéregből álló gyűrűző szerkezetet láttam, melyben rend van és harmónia.
Azóta mióta látom a rendet és a harmóniát a fában, már nem kell néznem a szememmel, hogy mit teszek, elég ösztönösen az érzéseimre hagyatkoznom.
Mert minden fában van egy szép szobor, vagy egy egyszerű tál, amit a fa elmesél annak aki figyel rá!
Így csak a felesleget kell lefaragni a fáról, és kész is a remekmű!
Az a fafaragó, aki nem tudja meglátni a fában lévő harmóniát, az nyiszálja, vési, akaratát erőlteti a fára amiből aztán nem sok haszna válik, mert nem lesz értékes a munkája! ? Nekem erre nincs szükségem!
Ez a kés már 19 éves! Több ezer tárgyat faragtam már vele, de még mindig olyan éles mintha új volna! Mert soha nem ütközött bele Tao-ba, a fában lévő harmóniába!
Mindig csak a felesleget távolította el.
Ezt meghallván a császár így szólt:
- Végre megtanultam az Élet művészetét!
Aztán most újra olvasva felmerül pár kérdés persze? vajon elég bátrak vagyunk ?e ahhoz, hogy egy ügyfelet lebeszéljünk 1-1 szoborról, ha az ő fájában (cégében) csak egy egyszerű de hasznos tál rejtőzik? Vagy merünk ?e álmodni igazán nagyot, ha az életünk fájában több is van, mint egy szépen faragott mókuskerék?
Ha tetszett ez a post, akkor kérlek hagyj egy komentet vagy iratkozz fel rss csatornámra.
Elsőre nem mindig tudjuk mi a helyes út. Először a fafaragó is biztos vétett hibákat. De az tény ha valaki élete végéig hibákat vét, akkor valahol elrontott a folyamatot… nem fejlődött. Jó írás, köszi