Minden ember ugyanazon fő célra született
Minden ember ugyanazon fő célra született, hogy igazán ember legyen, azaz: szellemi teremtmény, ki a teremtmények felett uralkodik, teremtőjének képmása. Mindnyájának arra kell tehát képeztetnie, hogy a tudományba, a jó erkölcsbe, a vallásba kellően beavattatván, a jelen életet hasznosan eltölteni, a jövendőre méltóan előkészülni képes legyen. Hogy Isten előtt nincs személyre való tekintet, arról ő maga többször tett tanúságot. Ha tehát csak némelyeket részesítünk az elme kiművelésében, egyebeknek kizárásával, akkor igaztalanok vagyunk, nemcsak a mi saját természetünk részes társai iránt, hanem Isten iránt is, aki azt akarja, hogy mindazok, kiket az ő saját kép teremtetett, őt egyaránt megismerjék, szeressék és dicsőítsék. Ez pedig annál buzgóbban történik, minél nagyobb világa lett az ismeretnek meggyújtva. Mert csak annyban szeretünk valamit, amennyiben megismerjük.
Commenius – Didactika Magna
Comment: kevesen tudják róla, de a mai oktatás alapjait neki köszönhetjük, és nem mellékesen elég sok időt töltött Magyarországon
Ha tetszett ez a post, akkor kérlek hagyj egy komentet vagy iratkozz fel rss csatornámra.
Érdekes, és elgondolkodtató… Kicsit másfelől, de hittel közelítem e kérdést. Mivel érdekel az ezotéria, így azt vallom, hogy határozott életfeladattal születünk le ide, ugyanakkor meggyőződésem, hogy létezik az ún. egyetemleges feladat. Ahogy e cikk is írja. A lét e poklából a szerencsés szabadulás általában a feladatunk teljesítése után történik, de e szempontból akár mindegy is lehetne, hogy a “saját” életfeladatunkat éljük meg, vagy az egyetemleges megtapasztalás teljességét értjük meg.
Azt hiszem, ha a feltétlen szeretet és az elfogadás több követőt találna, úgy e világ, s benne helyünk sokkal több ember számára hozna boldogságot.
Igen, ebben igazad van! A nehézség abban áll, hogy az ember kettős lény, egyfelől Isteni, másfelől nem annyira.
Az egyik képes erre: szeretet, elfogadás, alázat; a másik: eredendően ennek pont az ellentéte, az Egó sosem fog tudni szeretni. Gyárilag arra van berendezkedve, hogy elhatárolódjon, én vagyok-ra. Szóval, a világban folytatott küzdelem, szenvedés az Egók egymással vívott háborúja. A Szellemi úton, nem a világot, hanem önmagunkat, saját egónkat kell kitakarítani, és emberi lényünket, átadni a lélek vezetésének, mely a Szellemmel való kapcsolatban, biztos kézzel vezeti a hajót. Így áll vissza az eredeti emberi templom a helyére.